Ismét meg kell vizsgálnunk önmagunkban a mágia és a szellemi erő kapcsolatát.
Két olyan erő, amely bennünket is mozgat, vagy fékez.
De hívhatjuk „boszorkány erőnek” és szellemi erőnek is. A kettő együtt adja a lélek erő minőségét, amely a sorsunkat vezérli.
A „boszorkány erő” számomra az a természeti erő, amely áthatja a testünket, lelkünket, az életet működteti.
Ha nem egészítik ki egymást harmóniában, csak önmagában működik valamelyik, akkor nagyobb a kár, mint a haszon az emberiség történetében, és saját fejlődésünkben.
Nézzük ezt most úgy, hogy vannak az Egy Isten hitek, bárkit hívjanak istenüknek. Ezek szellemi rendeket adnak. Ne ölj, ne hazudj, hidd ezt, hidd azt, mert ettől leszel ilyen és ilyen….
Ma már a spirituális “egyházak” is ide tartoznak. Próbálnak adni egy szellemi irányvonalat, a fejlődéshez. Jól, rosszul, ahogy a szellemi egyház feje gondolja bármiért is. Hatalomért, dicsőségért, pénzért, dogmatikus hitért, vagy valóban tiszta meglátásként.
És van az erő önmagában. Hívjuk boszorkányságnak, mert ez a szó foglalja leginkább össze a lényegiségét.
Az erő, szellemi tudás nélkül, pusztító. Olyan sérült érzelmekből fakad, amely öncélú erőszakos megoldást hoz.
A szellemi tudás erő nélkül, pusztító. Olyan ember, aki hiába tud valamit, nem tudja kivitelezeni, tehát másokat fog manipulálni, hogy helyette megoldják. Az ok, amiért nincs erő, komoly karmikus béklyókat jelez. Ami okkal van ott.
Most csak összefoglalok ?
Az erő érzelmi hullámok mentén gerjed.
A szellemi erő pedig felismerések útján jön létre.
Ebben a világban minden poláris. Van pusztító és életadó oldala.
Mindig minden ezt a két erőformát tisztogatja, próbálja harmonizálni.
Az erőtlenség, a lefogottság tökéletesen mutatja, hogy nem a saját sorsunkat éljük. Még a szülők, nagyszülők, testvérek helyét foglaljuk el a családi energiakörben. Az ő felismeréseiket, erőviszonyaikat rendezzük önmagunkban. Mindez szükségszerű egy adott pontig.
Időszakonként át kell gondolni, hogy amit eddig megtapasztaltunk, az mire tanított. Ilyen összefoglalásoknál felismerésekre jutunk. A felismerések hozzák el a továbblépéseket a saját sorsunkban.
Most tartunk ennél az időszaknál.
Át kell gondolni mi van mögöttünk. Mit tanultunk meg belőle. Az érzelmeink hol felfokozottak, mert ott még hiányzik felismerés.
HOl van bennünk menekülési vágy, mert ott még félelem mozgat minket.
Hol hisszük azt, hogy magunkra maradtunk. A hitünk ott hiányos.
A Hit mindig nagyobb forrásokhoz köt minket.
ANYA vagy ATYA forráshoz?
Igazából a fizikai szüleinkhez való viszonyunk elég szépen mutatja.
Aki idegennek érzi magát, ő vélhetően kakukk tojásként került a családba. Ennek oka vagy az, hogy levédte a szellemi családja, vagy az, hogy az erőit vegyíteni kellett, tompítani.
Ezt most nem bonyolítom tovább, mert amit ma tudnunk kell, az ennyi.
Érdemes végig gondolni még a történelem fennmaradt neveit.
Szellemi erő miatt, hit miatt, vagy erő miatt maradt fent a neve?
Érdemes átgondolni a tudósok és a szentek életét. A szentek között is találhatóak olyanok, akik “boszorkány erő” révén maradtak fent az emlékezetben.
Ezzel azt mondom, hogy a valóságot lássuk meg, ne azt, amit az emberi akarat rá tett.
Aki emberi bőrben él, az ő első dolga a “boszorkány erő” megfékezése, hogy ne érzelmek és tudatlanság útján használja. Csak akkor, amikor tudja, hogy a nagy egész rendjében Élet hullámot indít el, ami segít megtisztulni a rendszernek. Ehhez a jövőt kell látni. Tisztán.
