Csak nagy mintákról tudok most írni, olyan szimbólumokat teszek hozzá, amivel az elménk fogadni tudja a lélekmozgásokat.
Atlantisz elmerült, elbukott világa kiemelkedett a felszínre.
Atlantisz lelke napvilágra került ismét, megtisztulva. Az ott szétvált lelkek képesek lesznek ismét egyesülni egy közös óhajtásban.
Mars, aki elmerült Atlatisszal együtt, “mert jobban tudta és kierőszakolta” saját akaratát, ezért a közös lélek széttört és a mi világunkba már csak az akarat és a háború energiáját vetítette át, és a túlélését, ismét a felszínre hozta az alkotás erőit önmagában.
Mars leányai és fiai a háború helyett az életadó alkotást kell, hogy válasszák, mert egészen addig ostorozza őket saját sorsuk, amíg a magány, a leválasztódottság sűrű energiáiból kilépve nem válasszák a közös alkotás, a figyelem, a tisztelet energiáit.
Az önző akarat megtörik ezernyi módon a Jóságból származó közös szándék, világ megtartó alap pillérein.
A saját sorsot már nem az “emberi szűk látókörüség” fogja irányítani, hanem az alkotó közös lélek.
Most éppen ezért nem érdemes egyéni villongásokat, akaratoskodásokat működtetni. Haladni kell egy magasabb, tisztító, felemelő, elengedő energiával.
A kapcsolatok nagy része hazugságokra épült rá. Évezredek hazugságaira, amire minden generáció rátett pár lapáttal. Mindez vakká és süketté tette az emberiséget és leválasztotta a közös lélek tiszta energiájáról, amely képes úgy vezetni, hogy minden és mindenki, minden pillanatban a helyén legyen. Az elmúlt időszak segített Atlantisz szétrobbantott és mélységekbe süllyesztett lelkét tisztán látóvá tenni. Az általa tett felismerések lezárhatják Atlantisz nyitott járatait, amelyeken keresztül még mindig visszhangzik a pusztulás pillanata, fenntartva olyan félelem forrásokat, amelyek miatt a hazugság világaiba menekülnek emberek.
A kapcsolatokról leválnak a hazugság mázak, rájöhetünk tévedéseinkre.
Ez segíteni fog abban, hogy más alapokra helyezkedjünk önmagunkkal és a környezetünkkel kapcsolatban.
Engedjük összedőlni mindazt, amit eddig igaznak hittünk. Így letisztulva lehet csak tovább lépni.
Ha letisztul a kép bennünk önmagunkról és a környezetünkről, akkor tudjuk megérteni az életfeladatainkat és a hozzá kötődő változásainkat.
Nagy minták mozdultak meg, hogy a hazug világ fátylait végre le lehessen szedni. Ne a haragot tápláljuk, ha ráébredünk, hogy hol van a hazugság körülöttünk.
Fogadjuk örömmel a felismerést, mert felszabadítja a lelkünket.
Amin érdemes elgondolkodni.
Eddig mi és ki irányította a sorsunk?
Amikor a sors irányít, az egyfajta közös akarat eredménye, amely reagál a saját viselkedésünkre. Ez a közös akarat hová kapcsolódik?
Van, hogy mi saját magunk irányítjuk az eseményeket attól függetlenül, hogy figyelnénk a közös akaratra. Erőszakosan.
De ez csak a magányhoz visz?
Egyébként az állást amire kódoltam más kapta meg.
Mindegy, Valaki rávilágitott hogy lehet hogy nem a takaritás az én utam sors szerint
és akkor a Sorserők ugyis akadályozni fognak. Igy már a sors vállalásom szerinti munka akadályaira kódolok ( olyan szinten lehet elfedve hogy sejtésem sincs mi az)
Tegnap amig este ezen kódoltam erősen és idegesitően rángatozott egy ideg a jobb lapockámnál, vállamnál. Amint befejeztem abba is maradt.
Aztán én aki mindig álmodik most nem emlékszem az álmomra, csak pici kevés villanásra mégis olyan érzés mintha egy egész heti info zsufolodott volna ebbe az alvásszakaszba mint egy tulzsufolt hosszu film amit szemmel követhetetlen gyorsaságban játszanak le.
A párom alig tudott felébreszteni, vagy 5 percbe telt mire ki tudtam nyitni a szemem és tényleg ébredtem. Ami furcsa volt, pláne az ő szájából mint egy üzenet, amit meg se magyarázott később. azt mondta mosolyogva amikor kinyitottam a szemem: – úgy haragszik a világra (mármint én) hogy fel sem ébred, ki sem nyitja a szemét.
Ő nem spiritulás, nincsenek még olyan jellegü megtapasztalásai hogy hinne ebben, de engem nem gátol, nem nevet ki, igy elfogadjuk és szeretjük egymást.
De ezért volt nagyon furcsa az ő szájából ez a mondat.
Azóta itt ülök és gondolkozok,
Hanekem bármi lelki problémám van én gyerekkorom óta az alvásba menekülök.
De ezt őneki nem igazán meséltem még.
Lehet hogy tényleg haragszok a világra, magyarán nem vállalok felelősséget a saját teremtéseimért életemért?
Szerintem ez is lehet akadály … és erre eddig nem is gondoltam.
Ez nem spirituális mondat, csak egyszerű megállapítás,a mi neked pont jókor jött, hogy tovább tudd gondolni önmagad. Ez a hét mély és nagy mintákat mozgat. A saját „vakságunk”, hitrendszerünk hibáit mutatja. Hol vagyunk naivak, mit hiszünk másnak, mint ami. Hol engedjük, hogy a gyenge pontjainkon keresztül, mások behatolva irányítsák a sorsunk. Vagy hol tesszük ezt mi, másokkal.
Kedves Bea, remélem nem haragszol meg és nem veszed az életedbe való kontárkodásnak, bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy biztos, hogy mindenre a „kódolás” megoldás? Amit eddig írtál, az alapján az anyagi lehetőségeid korlátozottak, de nem kellene esetleg megpróbálni olyan személyes segítőt találni, akinek a segítségével könnyebben átláthatod, feldolgozhatod a problémáidat?
A „szolgálat visszamondásáról”.
Mára a SZOLGÁLATBAN sokféle különböző Új Irány is megnyílt. Lehet tanulni / tapasztalni a Gondoskodás különféle kiterjedéseiben. A Tudatosítás (megismerés) és Harmonizálás teljesen új irányai nyílnak meg folyamatosan. Sokféle irányban lehet feladatot vállalni. És le is lehet zárni ezt a Különleges Megtapasztalást. Vannak más Különleges Új Irányok is (Szakrális teremtés, és most formálódik egy Új teremtés, amely majd valahogyan a Tér- formálásához is fog kapcsolódni, ez utóbbi az Irgalmi alapon tud felnyílni).
