Az elmúlt hetek viharai mindenkinél felkavarták a port. Ez jelen esetben az eddig cipelt, meg nem oldott érzelmi blokkok megkövülései, az ősök árnyaitól reánk ragadt megoldatlan feladatok, amelyek a jelen sorsunkban is szerepet játszanak, és a vállalt feladatunk, hogy miért is vagyunk jelen ebben a világban.
Mindegyik önmagában is nehéz kérdéskör és elég összetett. Sok szál, kötés gomolyog nem megfelelő irányba, össze van bogozódva, vagy éppen nem oda kötődik, ahová kellene. Itt most a fizikai test mellett lévő energetikai testről beszélek. Úgy néz ki, mintha sok-sok színű hímző fonalat csak beledobáltak volna egy dobozba és ott az idők folyamán összegubancolódtak, mivel a dobozt nem nyitották ki és nem tettek rendet a gombolyagok között.
Ugyanakkor mindez nagyon egyszerű és átlátható, ha szép rend van a dobozban, mert minden egy pontra mutat. EGY a megoldandó feladat. Minden más csak az ehhez vezető út. A doboz alján a gombolyag csomó alatt ott van egy kihímezendő kép. EGY. A feladat, amihez a sorsunkba való belépésünkkor megkaptunk eszközöket. Valahogy úgy gondoljuk el, mintha egy zsákban sok lezárt boríték lenne. Ezeket fel kell nyitnunk egy adott időpontban, és kibukkan belőle egy szó, amely onnantól elindít egy programot az életünkben. Hogy a zsákot elhagyjuk-e útközben, mert úgy gondoljuk vigye más, vagy éppen ellopták tőlünk, mert úgy vélték kincset hordozunk, vagy úgy elfáradunk, hogy eszünk ágában sincs már kinyitni egy újabb borítékot és szembenézni a benne lévő szóval?
Van, amelyik boríték nagyon szép szót hordoz.
Van, amelyik boríték nehézséget.
A borítékok egy része generációról generációra öröklődik.
Van, olyan ember aki úgy dönt, hogy az élete elején kibont minden nehéz borítékot.
Vannak a szerencsejátékosok, akik kinyitják a borítékot, és eldobják. Csak a nyerő borítékot akarják. A kíváncsiak felveszik mások eldobott borítékját is.
Sok a variáció.
Ebben az évben a sorsokban nagytakarítás van.
Ha akarjuk, ha nem, előbukkannak a ki nem nyitott borítékok, előjönnek azok, amiket félretettünk.
Az ősi lélek, amely elindította a sorsok szövődését, szeretne visszakapcsolódni a JelenPontba.
Ahogy áramlik az tér-idő csatornákon a JelenPont irányába úgy tolja maga előtt a szennyet, amit senki nem oldott meg. Mintha a vulkán felébredne és kitörne. Kidob mindent a felszínre.
A JelenPontban a felszínen, rengeteg szellem létezik úgy, hogy fogalma sincs, hogy meghalt. Nincsenek már jó ideje meg az ősi szertartások, hogy szétbontsák a halál pillanatában a testet és a lelket.
Beégett pillanatok tartanak fent, sorsukat elméletben befejezett lelkeket. Ők igazából befejezetlen ügyeket hagytak hátra.
A nyitott borítékjaikat szeretnék megoldani.
A takarítás része, hogy akik ebben a sorsunkban „halottlátónak” születtek, ők kénytelenek ezt, ha félnek, ha nem, most bevállalni, ha eddig nem tették.
Az ő sorsukban ott van az a lélekminta, amely Hídként szolgál. Tudattalan, vagy tudatos szolgálat lesz-e belőle, ez már az egyeden múlik. Az ő kiképzésük zajlik jelenleg.
A másik folyamat, hogy a múlt árnyai a helyükre kerüljenek. Erre kiépült egy rendszer, egy program, hogy a megoldatlan feladataik ne pusztítsák el a JelenPontban élőket.
Ezzel tulajdonképpen a gombolyagos dobozban elkezdődött a rendrakás.