Aki a szellemi erőre támaszkodva tanít, neki is pontosan tisztában kell Lennie a nagy egész rendjével. És csak “önzetlen létezésből” taníthat.
Az önzetlen szó valódi jelentését érdemes szintén átgondolni. Nem egészen úgy használjuk.
Tegnapi nap a felszínre jött valamilyen formában minden olyan “virus”, amely a szellemünket, lelkünket és ezáltal a testünket fertőzi.
Én a szellemi letisztultságot kerestem, őriztem, védtem. Elfojtottam az erőt, mert láttam a működését, és tudtam, hogy erős félelmek megoldását kaptam feladatul. Ha ezekből elindítok egy erőt, akkor az pusztít. Láttam megnyilvánulni, amikor nem tudtam uralni a fájdalmam, ezért tudom miről beszélek.
Hordozom a “boszorkány erőt”, a mágiát, de a fogadalmam szerint (ezt már hoztam magammal) más megoldásokat kerestem, tanítottam, képviseltem.
Most viszont már valamit kell kezdenem ezzel az elfojtással, mert erősen pusztítja a testem.
Megtapasztaltam az akarat energiát, és azt, amikor a fonákjára fordul, ha túl sok. Két napja az erő dobál. Ha nem jó ritmusban simulok a pillanatokba, akkor elesek. Elég morbid ez már, de értek a szóból. Minden lépésem és szavam az óvatos vizsgálódásból fakad.
Nehéz az arany középutat úgy megtalálni, hogy a sorsunkban pont annyira tudjunk irányítani, amennyi a nagy egész rendjét szolgálja.
A mi világunkban az emberi hármasság több dimenziós hálózatként működik.
Ezt harmonizálni nagy türelem és figyelem.
A fizikai szint pontosan mutatja az akadályainkat, a túlzásainkat vagy erőtlenségeinket.
Az uralmi viszonyok, világunk, társadalmunk háborús és diktatórikus rendje pedig a pusztítás mértékét mutatja.
A tegnap felszínre jött, félelemből fakadó erő hullámok a szellemi szint józan, békés rendjével rendezhető.
Diktatórikus, azonnali erő behatásokkal pedig újabb vihart lehet kavarni.
A káosz, amely a felkavarodott félelem energiákból fakad, szépen rendezhető, vagy további káosz kavarható.
A döntés a miénk.
Ne vigyünk túl sok érzelmet a történéseinkbe. Inkább megoldó energiákat, és békességet kérjünk hozzá.
Kedves Évi!
Most valami nagyon fura álmom volt, nemhiszem hogy összefüggöt a názha gyogyitásomon amivel tegnap kódoltam.
Borongós szürke félhomályban mentem az uton itt a környéken, féltem, az uton helyenként férfiak térdeltek egyforma piszkossárga felsöben és barna nadrágban, mindannyian valami leplet viseltek az arcukon, de az jol engedte látni hogy néger barna börük van. (nem vagyok migráns és fideszhivő nem nézek tévét – tehát ezek a dolgok nem onnan jöttek.) Ahogy mozdultam el egy egy mellett felugrottak és el akartak kapni. Az egyiknek sikerült is. elkapta hátulról a vállam és azt mondta hogy „most vagy a szivembe fog szurni és nekem kell kiszednem, vagy a fiam betegen fog szenvedni életem végéig. Válasszak” Nekem nincs gyerekem ezt álmomban is tudtam, de valamiért a szurást választottam,s egyuttal láttam a nem létező gyerek arcát magam előtt akit ezzel megmentettem. Kértem hogy ne fájjon ha lehet azt mondta rendben ezt megteheti. éreztem a szivemnél valamit és nem mertem lenézni hogy vérzik e, odatettem a kezem és kb egy toll hosszuságu lezárt végü csövet huztam ki, éreztem is de nem fájt. Aztán lenéztem, se a cső se a kezem se a néger nem lett véres. Amikor látta hogy kiszedtem azt mondta ” most ez az önzetlenség próbája volt, levette az arcárol a fátylat ami eltakarta és elengedett, én pedig felébredtem. Mit jelenthet a szivenszúrás?