Eredője szerint az EMBERI forma / út a SZOLGÁLAT Gondoskodási Megnyilvánulásához tartozik. Csak azokban maradhat ez meg, akik ebben az irányban teremtenek. (Az Emberi út gyorsan Rendeződni fog.)
Ma a SZOLGÁLAT az, amely annak a Közösségnek a Közvetlen MEGTARTÓJÁVAL, amelyben éppen vagy, nagyon szoros összekapcsolódást kíván meg. Rajta keresztül viszont mára közvetlenné válik az összekapcsolódás az Eredő otthonnal is (ez eddig nem mindig volt lehetséges, és ez nagyon megnehezítette azok Életét, akik az otthonuktól távol segítettek másokat).
A SZOLGÁLATBAN megnyilvánuló teremtő szabadon megválaszthatja azt, hogy kik felé milyen gondoskodásban szeretne tapasztalni.
A SZAKRÁLIS (Irgalmi) teremtésben általában nem annyira szoros az összekapcsolódás a Közvetlen MEGTARTÓVAL, mint a SZOLGÁLATBAN. De lehet ebben is szorosra fűzni az összekapcsolódást.
Fontos: a KÜLÖNLEGES teremtés is csak szabad választáson alapulhat. Sok ma még a tennivaló, amíg mindenki visszakerül a helyére, minden seb begyógyul, és mindenki kellően öntudatossá és szabaddá válik. Sok szép rész-feladat van ebben, sokat lehet tanulni, és talán utazni is többet lehet ma már, mint eddig. Nincs mindenki annyira legyengült állapotban, mint volt eddig a Föld. És talán vannak ma még a Földnél is nehezebb helyzetben lévő teremtők / Közösségek.
Lehet „szünetet” is kérni (és segítséget és időt, amíg meg tud érni egy új választás).
A VILÁG Engedélyével egy nagyon rövid ideig lehetséges még bekapcsolódni a Földön most elindult Új Teremtő Szakaszba. Mivel a Föld most még a VILÁG része, és a VILÁG elég erőteljesen elköteleződött a meglévő bajok okainak felismerésében és megszüntetésében, a Földi Életben a SZOLGÁLAT vagy SZAKRÁLIS irányokban biztosan sok feladat lesz. A FÖLD a saját Hazatérésén is dolgozik, és másoknak is segít már. Szerintem nagyon érdekes és hasznos megtapasztalás áll itt előttünk. Nyilván máshol is sok új feladat nyílik majd.
Egy dolog nem egészen világos még mindig a rendszeredben. Nálam a „jó”, egy őseredetibb, még testetlen állapot, ahonnan mindannyian indultunk, a „világ” pedig az, amit létrehoztunk belőle, bezárólag az anyagi létezéssel.
Vagyis nem tudok mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy Földanya/Sophia nem ott testesült meg, ahol akart. Az én fogalmaim szerint a rendszeren belül vagyunk, nem is lehetünk azon kívül, ‘A’ rendszeren belül vannak alrendszerek, meg egymás melletti jellegű állapotok is, amit a körökkel jellemeztél, de a „világ” és a „jó” nem egymás mellettiek, hanem a világ annak a rendszernek, amit nevezhetünk YO-nak, a fizikai megvalósulása.
A többi stimmel, azt érzem, ld, szabadság, a megértés vágya, meg a később megjelent minőségek, mint irgalom, szolgálat stb. szintén, és ezek bőven megmagyarázzák a Földön jelenleg kialakult helyzetet.
Mindannyian a LÉTEZÉS egyedi Kiáradásai vagyunk. Egyedi „Életté” (a LÉTEZÉSBŐL Kiáradt tiszta-tudat / tiszta’Én’) valamely Birodalomba való legelső Befogadásával válik. Ebben a Birodalomban van berögzítve az ÖnLényeg (szellemi kiterjedés) onnan elmozdíthatatlanul, kiszakíthatatlanul.
A YO és a VILÁG két teljesen különböző önálló Teremtési Irány (önálló Birodalom)(két teljesen különböző KIÁRADÁSA a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK). Egymástól is meghatározott távolságra vannak, ez minden Birodalomra vonatkozó Elv. Nem szülője egyik sem a másiknak, mindkettő közvetlenül a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL ered.
A YO talán az egyik legelső KIÁRADÁSA a LÉTEZÉSNEK (a LÉTEZÉST én MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK is nevezem, mert rajta kívül valóban nincs semmi-senki más).
A YO is kezdetben csak SZELLEMI testtel rendelkezett. A ma ismert anyagi test rendszerét, az önállóvá vált életek közötti kapcsolódás alapjait a YO formálta meg, és a saját Birodalmában ezek valóvá is formálódtak. Az a Valóság, amit ismerünk itt a FÖLDÖN is, az a YOSÁGBAN testet öltött valóságon (is) alapul.
A VILÁG még fiatalabb Birodalom, és nagyon sokáig csak a SZELLEMI kiterjedésében létezett. Nem olyan régen kezdte el megformálni az anyagi Valóságát. Sokáig tanulmányozta az idősebb Birodalmakat.
Amikor a VILÁG elhatározta, hogy megnyílik a SZOLGÁLATI Gondoskodásban, együtt keresték a LÉTEZÉSSEL, hogy hol és miben tudna segíteni. Mivel sok olyan YOSÁGHOZ tartozó létező volt, aki árvává vagy kószálóvá / vándorrá vált, ebbe az irányba is nyitott a VILÁG, hogy megpróbál segíteni nekik a hazajutásban. A saját (!) VILÁGÁBAN megformált olyan Különleges Gondoskodási Tereket, ahová befogadhatta a YOSÁGTÓL eltávolodott teremtőket. Mivel a cél az, hogy minél előbb hazatérhessenek, magától értetődik, hogy olyan Valóságot / testi és kapcsolódási rendszert formált meg, amely alapul a YOSÁGBAN jelenleg létező Valóságra. Ezért hármas rendszerű a test (hasonló szerkezettel, mint a YOSÁGBAN). De ez egy másik Valóság, nem a YOSÁGÉ.
Majd igyekszem megérteni, hogy pontosan mi vezethetett a YOSÁGBAN (és máshol is) ahhoz, hogy egyedi Életek olyan távolra kerültek a saját Birodalmuktól, hogy oda már nem tudtak visszaigazodni. Ezt itt a Földön is biztosan fontos megérteni, mivel a Földanya is ilyen helyzetbe került.