Egy nagy ősi kérdéskör is felbukkant a sötétségből.
A nő és férfi viszonyának megváltoztatása. Háborúk helyett létrejöjjön az egyensúly. Egykoron a női és a férfitestben élő egyformán elérte a lélek mélységeit és magasságait. Nem kellett a férfitestben élőnek eltúlzott női mintákat hordoznia, hogy a teremtés szellemi szintjeit is meg tudja mozdítani, a lélek mélységeit tudja vizsgálni.
Itt most csak gondoljunk arra, hogy akire az mondjuk, hogy „pasi” és olyan szuggesztív ereje van, hogy a nők vakon követik, nos ő fizikai szinten valószínűleg erős, határozott, meghatározó, birtokló, de nem ér el olyan lélek szinteket, hogy végtelen bölcsességgel tudja irányítani a reá bízott területeket. Egy lélekben erős nővel az oldalán, viszont igen.
Azok a férfiak, ( és ez nem függ össze a szexualitással) akik a lélekkel foglalkoznak, vagy művészetek útján érintik meg a lelki szinteket, női mintákat hordoznak többségben. Nem lesznek homoszexuálisok, ha nem választják ezt útnak, de vannak nőies vonásaik.
Vagy egyszerre több nővel tartanak fent kapcsolatot, mert rajtuk keresztül válik elérhetővé számukra az a szint, ahonnan Életet lehet teremteni. Vagy sikerül megtalálniuk az a nőt, aki megosztja vele a Teremtő Mintát. Hogy ennek melyik szintjét, az már a nőn múlik, és az ő általa elérhető lélekszinteken.
Ez így most le van sarkítva erősen, de a lényeg benne van.
Hogy miképpen került a női testhez, vagyis női lélekmintákhoz a teremtő energia Élet teremtő része?
Hogy miért lett felosztva így ebben a világban, hogy a férfi megműveli a földet a nő pedig beveti élettel? Talán azért, hogy megtanulják egymást valóban megbecsülni, valós értéken kezelni?
A sötétségből több eredet kép is felbukkant, de a teljes kép még nem látható. Ami látható, hogy a férfi önként adta át a nőnek. A nő nem értett egyet a férfi döntésével, más Tervet látott hosszú távon eredményesebbnek, és elindult. Itt szétvált az addig jól működő rendszer.
Ez talán az a pillanat, amikor Ádám oldalbordájából kiemelkedik Éva. Természetesen szimbolikusan. Elhagyják a Paradicsomot, az Áldott állapotot.
A férfi azóta keresi a nőt, akinél a teremtő ereje van. A nő nem adja vissza addig a pillanatig, amíg meg nem látja a férfiban a hűséget, kitartást, a gyermekek védelmét.
Itt most viszont kérlek benneteket, olvassátok el a következő írást. Mert a férfi csak akkor tudja megadni a nőnek amire az vágyna, ha….
Az írás Molnár Csanád tollából származik.
Mert mindig kettőn áll a vásár.
„A férfi, aki vár egy nőre…
Gyere velem oda, ahol még nem voltál! Ahova mindig is vágytál, ahol a legjobb helyen leszel. Oda, ahova csak egy ajtón át juthatsz.
Annak az ajtónak a kulcsát adom most neked, ha akarsz, beléphetsz rajta, ha akarsz, maradhatsz. Ne félj használni, nyisd ki az ajtót, ne állj meg a küszöbön, rá ne taposs, a sarat se azzal szedd le a cipőd talpáról, csak lépd át bátran! Gyere be hozzám! Nálam otthonra lelsz, biztonságban leszel. Nem csak egy éjszakás vendég lehetsz, annál többet adok, csak ne félj, gyere velem, gyere bátran!
Házamba ne hozz sok csomagot, ne hozz bőröndöket, ne cipelj felesleges terheket! Azokat tedd le, mielőtt megérkezel, ne akard, hogy egyből megtudjam, mennyi mindent hordozol! Nem kórházba teszed a lábad, így ne sebesült, űzött vadként gyere! Előbb gyógyulj meg, ragaszd össze azt, ami eltörött. Ne gyógyír legyek, de bosszú sem – azért, ha valaki, valamikor meggyötört!
