Átment az emberiség egy részén a szétválogató energia hullám.
Tört, zúzott, emelt, eltemetett. Kiegyenlített, adott valamit és elvett valamit.
Mindennek az eredménye még nem látszódik, csak a romok.
Önmagunk korlátozó gátjai borultak össze. Hogy ránk borult e, vagy időben észleltük és odább húzódva kívülről szemléltük, ez már egyedi. Saját döntéseink eredménye.
Két tudatháló csapott össze. Innentől nagy mintákról írok, hogy az okforrásokat tudjam mutatni nektek.
Az ősi tudatháló, az Atya. De hívhatjuk Mihály Ark hálózatnak is. Ide tartoznak a diktatórikus, hatalmi megoldások, a mágia, az akarat, a démonok. Mindennek van jó és rossz formája. A negatív töltések az emberi tudat fertőzései. A Forrás itt mindig tiszta.
(Hogy hol az Anya? Ráépült sok világkép. Még nem tud a felszínre lépni, sok rendeznivaló van körülötte. Éppen ezért mindig azt nézzük, ahol most tartunk.)
A Fiú tudatháló, amelyet sokan hívnak Krisztusi tudathálónak, a másik. Ide tartozik a lélekmentés, lélekgyógyítás, megújulás, csoportlélek közös munkája, stb… Ide legtöbbször a letisztult minták kerülnek.
A két tudatháló a legtöbb emberben együtt működik, egymással szemben állva. A szabad akarat döntése, hogy melyikhez kapcsolódik.
Nagyon nagyon halványan ott van a Mária Tudatháló is, amely már közelít az Anyához, de ez még a fájdalom át és át értékelésének hálózata, munkássága.
Mindkét tudatháló tele van hibás mintákkal. Az Anyai tudatháló pedig a szenvedéssel.
Nézhetjük úgy is, hogy a titánok és Zeusz harca. Erre még ráépült az Istenek vetélkedése, ahol csak önmagukat látják, a rájuk bízott gyermeki lelkeket nem látják.
Ezek miatt a felsőbb szellemi harcok miatt az emberiség magára maradt a kiharcolt szabad akaratával, amelyhez nem nőtt még fel.
Mondhatjuk nyugodtan, hogy ezek a harcok zajlanak az egyedi emberekben is. Azokban a sorsokban, akik hordoznak ősi mintákat, mert dolguk van a háborúban részt vevő felek megbékítésében, az emberiség megtartásában, a Föld bolygó lelkének gyógyításában.
Hogy mindezzel mit tudunk tenni a hétköznapokban.
Engedjük el mindazt, ami békétlenséget, háborút okoz. Az “én igazságom” akarattal való kifejezése hatalmas károkat okoz. Oda üt vissza, ahol mindenáron fenntartanak régi háborús játszmákat.
Legyen az párkapcsolatban, családok között, bárhol.
Lelkünk szelídebb része kér szót, hogy megoldja az ősi vetélkedéseket, amelyek már tudattalanul okoznak játszmákat, tesznek tönkre életeket.
A belső harag tüze erősen megnőtt az elmúlt hetekben. Égetett belül és kívül. De legalább kijött a felszínre a haragot okozó félelem, amely a lélek mély rétegeiben volt elrejtve.
A gondolatainkban, szavainkban ott volt. Ezért pontosan tudunk róla.
Most át kellene gondolnunk, hogy valós mindez? Vagy egy ősi színjáték bábjai vagyunk?
Biztos hogy úgy van, ahogy érezzük?
Vegyük elő a józan eszünket, és gondoljuk át. Tegyük le a háború eszközeit. Legyen az gondolati, bosszúálló, vagy kimondott szó ütése. Kérjünk hozzá segítőket. Ne kelljen a végrehajtó angyaloknak magasabb szintre emelni a tanítást.
Ebben az évben a végére kell érnünk, meg kell értenünk olyan ősi játszmákat, amelyek a lelkünkbe vannak írva. Le kell magunkat választani, és más érzelmi töltést megélni.
Az emberi szabad akarat itt kezdi ismét a valós funkcióját betölteni.
Aki amit elvállalt, és a lekébe van írva, vagy így vagy úgy, de meg kell oldania.
Jobb elengedni a harcot és békére törekedni, mint később térden kúszva, levegőért könyörögni.
Földünknek, az emberiségnek élnie kell. Együtt, egymást segítve. Nincsen más cél.
Hogy ezt ki milyen formában tudja segíteni, ez már egyedi.