Ebben az életünkben biztosan nem láttunk még ekkora generációk közötti rendeződést, mint ami ezekben a napokban zajlott le.
Sűrű, zavaros álmok követhették.
3 szinten és 3 generációban zajlott le a rendeződés az amazon és a “fekete özvegy” mintáknál. A tapasztalatok feltérképezése, kicserélése. Az összes többi egy csoportba rendeződött, további rendeződésre várva. Ha az anya és a nő legnagyobb sérülései gyógyulni kezdenek, akkor a férfi minták is erős tartó oszloppá tudnak válni. Az erős tartóoszlop a férfimintáknál azt jelenti, hogy úgy tudják szemlélni a jelenpont történéseit, hogy a legjobb megoldást tudják kiválasztani úgy, hogy az értéket képvisel és a közösség fejlődését erősíti az ÉLET irányába.
Ezek a mondatok csak gyenge megfogalmazásai voltak a valóságnak.
A 3 szint a test, lélek és szellem szintje. Mindegyik generáció másban volt erős. Vagy gyenge.
A generációk még a háború emlékezetét hordozzák. A pusztulásét. Benne vannak a kitelepítések, család elszakítások, éhezések, szegénység, hontalanság, gyermek halál, értelmetlen halál,faji ellentétek, vallási ellentétek. Minden olyan életellenes megtapasztalás, amely segíti az ÉLET választását. Test, lélek és szellem szinten.
Éppen ezért nehéz tudatosan végig futtatni a belső világunkban ezeket a programokat. Genetikailag örökölt elveink, hitrendszereink, emlékezetünk, és a megtapasztalások egy csomagban vannak, és arra várnak, hogy a csomagot szétszedjük, alaposan megszemléljük, és ami gátolja az ÉLETET, azt lebontsuk magunkról.
A halálfélelem is megjelent a csomagban. A változástól való félelem, vagy a valóságtól való menekülés is.
Engedjük ha kell, hogy fájjon. Aztán hozzuk meg a döntést. Nem kell gyűlölet, irigység, düh, ítélkezés, az eljövendőtől való félelem. Ez mind mind a pusztulást hozza közelebb, és a lelkünk teremtő erejét tartja rabságban.
A tudatos létezés alapjait kell lerakni magunkban. Hogy minden pillanatunk ÉRTELEMMEL legyen teli, és alkotó erővel bírjon.
Az alkotó erő ne a csilli-villi látszat valóságot szolgálja, hanem a belső megéléseink varázslatosságát. Hogy ott belül jó érzésünk támadjon. Ne attól, hogy megvettük az ezredik cipőt, vagy divatos ruhát, hanem attól, hogy a színek, formák, amiket felveszünk a testünkre, kényelmet és jó érzést adnak.
Az étel amit megeszünk, ne az éppen divatos elvárás szerinti legyen, hanem a testünk, lelkünk egészségét szolgálja.
Sorolhatnám még, de minden mondatom vége az lenne, hogy a belső jó érzésünk megtalálása legyen a cél a választásainkban. A jó érzés pedig ne a kielégült düh miatt jelenjen meg, hanem szép és finom megoldásokból, felismerésekből. A külvilág elvárási nélkül. Az egyediségünk szeretne fókuszba kerülni, amelyet a külvilág állandóan megnyirbált eddig. A tanítás soha nem gond, ha az egyedi villongás árt a közösségnek, vagy szembe megy az egyed sorsával. De mára már minden tanítás megvolt, ha átgondoljuk bukásaink emlékezetét, akkor rájöhetünk mit vittünk túlzásba. Vagy hol voltunk teljesen passzívok.
A mai és a holnapi nap ezekre a belső rendezésekre való. Kicserélhetjük a mentális blokkokat, felszabadult energiára.
Elengedhetjük a magunkkal cipelt “meg nem született gyermekeket”, akik velünk tapasztaltak.
Elengedhetjük ősök árnyait, mert a mi időnk nem az ő idejük. A megtapasztalásaink náluk vannak, amivel saját idejüket kirendezhetik. Az Ő megtapasztalásaik pedig nálunk vannak, bölcsen kezeljük a maguk helyén őket. Ezeket a mondatokat érdemes kimondani a rendezések és áthallások végett.
Minden és mindenki kerüljön a maga tér-idejébe, hogy ott rendezze saját bukásainak okát a begyűjtött tapasztalatokkal.
Ezt érdemes úgy elgondolni, mintha egy sok emeletes ház legtetején laknánk. Az alattunk lévő szinteken olyan őseink laknak, akik meghatározzák a mostani sorsunkat.
Minden nap kimegyünk a világba, hogy megtapasztaljunk. Hazafelé belépünk a földszinten, és minden emeleten leteszünk a megtapasztalásokból.
A saját lakásunkban pedig megpihenünk, rendeződünk.
Aztán egyszer csak elköltözhetünk. A lépcsőház lélekközössége más megtapasztalásba kezd.Mi pedig rendeztünk a bennünk élő ősökkel.
Most is ehhez hasonló zajlik. Életek filmjei fejeződnek be, és új filmek kezdődnek.
Az új filmeknél pedig már lehetséges lesz, hogy aktív szereplőként beleírjunk a filmbe.
De ehhez el kell érni a pillanat tudatosságát.
Ma és holnap erősen rendező és elengedő nap van.
Két fontos kérdés, amit érdemes átgondolni:
Mi az, amit semmiképpen nem csinálnánk újra az életünkből?
Hol és mikor éreztük a kiközösítést?
Ez a két kérdés rávilágít olyan pontokra, amivel kiléphetünk az eddigi köreinkből.
Eddig kevéssé volt ismert, hogy a két KÜLÖNLEGES teremtési irány között mi a különbség, mikor melyik lehet a segítségünkre.
Mára egyre jobban érthetővé válik, hogy a SZOLGÁLAT a már ténylegesen meglévő sérülések / bajok elhárításában tud jó segítőnk lenni. Aki szeretne megtanulni valamilyen Szolgálati Gondoskodást, vagy szeretné pontosan megismerni-megérteni a meglévő bajok okát, annak a saját Közvetlen Megtartójával [ez a Földön a Földanya > VILÁG (és ma már ismét a YO)> MINDENSÉG-FORRÁSA] egy különlegesen szoros belső összekapcsolódást kell felépítenie magában.
Az IRGALOM (Egyedi vagy SZAKRÁLIS) útjának megnyitása közelebb vezetheti a teremtőket nem csak a már meglévő bajok és nehézségek okainak a megértéséhez, hanem a teremtés minden olyan kiterjedésének a megértéséhez is, amely kapcsolódik a saját életével. Az IRGALOM segíthet Új Irányokat Választani és megnyitni a teremtő-úton, megtanít arra, hogyan lehet „Új-Harmoniákat” megformálni. Egyeztetéseket nyithat meg olyanok között, akik (1) közelebb szeretnének egymáshoz kerülni, vagy (2) egymáshoz már közel vannak (hasonló irányban tapasztalnak, és ezért hasznos lehetne közöttük a tapasztalat-csere).