Az mára nagyjából világos, hogy miért nem nyílt meg a Földanya számára az ÉLET a YOSÁGBAN. De ez már szerintem csak következménye valami korábbinak. Talán éppen annak, ami a YO „rugalmatlanná” válását okozta, és ezért nem tudott megfelelően gondoskodni a gyermekeiről: nem tudta beilleszteni a saját Valósága Harmoniájába a gyermekeiben felnyíló Új Választásokat(ebben ma az Irgalom segít).
Tudomásom van arról, hogy voltak olyan létezők, akik „segítség-kérést” „árasztottak ki” például a Föld közeléből. A hívásra érkező segítőket „elfogták”, és „elvágták a gyökereiket” (durva behatással leválasztották a sorsukról őket). Így már nem tudtak hazatérni, és más sem fogadhatta be őket (mert nem zárták le az addigi megtapasztalást). Az ilyen csapdába ejtett segítőket a szolgáikká tették az őket megcsonkítók.
Néha szándékos sértés nélkül véletlen baleset is okozhatott kiszakadást az otthontól („hajótörés”, sérülés miatt a Tudat-tudatosság bezáródása / elvesztése).
Oké, nincs ellentmondás, csak mást értettünk ugyanazon kifejezések alatt.
Kedves Athena 🙂
Nem haragszom meg. Sokmindent kiprobáltam, számomra a kódolás az egyetlen dolog amivel tudok dolgozni és már sokmindent kiszedtem oldottam vele a tudatalattimból eddig sikeresen.
Csak épp elaprozom feladatokra, erre ma délután jöttem rá ahogy titeket olvastalak újra. Anyai ág, anyagiak, karmák, látásom, testsúlyom stb….
Aztán ma eszembe jutott hogy minden ami nem jó számomra jelen életemben javarészt abból fakad hogy nem csak a saját sorsomat a saját vállalásaimat élem.
Délután már ledöltem és arra kódoltam hogy MINDEN ami a jelenlegi sors feladataim teljesitésében megélésében hátráltat akadályoz és nem az enyém oldódjon váljon le rólam. És akkor nem is számit a többi kis apro darab mert igy ezzel az egy mondattal szépen fokozatosan megtisztulok mindentől ami gúzsba köt. Először bent aztán kint is.
Ezután is volt egy álom Feküdtem itthon a szobában a földön egy szivacsmatracon. Lustálkodtam, hol oda hhuztam a matracot és heverésztem. Gondolkodtam közben hogy oké hoy van időm de nem tölthetem lustálkodással ammikor annyi mindent tehetnék.
Az ablak nyitva volt közben és beszélgetett két férfi előtte.
Hát nézek ki az egyik egy nagy ősz haju dobálja a kertembe a dobozokat, már 3 at odadobott mire én berágtam és hozzávágtam ablakon keresztül a matracomat. az is a kertbe esett.
Ráorditottam hogy mi a francot csinál erre elkezdett szabadkozni hogy ahova költözött a lakásba az előző lakók nem vitték el a szemetüket.
Erre mégjobban leorditottam hogy mi köze az én kertemnek az ő szemetükhöz miért nem viszi a kukába.
A másik férfi a kertemben állt nem szólt semmit elkezdte seperni a kertem és a másik férfi által odadodobott szemetet beseperte egy nagy zöld nejlonfólia alá.
Mondtam nekik hogy szégyeljjék magukat és takarodjanak a kertemből majd én kidobom a szemetet mert attól hogy letakarják az még szemét marad. El is sunnyogtak nagyon gyorsan.
Másik kép hogy idegen lakásban voltam láttam egy betonkeverőt a tv ben és elkezdtem rajzolni vonalakat. Párom kérdezte mit csinálok. Mondtam hogy olyan panelházakat tervezek amik egy mérleghinta szerü sinen mozognak és nincs lépcsőház. Igy nincs szemét és mindig annak a lakása jön le aki ki vagy be akar lépni az ajtón. Igy a betegek, részegek meg senki sem fog leesni a lépcsőn és összetörni magát, meg ha esik a hó nem fog elcsúszni senki.
A másik szobában egy pár munkás öltözött fürdött pihent. Időnként egy bajszos jókedvü férfi mindig kijött törölközövel a vállán és annyit mondott nagy viccesen szinte énekelve hogy szerelem, szerelem”
No már most eléggé kétlem hogy épitész mérnök leszek…. 😀 De mindenképp érdekes és ujszerü álom volt ez még nekem is.
Csak óvatosan mondom, de mintha köze lenne ennek az Irgalomhoz (ami más szóval Szakrális teremtés is). Szerintem a YOSÁGBAN is „bezáródott” egy időre a Szakrális teremtés lehetősége, de nemrég ott is megindult nagy erőkkel. Még nem értem, hogy miért, de amikor férfi minőség jelent meg a YOSÁGHOZ kapcsolódóan, mindig társult hozzá az Irgalom gondolata is. Lehet valami köze a „Mihály”-sághoz is.
A Szakrális teremtés a nehezebben értelmezhető helyzetek megértésére irányul, és a meglévő nehézségek elhárítására is.
Szemetelés (miért hagy maga után valaki szemetet? Hogy lehet úgy megoldani ezt a helyzetet, hogy ne kerüljön át a szemét másokhoz? Az első lépés nyilván azt, hogy figyelmeztetni kell, hogy ne tegyék — de aztán valami olyan megoldást is kell találni, ami nem csak a szőnyeg alá seprés).
Építkezés (milyen LEHETŐSÉGEK, eszközök, anyagok, tudás használható fel? Milyen igények vannak?)
Szóval hogyan lehetne olyan ÚJ HARMONIÁT megformálni, ami segíti a meglévő bajok valós megszüntetését >>> hogy a munka közben / után jókedvvel énekeljünk…
Próbálj ráérezni, hogy ez a bajszos férfi forma kapcsolódik-e a Szakrális (Irgalmi) teremtéshez a kapott képekben. A Szakrális teremtés segíti a YO-t is az Új Harmoniák megformálásában (új kapcsolódási lehetőségek, új megnyilvánulási utak, merre-hogyan-tovább, kire / mire kell fokozottabban odafigyelni, speciális igények, ellenőrzések, mérések, értékelések, javaslatok, kipróbálás)
Az IRGALOM egy olyan különleges Teremtő, Aki „mindenhol otthon van” (kerítésen kívül és belül is, mindkét szobában), kapcsolódást formálhat meg bármely teremtők között. Soha nem tolakodó, de nagyon határozott lehet (hangosan beszél, hogy felhívja a figyelmet valami fontosra).