Nem lehetek számodra vigasz, zsebkendőm nincs, amit telesírhatnál, ha bánatos vagy. Nem lehetek pótszer azért, ha még mindig valaki után bánkódsz! Ne legyek játék a kezeid között, és én sem foglak álarcokban fogadni, ha te is őszintén köszönsz.
Nem játékot akarok, így kérlek, én se az legyek. Nem teszlek rabommá, ha te is engeded, hogy a szárnyaim szabadon maradjanak, és akár az égig repüljek veled. Ne add oda mindened, maradjon neked is valami! Legalább az, ami neked ahhoz kell, hogy erős maradhass, hogy ne érezd tehernek, rabságnak azt, hogy velem vagy. Ne kéresd magad túl sokáig, ne játszd el egy apáca szerepét, aki a kolostorban szentként éli életét! De ne is ugorj első szóra az ágyamba – ne legyél se túl könnyű, se túl nehéz!
Nem várnak égig érő várfalak, a vizes árkot is betemettem régen. Rács sincs már az ablakon, de még a redőnyt is felhúzva tartom, hogy otthonom a béke szigete legyen, amikor belépsz és körülnézel.Nincsenek penészes falak, friss, tiszta a levegő.
Gyere velem, és megtudod! Nem ontom rád azt, amit átéltem, nem árasztalak el egyből egy érzelmi hullámveréssel. Nem terhellek azzal a sok mindennel, amiket a gardróbom legfelső polcain őrzök. Nem bontatom ki veled a pókhálós, „emlékeim” feliratú dobozokat, amikben minden korábbi fájdalmam megtalálható ugyan, de azok mind méltó helyükön nyugszanak.
Nem leszek terhedre, pihenhetsz, ha akarsz. Nem leszek sok, hagyom, hogy otthonosan mozogj, hogy biztonságban érezd magad. Ne menj tovább, ha megtaláltad nálam azt a helyet, ahol nemcsak kikötni, de lehorgonyozni is érdemes! Viharok jöhetnek, de ha erős a szál, ami összeköt, akkor nincs mitől félned, megóvlak még a tornádótól is.
Esőben esernyőd, metsző hideg, téli szélben kabátod, sálad és sapkád leszek. Sárban taposva én leszek a csizmád, hogy ne kelljen tartanod semmi olyantól, ami neked nem jó. Védelek a támadásoktól, megóvlak, őrizlek a viszontagságoktól, de csak akkor, ha szívedből jövő szándékkal akarod. Nem kötelező semmi, de ha jössz, akkor ne úgy tedd, hogy közben folyamatosan hátra tekintesz – vagy már túlnézel rajtam és mindazon, amit nálam találsz!
Jöhetsz is, maradhatsz is, mehetsz is. Csak egy érzés és egy választás kérdése, hogy melyik úton indulsz el. Az indexet ne felejtsd el kitenni, mielőtt lefordulsz, hogy ne derült égből villámcsapás legyen az, amikor elfordulsz tőlem!
Gyere velem, hogy megismerhess, hogy megtudd, mi az, amit adhatok!
Gyere velem, hogy lásd, amit mutatok!
Gyere velem, hogy érezd, amit számodra nyújthatok!
Ha nem lépsz, akkor ott maradsz, ahol én nem vagyok, ahol én sosem lehetek.
Molnár Csanád”
Kedves Évi!
Kiskorom óta szemüveget hordok, most tegnap kezdtem el a látásomon dolgozni (sokak szerint valamit nem akarok meglátni) miatt lehet a látásommal baj, már akik spirituálisan gondolkodnak ugymond.
