Most a családi karmák és a családban lévő problémák háttérbe húzódtak. Nem ez az elsődleges irányvonal.

Elsődleges most saját magunk, és a helyünk a csoport tudatban. Mit képviselünk és hogyan.

A lélek olyan jelenlegi sorsunkhoz kötődő mintái nyomják előre félelem információikat, amelyeket meg kellene váltanunk. A pecsét lekerül róluk.

Ezek a minták a szépség, a jóság, a bizalom, stb.. olyan mintái, amelyek a csoport tudat összekapcsoló, teremtő energiáit adják. Az élet alapvető mintái.

A felszínen is működtetünk ehhez hasonló mintákat, de ezek működése ritkán az, ami valójában az értelme minden szinten. A lélek mélyére rejtett minták tisztán képviselik a valódi értelmét a szónak.

HOgyan kerültek a háttérbe, a mélységekbe lepecsételve?

Életek, amikor a szép testű embert használták hatalmi célokra. Eladták, a testét használták, kiházasították.

Életek, ahol a szép lelkű embert kihasználták, majd eldobták a szemétdombra.

Szellemben tiszta embereket kicsúfolták, megbélyegezték.

Sorolhatnám még, de úgy gondolom értitek a vonulatot, a megtagadás lényegét, amiért a lélek ezen mintái háttérbe húzódtak.

Itt, ott felbukkant a fizikai világban valami már egészen hasonló, valami tisztuló vonulat, hogy megmaradhasson a világunk a szellemi és lelki tudathálókon. Ha ezek a minták végleg elmerülnének az emberi tudat számára, akkor visszafejlődne az ember. Mint ahogy ez némely vérvonalakon meg is mutatkozik.

Előtérbe jönnek azok a félelmek, amiért az ember valójában nem teremt. Sok a spirituális technika, amelyek a teremtést tanítanák, de ez csak az ego játéka. Ezt nem lehet tanulni. Vagy képes kiemelkedni és áthatni az emberi testet az alkotó lélekminta varázslata, vagy nem.

Ha kiemelkedik a zárolt részekből, akkor az ember technikák nélkül minden pillanatában békét ad, és ezen belül alkot életet. Minden más akaratoskodás, önfényezés, erőszak az életen. Csak az önmagunk által bejárt út adja meg ennek lehetőségét. Megtalálni a társakat, akiknél ott van a számunkra hiányzó kulcs olyan ajtókhoz, amely mögött megértésünk lakozik, félő, sérült lélekmintánk szürkült bele, zárta el önmagát az emberi létezés elöl.

A zárolt részek nyitják meg ajtóikat.

Kiáramlik a félelem köde, amelyen átkelve a testünk befogadhatja, szeretetbe csomagolhatja eddig hiányzó lélekrészeit.

Sok kettősség fakadhat.

Egy alapvető. “elveszik tőlem, amit én alkottam meg”. “elveszem másoktól, amiről úgy érzem, hogy az enyém”. A birtoklás, ragaszkodás. Az emberi tudat és a lélek összeakadása. Az emberiség csoport tudatként működik. Alapvetően minden Egy és minden mindekié.

A részek sajátosak, egyediek, a többivel együtt működnek igazán szépen és jól. Nincs mit birtokolni, mert áramlás van. Nincs jobb vagy rosszabb. A legapróbb rész is kell a tudatháló fejlődéséhez.

Az örök kérdés egre erősebb. Hol vagyok ÉN?

Ki vagyok ÉN?

Nos ezekre a kérdésekre a válasz most alakul. A rejtett minták előbukkanásával. Ott rejlik az a fajta tudás, erő, ami az egyedi varázslatot adja.

Az egót, test tudatot, az emberi kapcsolati problémákat most tegyük félre.

Vegyük elő az alkotás erejét. Új (ősi) gondolatok szövődését. Ennek alapja minden csak egy legyen.

HOgyan tehetem többé a világomat?

HOgyan tudok szabad lélekkel alkotni?

Mi az ami hasznára van a világnak és valós értelmet ad létezésemnek?

Megjönnek a válaszok, mert ezek a csatornák nyitottak.

A félelemnek, kétségeknek, aggódásnak ne engedjünk.

Ami most alakul, mindaz a világunk jövőjét változtatja meg.