MA nagyon jó nap van arra, hogy a tőlünk idegen mintákat leválasszuk. Ezek a minták formálják a fizikai testet. A testen látszódó foltok, anyajegyek, sebek, mitesszerek stb… jól mutatják az idegen behatolások nyomait. Ezek nagy része ellen a testünk küzd, kivetné magából. Mivel nagy részüket hozzuk magunkkal, már örökségbe kaptuk, nem egyszerű megállapítani, hogy valójában mik tartoznak sorsunk saját minta kollekciójához, és mi idegen. Mintha a lelkünket egy turkálóból öltöznénk. Ennek azért van jó oldala is, mert néha idegenektől kell összeszednünk a saját részeinket. De sokszor olyasmit is felveszünk magunkra, ami ismét teherként fog ránk nehezedni. Mivel mostanra már a az emberiség közös tudatalattijának, emlékezetének nagy része feltisztult, ezért gyorsabban tudjuk a saját sorsunk is rendezni. A testünk pontosan emlékszik a fogantatási ponton arra, hogy milyen mintákkal érkezünk ebbe a sorsunkba. Ehhez fog a test felépülni. Itt ezen a ponton fontos a lélekbe beleírt információkat is átvizsgálni, és felfedni esetlegesen beépült tőlünk idegen formákat. Mivel az agyunk tudja használni az időutazást, és ez a sok belső munka miatt már nagyon kifinomultan tud működni, ezért csak ki kell mondani,

“kérem a fogantatási ponton a lélekminták és a hozzá tartozó test formálódást ellenőrzés alá venni, hogy csak a saját lélekminták öltsenek testet.”

Természetesen a leélt élet összes tapasztalata fontos számunkra a jelen ponton. Éppen ezért vegyítsük össze a alapmintáinkat és a tapasztalatainkat úgy, hogy ismét mondjuk ki, hogy másoktól felvett minták ne nyúlhassanak bele a jelenpontban való igazodásba.

Nagyon vigyázzunk arra, hogy előtte rendezzük magunkban, hogy ne akarjunk másokra hasonlítani, ne legyen bennünk vágy mások életére, elért sikereire, mert ez megint torzítaná saját rendszerünk.

Tudjunk arról mindig, hogy a saját sorsunkat eredményesnek és dicsőségesnek teremtették. Minden ami ezt eltorzította, az út közben ragadt ránk külső hatásra. Mások sorsa az övé, ha arra vágynánk, csak fájdalomban és kudarcban lenne részünk. Minden másokról másolt másolatot engedjünk el. Vissza a tulajdonoshoz. Hogy megláthassunk önmagunk a “mások” alatt.

Az agyunkat kell minderre megkérni. Itt tudjuk használni az egót pontosan arra, amire megteremtődött.

Saját határaink beállítására, és saját mintáink újraformálására.

Mintának hívom jelen esetben azokat a láthatatlan kötéseket, amelyek vázára felépül az anyagi test.

Érdemes újragondolni, hogy milyenek is voltunk kisgyerekként. Kb. 3-4 éves korunkig. Nézzük meg a fényképeket, idézzük meg magunknak az akkori lényegiségünk. Erre érdemes ráépíteni az élettapasztalatainkat. Próbáljuk elhagyni a drámákat, érzelmi sérüléseket. Vegyük észre, hogy azokból az életszakaszokból már kiléptünk és erősebbek lettünk. Csak a tapasztalati tőke maradjon, és a megértése, hogy miért is mentünk át a nehézségeken. Ne őrizzünk dühöt,keserűséget, bezzeg a testvér…, ki nem szeretett, elhagyott állapotokat. Ez a legnehezebb rész ezt átalakítani. A “szegény én” imád ebben fürdőzni és mások vélt sajnálatából töltekezni. Pedig ilyenkor is mások mintái kerülnek be a hiányállapotba. Ami igen nagy akadály lesz később.

Szóval a mai nap a belső nagytakarításé, ami ezt a sorsunkat fogja rendezni. Egyről kettőre segít lépni.

Vagyis újabb, értékesebb kapcsolati viszonyokat fog kiépíteni számunkra. Az EgyüttÉrzés fájdalom mentesebb szintjei tudnak megnyílni. Ami az Ember valóságos lényegisége. Lenne.

Ebből épülnének fel olyan kapcsolati rendszerek, amely érdek mentesek. Éppen ezért örökérvényüek.

De ezek még a kezdő lépések. Amit ha megteszünk, az ÚT magától fut majd előttünk. HA nem teszünk meg, akkor az ismét fájni fog.

Torz testtel, nem a saját lélekmintáinkkal nagyon nehéz lesz tovább menni. Torz testnek itt azt hívom, amikor a testünkön más, sorsunktól idegen minták is vannak, amelyek fizikai anyaggá alakultak már. És ennek nincs köze a mai szépségideálokhoz. A sok rákos betegségnek is ez az alapja. Tőlünk idegen minták, akikkel sehogy sem tudunk azonosulni. Aki képes megtanulni az “idegen minták” nyelvezetét, ő tudja kezelni a helyzetet. Aki nem, ő elhagyja inkább a testet. Természetesen ez nem ennyire egyszerű, de ez rejtőzik sok immunbetegség mögött.

De térjünk vissza a mai naphoz. Takarítsunk, és csakis a saját, ehhez a sorsunkhoz tartozó lélekmintáinkat őrizzük meg. Ezek fogják megújítani a testünket. Felfrissíteni az emlékezetünket.