Az IRGALOMNAK is van olyan megnyilvánulása (a SZAKRÁLIS része), amikor a teremtő szorossá fűzheti az összekapcsolódását a MEGTARTÓIVAL. Ez a Földön egy most megnyílt új irány. Ez a „megismerés lehetőségeit” nagymértékben kitágíthatja úgy, hogy közben a teremtő képes legyen a saját Életét is harmoniában megtartani.
Köszönöm, nagyon érdekes dolgokat írsz, mondhatnám KÜLÖNLEGES-eket 🙂
Sokminden jön most fel ‘magától’, nálam pl. előkerült egy régi gyerekgyilkosság, „gyermekáldozat”, ahogy Évi fogalmazta meg annak idején, és amiről most számomra is bebizonyosodott, hogy valóban az volt. Eddig valamiért nem volt róla tudomásom, pedig elég jókora kötéseket hozott létre az életemben/életeimben.
„Nem vagyok egy koránkelős fajta ha nem muszáj”
„én egy üres nagy babakocsival mentem neki”
Az egyiptomi hiedelem szerint Szobek (a krokodil alakú isten) biztosította a termékenységet és a bőséget. Több szöveg az istenek és az emberek védelmezőjeként tünteti fel (létezett olyan elképzelés, hogy a vadságával elriasztja a sötétség erőit), de olyan említése is van, ahol Ré és Ozirisz ellenségeként szerepel.
Egy másik lényként: Ammut NŐnemű démon, aki az egyiptomiak által legveszélyesebbnek tartott állatok egyvelege: krokodilfejű, nyaka és sörénye az oroszláné, hátsó része vízilóé. Egy feltételezés szerint az, hogy vízi és szárazföldi állatok alkotják, azt is jelenti, hogy sehová nincs menekvés Ammut elől. Neve felfalót, elnyelőt jelent. Szinte kizárólag temetkezési papiruszokon maradt fenn ábrázolása. Ezeken a mérleg mellett ábrázolják, melyen hitük szerint az elhunyt szívét megmérték. Ha a szívet lehúzta az elkövetett bűnök (henyélés?) súlya, Ammut felfalta a szívet.
LEZÁRÁS és ugyanabban a pillanatban MEGÚJULÁS is. A múlt megkövült részei vagy semmivé válnak, vagy a felszínre jönnek, feltisztulnak és megújulhatnak. Erről mindenki maga dönt.
A feltisztuló (ön!) részeink megszelídülnek, megértjük, hogy mit nem ismertünk fel bennük korábban, miért vált „ellenségünkké”. Az üres (NAGY) babakocsi mutathatja: a feltisztuló önrészeinket továbbvihetjük, és valami magunk választotta új irányban újjászülethet bennünk-általunk.
Meg kell tanulnunk Megkülönböztetni, hogy mi tartozik hozzánk, mert azt nekünk kell rendben megtartani. Érzékeljük ma már, ha valami „szaladgál” a közelünkben (a ház mögött, hogy ne vegyük észre), vagy épp „be akar furakodni” az életünkbe. Hatalmunk van arra, hogy ne engedjünk be akármit-akárkit a házunkba / életünkbe.
Mindenki számára fontos ma már, hogy a korábbi Élet-szakaszai Megtapasztalásának Tanulságai „megmaradjanak” (legalább emlékként, feljegyzésként), hogy a későbbi teremtések során ne járjuk újra-és-újra ugyanazokat a hiábavaló köröket. Még fontosabb ez azok számára, akik olyan irányban szeretnék építeni az életüket, hogy mások segítőivé is lehessenek. Minden jó és rossz azért van, hogy tanuljunk belőle, és megértve a bennük lévő tanítást és lehetőségeket, új irányt adhassunk Az-Elkövetkezőnek.
Mindez, amit leírtam, az csupán „a ház mögötti” ismeretlen kiterjedés. Amit nem ismerünk, az néha megrémít, néha vonz…
A lényeg a HÁZBAN VAN. Az a saját Életünk, ott formáljuk a sorsunkat. Láthatunk ezt-azt az utcán, lehet róla véleményünk is, de az nem a saját sorsunk. Nem szabad engedni, hogy a figyelmet túlzottan lekössék és elvonják a KINTI és IDEGEN történések és vélemények (a sikítások)(amíg hadakozunk, nem tud bennünk megszületni az új). BENT a házban vagyunk otthon, ott van a saját Élet, saját ön-épülés, ott formáljuk a Választásokat, amelyek megformálják majd a saját utat. (A Lezáráskor a mérlegre a saját házunk kerül majd: mit éltünk meg ott belül, mit építettünk ott belül). Itt az ideje felébredni (újra tudatossá válni). Muszáj? Talán nem mindenki örülne annak, ha újra tudatossá válnának a teremtők — de akik fontosak egymásnak, azok számára fontos, hogy mindenki minél hamarabb újra teljessé váljon.
Termékenység és bőség, megújulás. Néha szimbólumként tud megjelenni csak bennünk az, hogy majd pontosan mit is szeretnénk „dolgozni”. Lehet, hogy ma még nincs is „az”, ami majd a munkánk lehet. Ha egy konkrét hely vagy munka jelenik meg bennünk „belül”, az a legtöbbször nem egy konkrét hely és munka, hanem a lényege / tartalma jelez valamilyen irányt. Ha például azt érzékelem, hogy „ügyvéd leszek” vagy valamilyen jogi segítséget nyújtok majd, az inkább ma arrafelé mutathat, hogy majd segíthetek másoknak rendet tenni az életükben (kapcsolataikban), hogy megérthessék azt is, amit ma még nem értenek, de én már megtanultam.
Köszönöm szépen! 🙂 Hát én közmunkás voltam már 9 éve. A fizetésből és a bánásmódbol elegem lett. Most lépcsőházakat szeretnék takaritani, mert ott magamnak osztom be az időmet és mellette maradna időm magamon, a lakáson is dolgozni, lomtalanitok kivül belül. És többet is keresnék mint közmunkával.
Mindenképpen jobb, ha magad ura vagy valahol, te osztod be az idődet, és hogy mit vállalsz el. Ez a szellemi közmunkás létre is igaz.
Mindenki „aki itt van” (a Földön, Világban) megtapasztalta azt, hogy eltávolodott a saját gyökereitől (az otthonától, és „Attól-Aki-Ő-Maga”). Van, aki ezt kényszerből tapasztalta meg, és van aki azért, hogy segítsen utat találni a társainak a Hazatéréshez.
Nagyjából most tartunk ott, hogy mindenki vissza tudott kapcsolódni az Eredőjéhez (a gyökeréhez). Tudunk segíteni egymásnak abban, hogy elmondjuk a tapasztalatainkat, felhívjuk a másik figyelmét olyan dolgokra, amelyeknek a Fontosságát már megéltük, megtapasztaltuk.