Idézem, amit megértettem az Irgalmi utakról: ” Addig, amíg SÜRGETŐ Rendezést igénylő helyzetek vannak, amíg ÉLETET / Létezést közvetlenül veszélyeztető helyzetek formálódhatnak meg, és amíg sok teremtő nincs abban a helyzetben, hogy Tudatosan az önnön Harmoniája szerint Éljen, fontos, hogy a KÜLÖNLEGES Teremtésekben Megnyilvánulók minden helyzetben a meglévő Tudásukra alapozottan megtegyék a Tőlük telhetőt a HARMONIA Megtartása és Megerősítése érdekében a Közvetlen MEGTARTÓJUK vezetésével.”
„nem tölthetem lustálkodással amikor annyi mindent tehetnék”
Kedves Beatrix, ajánlom, hogy kérd meg az EREDŐBELI MEGTARTÓDAT (aki az ÖnLényegedet megformálta és tartja), hogy Ellenőrizze (1) a BEFOGADÁSI ALAPODAT (ez inkább a Szellemi létezéshez tartozik) és (2) a Teremtési Alapodat (ez az éppen megélt Élethez tartozik). Ha Ő ebben bármilyen hiányt vagy torzulást érzékel, azt a kérésed nélkül is köteles kijavítani.
A kéréseddel azonnal elindulhat ez az Ellenőrzése, és ha tudatosan „átadod” magad az Igazodásnak, figyeled a belső jelzéseket, nagyon gyorsan a végére érhetsz ennek az Igazodásnak. Egyre gyakrabban ez már nem jár fájdalmas tünetekkel.
Ha véletlen érintene valamilyen ‘Tér-hiány’ vagy ‘Tér-keveredés’, azt most azonnal kötelesek a MEGTARTÓK rendbe hozni. (Ma írtam erről)
Köszönöm szépen! Megtettem a kérést most ahogy olvastam.
Kedves Évi!
Ma elaludtam (igaziból) és felébredtem utána az álmomban. Itthon a szobában.
A magam kis nyugalmával keltem fel. De egyszercsak előkerült anyám aki lassan 4 éve otthonban van és közölte hogy márpedig ő mostmár itt lesz életem végéig.
És kezdett egyre furcsábban viselkedni, félelmetesen.
Na mondom azt már nem és megfogtam a bal alkarját, mondom mész szépen vissza és hagysz engem élni. És így kísértem az otthon felé vezető uton, a lépcsőn elesettaz uton is elesett pedig végig fogtam a karját, kóválygott. Mint aki nagyon részeg.
Elértünk a kanyarhoz láttam egy hatalmas félkör szerü busz félét ami mintha félbe lett volna vágva hogy a kanyarban a járdán járkáló emberek egyszerüen egy mozdulattal beülhettek volna.
Akartam mondani anyámnak hogy nézd csak meg ilyet soha nem láttam még.
Dea busz lassan összecsukodottrendes kocsivá és szépen elhajtott mellettünk.
Anyám ekkor megint elkezdett imbolyogni és egy szeméttel teri avarkupacban turkált. Majd előrántott valami fém orvosi nögyógyászati eszközt, és mint az elmebeteg vihogott artikulátlanul és hangosan és lóbálta.
Mindenki minket nézett, könyörögtem neki hogy fejezze be dobja el, elmondtam mi az meg hogy lejáratja magát meg engem is. De nem hagyta abba.
Aztán beértünk az otthonba. A ház mellé tolták anyámat egy ágyon, kivülre.
És ott rázenditett hogy pedig de jo volt mig együtt éltünk stb.
Belőlem meg felszakadt minden és fuldokolva zokogva monstam el neki minden sérelmemet amit az életben tőle kaptam.
Erre elkezdett megint artikulálatlanul vihogni meg visongani.
Erre látom jön egy növér gyorsan letöröltem a könnyeimet, de mintha olajos lett volna vagy viaszos csuszott az arcom és csillogott, igy nem tudtam elrejteni hogy sirtam.Majd a növér anyám ágya fölé hajolt és a vihogás elakadozott halkult
Kicsit ijedten pillantottam oda hogy mit csinlhat vele.
Felemelte a fejét rámmosolygott kedves szeretet sugárzó arca volt és mutatta a fecskendöt h injekciot adott a lábába.
Mit oldodohatott ezzel az álommal?
Mert én most konkrét munkahely megkapását akadályozo dolgokra kódoltam.
Köszönöm szépen 🙂
Kiterjedtebb értelme is lehet annak, ami akár a való életben szülő és gyermeke közötti megtapasztalás.
ÁLTALÁBAN igaz az, hogy egy régi szabad választása a YO-nak idővel olyan MEGKÖTÉSSÉ vált mind önmaga, mind a gyermekei számára, ami egyre erőteljesebb gátjává vált nem csak a SZABADSÁG megélésének, hanem annak is, hogy a YO (mint szülő, anya) megfelelően (és közvetlenül) gondoskodhasson a gyermekeiről.
Képben ez megjelenhet úgy, hogy már nem laknak egy házban (pedig el sem szakadhatnak egymástól!). Az anya (a YO) keresi az utat ahhoz, hogy újra kapcsolódhasson a gyermekével. Ebben az esetben egyértelműen megmutatta magát a közeledés szándéka. Nem könnyű ez olyanok számára, akik „nagyon eltávolodtak egymástól”.
Nagyon jó az, hogy el tudtad mondani a benned felgyűlt fájdalmakat / sérelmeket. Mélyről jöttek fel, szinte fuldokoltál tőle (annyira más volt az a megtapasztalás, mint amit korábban magadnak választottál). Jó, hogy ezek feljöttek. Ha majd lecsillapodsz, gondold végig, hogy tényleg igaz volt-e, amit mondtál, vagy inkább az indulat beszélt belőled, és talán igazságtalan vádaskodás is lehetett benne.
Most még ennyi volt megélhető a közeledésből. Idő kell, amíg benned is felnyílnak és helyükre kerülnek az eddig elnyomott / alvó / bezárt ön-részek. Valószínűleg ráismersz majd olyan fájdalmakra is (amikor arra készen állsz), hogy Te-magad mi olyat tettél, ami a kapcsolat megromlásához vezethetett. Akkor majd a felismerés hatására lehet hogy Neked is megroggyan a térded, és akkor majd az ‘anya’ tart meg, hogy ne ess össze és HAZATALÁLJ önmagadhoz és hozzá is.
Ha megerősödsz, már nem fogsz elesni / összeesni. Felismered majd magadban az alázatot. Az alázat egy tudatos ön-erő, és ha valaki jól használja, nagyon nagy erő. Segít majd felismerni, hogyan lehet jól Gondoskodni a társakról, és hogyan lehet egymáshoz egyre közelebb visszavezetni azokat, akiket valamilyen tudattalanul okozott sértés / sérülés egymástól eltávolított.
