Egy fura folyamatról adnék hírt. Bár lehet eddig is fura volt amiket írtam ?
Azt mindenki valahol érzi, tudja, próbálja magyarázni, hogy a halottak velünk élnek tovább egy ideig a test tudat megszűnése után. Az élő test kell, hogy a küldetését beteljesítse. Hogy ez a rendelkezés mikor és hogyan lett beiktatva a test-lélek-szellem együttműködésének törvényeibe, azt most ne firtassuk. Jogosan, vagy jogtalanul?
Elengedés, lazaság, igen, ezeket érzem én is mára megfelelőnek. Mondjuk lassan már nagyon nem is tudnék mást tenni, tegnap óta annyiszor bevertem a térdeimet, meg a kezemen is vannak apróbb megmagyarázhatatlan sebek. (Vajon én nem akarom, hogy csináljak valamit, vagy mások nem akarják?)
Azt álmodtam, hogy hurokkal szeretnék szarvast fogni, de nem sikerül, mert mindig kibújik belőle. Még nem sikerül, de sikerülni fog.
Meg azt, hogy egy lezárt terület közepén egy létesítményben vannak lovak, akikhez tilos a bejárás. Egy szép fehér „kiszúrt” engem, ahogy nézelődtem befelé, és jött volna kifelé, de nem tudott a betonfal miatt, én meg nem találtam az átjárást a dzsungelen.
Aztán megláttam valakit kijönni a túloldalon, akinek szintén lovai voltak ott és kérdeztem tőle, hogyan jutott be. Azt mondta ő is engedély nélkül, amikor nem látja senki, akkor szokott bemenni az egyébként nyitott kapun, és átkepeszteni a sűrű növényzeten.
Ahogyan a teremtők visszaigazodnak a Természetes Harmoniájukba [Életük egyre inkább közvetlenül az (Ön)Lényegükből nyilvánul meg!][ez vonatkozik a nagy-TEREMTŐKRE, MEGTARTÓI-Teremtőkre és egyedi teremtőkre is], a KÖZVETLEN Összekapcsolódásokat / Érintéseket lehetővé tevő ’anyagi testi’ Élet is egyre ’hosszabbá’ válhat, egyre több Tapasztalatot (saját valót) képes a teremtő az anyagi testébe is berögzíteni és megtartani. Ez ’gazdaggá’ és harmonikussá képes tenni az ’anyagi valóságot’ ’bent-és-kint’ is (részben ahhoz az ’édenhez / kerthez’ hasonlóvá, amely Szépségével korábban sok teremtőt indított arra, hogy közeledjen és hozzákapcsolódjon az anyagi-valósághoz).
Sajnos korábban is voltak olyan teremtők, akik a ’Szépséget’ csupán ’birtokolni és elvenni akarták’, nem pedig felépíteni önmagukban (’Kiáradni benne’ és ’Kiárasztani’). Még ma is vannak olyan teremtők, akik „vágynak” „az anyagra” (a kényelem vagy túlélés érdekében), de nem szándékoznak ehhez megnyílni a törvényes befogadási utakban [„elfogni-megkötni akarnak másokat” hogy elvegyék a javait / életét (=erejét), vagy „kiskapukat”, „rejtett ösvényeket” keresnek, hogy mások „látóterén kívül maradva” elvehessék azt, amit „megkívántak” vagy „éppen csak ott van”].
Az ilyen sértő irányulások Elhárítására ezért ma még minden Közösségben MEGERŐSÍTÉSEKET is szükséges megformálni-megnyilvánítani. A most megformálásra kerülő Garanciák a legtöbb esetben ’ideiglenes mankók’, amelyek csak addig szükségesek, amíg a teremtők biztossá válnak a saját Ön-jellegükben >>> ekkor ugyanis a töretlen ALAP-ÁRAMLÁSUKON keresztül ’minden amire szükségük van’ ’közvetlenül a saját lényükben van’, ezért még csak a gondolata sem suhan át bennük annak, hogy mástól bármit is elvegyenek.
A-LÉTEZÉS-EGÉSZÉRE kiterjedően folyamatban van egy olyan munka (’most’), ami arra irányul, hogy
(1) vagy az egyedi teremtőkben
(2) vagy a MEGTARTÓI-Teremtőkben
(3) vagy mindkettőjükben
legyen egy olyan ön-Megerősítés vagy (MEGTARTÓI) Megerősítés, ami a LÉNYEGE-és-CÉLJA szerint ’a teremtők érzékelési körén / figyelmén kívül lévő ön-részei köré terjed(het)ne ki’. (Valószínűleg ez a teremtők ALAP-ÁRAMLÁSÁBA befoglalt Élet-Áramlás és Irgalom-Áramlás valamilyen ’közössé tett kiterjedésében-kiterjedéséből’ nyilvánul majd meg.)