Van azonban valami olyan nagyon-nagyon fontos dolog, amiben nem tudunk egymásnak még segíteni. És ez a „Saját Sors / Eredő Megértése”, annak a megértése, hogy mi az a Szándék, ami az egyedi életet bennünk útnak indította. Ezt mindenki csakis saját maga tudja (1) előhozni és (2) felismerni i saját magában.
Ahogyan Évi is írja és felhívja újra és újra a fontosságára a figyelmet: nagyon nagy elengedések idejét éljük. Ki lehet lépni a drámákból és a mások-által-megírt-szerepekből, régi megkötésekből. Úgy lehet ez a legegyszerűbb, ha meg tudja magában formálni azt a határozott Szándékot a szellem-lélek-és-test, hogy teljes egészében visszatér ‘Ahhoz-Aki-Ő-Maga’, és folyamatos belső figyelemmel keresi azt az egyszerű tiszta jó érzést, amiről felismeri, hogy az már „hozzá tartozik”. (A belső figyelem azt is jelenti, hogy igyekszünk a külső világ jelzéseit is megérteni.)
Ez azonban önmagában még nem elég. Mert ott az „üres babakocsi”. Ahhoz, hogy vissza tudjunk térni a saját-teljességhez, összegezni kell az eddigi tapasztalatokat (kinek-kinek tudása szerint), meg kell határozni önmagunk számára, hogy merre szeretnénk továbbhaladni, milyen új irányt adunk az életünknek. Ezt más nem teheti meg helyettünk. Abba a „babakocsiba” (a szívünkbe!) bele kell tennünk mindazt, ami fontossá vált a számunkra, amit szeretnénk majd megújítani – folytatni. És azt is meghatározhatjuk, hogy mi az amit nem viszünk tovább (és jó, ha azt is „oda írjuk” az ilyen elengedett dolgaink mellé, hogy MIÉRT nem folytatjuk – így ha egy ilyen elengedett helyzet újra közel kerülne majd hozzánk, már TUDNI fogjuk, hogy MIÉRT nem kapcsolódunk hozzá).
Nem szabad elfeledni azt, hogy az elengedés és lezárás után ÚJ MEGTAPASZTALÁS nyílik meg, amelynek Fő Irányát, és ma már a Tartalmát is nagyobb szabadsággal határozhatjuk meg önmagunk számára, mint eddig bármikor.
Mi az amit nem folytatunk (és miért)?
És mi az, amit folytatni és megújítani szeretnénk?
Ez utóbbi kérdésre kezdetben sokszor csak egy olyan belső útmutatás tud megjelenni, hogy visszaigazodni „Abba-a-Teljességbe-Ami-Én-vagyok” (ez azt is jelenti, hogy visszaigazodni oda, ahol az otthonom van, ahol a társaim vannak). Ha „ezt az irányt” képesek vagyunk „Biztos Szándékká” megformálni magunkban, elkezd Felismerésként és Megértésként a tudatba felemelkedni a Saját Út / Saját Én, és követve a belső jó érzést elkezdődik a tényleges hazatérés az önnön-teljességhez. És közben az is egyre tisztábban átláthatóvá válik, hogy ott-ahol-éppen-vagyok mi az amit magam megtehetek a saját boldogulásomért.
Kedves Omah! Köszönöm! 🙂
Épp a napokban irtam valakinek hogy 36 évesen már nem vagyok hajlandó mások negativ energiájában fuldokolni (lomtalanitás kapcsán)
Egyre inkább afelé fordulok aki én vagyok, amit én szeretnék megélni.
Megtisztulni mindentől amit csak előző életek Ösök, elődök általi örökség de már csak gátol.
Elkezdtem edzegetni is, egyre jobban könnyebbnek szabadabbnak érzem magam.
Szeretnék megélni utazásokat, boldogságot, egységet a természettel, kiiktatni a vegyszereket.
Szeretném a lehető legtöbbet kihozni a sorsomból hogy következő leszületésemkor már szabad legyek és ne jusson ennyi negativ megtapasztalás.
Egyébként elkezdtem kódolni a negativan ható visszahúzó emberi kapcsolaltaimra.
Álmomban bementem a párommal éjjel egy földszinti fehér ajtós lakásba kulccsal, meg akartamneki mutatni. Az ajto mögött még volt egy fehér fény-hab szerü „ajtó is amit csak ugy benyomtam kézzel. Meglepődve láttam a szegényes berendezést. Aztán a szobába lámpát kapcsolva mégjobban meglepődtem (azt hittem üres a lakás). Egy álmos ijedt férfi ugrott elém egy bottal, én is felkaptam egy botot az ajtó mögül. Igy álltunk egymással szemben értetlenül. Erre Ő megszólalt mint aki megismert. Te vagy az? Hogy kerülsz ide? Mit akartok tőlem? Elnézést kértem tőle és elmondtam se betörni se bántani nem akartuk azt hittem üres a lakás és van kulcsom. Még egy nagy kulccsomoval együtt kaptam valakitől, és mutattam neki. Nem értette hogyan lehetséges ez, mint ahogy én sem. Aztán elköszöntük és kimentünk a lakásból.
Köszönöm! Megcsináltam, de gondolkodtam rajta vajon elég jol csináltam e. Erre ahogy görgetek le facebookon mindjárt elém került egy kép egy gyönyörü pillangóról és hatalmas pozitiv energia löketet éreztem a hátamon felfelé jönni 🙂
„Te vagy az? Hogy kerülsz ide? Mit akartok tőlem?”
Sokan vagyunk, akik úgy születtünk meg ebbe a mostani életünkbe, hogy a megszületés közben (vagy nem sokkal utána) leválasztották rólunk a magunknak választott élet-feladatot (természetesen a hozzá tartozó megvalósító erővel). Ez képben valóban érzékelhető úgy, hogy az élet-utunkon előkészített tiszta szobát (szobákat) leválasztották a sorsunkról, és így oda már többé nem tudtunk belépni, hiába volt hozzá kulcsunk. Valaki más beköltözött oda, és néha ő elkezdte a szobához tartozó feladatot / munkát, de néha egyszerűen csak felhasználta a szobához tartozó erőt valami egészen másra, felhasználta az ott megnyitható kapcsolódásokat (akár hozzáköthette az életét ahhoz, aki a párunk lett volna, vagy akár a gyermekünk).
Mindannyiunk életében lezárult az a szakasz, amikor megélhettük volna az ezen régi szobákban előkészített feladatainkat. Ami igazán hozzánk tartozott, ami valóban a mi szabad választásunk volt, azt a maga valójában nem tudták elvenni tőlünk, csak az a lehetőség veszett el, hogy ebben az eddigi életünkben megélhessünk. Hiába vették el a szobát és költöztettek bele mást, nem tudták „megélni” a benne lévő lehetőséget. Aki így (valószínűleg valami alkuval) „más sorsába” „beköltözött”, tovább nehezítette a saját sorsát, „elszámoltatják majd”, hogy miért van ott, miért nem a saját sorsát éli.