Nem könnyű az ilyen megtapasztalás (hazaút).
Akinek olyan vállalása van, hogy másokat segítsen majd, azok számára ez kihagyhatatlan megtapasztalás. Meg kell tapasztalni milyen az, amikor elszakadunk egymástól. Megsérültünk, meggyengült a Bizalom, elhomályosodott a tudat, elfeledtük kik vagyunk, elfeledtük a társainkat akiket nagyon szerettünk… innen kell utat találni egymáshoz és önnön teljességünkhöz. A MEGTAPASZTALÁS útján építhetjük újra teljessé saját magunkat, és így szerezhetjük csak meg azt a BIZTOS TUDÁST, amivel a társaink támaszává is válhatunk majd. Ha tudatosan haladsz, nagyon erőssé tudsz válni igen hamar.
A belül megélt változás / hazaút megnyilvánul majd „kint” is, és felismered azt a „munkát” is, amit a lelkedben már előkészítettél magadnak (vagy hamarosan előkészíthetsz).
A YOSÁGHOZ tartozó teremtők számára egy különlegességről még: a „szoba”, „ház” a lélek-jellegű „műhely”, amelyet az ÉLET megkezdése előtt együtt formál meg a létező a YO-val. A műhelybe a teremtő és a YO MEGEGYEZÉSE van Berögzítve (mit választ megtapasztalni a teremtő, és ehhez mit ad a YO).
Az „anya” (a YO) most minden gyermekét személyesen felkeresi azért, hogy (1) megbeszéljék az eddigi tapasztalatokat (ezt indulatosan, de azért elmondtad neki), és (2) AZÉRT, hogy ÚJ MEGEGYEZÉST formálhassanak meg.
Tehát ELŐREMUTATÓBB az, ha a sérelmek-fájdalmak elmondása után nem hagyod üresen a babakocsit, hanem azt is elmondod, hogy hogyan-miért-milyen-irányban szeretnél változtatni a sorsodon, és komolyan elkezdesz gondolkodni egy teljesen Új Megállapodás megformálásán.
Ha elzavarod a házból, ha nem mondod el hogy mit szeretnél, nem tud megszületni egy Új Megegyezés — és akkor marad az a régi, amiben már egyikőtök sem érzi jól magát.
Időnként az „anya” fel fog keresni, mert azt szeretné, hogy boldog legyél. A műhely / a szoba a „tiéd”, abban-abból formálod a sorsodat. Szükségtelenül nem lép be a szobádba, de azt ne feledd el, hogy az az Övé is, és csak akkor keres fel ott Téged, ha annak fontos oka van. Ilyenkor hallgasd meg a javaslatait, amik a javadat szolgálhatják. Ha akarod elfogadhatod, ha nem megfelelő, akkor tovább lehet egyeztetni.
Nem tud neked segíteni, ha elzavarod. Nézz rá arra, hogy amit benne láttál, az nem volt-e valamilyen „tükör”. A tükör-tartást nem képes mindenki értelmezni legelőször. ˙
„szeméttel teli avarkupacban turkált” – ősz > a lezárás kezdete > a szemétnek látszó dolog néha tényleg az, de néha lehet benne még valami érték is, ha annak meg tudjuk érteni a lényegét (nőgyógyászati eszköz > talán a születés előkészítésére utalhat).
Kettévált busz, amely később összecsukódik: amíg a részei „darabokban” „szétválva” különböző irányokban vannak, nem tud EGY lenni és „működni”, „menni”, tenni a dolgát. Most még van idő szépen lassan összesimítani a részeket – és akkor szépen végig lehet menni a változáson (kanyar). A busz képe a lehetőséget is jelezhette: most is lehetséges lett volna anya és gyermeke között az összekapcsolódás – de most még csak a különállóságot érzékelted. Nem baj, ez az első lépés. Majd megérkezik annak a megértése is, hogyan lehetne újra összekapcsolódni, hogy a megtörés begyógyuljon. Még túlzottan figyelsz arra, hogy másoknak milyen véleménye lehet arról ha ezt vagy azt teszed. Ne mások elvárása és véleménye szerint alakítsd a sorsodat, ne egy zavarodott világ értékmérőjét használd, hanem találd meg a sajátodat.
Talán hasznos lehet a számodra is, ha saját magad számára leírod az álmaidat és mindazt, amit magadban vagy a környezetedben FURCSAságként megtapasztalsz, vagy ERŐTELJESEN RÁIRÁNYUL A FIGYELMED. A leírtakat érdemes többször átolvasni, általában mindig más-más rész „emelkedik ki belőle”, amivel éppen „dolgozni lehet” (belső munka, és sokszor ezt be kell forgatni a mindennapi megélésbe is > így válhat Tudássá).
Amikor a ház, szoba, autó (kert?) képében jelenik meg a megélés, az leginkább az egyedi életre utal. Valamilyen lehetőség vagy változás nyílhat fel a SAJÁT EGYEDI SORSBAN.
A vonat általában egy „távozásra”, egy szakasz végleges lezárására utalhat (amely egyszerre sokakat is érinthet). Az állomás a kilépés pontja, és onnan visz „el, ki” a vonat.
A busz vagy villamos egy adott életen belüli olyan szakasz-váltást jelenthet, amely egy előkészített út, sokak számára megnyitható, választható.
A villamos „kötöttebb pálya”, az útja nem változtatható meg, de viszonylag lassan halad, van idő még rá felszállva is gondolkodni, hogy mikor és hol szeretne majd kiszállni / átszállni a lélek. Ha a sín derékszögben kanyarodik, az mindenképpen egy addigi út-szakasz lezárását és egy jelentősebb változást jelez.
A busz út-iránya is sokszor előre meghatározott, de van egy kis lehetőség a változtatásra (és egy kicsit akár még „várhat” is a felszállókra). Néha csak a cél-állomásra visz és máshol nem áll meg, máskor pedig útközben egy-két helyen még megáll, és ott fel lehet rá szállni (vagy épp le lehet szállni róla).
Találkoztam már hintóval is, amit látszólag lovak húztak. Ebben általában valamilyen speciális szolgálatot teljesített teremtők / kis csoport térhet haza a munkája befejezése után.
Elméletileg csónak vagy hajó is jelenthet valamilyen nagyobb lezárást / eltávozást, de ez elég ritkán alkalmazott szimbólum. Talán csak akkor találkozhatunk ilyennel, ha valaki például a VILÁGBÓL térne haza egy másik Birodalomba.