Azt álmodtam hogy egy discoban vagyok, zajosak voltak az emberek és a zene se tetszett sokszor nem is volt csak az emberek ricsaja, és ez zavart. Valaki adott nekem egy égszinkék fülhallgatót, olyat amibe be volt épitve a lejátszó de volt egy hosszu vezetéke is ami csak lógott üresen. Bekapcsoltam és zenét akartam hallgatni de halk volt és nem szólt tisztán, aztán valaki adott mellé egy bontatlan csomag elemet, azt mondta igy már jó lesz majd. Furcsállom hogy a látásommal dolgozok és a hallásról álmodok holott a hallásom tökéletes, sőt több mindent meghallok mint általában az emberek. Mit üzenhet az álom?
Nem a valóságot látod. Ideákat építettél magadnak, hogy meg tudj élni ebben a világban.
Köszönöm szépen! Igy hogy mondod, van benne igazság. Ez egy nagyon hatékony kulcsszó lesz a kódolásomhoz 🙂
„Furcsállottam”: nekem azt tanította az ‘Én’-em, hogy ami átvilágító helyzetben (vagy bármely más megtapasztalásban) „furcsaságként” JELEZ, az azért emelkedik így ki, hogy ne menjek el mellette: idézzem fel többször a képet, próbáljam megérteni a lényegét teljesen. Gyakran részletekben tárul fel az értelme, akár napokig is érlelődhet, mire minden részlet a helyére kerül. Ha minden részlet a helyére kerül, „nagyon egyszerűvé válik” minden, ami addig ZAVAROS volt.
Ha már képesek vagyunk az ilyen „furcsaságként” jelző helyzetek alapos megértésére, akkor a MEGÉRTÉS ÉRDEKÉBEN (!) annak nem kell sűrűbb anyaggá is megformálódnia (hogy megtanítson amire kell). Így hamarabb mások társává lehetünk abban, hogy ebből az őket érintő részt ők is mielőbb megérthessék, és így ők is elkerülhessenek sok nehezebb megélést…
„Nem a valóságot látod. Ideákat építettél magadnak, hogy meg tudj élni ebben a világban.”
Így van. Akik a Földön élünk, valamilyen módon mindannyian eltávolodtunk az „Eredő-Otthonunktól” [ez az a Közösség / „Birodalom”, ahol a Lényegi (szellemi) részünkben legelőször élővé váltunk (abból KISZAKÍTHATATLANOK vagyunk)].
Vannak, akik annyira eltávolodtak ettől az otthontól, „MINTHA elszakadtak volna” (a közvetlen összekapcsolódást biztosító belső vezeték lóg a levegőben, már nem ér el az otthonig, halkan halljuk, nem szól tisztán).
Valójában a legtöbben azért tapasztaltuk / tapasztaljuk meg ezt (a SZOLGÁLATUNK RÉSZEKÉNT), hogy utat találjunk / utat nyissunk innen „haza”, hogy majd erre a FELÉPÍTETT útra olyanok is ráléphessenek (és azon hazajuthassanak az otthonukba), akik nem nyíltak meg a Szolgálatban, és így ma még nincs bennük meg az a belső út, ami ebben segíthetné őket.
Az eltávolodás néha valóban azt jelenti, hogy térben is eltávolodott valaki az otthonától / társaitól, máskor pedig azt jelenti, hogy habár az Eredő-Közösségében él, de benne-belül felépült valami olyan távolság, ami miatt mára elfelejtette, hogy ki ő, honnan ered, miért van ott ahol éppen van.
Aki eltávolodik (1) saját magától és/vagy (2) az Eredő-otthontól, annak elkezd elhomályosodni a tudatossága és az ön-tudata is. Ettől a mindennapjaiban lehet okos, értelmes – de egyre kevésbé „látja” / érti / érzi a saját valóságát. A „belső szál” habár elszakíthatatlanul hozzákapcsolja az Eredő-otthonához és a Lényegéhez is, mégis olyan, mintha a levegőben lógna a semmiben. Már nem csak nem látja az otthont (és a saját valót), hanem belül sem hallja (talán a fülhallgató képe ezt tette „láthatóvá” az átvilágításban).