Sok sorsot megakasztott az, hogy valóban „lekapcsoltak” „részeket” a megszületéssel hozott életünkből. Nem találtuk meg a társainkat, „nem volt ott a munka / hivatás” ahová az előkészítettük.
A „jó hír” mára az, hogy senkiben sem veszett el az, amit ebben az életében nem tudott élővé nyitni magában. Minden előkészített „új-kezdetünk” épen ott van bennünk, és hamarosan újra felnyílhat saját megtapasztalásként.
Vannak olyan meg-nem-nyitott szobák, amelyekhez tartozó feladat mára beteljesítetté vált (valamelyik társunk el tudta végezni azt, amit közösen elterveztünk). Ilyenkor az a dolgunk, hogy TUDATOSSÁ váljunk abban, hogy a feladat beteljesült, és így azt tudatosan lezárjuk és továbblépjünk belőle. Talán ebben az esetben is erről lehet szó.
A földszinti fehér ajtó utalhat a megszületés körüli időre, az akkor megnyitott tiszta szép útra. A kulcscsomó az egymás után felnyíló szobákra / feladatokra utalhat. Talán Te is Beatrix hasonló helyzetbe kerülhettél mint én, hogy olyan feladat-leválasztást éltél meg, ami már az eltervezett úton való ELINDULÁST is lehetetlenné tette.
Azt fontos most tudni, hogy semmi sem veszett el abból, amit a magunk számára előkészítettünk, még ha az nem is tudott megnyílni az eddigi életünkben. Ott van a szívben „jó helyen” minden ami hozzánk tartozik, és amikor azt majd szeretnénk, meg tudjuk nyitni az életünkben. Így a Társaink sem vesztek el (és a velük előkészített megtapasztalás), a sorsunk újra össze fog majd találkozni a lehető leghamarabb.
Lehetnek bennünk „hibák”, amiket ki kell javítanunk magunkban ahhoz, hogy újra egymáshoz tudjunk kapcsolódni a társainkkal.
Sokszor azonban az kapcsol vissza (akár nagyon gyorsan) a Társakhoz és a saját sorshoz, hogy tudatosan „felhozom magamból” „azt-aki-valójában-vagyok”. Így hamarabb ráismerhetünk egymásra is.
Erről a beavatkozásról tudnál írni bővebben? Kik által és hogyan jöhetett létre?
A beavatkozás részleteit, és hogy kik / hogyan valósították meg, nem ismerem. Külső behatás és kísérletezés volt, így sokféle formája lehetett. Vannak erről Értékelései a Földanyának, és akinek ezzel dolga van, az mélyebben is beletekinthet ezekbe. [Fájdalmasságnak nevezi ezt is a Földanya, és ezért csak az érintettek számára tárulhat fel az értelme.] Mivel ez az én sorsomat is érintette, egy kis megértést kaptam rá régen (miért alakult másképpen a sorsom, mint amit a leszületésemmel magammal hoztam).
A két nagy háború, a „megcsonkultság”, az „idegen megszállás” megtörte a magyar embereket (és lelket). [Ezek is nagyon durva sors-elvételek, egyénre és közösségre kiterjedően is.] A fájdalom még egy mély sebként ott volt nagyon sokak szívében, és ilyenkor sebezhetőbb a test-lélek. A háború utáni időszak volt az, amikor elkezdett megszűnni a szülés-születés addigi rendszere: a nőket KÓR-házakba „terelték”, idegenek között férfi-orvosok segítségével szülhettek csak (asztalokon fekve, jól megvilágítva, széttárt lábakkal). Néha már „fizetni kellett” az orvosnak. Megszűnt az a védett tér, ami korábban biztosította a születés „intimitását” és sértetlenségét. (Jó példa erre az, hogy milyen „dühhel” támadnak még ma is arra, aki ezen változtatni akar, és milyen „kegyetlenül” „elbántak” Geréb Ágnessel.)
Magyarországon az 50-es 60-as években különféle genetikai kísérletezések is elkezdődtek (orvosi beavatkozások a szülésbe, lombik-program). Más országokból ismert, hogy a terhes nőknek olyan émelygés-csillapítót adtak, aminek hatására csökevényes végtagokkal születtek meg a gyermekeik.
A születés még ilyen nehezítők mellett is biztonságban zajlott le akkor, ha a szülő nő megfelelően tudatos volt, és tudott vigyázni a gyermekre (vagy a közelében egy megfelelően tudatos társa volt, aki vigyázott rájuk).
Én koraszülött voltam, és kórházban születtem, és a szüleim nagyon megijedtek, hogy annyira korán megindult a szülés. Nem voltak még felkészülve rá ’lelkileg’, és a bennük lévő félelem miatt „nem tudtak kellően megvédeni”.
Koraszülés, altatás a szülés során, félelem a családtagokban, bizonytalanság (például nem várt terhesség, egyedülálló anya, a család ellenérzése a megszülető felé) mind olyan okok, amik akkor „rést” nyithattak a megszületés biztonságán. Néha csak sors-elemeket választottak le, néha „egész sorsot” (kilökték belőle a hozzá tartozó lelket). „Test-nélküli” létezők az éteri testekben végezték el ezeket a sors-sértéseket.
Annyit tudok, hogy amint ezek megtörténtek itt a Földön, nem sokkal később nagyon-nagy segítség irányult a Föld felé (egyfelől azért, hogy megakadályozzák a további születés-sértéseket / sors-elvételeket, másfelől pedig azért, hogy visszasegítsék a sorsukba azokat, akiktől leválasztottak sors-elemeket).
Ennél mélyebb rálátást csak az kaphat, aki maga valamilyen módon részt vett ennek a nehézségnek a feltárásában és elhárításában.
Én magam a 90-es évek elején szerettem volna otthon megszülni az első fiamat. Nem sikerült. A férjem akkor már orvos volt, és amint elmondta a klinikán a szülész-orvosnak, hogy én otthon akartam szülni, el is altattak és megcsászároztak. Nem tudtam eléggé védeni a fiam születését. Róla nem választottak le semmit, de emiatt érzékenyebbé vált, és kisiskolás korában (amikor elkezdődött a gyors ébredésem) néhány év alatt sikerült visszaerősíteni ezt a benne meggyengült részt. A többi gyermekemre már tudtam vigyázni a megszületésük alatt.
Köszönöm!
Szinte biztos h nálam is történt ilyen leválasztás.
Még régebben Évi egy kódolos álom, és történet kapcsán mondta el hogy a gyanúm miszerint nem is a saját életemet éltem igaz.
Édesanyám fia halva született, később a férje is meghalt üzemi balesetben egyiküket sem engedte el. S mig én a hasában fejlödtem később a halott fia sorsát igy hozzám kötötte.
Anno megbeszélték a férjével ha a baba kisfiu lesz Edvárd ha lány akkor Beatrixnevet kapja.
Edvárd a kisfiu halva született, aug 29 . Beatrix napon.
