Minden információ, megélés, amit tudnunk kell a sorsunk átalakulásához, megjött a mindennapi élethelyzetekben.
Most ki kell magunkban alakítani, hogy mit tegyünk, merre induljunk el. Szigorúan abból elindulva, amit megmutattak az elmúlt hónapok.
Hibákat a gondolkodás módunkban, hitrendszerünkben. Értékeket az erőnkben, a körülményeinkben.
Nézzünk körül alaposan. Ami megfogalmazódott bennünk, hogy mivel szeretnénk az időnket tölteni, és kikkel szeretnénk minezt megvalósítani, lássuk tiszta szemmel.
Több fátyol is lehullott a szemünkről.
Az önmagunkból elindított jóság vagy rosszindulat megmutatta, hogy mit érhetünk el vele. Mikor miből van sok vagy kevés.
A külvilág és a belső világ elég tele van szeméttel. Lélekmintákban is és fizikálisan is.
Ezek erős torzítók, de pontos képet kaphattunk arról, hogy ezek hol akadályoznak minket.
Gondoljuk át mindazt, ami történt, ami megfogalmazódott bennünk.
Egy tiszta kép alapján kezdjük önmagunk sorsát újra gondolni. Bátran és nagyon reálisan.
Mondhatnám, hogy most lehet nagyot álmodni, de csak ott, azon a területen, ahol megtanultuk saját helyzetünket tisztán látni, önmagunk valódi lelkét meghallani.
A nagy lépéseket nekünk kell megtenni, mert erő csak így tud kiáramlani.
Éppen ezért láb és csípő problémák lehetnek azoknál, akik bizonytalanok önmagukban, hogy merre lépjenek.
Akik nem bizonytalankodnak, de rossz irányba akarnak menni, ott inkább a szellemi tér, a fejrész lesz zavaros.
A mellkas pedig azoknál, akik túl sok érzelmi töltést visznek a változásokba. Összegezzünk. Van mit bőven. Törekedjünk átlátni saját ködünkön. Saját világunknak mi vagyunk a meghatározója. Csak nem mindegy milyen szemüvegen keresztül nézünk másokra, és mit látunk meg bennük. És önmagunkban.