Az elmúlt napokban leírtakból azt értettem meg, hogy mindannyiunk életében egy nagyon jelentős változás (belső ön-épülés) nyílt meg. Mindannyiunk (Ön)Lényegében (szellemünk szívében) megformálódik egy új Belső Áramlás. Én Eredő-Áramlásnak neveztem az írásaimban, mert az Eredő-otthonba köt bennünket immár olyan megszakíthatatlan (örök) módon, ahogyan az Élet-Áramlás kapcsol össze bennünket „A-Minden-Létező-EREDŐJÉVEL” (a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL).
Nemcsak a MINDENSÉG-FORRÁSA gondoz bennünket a létezésünk-és-éltünk TELJES TARTAMÁBAN, hanem az Eredő-Birodalmunk nagy-TEREMTŐJE is (kiszakíthatatlan mindenki az Eredő-Birodalmából). Eddig nem volt arra „útja” az Eredő-nagy-TEREMTŐKNEK, hogy a távolabbra került teremtőit „elérhesse”, gondozhassa.
Ez ma leginkább a SZOLGÁLAT Birodalmából eredő teremtőkre vonatkozik, ugyanis ők mindig egy másik Birodalomban élnek, ahová azért születnek be, hogy az ott megformálódott bajokat segítsék megszüntetni.
Ilyen baj például az, amikor a teremtő annyira eltávolodik a saját sorsától / saját otthonától, hogy már nem hallja / nem látja a saját Valóját. Elhalkul, majd megszűnik a Természetes Belső Érzékelés, és mindenhonnan csak a zaj és valami összesűrűsödött / összezsúfolódott / zavarodott / izzadt élet (disco) látható és hallható. Erős (túlzottan is) a zaj, a környezet és helyzet sem ideális a belső (csendben született) áramlások újbóli felépítésére – mégis ez a feladat. Utat kell találni ebben a helyzetben is „haza” és „önmagunkhoz”.
Kapunk ehhez most egy nagy segítséget.
Valószínűleg az égszínkék fülhallgató a hosszú vezetékkel már azt jelezhette, hogy az (Ön)Lényegedben megformált Eredő-Áramlás „tovább-vezetése” elkezdődött a Lélekben, és hamarosan elérhet egészen az anyagi testig. Újra közvetlenné nyílik majd a belső összekapcsolódás az Eredő-Otthonunkkal [és aki mostanában nem tudta elérni a saját (Ön)Lényegét, annak az (Ön)Lényegével is].
Való igaz, hogy most „építjük fel” magunkban és vezetjük tovább egészen az anyagi testig ezt az Eredő-Áramlást. Még a Különleges teremtésekben Tapasztaltabbak is most próbálják ki és hangolják. Olyanná kell felépíteni magunkban, hogy biztos / megszakíthatatlan összekapcsolódás legyen az Eredőnkhöz. Olyanná kell megformálnunk magunkban, hogy a nagy-TEREMTŐK olyan teremtőikben is meg tudják majd nyitni, akik annyira eltávolodtak tőlük, hogy már régen nem hallhatták és nem láthatták az otthont.
Sokakban az Eredő-otthonukkal való ilyen közvetlen belső áramlás újbóli megnyílása (most) legelőször valószínűleg zavart fog okozni (vagy még halk és nem szól tisztán). Erre a teremtő „eredő-szülőjének” és nekünk, a Különleges utakban már megnyílt teremtőknek is fel kell készülnünk: hogyan lehet gyorsan-pontosan átsegíteni ezeken a kezdeti nehézségeken a társainkat, hogy a zajban / a sok zavaró (és Lényegüktől idegen) hatás között is ráismerjenek az otthonra / saját-valóra, felismerjék az ebből „csendben” felnyíló örömöt (a saját valóságot). Meg kell majd tanulnunk együtt a MEGTARTÓINKKAL, hogy a Társainknak milyen segítségre van szüksége ahhoz, hogy meghallják az otthonuk hangját és a saját Belső Hangjukat. Az ehhez szükséges „eszközök” sokfélék lehetek, egyedileg szükséges minden érintett teremtőt segíteni a „hazatérésben” (fülhallgató – ott ahol nagy a zaj; ha nem elég hosszú a vezeték – talán valamilyen elem segítheti a belső hang felerősítését stb).