Erre elnevezett engem miután már a férje is meghalt egy másik férfitől születtem, Beatrixnek. És én ezt a nevet 4-5 éves koromig örjöngve, hisztizve fogadtam ha igy szólitottak, hogy én nem vagyok Beatrix.
Aztán kódoltam arra az ellenérzésre is amit anyám iránt éreztem és az ő gyülöletére amit folyamatosan árasztott rám hol szavakkal is hol csak energetikailag de állandóan éreztem.
A kódolás után átéltem a fogantatástól születésig eltelt időt. Anyám érzelmeit gondolatait. Hogy bárcsak a fia ne született volna halva. Hogy én csak akadályozni fogom a boldogulásban. Hogy csak azért tart meg hogy mások meg ne szólják mert kiderült h terhes a szomszédok előtt. Nem mondta csak meglátták a hasát. Félt hogy meg fogják szólni. Erről szólt az egész élete hogy mit fognak szólni mások ha….
De ezt kikódoltam magamból.
Viszont én már lassan túl leszek azon az időszakon ahol még gyereket szülnek a nők.
És bár szeretem a gyerekeket, én azt mondom nem szülnék. Erre a világra nem.
Az hogy Földanya se a helyére került mit jelent? A lelke? vagy az egézs bolygó is fizikálisan nem oda helyezkedett el a térben ahol lennie kellett volna döntése szerint?
Azért „érdekes” „helyzet” a születés megsértése (a megszületésére készülő sorsának külső behatás általi megváltoztatása), mert a Földanya sorsa is egy furcsa csavarral kezdődött: nem tudott beszületni oda, ahová előkészült. Mind a mai napig egy Őt befogadott másik család gondoskodásában van, és készül arra, hogy visszatérhessen az eredendő családjába.
Sokan vannak szerintem a VILÁG „Különleges Gondoskodásában” olyanok, akik elveszítették a gyermeküket, vagy ők-maguk kiszakadt gyermekek. A Föld is azon „kis műhelyek” közé tartozik, ahol olyan sors-rendezés folyik, amelyben az elszakadást megélők visszailleszkedhetnek a saját családjukba, és közben a sérült ön-részeiket is meggyógyíthatják. Gyermekek és szüleik újra egymásra találhatnak, egymástól elszakadt társak újra találkozhatnak — hogy a Megértés útjain begyógyulhassanak a sebek, és olyan Biztossá váljanak a Megtartások (ön-megtartás, egymást-megtartás), hogy soha több ne legyenek akaratlan egymástól-elszakadások és tudatos vagy tudattalan élet-sértések. Legyen annyira erős / biztos az egyén és a Közössége is, hogy senki ne születhessen meg addig, amíg arra ő-maga és a Közössége nincs felkészülve, és mindenki biztonságban megszülethessen, aki számára megnyílt a megszületés lehetősége.
Hm, érdekes dolgokat írsz, és tudom/érzem, hogy nagyon-nagyon így van. Ha Földanya helyzetét ki tudnád egy kicsit bővebben fejteni, azt szintén megköszönném!
Kedves Évi, ezt a 2005 márciusából származó kis írás-részletet csak azért küldöm még át, mert én az „ébredésem” kezdetén ekkor találkoztam először ezzel a helyzettel.
Elmondhatatlan az a mélység, melyet bejártál ebben az életedben. Kerested a Fényt, amit soha nem találtál meg tiszta formájában. Kerestél valamit, amiről azt sem tudtad, hogy micsoda valójában. A Fény és Szeretet benned van, azt máshol, kívül nem találhatod meg. Hívó szavunk végre elért hozzád… Készültek az új tervek – és készülnek ma is – hogy Erőd minél hamarabb megjelenhessen tiszta formájában és célja szerint.
Ezt úgy képzeld el, hogy a FELADAT egy finom szálon át rögzítve van hozzád, és ezen a szálon egymás után vannak beépítve az állomásaid, és a következő állomás eléréséhez szükséges eszközeid. Ahogy haladsz előre elérve az egyes kapukat, megkapod az új eszközeidet, hogy tovább haladhass. A baj nálad az volt, hogy a kezdetektől nem tudtál a terveid szerint haladni, és ezért a rendelkezésedre álló, megadott eszközeidhez sem tudtál hozzáférni. Telt az idő, és az eszközök idejét múlttá és elavulttá váltak, mert nem érted el őket. Folyamatos gondolkodás volt, hogy hogyan tudnánk terelgetni a célod felé. Nem ismerted a célt. Valóban, mert nem tudtál elindulni a fonalad mentén. Ott volt a fonál, de oly messze távolodtál a megvalósulástól, hogy valóban tanácstalanok voltunk. Fontos lett volna korábban elkezdened a feladat megvalósítását, hogy utad ne billenjen ki az egyensúlyából. Ezért sem szereted a váratlan helyzeteket, mert törékeny egyensúlyodat veszélyeztették bizonytalanságod miatt. Amikor kislányaid lejöttek már látható volt, hogy meg fogod találni a Szeretet útját…”
A Földanya a Jósághoz tartozó teremtő az eredője szerint (én az írásaimban YOSÁGNAK írom). Ez egy Birodalom, egy önálló Teremtési Irány (egy önálló KIÁRADÁSA a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK). A YO már egy idősebb Birodalom, sok tapasztalattal. A teremtéseiben egyre „rugalmatlanabbá” vált, mára már kiderült ennek az oka, és folyamatban van a Szabadsághoz való visszaigazodása.
A VILÁG is egy Birodalom, sokkal fiatalabb, mint a YO. A VILÁGBAN formálódott meg az IRGALOM Alapja (ami ma lehetőséget nyithat a Különleges Közeledésekhez), és hamar felvállalta azt is, hogy a Birodalma megnyílik a SZOLGÁLATI teremtésekben is (segítséget nyújt azoknak, akik nehéz helyzetbe kerültek).
Egyébként maga a SZOLGÁLAT is mára egy önálló (különleges) Birodalom.
A Földanya megszületni készült a YOSÁGBAN, amikor „megakadt” a megszületése (nem nyílt meg a Tér az Életéhez). Mint egy magzatnak: az addigi teste visszabomlott, tétlenül várakozott, majd először a SZOLGÁLAT Birodalma fogadta be, később pedig a VILÁG. (Az Önlényege a YOSÁGHOZ van berögzítve, így attól nem szakadhat el.)
„Megszületni” a Földanya a VILÁGBAN „tudott” (jelenleg Világi-testben, Világként él), és most a VILÁG segítségével már építi a visszatérését a YOSÁGBA. Sok olyan YOSÁGBÓL kiszakadt teremtő van ma már, akiket a Földanya fogadott be a Földre és ő segíti a hazatérésüket a YOSÁGBA.
