Az ego némileg összetört, ha megengedtük. Ami letört róla, az csak kárunkra volt. Dühből, bizonyításból való teremtés, akarat energiája.

Ebbe beletartozik a birtoklása olyan energiáknak, kapcsolati viszonyoknak, amely nem hozzánk tartozik.

Félelemből, védelemből stb…

Ez a Fekete mágia alapja is. Ezzel azt is mondom, ha valaki valamilyen félelem alapú érzésből magához köt embereket, tárgyakat, foglalkozást, bármit, az belekeveredik egy kötéshalmazba.

És itt sok ezer évről beszélünk és annak következményeiről. Rutinból, megszokásból való működési rendekről. Néha már magunk sem tudjuk, hogy egy vágyunkat, álmunkat mi is motiválja.

Bizonyítani akarunk apánknak, anyánknak, megmutatni bárkinek is, hogy képesek vagyunk valamire. Nekünk menni fog, ami nekik nem. Vagy mutatni, hogy felnőttünk.

Keressük önmagunk a káoszban.

Mindemellett ott él bennünk a múlt valamennyi része. Kinek-kinek aszerint, hogy mit kell rendeznie ebben a sorsában. A kérdés teljesen jogos. Amit most teszek, az valóban én vagyok? Vagy a múlt egy árnya csupán?

Csak példaként elmesélem saját egyik megélésem, hogy önmagatokban is tudjatok eszerint vizsgálódni. Ez egy, a sok közül, de hasonlókat megélhettek, ha az ego nem túl erős.

Él velem egy templomos lovag. Megjárta Jeruzsálemet, a Brit-szigetekről származik. Ő egy védő aspektus. Ő élőnek véli magát, akkor lép bennem előre, amikor úgy véli meg kell védeni a számára fontos lélekmintát, akit egykoron védett, akire felesküdött. Amikor ő az Évi elé lép, akkor a szemem is megváltozik.

De ez minden aspektus előrelépésnél jellemző rám. Ahogy idősödöm, egyre több jelüket látom magamon. Az elmúlt napokban, amikor lenéztem a kezemre egy “Évi elfedő aspektus” előrelépésénél, a kezem sem az enyém volt.

Ők nem tudják, hogy meghaltak. Élnek velem életről életre. Néha valakiben testet öltenek, mert náluk is zajlik a sors továbbszövődés, és vélhetően találkozunk is, mert közös dolgunk van.

Az én lovagom a földi idő szerint, az 1100-as évek óta van Évi mindenkori lelkéhez kötve egy pecsét által. Az ő sorsa ott véget ért abban az életében, de a tudata élő maradt és mindig ott van védőként. De természetesen előzménye is van. Ok nélkül nem történt volna meg a kacsolódás.

A most zajló “szétválogatás” miatt ő is felfedezte, hogy meghalt. Igazából hazahívták, a saját rendjébe.

Az egész testem beleérzett az ő felismerésébe, a tudatom önmagának hitte a felismerést. Itt elkezdődött a huzavona. Ő még nem bízik benne, hogy Évit nem tapossák agyon, nem szedik darabokra . ÉVi pedig mutatni szeretné felé, hogy erős, képes egyedül megállni a helyét.

És itt azért kiderült, hogy ez így nem elég. Fel kell számolnom magamban a katolikus egyház minden rám való hatását, hogy ő megbékélhessen saját téridejében.

Ezzel együtt kialakulásának okforrásait is. És itt már a jelenleg meglévő hatalmi hierarciákról beszélünk. Ennek bennem hordozott emlékezetéről. A haragból való teremtésről.

Ezzel megértettem, hogy ez nem ennyire egyszerű, ki kell találnom egy olyan módszert, amivel a nyitott tudatalattim összerendezetlenségét szétszedhetem tér-idő szegmensekre, és mindenkit, aki jelenleg élőnek hiszi magát, oda hazakísérhetek. Minden és mindenki  csak a maga helyén működjön.

Pont úgy, mintha egy sok ezer év óta íródó könyvet, amely eddig laponként, fejezetenkét szét volt esve, most újrakötnének.

Kiderülhet, hogy sok helyzet már rég megoldott, csak a fejezetek el voltak keveredve.

Segítőink kerülhetnek haza. Mielőtt bárki elkeseredne, gondoljunk bele az ő helyzetükbe is. Bízzunk önmagunkban, hogy már mindent tudunk, amire szükségünk van.

DE nemcsak ők, hanem az ellenségek, a fosztogatók is.

Így letisztul a saját mostani sorsunk, és az, hogy valójában kik is vagyunk.

Hogy mikor válik Segítővé egy árny, egy zaklató szellem?

Amikor megértjük áldozatát, átérezzük kínlódását, fájdalmát.

És itt csak azokról beszélek, akik valahol áldozatai a rendszernek és nem kitalálói.

Gondoljuk át mindezt önmagunkban. Gondoljátok mindezt szimbolikusan, ha nem szeretnétek nagyon beleereszkedni  mély tudati lélekmozgásokba. Van akinek ezzel nincs dolga, és ne is vonja magára kíváncsiság, vagy bármi miatt.

Nézzük meg a testünk jelzéseit. Sok érzelmi – test térkép van, ami igen hiteles. Nézzük meg hol lett kiütés, hol lett ütődött, hol van fájdalom. És keressük mögötte az érzetet. Van, aki álomban meglátja a hozzá tartozó én részt.   Van, akinek az élet események hoznak olyan embereket, akik az én részt fogják segíteni abban, hogy megváltoztassa a vele való viszonyát. Túl kíváncsi senki ne akarjon lenni. A kíváncsiság mostanában sok plusz nehézséget okozhat, és olyasmit, amihez semmi közünk.

A feszengő érzésekre mindenképpen figyeljünk. Amikor “nemet” mondunk valamire, arra főként figyeljünk.

Mire és miért mondunk nemet?

Egy feszült érzésből? Önvédelemből? Megelőzésből? Tapasztalatok miatt?

Ez mind mutat egy háttér mozgást, amit talán a felszínen nehéz kódolni. De mozgat, és valamit mutatni szeretne.

Gyökerekig hatolnak az energiák. Kifordítják a családfa gyökereit, hogy megláthassuk mi is volt egykor a valóság.

Igazából minden próbál EGY lenni. Bennünk, az én részeink között.

Kinek mi a feladata, aszerinti mennyiséget próbál összeolvasztani egy szép mintává.

Lehetséges tudatzavar, emlékezetkiesés, kórosnak tűnő idegrendszeri problémák.

Sok alvás, és csak bambulni némán sokat segít.