Emberi nézőpontból: ha én a figyelmemmel a látómezőmet tartom a tudatos ellenőrzésem alatt, akkor az oldal és hátsó / felső / alsó és egyéb (akár belső) kiterjedések köré (ha az szükséges) kiterjedhet egy burok-szerű Megerősítés (akár folyamatosan). Dolgozott már hasonló Kipróbálásán a Földanya is néhány évvel ezelőtt. Egyfelől ez FIGYELMEZTETÉS és JELZÉS a teremtő számára (amikor érzékeli ennek a kiterjedését magában vagy maga körül, tudatosodik benne, hogy valamilyen irányban fokozottabban figyelnie szükséges). Másfelől pedig tényeges védelem is azonnal, ami meghatározott ’vastagságával’ (’anyagával’) képes ’elnyelni’ / semlegesíteni / megszüntetni a jogosulatlan megérintést / behatást.
Valószínűleg a ’VÉDETT JELZÉSEK’ is beillesztésre kerülnek hamarosan minden Közösség áramlásaiba: a VÉDETT, azaz EGYETÉRTÉSSEL MEGFORMÁLT JELZÉSEK Garanciaként működhetnek majd, így nem lehet visszaélni velük. Csak azok használhatják a saját lényükre kiterjedően, akik a Megegyezést megformálták. Ha bárki más használná megtévesztés céljával azt a jelet, a jel maga azonnal odakapcsolja a jelhez tartozó kiterjedést vagy Jelenlétet.
Ilyen létezők most is vannak, és valóban, egyre inkább és egyre erőteljesebben szükséges megformálni és tartani egy olyan energiaminőséget, ami egyrészt burokként, védelemként szolgál, és amin nem jöhetnek át, másrészt számukra is biztosít egy olyan kiegyensúlyozott teret, ami segíti az önmagukra találást.
A Különleges utakban megnyílt teremtők gyakran vesznek részt Ellenőrzésben (Átvilágításban). Ilyenkor a MEGTARTÓK vezetésével belehelyezkednek egy pontosan meghatározott helyzetbe, és Érzékelik azt, amit a helyzetben lévő maga lát – gondol – érez.
Úgy éljük meg, mintha a saját érzésünk – gondolatunk lenne mindez. Kezdetben nehéz megkülönböztetni a valósan saját megéléstől ezeket.
Az Átvilágító helyzetben segítjük a MEGTARTÓKAT a helyzet Értékelésében, elmondhatjuk a kapcsolódó korábbi tapasztalatainkat, véleményt mondhatunk, javaslatokat tehetünk (például hol – mire – miért – milyen Megerősítést lenne célszerű kiterjeszteni stb).
Valószínűleg ebben az Átvilágításban is jól érzékelhető volt az, hogy a hurkot tartó vagy az elzárt területre leselkedő számára természetes volt az amit tesz, és bár tudta, hogy az nem megengedett, mégis kitartóan és lelkifurdalás nélkül tovább próbálkozott. Habár biztosan ma is vannak, akik azon dolgoznak, hogy segítsék nekik MEGÉRTENI, hogy amit és ahogyan tesznek az miért nem jó se másnak se nekik, a Tapasztalat sajnos az, hogy az ilyen „elbeszélgetések” legfeljebb arra jók, hogy kipihenjék magukat és újult erővel folytassák azt ami tiltott.
A kisebb ütögetések / zúzódások (figyelmeztetések) sem tartják vissza őket. Talán vannak, akik nem értik ezeket a figyelmeztetések, míg mások értik, csak nem befolyásolja őket.
Írtam egy szép hosszút, de valamiért nem ment át, megpróbálom mégegyszer, talán egyértelműbben 🙂
Nem egy rossz szándékú létező vagyok, aki szándékosságból vagy tudatlansága folytán próbál itt ártani önmagának vagy a nagyobb egésznek.
Érzem/értem a jeleket, és figyelek is rájuk, csak mivel alapjaimban egy aktív létező volnék szellemi és emberi mivoltomban egyaránt, kicsit nehezemre esik már még jobban nyugton maradni és még jobban nyugton maradni és még jobban nyugton maradni…. de igyekszem, mert szintén tudom/érzem, hogy ez az az állapot, amire most szükség van a feladat(ok) teljesedése/teljesíthetősége végett.
