Mai nap engedjünk el minden olyan területet, ahol a tökéletességre vágytunk.
Tökéletes párkapcsolat. Hogyan lehetne, amikor még szüleink tévedéseinek következményei is bennünk élnek lenyomatként?
(ikerláng gondolatok, amelynek a lényege valószínűleg más, mint amit mi hiszünk róla)
Tökéletes család. Hogyan lehetne, hiszen a család az ok-okozat körforgások tükre, és leginkább nekünk mutatja a hozott, örökölt, hitrendszeri gondolat mintáink. Fájdalmaink, örömeink forrása.
Tökéletes barátság. Hogyan lehetne, mikor világunk még a bizalmatlanság és a tévhitek forrása.
Tökéletes viselkedés, megoldások. HOgyan lehetne, amikor nincs ember, aki tisztába lenne önmagával. Valóban. Nem felépítve egy illúziót, hanem pucéran, ahogy megszületett. Ahogy távozott előző életében.
Tökéletes szellemi törvények. Hogyan lehetne, amikor minden szinten nagyobb a káosz, mint a békés rend.
Engedjük meg a hibáinkat. Testi és lelki hibáinkat. Csak úgy tudjuk gyógyítani, ha bevalljuk őket önmagunknak.
Fogadjuk el, hogy bármi ami történik, rólunk szól. Nem másokról, hanem rólunk. Szellemi, lelki életünkről, láthatatlan világunkról és megélt fizikai világunkról.
Most cselekedni érdemes. A várakozás nem kifizetődő a sorsunk további alakulásához. A fura dolgok, lehetőségek érkezését is fontoljuk meg. Nem az az út fog megnyílni vélhetően, amelyről azt hisszük, hogy arra lenne jó menni. Egy régi út nyílik vissza, jobb megoldást kérve, és adva. Ha jól játsszuk el a ránk rótt szerepet.
Soha ne feledjük egy percre sem, hogy minden ok-okozat összefüggésben működik. Ez az emberiség egyik alaptörvénye, amely még mindig mozgatja a sorsunk.
A régen elhanyagolt életterületek most megmutatják a hiányt amit okoztunk. De a lehetőséget is, hogy javítsunk. Nehezen fog menni? Nem baj. A lényeg az, hogy menni fog, a hiányt be lehet tölteni.
Hibás, indulati döntéseink következményei szintén megmutatják magukat. Soha nem késő békés lelkületből dönteni. Rendezni. Elengedni. Újra kapcsolódni.
Ne gondolkodjunk túl sokat. Mert hátha eszünkbe jutnak régi sérelmek. Ezek most senkit nem segítenek jó döntésekhez.
Mára már érettek lettünk jó döntésekhez. Nemesedett a lelkünk, hogy felismerjük valódi helyünk, érzéseink, vágyunk.
Bízzunk benne, hogy a szemünk rányílt arra, hogy lássuk mások ellenünk elkövetett hibáinak valódi okát. Félreértés, tévhit? Erre ráépült hibás magatartás? És annak következményei.
Van bőven. Sok fájdalom született mindebből.
De valahol meg lehet mindig állítani a generációról generációra növekvő energia görgeteget, amely tévedésen alapult.
Túl sok pusztulás van már mögöttünk, értelmetlen halál.
Ha nehéz is, de meg lehet állítani a görgeteget, és visszabontani a hagymahéjakat.
Engedjünk kihajtani friss hajtásokat a sorsunkból. Mindezt úgy, hogy a fa törzse, (lábaink, szüleink) a fa gyökerei, (lábfejünk, őseink és Földünkhöz való viszonyunk) rendben legyen.
Amikor Megújulást él meg egy teremtő (akár egy Közösség), Értékeli / Összegzi a Tapasztalatait, és megformál egy „rendelkezést” önmaga számára, hogy mit-miért és milyen formában „visz tovább” a megújuló életébe.