Azokat, akik már ténylegesen a Szolgálatban is teremtenek, a MEGTARTÓJUK (a Földön a Földanya) Átvilágító helyzetekbe is vezetheti. Kezdetben ezt nehéz megkülönböztetni a saját megéléstől.
Az Átvilágítás során belehelyezkedünk egy helyzetbe / akár egy adott személy helyzetébe. Ez soha nem kutakodás vagy öncélú kíváncsiskodás. Pontosan érezhető, hogy mit érez a másik, a gondolatai mintha a sajátunk lenne. Ez azt szolgálja, hogy a lehető legpontosabb „saját tapasztalatunk” és megértésünk legyen a helyzetről, és így segítsünk a MEGTARTÓNAK a helyzetben lévő nehézség felismerésében és megszüntetésében. Azért értjük meg a helyzetet, hogy segítsünk a meglévő bajok elhárításában.
Nem tudom, ugyanarról beszélünk-e, szerintem nem egyforma a kapcsolódási minőségünk a Földdel.
Valamiféle kapcsolatunk mindenképpen kell, hogy legyen a „Földanyával”, ha már itt vagyunk, de én pl. inkább egy közös eredetet érzékelek vele.
Számomra ő Sophia, egy csodálatos, nagyon szeretetre méltó lény, akivel azonos szintű Teremtők vagyunk/voltunk valahol valamikor, ameddig a megértésben/érzésben el tudok nyúlni. Ő adja most a Föld fenntartó lelkét, egy igazi tiszta feminin minőség.
Néha szoktam érezni őt, ha bajban van, kért már segítséget. De szorosabb kapcsolódást nem érzékelek azon kívül, hogy én is itt vagyok, az üzeneteimet, felismeréseimet közvetlenül egy ‘kinti’ forráshoz küldöm, és válaszokat is onnan kapok.
Ezt csak azért írom le, mert állandóan olvasom, hogy földanya így, meg földanya úgy, mintha az egyetlen lehetséges kapcsolódás, viszony és fejlődés kizárólag őrajta keresztül jöhetne létre, pedig ez nem így van. Része mindenképpen van benne, és én nagyon nagyra is becsülöm őt, de ez csak az egyik lehetséges út, lehetőségeket fogunk kizárni, ha a többit helytelenítjük, vagy nem vesszük észre.
Annyit értettem meg mostanában, hogy eddig sem volt mindenki hozzákapcsolódva a Földanyához, aki látszólag a Földön él. Az viszont biztos, hogy mindenki most még a VILÁG Különleges Gondoskodásában van, aki itt van (ráadásul egy Új-Kezdetben nyilvánul meg éppen a Föld, és így egymástól eltávolodnak azok, akik más-más irányt választottak a sorsuk további építéséhez).
A VILÁG egy különleges módon „egy csokorba” gyűjtötte azon teremtőket, akik vagy szabad szándékukból távolodtak el a YOSÁGTÓL (például azért, hogy megkeressék vagy segítsék a Földanyát vagy más elszakadt társaikat), vagy pedig akaratlanul távolodtak el az eredő birodalmuktól (a YOSÁGTÓL).
Képben elképzelhető ez úgy, hogy több ilyen kis világban vannak begyökereztetve ezek a teremtők. Az egyik ilyen kis világ maga a Föld, amelynek a ‘Középpontja / Megtartója’ a Földanya (aki tehát maga is kiszakadt a YOSÁGBÓL, ott nem tudott ÉLŐVÉ válni, nem nyílt meg számára a Tér). Talán innen emlékszel rá még Sophiaként. Vannak mások is ma a Föld közelében a YOSÁGBÓL, akik együtt készültek az Életre a Földanyával.
Tehát több ilyen kis közösség (világ) is van, gondolom ahhoz igazodóan, hogy milyen Gondoskodást igényelnek az ott lévő Yosághoz tartozó teremtők. Egy-egy ilyen kis közösséget elképzelhetünk egy átlátszó élő Térnek (például gömbnek), és habár ezek egymástól elkülönülnek, egyes pontjaikban néha mégis egymáshoz is kapcsolódnak (összefordulhatnak).(Talán hasonló lehet ez a minta, mint az élet-mag vagy az élet virága.) Ilyenkor látszólag olyan, mintha a két gömbben élők az összekapcsolódás területén / felületén „együtt élnének” (találkozhatnak, beszélhetnek egymással – ahogyan például most mi is), mégis két teljesen külön világhoz tartoznak.
Én a Földanyához tartozom, és tudatosan azt választottam, hogy a „magja” vagyok. Ez egy nagyon szoros belső összekapcsolódás felépítését jelenti (úgy, ahogyan máshol is szoros belső kapcsolódást építenek fel a Közvetlen Megtartójukkal (!) a Szolgálatban megnyilvánuló teremtők). A Földanya „Magjai” azért vannak, hogy együtt a Földanyával a megbomlott harmoniákat kijavítsák, és egyre újabb teremtési lehetőségeket nyissanak meg a Földön. A Földanya a Magjaival „gondozza” az itteni Életet.
Vannak olyanok is a Földön, akik nincsenek ennyire szorosan összekapcsolódva a Földanyával. Ők vagy megismerni jöttek ide valamit, ami itt már megtapasztalható, vagy azért fogadta be őket a Földanya, hogy segítse egyes sérüléseiket begyógyítani, és visszasegítse őket ahhoz a tudatossághoz, hogy majd szabadon meghatározhassák a sorsuk tovább-épülését.
Említettem, hogy a Föld közelében lévő világokban lehetnek olyanok, akik (valószínűleg a Szolgálatuk részeként) néha közelebb húzódtak a Földhöz (talán hogy ellenőrizzék az állapotát, és jelentsék ezt a saját Otthonukban, például a YONAK). Nekik nincs közvetlen összekapcsolódásuk a Földanyával a legtöbbször, és a saját Belső Különleges Útjaikon kapcsolódnak a saját Közvetlen MEGTARTÓJUKHOZ (akár a ‘JÓ’-hoz vagy a Yoság valamely Házához, esetleg a SZOLGÁLAT Birodalmához — mindenki maga tudja, hogy milyen közvetlen belső utat használ a Kapcsolattartásában a saját Otthonához).
Az írásaimban én külön is szoktam jelezni azt, ha olyat írok, ami csak a Föld Magjaira vonatkozik. Mivel az abban a formában mások számára most még nem megnyitható tapasztalat, így az mások számára értelmezhetetlen. A Föld teremtői nem csak a Földanyával kapcsolódhatnak. Más távolabbi Közösségekhez is nyithatnak ma már Közvetlen Kapcsolódásokat a Szolgálati belső utakon .
