A Húsvét szellemi és lelki szinten egy folyamat végét jelzi, melynek eredményeképpen megújul egy életterületünk.
Ebben az évben mindez nagyon erős. A megelőző érzelmi érés is erős volt. Lelkünk mély kútját fordította ki félelmeinkkel együtt.
Hívhatjuk Avatásnak, Beavatásnak is. Összegzés.
Az avatás egy gyermeki énünk érését mutatja. Mint az óvodai, általános, közép iskolai ballagások, a vizsgák, diploma. Azok is avatások az életre a fizikai világban.
És vannak a szellemi avatások. Felismerjük önmagunk részeit, amelyek gátolnak minket, és változtatunk . Megtanuljuk Önmagunk egy részét. Okforrásokkal, tapasztalatokkal, következményekkel.
Az összegzés a lélek számára azt jelenti, hogy a lélekminták új formát öltenek. A lélek mintákból áll össze, a mintáknak van jellemző kisugárzása. Amikor megtanulunk életünkben kezelni egy érzelmi mintát, vagy megoldunk a sorsunkban valamit, vagy egy blokkot felfejtünk, akkor ezek a minták rendeződnek. Ilyenkor változik az öltözködésünk is. Frizuránk. Kapcsolati viszonyaink.
Mindig azt vesszük fel színben, formában, amilyen a lelkünk szín és formavilága.
Sokszor véljük úgy, hogy valami újat kell létrehoznunk. Pedig nem.
Vélhetően már sokszor megoldottuk azokat a feladatokat, amiket ebben az évben újra vettünk.
Ezzel csupán azt szeretném mondani, hogy az avatás utáni „új ruhánk” vélhetően már rég a szekrényünkben lóg. Bár még soha nem vettük fel. Vagyis van olyan megoldás életeink között, és ebben az életünkben is, amely már a jó felismerés alatt született. Mi a jó felismerés?
Amely mögött nincs elvárás, akaratoskodás, rosszindulat, hiány állapot.
Csak úgy elmúlik belőlünk egy rossz érzés. A félelem helyére bátor cselekvés lép.
Érdemes összefoglalni az egész életünk. Rosszat és jót. Kapcsolataink. Tévedéseink. Örömeink.
Összegzés után lehet megújulni. Az Avatást fogadni egy más minőségű létezéshez.
Voltak magányos időszakaink?
Befejezni a családi karma részeket, amellyel dolgunk van jelen életünkben, önmagunkká válni és folytatni egy más szinten a létezést, leggyorsabban úgy megy, ha önmagunkért vagyunk felelősek. Ha a döntéseinket egyedül hozzuk meg. Legtöbb szellemi szintet váltó ember élete második felében találja meg azokat a társakat, akikkel kiteljesedik.
Hátunkon hordjuk az őseinket. Ott vannak még a fájó pontok. A töviskorona több helyen is nyomja még a fejünket. Lélekruháinkban gombostűk is vannak, amelyek még szúrnak, de már összetartanak részeket. Még vannak oldatlan bűnforrások, amik az ősöktől jönnek.
De most nem kell törekedni arra, hogy még valamit megtaláljunk, keressünk, oldjunk. Minden megvan.
Csak fel kell venned az összeállított lélekruhád, és önmagad lehetsz az Avatáson.
Mindenféle elvárásnak való megfelelés nélkül legyünk csak. Amit elénk tesz a sors, azt szépen, elegánsan és főleg bölcsen oldjuk meg.
A lélek nemesedése zajlik. Ne álljunk ellen. Csak magunknak tennénk keresztbe.