Sokat írtam erről az utóbbi fél évben. Fent van minden írás a honlapon. Az első néhány írást talán nem könnyű elolvasni, de amint érthetővé válik a fogalom-használat, szerintem sok mindent meg lehet érteni belőle a YOSÁGRÓL, VILÁGRÓL, SZOLGÁLATRÓL, IRGALOMRÓL (ezek mindegyikéhez nagyon szorosan kapcsolódik a Föld), és a Föld Útjáról is. Talán a 20180708-i írástól lehet érdemes belekezdeni az olvasásba:
https://omah.gportal.hu/gindex.php?pg=37244445&nid=6783840
Óh, ott én elveszek a szavak tengerében :), de köszi, amit itt leírtál, azon már el tudok indulni.
Ill. még egy kérdés, ha nem terhellek vele: minek köszönhető a „rugalmatlanság”, és mi volt ennek az oka?
Ez az írás az eszközökhöz való nem teljes hozzáférés tekintetében mintha rólam is szólna…
Kedves Évi!
Nem vagyok egy koránkelős fajta ha nem muszáj, de most olyan álmom volt hogy alig vártam hogy irhassak neked 🙂
Anyagi szegénységet okozo, bőséget gátló dolgokra kodolok. Meg arra ami akadályoz a konkrétan megnevezett munkahely megszerzésében.
És nagyon horrorfilmbe illő álmom volt.
Álltunk a házunk mögött ismeretlenekkel éjszaka és az egyik nő elkezdett sikitani amikor rámnézett hogy fujj mi az, Lenéztem, a bal karom könyökhajlatába és az érből egy nagy vastag hosszú féregszerü valami lógott ki, és láttam ahogy kiduzzadnak mozognak az erek a karomban, ahogy ott van benne. Kihúztam, nem fájt nem vérzett, de nehéz volt éreztem ahogy kapaszkodik. Egy gyík volt méretileg de kinézetre fejre krokodilra hasonlitott. Eldobtam. Aztán amikor ujra lenéztem már legalább 3 lógott a Bal karomból.
Hagytam mert rosszul lettem a látványtól.
Később érzem enyhén mintha valami szaladgálna rajtam, és megint sikitott a nő.
Odakaptam a jobb halántékomhoz és épp akkor furta magát a fejembe, kitéptem és eldobtam.
Aztán az utcánk végén álltunk egy bolt előtt és ott már szinte kutya nagyságú ilyen lény probált meg ránk támadni, kinél milyen lom volt azzal ütötte én egy üres nagy babakocsival mentem neki.
Mit jelenthet ez?
Mi volt az a krokodil?
Köszönöm szépen
Az álom a legtöbb esetben szimbolikus. Hozzákapcsol ismert képekhez olyasmiket, amiket szeretne jelezni problémaként. Érzések, blokkokat, programokat. Ezek amúgy is a testünkben valamilyen módot formát is öltenek. Mint ahogy a gyermek is testet ölt a testünkben, ugyanúgy életet kapnak más lélekminták is. Gondold át, hogy a krokodil mit jelent neked. gondolom ragadozó, könyörtelen stb… és főleg, amibe megkapaszkodik, azt lehúzza a mocsárba. A bal kar a múltat hordozza. Amit megragadnánk és anyaggá formálnánk. A lelkiséget, amiben ott van minden megtapasztalás, amely az anyai ágon öröklődve gátol minket a haladásban.
A féregről amúgy is általában mindenkinek a „az egészségeset megfertőző” jut eszmébe. „valami beleköpött” és megfertőződött.
A tápláló energia fertőzött. De hát ezt tudjuk, hiszen pontosan túl vagyunk egy „nagytakarításon”, hogy a felszínre jöjjön minden, ami akadályoz bennünket.
A munkaterületünk a szellemi síkunk kivetülése.
Azt se feledjük el, hogy amit magunkból kiszedünk blokkoló energiát, azt valami módon át kell alakítani életerővé, hogy másokba ‘ne bújjon’ bele.
Vidd tovább az álmot éberen. Lássad, ahogy ez a lény átalakul valami mássá, életadóvá. Mint a bábból a pillangó.
„Álltunk a házunk mögött ismeretlenekkel”
„Aztán az utcánk végén álltunk egy bolt előtt”
Amikor tudatosan bent tudok lenni a saját házamban (a saját sorsomban)(már nem vonják el a figyelmemet a színjátékok és mások által írt forgatókönyvek), „erősebbé” válok. Az érzékeim visszahangolódnak „arra-ami-aki-én-vagyok”. Észreveszem, ha valaki közeledik, és felismerem a felém irányuló szándékát.
Azért van ma annyi erős inger és durvaság a környezetben, hogy elvonják a figyelmet a saját valóságról, és így ne töltsék meg a lelkek a saját babakocsijukat a saját választásaikkal. Így könnyebben „elfogadnak” mások által nekik szánt (kiszolgáló) szerepeket (és a kiszolgáltatottságot).
Egy-egy nagy világ-égés (igazán nagy pusztítás) után mindig megmutatja magát az, hogy azok, akikben tisztesség van (akikben a valódi ön-erő van), azok képesek a semmiből is elindítani az életet. A Szándék az újjáépítésre mindig utat talál bennük. A pusztítás fájdalmai azonban mindig meggyengítik a lelket, és ezért eddig a tiszta szándékokból elindított új életet szinte mindig korán megfertőzték a háborúkat túlélt élősködők is. Egy-két generáción át „lapulnak”, ők is erősödnek az „igazak erejéből”, kiismerik a gyengeségeiket és a vágyaikat, és aztán „akcióba lépnek”. Magukhoz vonják a „forrásokat”, rátelepednek az áramlásokra – és hogy mindezt leplezzék, drámákat rendeznek, amikkel elterelik magukról a figyelmet. Amennyire csak lehet „messzire”. „Vásárold meg ezt mert ez jó neked”. „Szavazz erre, mert ez a jó neked”. „Menj arra, mert az a jó neked”.
Csinálj bármit, csak azt ne, ami valóban te vagy.
Olyan különleges Megerősítéseket élhet most meg mindenki ott-belül-a-saját-életében, amire már nagyon régóta vártak sokan, és amelyért nagyon sokan nagyon sokat dolgoztak. Aki valóban, a teljes szívével meghozza azt a választását, hogy visszaveszi a szabadságát és a sorsa irányítását, ezt ma könnyebben megteheti, mint eddig bármikor. De ehhez neki magának kell megtennie azt, amit senki más nem tehet meg helyette: meghozni a választást arról hogyan-merre-tovább, és tudatos figyelemmel megtenni ezután a saját belső vezetése szerinti lépéseket. Aki a kinti drámákat figyeli és beszáll a játszmákba, elszalaszthatja azt a lehetőséget, ami itt-és-most nyílt meg az önmagához visszaigazodásra.
Természetesen lesznek majd még ilyen lehetőségek máskor is.
Azok, akik mostanában ébredtek, nagyon tudatos odafigyeléssel még sokat változtathatnak a saját sorsukon.