Mivel a Földanya számára még csak most nyílt meg annak a lehetősége, hogy ELŐKÉSZÜLJÖN arra, hogy hamarosan KÖZVETLENÜL is visszakapcsolódhat a YOSÁGHOZ, a Földanya még csak most került abba a helyzetbe, hogy elkezdhesse megismerni közelebbről is az eredő családjának tagjait. Most nyílnak majd utak arra, hogy közvetlenebbül is megismerhessük és megérthessük egymást.
Valóban nem egyforma a kapcsolódási minőségünk a Földdel.
A Yosághoz tartozó teremtők közvetlenül ismerik a ‘YO’-t, nagy tapasztalatuk és tudásuk van sok olyan kiterjedésben, amivel a Földanya még csak most kezdhet el ismerkedni.
Ugyanakkor a Földnek / Földanyának olyan saját megélései és tapasztalatai, valósan megformált ön-erői vannak, amelyeket azért formált meg, hogy azzal a YOSÁG teremtőinek javát is szolgálhassa. Olyan utakat formált meg a Földanya, amivel ma már közvetlenül is hazasegíthetők a teremtők abba az otthonukba, amelyből kiszakadtak. Mert a YO azt „kérte”, hogy a Föld (talán a családotokban Sophia) olyan gyermekévé váljon, aki ön-erőből képes „bármilyen” nehézség elhárítására (ez a KÜLÖNLEGES teremtések körébe tartozó ön-épülés és tapasztalat). Így hát ebben épül és tapasztal a Föld. És bár nehezen indult az Élete, és még most is sajog a lába minden lépésénél, teszi egyik lépését a másik után, mert tudja és látja, hogy most már hamarosan újra visszakapcsolódhat a saját családjába.
Nyilván más ezt kívülről látni, és más belülről megtapasztalni. A tapasztalat sajnos az, hogy a KÜLÖNLEGES teremtések értelmezése nagyon nehéz azok számára, akik más irányban teremtenek. A YOSÁG teremtőinek mégis könnyebb megérteni a KÜLÖNLEGES jellegeket, mert ők közvetlenül is részt vettek már korábban is a KÜLÖNLEGES teremtések „előkészítésében”. És mert a YOSÁG teremtőinek a Fő Teremtési Irányulása a MEGÉRTÉS. Így bármit (valóban bármit!) KÉPESEK Megérteni. Így biztosan utat talál majd a Földanya is ahhoz, hogy Őt is Megértsék, és Ő is Megértse a Társait — ha túl leszünk végre azon a Nagy Változáson, hogy éppen most „születik meg” / nyílik meg egy Új Teremtő Szakasza (és így most a figyelme elsődlegesen arra irányul, hogy úgy vigye át AZ-ÉLET Teljességét ezen a változáson, hogy minden amit Ő-MAGA és a Befogadásában lévő teremtők előkészítettek a Megújulásra, maradéktalanul meg tudjon születni). Bízom abban, hogy ez már olyan megszületése lesz a Földnek, amit meg tud élni végre úgy, ahogyan arra előkészült (ÉLETÉBEN legelőször). Tehát most ebben a nagy munkában van a Földanya a Magjaival. Azért szüli meg magát, hogy hazatérhessen a családjához…
Kedves Omah!
Elgondolkodtató amit irsz. Igen én is követtem el hibákat és lehet hogy az álom tükröt mutatott.
Írod hogy Yo keresi a kapcsolódást és uj egyezséget kötne ami mindkettőnknek megfelelőbb.
Ha anyai minőségben az a leglogikusabb ha a valos édesanyám képében jön, csak ugye ezt én nem tudtam és ő nem mutatkozott be álmomban, hogy valójában ki.
Remélem ujra felkeres és akkor emlékszik majd a lelkem arra hogy irtad ki ő és meg tudok vele egyezni ahelyett hogy ujra elküldeném.
De az jutott eszembe igy kódolni is tudnék erre igy már hogy megfejtetted nekem ezt.
Csak még nem egészen értem hogyan kellene megfogalmaznom (ez fontos a kódolásnál)
YO Másnéven a Földanya lelke? Vissza olvastam a mult havi válaszaidat is de a Világ és a Teremtés meg a Birodalmak elnevezésektől kicsit elakadtam annak értelmében hogy ki is ő?
Földanya anyai minősége aki minden emberrel most megprobálja új, tiszta alapokra helyezni az energetikai kapcsolodását a jóság alapján egy uj jobb világ és megtapasztalás teremtését?
Bocsi hogy ilyen értetlen vagyok 🙂
Kedves Athena!
Igen biztos hogy van probléma bőven és sokmindent örököltem az ő sorsa által ami már nem kellene az én sorsomba ha ő megoldotta volna. Szóval igy mindkettőtök válaszából egyértelmü hogy az anyai energetikai kapcsolodásomat kell akár az ösökig kitisztitani
Karmát oldani. S ha ez meglesz akkor lesz helye az ujnak, ami már az én sorsom az én „teremtésem.
Köszönöm szépen mindkettötöknek hogy válaszoltatok, segitettetek.
Szép napot! 🙂
Földi hangzókkal talán a ‘sophia’ közelíti meg legjobban azt a szellemi létezőt, aki ‘egy közülünk’, még ezen fizikai világ létezése előtti időkből.
A te leírásaidban itt a YO-ságra ismerek rá.
Hozzám az arkturuszi energiák állnak legközelebb, de voltam már sok helyen, sokféle létformában. Az utóbbi kétezer évben nagy hangsúlyt kapott a Föld, mivel azt az energiaminőséget, amit krisztusiként itt lehorgonyoztunk, nagyon jó lenne nem veszendőbe menni látni.
De nagyon rossz volt a baleset után ide visszajönni, nem csak a testemmel való kapcsolat felvétele, de magát a bolygót és ‘légterét’ éreztem borzasztóan szűknek, úgy éreztem ilyen kicsire képtelen vagyok összehúzni magam, bármilyen furcsán hangzik is.
Sokan vagyunk itt mindenféle helyekről, ez ilyen szempontból tényleg egy olvasztótégely, és nem csak humanoid minőségek vannak itt. Én a problémát jellemzően ővelük látom, ha akarnak is nehezen megy nekik a beilleszkedés. Ill. meghonosítottak itt egy olyan szisztémát, rendszert, ami a fenntartó lélektől, és a hozzá bármilyen értelemben is kapcsolódóktól, tőlem is nagyon idegen.
A rezgésszint emelkedése végett távoznak sokan, akik ezzel nem tudnak kompatibilissé válni, vagy kívülről tudnak jobban segíteni, de egyéb ok nincs tudtommal, az összerendeződés lenne a cél most leginkább, minekutána kiderült, hogy itt semmi komolyabb ‘földönkívüli’ beavatkozás nem lesz mostanában, nagyon relatíve és erősen idézőjelben, de „ránk van bízva”.