Ebben a most élt életben korábban hozzákapcsolódhatott valaki egyházhoz vagy más szervezetekhez. Ugyanakkor a most éppen folyamatban lévő Megújulásban a „régihez” tartozó szervezetekhez / közösségekhez tartozást nem visszük tovább (a RÉGI FORMA a jelentős részében szétesik). A magunkban továbbvihető „lényeg” [megtartott tapasztalat és választott ÚJ (!) irány] új formát ölt majd magára, és új áramlások / új közösségek formálódnak meg. A régi formák nem fognak megújulni (felesleges abban keresni a „megújulás / új” lehetőségét). Valami teljesen új fog a tudatosan meghozott választásokból kibomlani.
Minden „életben” van egy „természetes belső tartalék”, ami azért van, hogy abból táplálja a teremtő a saját Megújulását.
Vannak, akik azért gerjesztettek eddig háborúkat / forradalmakat / világ-égést, mert így akarták arra KÉNYSZERÍTENI a teremtőket, hogy hozzák elő magukból ezt a belső (Megújulásra szánt) erőt („kívülről” az „irányításuk” alá akarták vonni mások életét és megújulását). A „régi” „felégetése” „azt a látszatot keltette”, hogy „meg kell újulni” olyankor is, amikor annak még nem jött el az ideje sem a teremtő, sem a közössége életében.
Ha a teremtő és közössége nem készült még fel a Megújulásra, akkor a pusztítást követő újjáépítés csupán ÚJJÁÉPÍTÉS, nem pedig Megújulás. Ilyenkor nem nyílhatnak még fel (a csak a Megújulások során megformálható) Új Harmoniák sem.
Ha a Lélek megzavarodott egy világ-égés során, régebben elkezdhette magából felhozni a Megújulásra szánt belső tartalékait — felhasználni viszont nem tudta, mert még nem formálódott meg az az „Új Tér”, amelyhez azt hozzákapcsolhatta volna.
Minden ilyen világ-égés után meggyengülten ment tovább minden érintett közösség és teremtő is. A legtisztább szándékok besározódtak, megtört a bizalom, fogyott a Megújulásra felhasználható belső erő.
Ma is nehéz megtapasztalás a pusztítást látni, azt, hogy ennyire meggyengült és irányíthatóvá vált sok teremtő.
Azt értettem meg mostanában, hogy egy új általános érték-rend került „kihirdetésre” és már majdnem elfogadásra is: „ami az adott helyzetben tőlem telik”.
Még formálódik (bennünk, általunk, a közreműködésünkkel is), hogy ez hogyan eredményezhet majd harmoniát mind az egyedi élet számára, mind a társas teremtésekben.
Aki tapasztalatban / tudásban / erőben már gazdagabb, az egy „adott helyzetben” már többet tehet (megnő a felelőssége, hogy megtegye azt, ami „telik” tőle).
Megnő a felelőssége a MEGTARTÓI-Teremtőknek: nem hagyhatják „bajban” a teremtőket, ha azok megteszik az adott helyzetben azt ami akkor-és-ott tőlük telik.
Hogy hol és mikor és miért töredeztek szét azok az áramlások / kapcsolódások, amelyek képesek voltak a teremtést harmoniában megtartani – nyilván fontos lesz megérteni. Sok „rom” van még bennünk és körülöttünk, amiknek az eltakarításával még sokaknak lesz dolga az elkövetkezőkben.
Ugyanakkor hatalmunk van arra, hogy újra megformáljuk „magunkból kiindulva” a széttört eredendő áramlásokat.
Amit nem újítunk meg, attól eltávolodunk, és végül semmivé válik a számunkra.
Ezt az erőszako(skodás)t érzem én is, beleérve a karmarendszer erőltetését is.
Nagyon egyetértek, ugyanígy gondolom én is, az egyetlen lehetséges megoldás tenni az adott helyzetben a legjobbat, mindenkinek tehetsége szerint.
Ami üzenetben így került megfogalmazásra: „képzeld a lehető legjobbat, és tedd a tehetőt”
Vagy a nagy kedvenc – ez nem tőlem származik -, „add a legjobbadat”… mindig, minden körülmények között add a „legjobbadat”…
Ugyanezt gondoltam és köszi, hogy leírtad!