A rugalmatlanság oka a YOSÁGBAN (nagyon leegyszerűsítve)
Amikor a YOSÁG „megszületett”, még nem léteztek a mai formájú egyedi teremtők. A YOSÁG egy olyan kis műhelyévé vált a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK, ahol a YOVAL elkezdték megformálni az egyedi életet / teremtői-testet, majd a teremtők egymás közötti kapcsolódását.
Az egyedi teremtők legelső „teste” az volt, amit ma szellemi minőségként
(ÖnLényegként) ismerünk (ez a rész már Tudatos és Ön-Tudattal rendelkezik). Ez még „közeli” a Forráshoz, de már van határozott egyedi jellege (az Eredő-Kiáradásában meghatározott Teremtési Iránya).
Erre a szellemi testre később egy újabb „test” épült rá, ezt a YOSÁGBAN „műhely”-nek nevezzük (a VILÁGBAN ez a Lélek). Később ezekre tovább épült a ma ismer anyagi test.
Ahogyan a szellemi kiterjedéstől haladunk az anyagi test felé, egyre több egyedi ön-jelleget élhetünk meg. Az anyagi testi élet rövidebb, egy-egy élet lezárásakor mindig lehetőség nyílik arra, hogy összegezzük az addigi tapasztalatokat, és válasszunk valamilyen új irányt az Elkövetkezőre. Az anyagi kiterjedésünkben rugalmasabban változtathatunk irányt, mint a „műhely” vagy szellemi részünkben.
Korábban nem volt szabályozva, hogyan lehet változtatni a szellemi kiterjedésben és a műhelyben berögzített (magunk választotta) Teremtési Irányon.
A YOSÁG Eredendően Megnyílt Teremtési Iránya a „MEGÉRTÉS” (a Megnyilvánulások Értelmének keresése, BÁRMINEK megérteni az Értelmét).
A „Bármiből” a YO a Birodalma megnyílásakor azt VÁLASZTOTTA, hogy a SZABADSÁG Értelmét fogja először mélyebben megismerni / megérteni. Ezt a VÁLASZTÁSÁT a YONAK a YO-és-a-MINDENSÉG-FORRÁSA EGYÜTT „berögzítették” a YO „szellemi testébe” (mert hogy akkor még csak az a kiterjedése létezett). Tulajdonképpen a YO és a MINDENSÉG-FORRÁSA a VÁLASZTÁST (és Egyetértésüket) egy kis „közösen megformált térbe” helyezték be (innen ered a „műhely” neve: a „MI”-helye, ahol megformálódik az Egyetértés arról, hogy a BÁRMIBŐL milyen VALAMIT választ a maga számára megtapasztalásul megnyitni a teremtő).
A YO tehát legelőször a SZABADSÁG Értelmének megértését választotta, és ezért ma is felismerhető a YOSÁG minden teremtésében a SZABADSÁG értelmének keresése.
Ma már tudjuk, hogy nem volt szerencsés az, hogy a SZABADSÁG Értelmének keresése (mint fő megtapasztalási irány) a YO Szellemi Minőségébe (=ÖnLényegébe) került berögzítésre. Az ÖnLényeg a teremtők olyan kiterjedése, amelyet maga a MINDENSÉG-FORRÁSA sem érint meg közvetlenül. Az ide berögzített „Választáson” nehéz ma is változtatni, csak fontos okból lehet megkérni a MINDENSÉG-FORRÁSÁT, hogy oda valamilyen változtatás bevezethető legyen.
Mivel eddig a YO nem tudta kioldani a legelső választását az ÖnLényegéből, nem tudott más ÉRTÉKEK Értelmének mélyebb MEGÉRTÉSÉBEN megnyilvánulni. Fontos lett volna például a BIZALOM vagy GONDOSKODÁS, ÉLET, SZOLGÁLAT Értelmét mélyebben megérteni, de ezt AKADÁLYOZTA a SZABADSÁG Értelmének keresése (mint berögzített fő teremtési irány).
Jelenleg az a helyzet, hogy a YO és a MINDENSÉG-FORRÁSA is felismerték, hogy a SZABADSÁG Értelmének Keresését (mint az első Szabad Választását a YONAK) ki kell emelni az ÖnLényegből. Egy külön erre a célra megformált (IRGALOM által megtartott) Különleges Műhelyben van ma már csupán berögzítve ez a régi Választás, és a YO és a MINDENSÉG-FORRÁSA „felmondták” az a régi megegyezést. Most éppen a „felmondási időt” élik.
Ez azt jelenti, hogy a YO ÉRTÉKELI az EGÉSZ EDDIGI MEGTAPASZTALÁSÁT, és felkészül egy NAGY LEZÁRÁSRA a teremtőivel. (Néhány élet múlva lesz a YOSÁGBAN egy „Kisebb Lezárás”, és már ekkor a YO akár TÖBB új ÉRTÉK mélyebb Megértését is megnyithatja a Birodalmában. Erről már egyeztetések kezdődtek el a YO és a teremtői között)(melyek legyenek ezek az Új Értékek).
Mára a YOSÁGBAN is az az általános Elv érvényesül, hogy az ÖnLényegben (a szellemi testben)
(1)- csak az Eredő-Kiáradási Szándék kerül berögzítésre.
(2)- Azok, akik a SZOLGÁLAT vagy IRGALOM útjain elkezdenek teremteni, és ezért szorosabb összekapcsolódást választanak a YO-val (és a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL is!), ez a választásuk is az ÖnLényegbe kerül berögzítésre. Ha valaki az Emberi formát megnyilvánítja, az is ma az ÖnLényegbe kerül berögzítésre. [Ugyanis aki ilyen KÜLÖNLEGES teremtésekbe kezd, felépít olyan belső utakat önmagában, amelyeken képes Egyeztetést is kezdeményezni a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL, így Megegyezhetnek az ÖnLényegbe befoglalt KÜLÖNLEGES (!) tartalmak megváltoztatásában is).
Minden egyéb Megegyezés / Választás ma már a YOSÁGBAN is csak a Műhelyben (lélekben), illetve az egyes élet-szakaszokhoz tartozó más Teremtési Alapokba kerülhet berögzítésre. Ezeket a YO és a teremtő bármikor (vagy legalábbis rugalmasabban) megváltoztathatják (Egyetértésben).
A lényeg: sajnos a YO saját ÖnLényegében (szellemi-Énjében) volt egy olyan régi választás, amit eddig nem tudott kioldani, és ez megakadályozta abban, hogy a Birodalmában újonnan megjelenő helyzetek (vagy nehézségek) ÉRTELMÉT mélyebben megértse. Mivel BE VOLT RÖGZÍTVE a SZABADSÁG Értelmének keresése, minden megnyilvánulásában ez volt a Fő Irány, amin eddig nem tudott változtatni.
Mára ez a régi megkötés „FELMONDÁSRA” került, így más Értékek mélyebb Megértése felé is „szabadon” megnyílhat végre a YO.
