Kellemetlen helyzeteket kell felvállalnunk, amelyek elől eddig futni szerettünk volna leginkább. És meg is tettük. Minden, ami történik velünk, változtatna hozott örökségeinken, megszokott, rutin szerű, ugyanakkor érzelem ölő viselkedésünkön.

Kitörhetünk a ketrecből, amelyben már sok generáció élt. És itt ne arra gondoljatok, hogy valaki semmit tevően él lusta életet kényelemben, a másik pedig robotol a megélhetésért.

Ketrec mindegyik a maga módján, és a lelket öli meg.

A lélek hol lesz szabad, melyik pontján az életünkben? Hol tudunk úgy dönteni, hogy belső megfelelések, vagy külső elvárások miatt döntünk?

És ne feledjük, a lázadás sem szabadság, csak a kitörés reménye.

És itt megemlíteném, hogy a hit nem egyenlő a katolikus vallás ereklyéivel, jelképeivel, szentjeivel. És ez részemről nem ítélkezés, vagy tiszteletlenség, csupán a tapasztalat, amit megélek. Hogy a hit és a szabadság miképpen függ össze?

Igazából a mélységeit csak az elmúlt hetekben éltem meg. Mostani személyiségem több aspektusa is szorosan kapcsolódik a katolikus egyház alapjaihoz, és a későbbi korokhoz. Ezek a múlthoz kötő emlékezetek, személyiségek egymásnak ellentmondóak, sok titkot őrzőek, ugyanakkor feltáróak. Ugyanakkor kemény bélyegeket tesznek rá a lélekre. Ezek alól a szabadság csak úgy érhető el számomra, ha a bibliában leírt történetek elé megyek. A katolikus egyház kialakulásának minden okforrása ott van a bibliában.

Hogy mi is volt előtte?

Az első amit láttam, a mostanitól nagyon eltérő hierarchia. Nem is mondhatni rá, hogy hatalom. Ha a személyiségünkben létre tudna jönni ez a fajta összhang az aspektusaink között, az nagy Áldás lenne. Talán Arthúr kerek asztala emlékeztet rá a leginkább. De nem lovagok ülnek az asztal körül.

Szellemi szinten igen nagy mélységek kerültek tisztulás alá.  Feljöttek ősi félelmei a léleknek. Hogy miképpen találunk rá gyógyírt, ez most nagyon fontos. Erőszak és elfojtás nem fog menni. A mélységek megértése az egyetlen út.

Mindehhez egy támpont. Most ne kérjünk információkat jósoktól, emberi szellemi vezetőktől, ne alkalmazzunk technikákat, agyi programozásokat. Csak a belső intuíciónk és a tapasztalataink vezessenek minket.

Fontos, hogy a belső és külső hatalmi harcainkat ne támogassuk. Pontosan a hierarchiák összeomlása miatt. A belső személyiségeink is a mostani világ hierarchiája szerint épülnek fel. Ez számunkra nem jó.

Mint ahogy nem jó a népnek sem, ha a kormánya felelőtlen gazda, a miniszterek pedig csak saját karmájukat rendezik a hatalmi viszonyaikban.  Nekünk a saját énünk veszik el a belső személyiségek villongása, érvényesülése miatt.

A jó hír az, hogy egyre több Madár jelenik meg a fizikai világban. A Madár, lelkünk szabaddá váló részeit képviseli.

Amire még figyeljünk. Dühből, bizonyításból ne akarjunk megoldásokat, teremtéseket. Ez a mostani hierarchikus rendszer teremtési rendje. Még a vélt jó szándék is visszájára fordul, ha nem tiszta szeretet az alapmagja.

Ez mostanában gyorsan visszaüt a kiküldőre.

Van egy mindenki számára ismert ereklye. Frigyláda. Az ebben jelenlévő energia megegyezik a világunkat megteremtő erő kezdő forráspontjával. A tiszta szeretet alkotó ereje. Ez a mondat silány megfogalmazása mindannak, amit valójában jelent.

Az emberi test szétég ennek egy apró szikrájától is. Ez az energiaforma nagyon egyszerű, minden benne van, ami formát öltött a világban a maga tisztaságában. Hogy később mi lett belőle, ahhoz semmi köze. Ez a szimbólum benne van az emberi testben is, és benne a minta.

Ehhez hozzáférni, a frigyládát csak egy apró pillanatra megnyitni csak akkor lehet, ha az emberi lélek ártatlanul, tisztán áll. Ez lehet egy szeretettel teli pillanat is, amikor elönti az embert a mindenek felé áradó szeretet. És ott, abban a pillanatban nincs különbség semmilyen élő között, csak a végtelen szeretet létezik. Ezek a pillanatok készítik fel a testet, hogy meglelje önmagában a frigyládát, ahol a Kapcsolat a Teremtés pillanatával létrejön.

Nagy szavak ezek, de ez a cél, amely felé haladunk.

A testnek ehhez fel kell készülnie. A léleknek le kell egyszerűsödnie a múlt árnyai alól.

Lépjünk túl önmagunk árnyain. Nehéz, de lehetséges. Ne akarjunk birtokolni senkit és semmi. És ne is engedjük meg, hogy velünk ezt tegyék.

Ne ragaszkodjunk olyasmihez, amiről úgy véljük többé tenne minket.

Ne hordjuk fent a fejünket, úgy vélve, bárkinél is többet vagyunk. Bármiért is.

Higgyünk önmagunkban. Saját erőnkben. Eredendő hitünkben. Jó és tiszta lelkünk erejében.

Az elérendő cél, az egységélmény megélése önmagunkkal. És higgyétek el, bármit is gondoltatok, hogy jól ismeritek önmagatok, a közelében sem jártunk a valóságnak. Érdemes tovább keresni önmagunk a tudatalattink mélységeiben. Változzunk, rugaszkodjunk el a múlttól. Ne keressünk már előző életeket, ne kavarjuk fel újra és újra a múlt temetetlen árnyait. Keressük az egyszerű, tiszta és őszinte megoldásokat.