Ismerem ezeket a helyzeteket, amiről írsz, szoktam is résztvenni ilyen helyzetértékelő beszámolókban.
Az ‘álmoknak’ nem volt semmi rossz felhangja, összességében azt vontam le belőle, hogy valami nagyobb jó összejöttére még különböző akadályok folytán várni kell, de összejön (talán megtévesztő a jelképrendszer, hurok – amit én tettem ki – meg szarvas, de teljesen megfelelőnek látszott).
Semmi erőszakoskodásról nem volt szó, én reménytelennek láttam a dzsungelt, ezért nem is próbálkoztam, a srác pedig ismerte a szövevényben az utat. Olyan felhangja volt a történetnek, hogy akik a tiltó táblát kihelyezték, azok tesznek helytelent.
A valóságban is ilyen a kapcsolatom a lovakkal, messziről észrevesznek, jeleznek, közelednek hozzám.
Értem, amit írsz, és talán az ilyesmi valóban nem mindig pozitív szándékkal történik, arról nem tudok.
Köszönöm a válaszodat és jelezd légyszíves, ha bármi tisztázásra szorul!
Igen, pont ezért érdekesek / értékesek és nagyon tanulságosak az ilyen Átvilágító helyzetek. Kívülről néha egészen mást látunk, mint az, aki a MEGTARTÓ vezetésével belehelyezkedhet egy pontosan meghatározott helyzetbe. Ilyenkor valószínűleg a MEGTARTÓ segíti azt megérteni, hogy éppen milyen ÖN-Igazodást végezhetünk, vagy milyen Igazodásban / Rendezésben lehetünk segítségére másoknak.
Tegnap (így kívülről) nekem is eszembe jutott az a gondolat, hogy a lovas képben a bekerített védett belső tér lehet akár egy teremtő saját ’Lényege’ (szellemi ön-ereje) is, és a köré felépített beton lehet egy mesterséges takarás (ez lehet vagy védelem, vagy pedig olyan szándékból felépített, hogy távol tartsa a teremtőt a saját erejétől)(ezt az Átvilágításban részt vevő képes pontosan érzékelni egy alapos Értékelés után), a sűrűn burjánzó növényzet (a természetessége miatt) pedig inkább valamilyen korábban felépített természetes ön-védelem (Megerősítés) lehet, amely azt a célt szolgálja, hogy idegenek ne érinthessék meg az oda berögzített élet-alapot (akár ÖnLényeget, akár a Lelket)(vagy például a Megújulás és Ön-felismerés számára tartalékolt ön-erőt).
Ha a „beton” idegenség általi bezártságra utal, elképzelhető, hogy „most van itt az ideje” (vagy hamarosan elkezdődhet) az „idegen anyag” „lebontása”. Fontos tudni, hogy „idegen anyagot” egyetlen teremtő sem érinthet meg maga – ennek lebontásához az IRGALOM (és egy formálódó új Különleges ERŐ) kapott Hatalmat. (Én ezt az új ERŐT ’ÉLŐ-TÉR’-ként tudom ma még csak megnevezni. Az IRGALOMHOZ kapcsolódóan tud ma hozzákapcsolódni minden olyan helyzethez, amely tér-formálást / tér-visszabontást, tér-változtatást igényel, így az idegen takarások lebontásában is részt vesz ma már minden esetben. Ő az, Akiben a MINDENSÉG-FORRÁSA ma már kiáraszthatja a korábban megsérült vagy megsemmisült „Tér” kiigazításához szükséges „új teret”).
A sűrűn burjánzó természetes védelmet is ellenőrizni szükséges, és valószínűleg azt is a „jelenhez szükséges hozzáigazítani” (bele kell építeni a mostanában megformálásra kerülő „új garaciákat”).
A beton mindenképpen idegenkezűségre utalt a történetben, és ha nem is hamarosan, de elkezdődhet a „lebontása”.
Van „átjárás”, az hogy valakinek sikerült arra utal, hogy nem lehetetlen, de a tilosban óvatosnak kell lenni.
Az elburjánzani hagyott növényzet pedig titkot sejtet, azt, hogy akik létrehozták, nem szeretnék, ha a kilétükre és a tevékenységükre fény derülne.
(és egyáltalán nem örülnek annak, hogy ezt most ide leírom, de per pillanat úgy teszek, mintha nem érdekelne.. )
Egyszer úgyis minden a felszínre kerül!
Igazad van, minden történetnek lehet többféle értelmezése, és a maga szintjén akár mind meg is állja a helyét.