(1) Ha most tudatosan dolgozva felépítjük a saját Eredő-Birodalmunkhoz az Eredő-Áramlást (kipróbáljuk-és-behangoljuk) és
(2) tudatosan megformáljuk (elvezetjük) a Lelken át egészen az anyagi testig,
(3) a felépült mintát / harmoniát a MEGTARTÓINK megformálhatják olyan „élet-alappá”, amelyet minden hozzájuk tartózó teremtő Élet-Alapjában elhelyezhetnek és megnyithatnak.
(4) Nekünk ezt követően kezdődik majd el a feladatunk második része (már most elkezdhetünk felkészülni rá!): az Élet-Alapok (MEGTARTÓK általi!) rendbe tétele után kezdhetünk neki segíteni a társainknak abban, hogy „irányba állítsák” a teremtésüket, és tudatos ön-épüléssel hazatérhessenek minden értelemben [hogy a túlélés érdekében felépített vagy kívülről rájuk erőltetett (nem is tetsző!) ideák helyett a saját forrásukból „töltődő” valóság felé forduljanak, és már arra alapulva épülhessen fel mindenkiben a saját Valósága].
Érdemes arra is figyelemmel lenni [kezdetben, és később (!) is, amikor már gyakorlottabbak vagyunk a belső érzékelésben], hogy vannak ma még, akik megtévesztően (akár durván / hangosan, vagy épp érzelegve / tetszetősen) „terelni” igyekeznek mások figyelmét. Ez mindig egy jó gyakorlat is / figyelmeztetés is: „ne teljünk el saját magunktól” abban a tudatban, hogy már mindent értünk, mindent látunk-hallunk-tudunk. Ez nincs így. Napról-napra egyre újabb lehetőségek és helyzetek nyílnak meg, és mi választhatunk, hogy merre épülünk tovább (hiszen annyi ma még a nehézség, aminek elhárításában egymást segíthetjük).
Ma még „kiváltságos” helyzetben vannak azok, akik olyan „bizalmas” társak / barátok, hogy elmond(hat)ják egymásnak amiről azt érzik, hogy fontos lehet azt ismernie a másiknak, akivel megbeszélhetik azt, amiben bizonytalanok. Jó azoknak, akiknek van ilyen bizalmas társa, és képesek egymást már valóban önzetlenül és „érdek nélkül”, kíváncsiskodás és fürkészés nélkül segíteni. Ahogyan egyre többen ráismernek önmagukra, egyre több ilyen bizalmas és önzetlen társ lesz mindenki mellett.
Megint ilyen hosszúra sikeredett ez a hozzászólás. Leginkább azt érzékelteti a „hosszúsága”, hogy egyetlen „kép” vagy „furcsaság” Értelmezése közben is mennyi részletre ráirányulhat a figyelem, ha annak KERESI AZ ÉRTELMÉT az, akinek az életéhez a kép tartozik.
(Évi, rád bízom, hogy itt elérhetővé teszed-e az ehhez kapcsolódó írásomat:
https://omah.gportal.hu/gindex.php?pg=37325664&nid=6819053
Köszönöm szeretettel. Molnár Csanád írása különösen megérintett. Így érzek nőként.
Megoszthatom, ugye?
Átküldöm a linket, ahol megtalálod az írást.
https://www.she.hu/herself/20180806-a-ferfi-aki-var-egy-nore-molnar-csanad.html?fbclid=IwAR2FT4AWhXk3G0jA5inlhTkZLn20WqV9N-Y-Pi-wYEHSDOqUWN3wak4nZAk#utm_source=Fb&utm_medium=she.hu&utm_campaign=herself
Ez az a link, ha szeretnéd megosztani
Koszonom szepen. Ha nem baj, megosztottam en is. Megerintett. 🙂