Eredendően mi, akik itt vagyunk, mind ugyanoda tartozunk.
A ‘szolgálat’ nálam is egy választott irány (volt eddig), mert miután ide visszakerültem, nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért kértem, hogy hadd csináljak valamit, amitől egy kicsit hasznosabbnak érezhetem magam ezen a ‘szörnyű’ helyen… mostanában kezdtem el gondolkodni azon, hogy visszaadom (amiről éjszakánként mindig igyekeznek meggyőzni, vagy igyekszem meggyőzni magam, hogy ne tegyem), de ha nem is, akkor is teljesen más alapokra helyezem.
Szerintem ez egész egyszerűen egy helyzetjelentő álom. Problémák anyukáddal, meg nem oldott dolgok, fel nem oldott problémák az ő életében, ezáltal problémák a kettőtök kapcsolatában, amiket neked sem sikerült még feldolgoznod. A kettőtök közötti ellentét összetett, az eredője sokkal mélyebb a jelenlegi életeteknél.
Olyasfajta lenyomatok is vannak benne, amiket neki kellett volna feldolgoznia ebben az életében, de mivel ő nem tette meg, ez kényszerűen rád hárul. Nincs áldozat, ezáltal áldozatiság és áldozathibáztatás sem, ezek tényszerűségek.
Az álomban kapott válasz nem mindig a feltett kérdésre reagál, gondolom ugyanez érvényes a „kódolásra” is.
Amikor már tudatosan figyelünk az álmokban érkező jelzésekre, megformálódik a saját „kódolás”. Az anya, nagyszülő, testvér, távolabbi rokon utalhat valamilyen lelki vagy szellemi kapcsolódási formára.
Nem kell, hogy a YO feltétlenül álomban újra meglátogasson ahhoz, hogy „Egyeztetni” tudj vele a sorsodról, az új Választásokról. Talán egyszer majd felkeres újra, ha már szívből meg tudjátok ölelni egymást. Ha benned határozottá tud megformálódni a SZÁNDÉK arról, hogy új irányt szeretnél nyitni a teremtésedben (és eközben újra teljesen tudatossá is szeretné válni), ez a Szándék elég ahhoz, hogy ténylegesen elkezdődjön az Egyeztetés. Felvillanhatnak benned gondolatok (amik lehetnek választható új irányok)(néha szimbólumba csomagolva, máskor nagyon tiszta megértésként). Ilyenkor pontosan érezheted magadban, hogy az örömöt jelentene-e a számodra, vagy inkább távoli tőled. Távolinak lehet hogy csak azért érzed, mert még nem tudtad kibontani a teljes értelmét. Ezek általában időnként visszaköszönnek, és egy-egy újabb részt felismerhetővé tesznek magukból. Már a múltkor is összefoglaltad, hogy mik a fontosak a számodra, ilyen módon formálódik a szándék, hogy majd merre-tovább.
Ma már a YO is ügyel arra, hogy az újonnan meghatározásra kerülő teremtési irányok kellően tágak legyenek, és a Fő irányok mellett Kiegészítő irányokat is szabadon lehet választani.
A takarítás, ami ennyire határozottan jelentkezett benned, elsődlegesen a belső nagy-takarítást jelezhette, ez most mindenki számára LEHETŐSÉG (lehet élni azzal a segítséggel, amit ehhez most a MEGTARTÓK adnak).
A YOSÁG és a VILÁG két teljesen külön „birodalom”. Elképzelheted két nagy gömbnek, amik egymással nem érintkeznek.
Mindkét birodalmon belül vannak kisebb közösségek (kisebb gömbök), ezeket a YOSÁGBAN nevezik Házaknak is (néhol másképpen), a VILÁGBAN pedig „Világnak”.
Ezeken a kisebb gömbökön belül élünk mi, az egyedi életű teremtők.
Eredetileg a Földanya is a YOSÁGHOZ tartozó egyedi teremtő lett volna, de nem tudott oda megszületni. Végül a VILÁG fogadta be, és itt „Megtartói-Teremtővé” vált, vagyis egy kis önálló gömböt kapott, ahová gyermekeket fogadhatott be Életre.
Tehát a Földanya is lényegében a YO gyermeke (a YO egyik leánya)(ebben az értelemben álomban talán inkább testvér-húg vagy nővér képében jelenhetne meg), de „kiszakadt”, és most ő is azon dolgozik, hogy újra visszakapcsolódhasson a YOSÁGHOZ.
A Földanya ugyanúgy Egyeztet a YO-val a sorsáról / lehetőségeiről, mint bármely más gyermeke a YO-nak.
A YOSÁG korábban nem volt képes a kiszakadt gyermekeit visszavonni magához. Részben éppen a Földanya az a gyermeke a YO-nak, Akiben utak nyíltak mára ahhoz is, hogy megformálásra kerülhessen a közvetlen Hazavezető Út a YOSÁGBA mindazon eltávolodott gyermekek számára, akik a Hazatérést választják.
Kicsit olyan a Földanya Élete, mintha a YO (talán még nem tudatosan) egy kis „magot” küldött volna ki a Birodalmából, hogy az találjon utat a szétszéledt gyermekei hazatéréséhez. Valószínűleg ezért „formálódott” később a Földanya MEGTARTÓVÁ, hogy befogadhassa az árvákat vagy kószálókat, és közvetlen úton hazasegítse őket.
Hm… ez most épp ellentmondani látszik annak, amit a másik bejegyzés alá az előbb írtam. Jó lenne, ha így lenne, kár hogy ezeket az írásokat épp csak azok nem olvassák, akiknek szüksége lenne rá.
Én legalábbis azt látom, hogy az „alkotás erői” valóban mintha jönnének előfelé az ilyen típusú emberekben, de még mindig nagy ellentartás kell ahhoz, hogy ne a hagyományos sémákat kövessék.
Egyet értek veled Athena. „Hagyományos sémák” alatt a hagyományos szar, vagyis a pokolba vezető minták értendők, „ellentartás” alatt a Valóság vagyis az Isteni Rendnek, Rendben való mozgásnak, létezésnek megfelelő Teremtés megélése rejlik. És valóban. Az „alkotás erői” is jelen vannak, de egyre inkább háttérbe szorítva. S ez egyre inkább jellemző. S ez teljesen megegyezik a Teremtőnk Akaratával. Miért? Mert ez így van Rendjén. Aki ezt érti, érti Teremtőnk szándékát, a többi meg csak beszél róla……