Egy ilyen „elkerített” helyzetben az ön lényeghez való kapcsolódás is lehet nehezített.
„Az elburjánzani hagyott növényzet pedig titkot sejtet, azt, hogy akik létrehozták, nem szeretnék, ha a kilétükre és a tevékenységükre fény derülne.”
Nem olyan régen írtam arról, hogy minden teremtőben az (Ön)Lényegből nyílhat fel a „Teljesen-Új” (!) megtapasztalás (ami A-LÉTEZÉS-EGÉSZÉBEN is egyedi-és-egyben-új is).
Korábban nem volt még kellő Tapasztalat a Közösségek MEGTARTÓIBAN arra, hogyan lehet ezeket harmonikusan beilleszteni a Közösségük Életébe. Ez sajnos összeütközéseket szült, és voltak teremtők (és MEGTARTÓI-Teremtők is), akik ezért ELZÁRTÁK annak az útját, hogy a teremtők (Ön)Lényegéből Új-Harmoniák születhessenek.
Mára Tapasztalat (Felismert, Megértett) az, hogy ez egyenes út a Közösség elpusztulásához is: ha ugyanis ezek a „Teljesen-Új” harmoniák nem tudnak előjönni a teremtőkből, a Közösség sem tud Megújulni.
Részletesebben írtam erről:
https://omah.gportal.hu/gindex.php?pg=37282832&nid=6796847
A VILÁGBAN ezek a korábbi „Távoltartó kiterjedések” nagyjából már megszűnőben vannak, és a YOSÁGBAN is hamarosan el kell kezdeni ezek visszabontását. Igen, eddig a MEGTARTÓK igyekeztek titokban tartani ezt a sokszor általuk megformált „védelmi rendszert”. Eddig sok esetben valóban védelem volt ez a Közösség és „elzárt” teremtő számára is: amíg a MEGTARTÓK a teremtőkből felnyíló Új-Harmoniát nem tudták megfelelően beilleszteni a Közösség Életébe, addig a felnyíló Új-Harmonia (1) zavarhoz és a már meglévő Áramlások megtöréséhez vezethetett, és (2) a teremtőben pedig végül ELHALT (!) az a soha többé abban a formájában fel nem nyíló „Új-Harmonia”.
Nem kell ma már titkolni azt, hogy amikor erre még nem volt más lehetőség, így próbálták a MEGTARTÓK megvédeni a Közösségüket és a Befogadásukban lévő Életet. Ugyanakkor ma már nincs szükség ezekre a régebbi távoltartó-Megerősítésekre, és ezért azoknak, AKIK RÉSZT VETTEK EZEK MEGFORMÁLÁSÁBAN régebben, most is jelen kell lenniük ezek visszabontásánál, és a jelenhez igazított új Megerősítések megformálásánál.
“Élő-Tér”, pont ezt gondoltam a térről a napokban :), nagyon izgat engem a tér változása, alakítása. A tér formálódása, formálása, mondhatnám önfeledt szenvedélyem.:)
Most vagy ugyanarról beszélünk, csak máshogy, vagy teljesen félreértjük egymást 🙂
Az éjszakai történetem a dualitásban játszódik, abban, amelyben jelenleg most vagyunk.
Most szállt el amit az előbb írtam. Az ellenőrző rendszer szerint hibázok.:)
Omah fentebb írt az élő térről, ehhez kapcsolódva írtam, megkapott, mert mindig érdekelt a játék a térrel és pont mostanában éreztem az élő minőségét.
Többé-kevésbé élnek velünk, változó mértékben. Van, aki úgy „elfüstöl” a halála után, hogy szinte nyoma sem marad. (Szinte, mert ha érezni nem is lehet őt továbbra, de valamennyi feladatot mindenki hagy maga után).
Azt tapasztalom, hogy ez a feladatátadás már az élők között is megvan leszármazási vonalon, amit én nem oldottam meg, azt az utódom viszi tovább.
Szia Évi, nem tudom, hogy átment-e az előbb, inkább elküldöm mégegyszer:
Érdemes tudatosan belehelyezkednie mindenkinek a „saját életét tartó MEGTARTÓI” „ölelésébe” / gondoskodásába (Megerősítésébe). Ez a Földön általában a Földanya, a lelki és Lényegi (szellemi) kiterjedéseink lehetnek a VILÁG és/vagy a YO, a SZOLGÁLAT / ÉDES / IRGALOM Megtartásában, és a ‘kiáradási Én-t’ a MINDENSÉG-FORRÁSA Tartja (ez utóbbin keresztül árad a teremtéseinkhez a ‘megvalósító-erő’).