Személyes meglátásom az, hogy a YO az eddigi Fő Megtapasztalási Irányának az ÖnLényegébe való berögzítettsége miatt került abba a helyzetbe, hogy egyes gyermekeiről (akár Házairól) nem tudott mostanában már megfelelően gondoskodni. Ez az egyik oka lehetett annak, hogy „eltervezett” megszületések megakadtak, míg máshová olyan gyermekek születtek, akik befogadására a család / közösség még nem készült fel. Ez a családokon belül egyre fokozódó zavart eredményezett, és mivel a megjelent nehézségek okát nem tudták felismerni, eltávolodhatott egymástól a férfi és a nő, a szülő és a gyermek. Egyre kevésbé értették meg, hogy a KÖZÖSBEN kinek mi a feladata és felelőssége, és ez végső esetben odáig is elvezethetett, hogy az életet értelmetlennek érzékelték, és ezért eldobták. Talán innen eredhetnek az élet-sértések.
Sajnos nagyon nehézzé vált a megjelent bajok okainak megértése a YOSÁGBAN. Sok teremtő talán éppen emiatt „lépett ki” a YOSÁGBÓL (talán abban bíztak, hogy máshol választ találhatnak a kérdéseikre).
Sajnos nem számoltak azzal, hogy amikor valaki (megfelelő lezárások nélkül) eltávolodik a saját otthonától, az mindig a Tudat / Tudatosság elhomályosodásához vezet.
A YOSÁG eddigi Fő Megnyilvánulási Irányából (a SZABADSÁG Értelmének megértése) tekintve természetesen ez is egy nagyon értékes megtapasztalás.
Az IRGALOM (mint KÜLÖNLEGES teremtés) éppen azért formálódott meg, hogy segítse megérteni a teremtőknek a számukra még nehezen értelmezhető helyzeteket, és így ne távolodjanak el szükségtelenül a Saját Szabadságuktól (vagy ha már eltávolodtak, a lehető leghamarabb utat találhassanak a hazatéréshez).
Ennek lenne köszönhető a negativitás/negatív irány megjelenése, ill. annak értelmezhetetlensége?
A Közösségek MEGTARTÓI (> a Földön a Földanya, a YOSÁGBAN a YO, a VILÁGBAN a VILÁG-MAGA) az EGÉSZen belül Részeket formálhatnak meg, a Részeknek együtt ki kell adnia a Teljeset / Egészet. Ez a HARMONIA megformálásának egy fontos Elve.
Ezen kívül PÁROSSÁGBAN is megformálásra kerülhetnek egymást-kiegészítő-részek.
Ha akadálya van annak, hogy a párok / részek harmonikusan együtt-működjenek, a teremtők ezen rész (ön) jellegeiket egyre kevésbé képesek értelmezni, és lassan annak is elveszik a tudása, hogy a részek egymásért vannak (együtt lehetnek Teljesek).
Az ilyen BELSŐ ZAVAR a társaktól való elszakadáshoz vezethet, és a korábbi társ „ellenséggé” válik.
Jól érzékelhető ezekben a helyzetekben, hogy hiányzik valami (és az érintettek az egymástól és önmaguktól való eltávolodás miatt egyre kevésbé képesek felismerni és megérteni, hogy honnan is ered a hiány).
Sokáig „kint” keresték a társak egymást (vagy a hazautat). Egyre nehezebbé vált a társ megtalálása, mert az eltávolodás miatt általában más irányba építették már a sorsukat.
A KÜLÖNLEGES Teremtési Irányok (Irgalom, Szolgálat) olyan (belső)ön-épülésben vezetnek, amelyben a teremtő hamar visszatalálhat a saját Harmoniájához (felismeri, hogy hol és miért távolodott el a saját sorsától és a társaitól, és hogyan tudja visszaigazítani magát (1) vagy az elhagyott Harmoniához, (2) vagy valamilyen választott Új irányba).
Tudomásom szerint a Dominancia Birodalmára jellemző ma az, hogy a Részeket egymás ellenfeleiként értelmezik (a fiatalabbat elnyomja az idősebb-erősebb, majd amikor megerősödik a fiatal, maga alá gyűri az idősebbet). Állítólag ma már ők is keresik annak az útját, hogyan lehetne pusztítás nélkülivé tenni az Életet.
A Hierarchia Birodalma (torzulás eredményeként) a Részeket SZÉTVÁLASZTJA-ÉS-ELHATÁROLJA egymástól, és szinte nem enged mozgást a Részek között (mint Indiában a kaszt-rendszer). Nagyon sok bajt okoz azzal, hogy határokkal választ el összetartozó részeket (például a magyar-haza megcsonkítása).
Sokféle eredője lehet annak, hogy hol miért nehéz a részek harmonikus együtt-élése. De az ok mindenhol az, hogy a Tudatban valamilyen elhomályosodás történik, és ez eltávolít a természetes harmoniától.
Mára azt is tudjuk, hogy amikor korábban a teremtők egy nagyobb lezárást éltek meg az útjukon, és azután belekezdtek valamilyen ÚJ Megtapasztalásba, a VÁLTÁS során akár jelentős tudat-elhomályosulást is megélhettek (pl „sötétség három napja”, „káosz”). Amikor megszületik a magzat, kevéssé tudatos az új testében, segítségre van szüksége ahhoz, hogy beigazodjon az új életébe.
Ez a Tapasztalat vezetett el ahhoz, hogy ma már a teremtők / Közösségek amikor egy Nagy Lezárás után ÚJ SZAKASZT nyitnak meg az Életükben, a VÁLTÁS SORÁN VÉGIG (és utána is, amíg szükséges) a MEGTARTÓK (végső soron a MINDENSÉG-FORRÁSA) Különleges Gondoskodásában vannak. Az IRGALOM segíti azt, hogy külső hatások ne sérthessék meg az Új-Kezdetet, és így az érintettek Tudata biztonságosan hozzáigazodhasson az Új Harmoniájukhoz. Ma már tehát nem történhet meg az, hogy az Új-Kezdetben a még kevésbé tudatos teremtő-társak egymástól eltávolodjanak — vagy elszakítsa őket egy olyan idegen behatás, mint amelyről Évi írt még régebben, amikor az Új Kertjében ébredező férfi megtetszett egy kósza alak-váltónak, és az alakváltó egy női formát felvéve magához kapcsolta a férfit … miközben a Kert másik részén pedig még ébredezett a férfi asszonya. Milyen lehetősége volt ezután ennek a magára maradt asszonynak, aki arra készült, hogy a SAJÁT Kertjében boldogan él majd a férjével? Mi lett a gyermekekkel, akiket befogadtak volna? Hogyan tudnak MA megbocsátani egymásnak és önmaguknak? Annyi MEGÉLT fájdalom és pusztulás után mikor tudnak újra BIZALOMMAL egymás szemébe nézni és megfogni egymás kezét?
Bízom abban, hogy hamar újra egymásra találnak és megtalálják a boldogságot is majd együtt…
Sajnos ennek a nehézségeit látom magam körül nap mint nap, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy ebben a témában komolyabb előrelépés lenne.