Azért érdemes minden felismert MEGTARTÓJÁT (gondozóját) az életünknek most (is) megkérni arra, hogy Ők is Tartsák Megerősítésben (1) az Életünket és (2) a megformálódott teremtő-valót (ebben a testet is), mert így közvetlenebbé tud válni a saját (!) Szellemi-eredő (ÖnLényeg) részvétele is a Feltisztulásokban, és az ezekhez elválaszthatatlanul társuló egyéb más belső Igazításokban (például a Teremtési Alapok Jelenhez Igazításában, a MEGTARTÓI-Teremtőkkel való részben új formájú Szorosabb belső Kapcsolódások megformálásában stb).
Érdemes a megélhető tudatossággal „valóban a saját Jelenben és saját sorosban” megtartani a tudatosságot és életet, és (ahhoz igazodóan, hogy ki mennyire képes és mennyire szeretné már megélni) Kérésre egyre inkább „előjöhet” a teremtőkben a „saját igazi lényeg” is. A Tapasztalat az, hogy ez utóbbi kezdetben nehezebb megélés is lehet, de tudatos befelé-figyeléssel és tudatosan Együtt a-Lényegből-kiáradt-Életet-tartó-MEGTARTÓKKAL Felismerhető és Megérthető, hogy pontosan mi a valódi helyünk és ön-jellegünk (1) A-Létezés-Egészében és (2) ott-ahol-éppen-vagyunk.
Talán segíthet az is, ha végiggondoljuk azt, hogy „amit teszek, az valóban a saját feladatom-e (a saját életemhez tartozik-e), és ahogyan teszem, az valóban ‘én’ vagyok-e?” Ha valamely rész olyannak mutatkozik, ami nem a saját sorsom, akkor most talán nem érdemes ennek az elemezgetésébe kezdeni, inkább arra érdemes összpontosítani a figyelmet, amiben tisztán felismerhető a „saját sors / élet”.
Ha a „saját életre” összpontosítjuk a figyelmet, lehetséges, hogy később olyan dolgokban is ráismerünk saját-magunkra, amelyekben a rárakódott idegenségek miatt korábban nem ismertük fel azt, hogy az is hozzánk tartozik.
Vannak olyan Feltisztítási utak, amelyekben a teremtő tudatosan felépít egy belső erős összekapcsolódást a MEGTARTÓIVAL, és „megformálnak egy különleges teret” (Évi írásában lehet ilyen a „rendező nap”-ként megnevezett „hely-és-tartam”). Ebben a teremtő a MEGTARTÓIVAL együtt „felrezegteti” (felfényesíti, erőteljesen felmutatja) „a saját ÉN-jét”, és ez áthatja és megerősíti mindazt, ami valóban a saját harmoniája szerinti ön-épülése. Ilyenkor a MEGTARTÓK (szellemi segítők) számára is pontosan felismerhetővé válik, hogy mi a teremtő saját Valója, és mi az, ami lényegileg nem tartozik hozzá. Ez utóbbi részek jellemzően kapnak valamilyen (leginkább Irgalmi) megjelölést ilyenkor, és amint lehet, elkezdődik ezek lebontása / visszabontása. Sokszor valamilyen Lezárás is szükséges lehet ilyenkor: rendelkeznie (!) szükséges magának a teremtőnek is arról, hogy például a mástól átvett – így lényegileg nem hozzá tartozó – feladatot lezárja, vagy a tudatosan vagy tudattalanul másoktól átvett részeket elengedi, és Ön-Megtartását csak a saját teremtő-lényére terjeszti ki.
Könnyebb talán az ezekhez társuló „kiüresedés / halál” érzésen túljutni akkor, ha tudatosan a bennünk megmaradó és kiteljesedés felé elindult saját életre összpontosul a figyelem.
Ilyenkor gyakran „fokozottabban érzékennyé” válhatunk. A külvilág zaja és zavarossága vagy a belső elbizonytalanodás „megérintheti” ezeket a „nyitottabb” / formálódó ön-részeinket. Ilyenkor érdemes ezen ön-részekre az IRGALOM és a MEGTARTÓK fokozottabb megerősítését kérni, és inkább tudatosan csendben és „belül” maradni, mint hogy másokra zúdítsunk olyat, ami nem hozzájuk tartozik és amit így nem is érthetnek meg.
Sajnos valóban nehéz szavakkal körbeírni ezeket a folyamatokat.