A mai írás a tudat, ego, lélek kérdéskört érinti meg. Mindezt azért, mert ahogy változik az energiaforrásunk, úgy változik a velük való viszonyunk is.
Tudatnak két szintje fontos most számunkra. Az emberi tudat és az emberi központi tudat. A léleknek két része fontos számunkra. A mostani sorsunkhoz kapcsolódó lélekminták, amelyek összefogják az emberi test tudatát, és a nagy közös lélek, amely a központi tudatot tartja össze.
Az emberi tudat és a hozzá tartozó lélekmintákEgyfajta energiatest, amire felépül az anyag.
Egonak hívjuk az emberi tudatot, amely a halál pillanatában megszűnik, az őt összetartó mező pedig visszatér a nagy lélekhez. Benne van minden megélt pillanat. Hiba és megoldás.
Az egónál van a halálfélelem. A változástól való félelem. Az időtől való félelem.
Ő úgy tudja, hogy mindez múlandó.
Ő az aki ragaszkodik a saját hatalomhoz, aki “jobban tudja” bárkinél, hogy mi a tuti.
Az emberi tudat a legtöbbször az agyban lakozik, de amúgy a csakrákhoz kapcsolódik. Ha agyban lakozik, akkor veszélyes is tud lenni. Bármit elvenne másoktól, csak hogy ő éljen.
Ha az agyhoz kapcsolódik, annak az eredménye, ha valamit túlgondolkodunk, túlfélünk, túl óvatosan intézünk. Vagy sehogy sem.
Ennek eredménye, ha a testünk erőtlen.
Régebben sok spirituálisan gondolkodó ember állandóan az emberi közös tudaton élt. Testük és a saját lelkük közben senyvedt, mert emberiségnyi problémákat tisztogattak. Sokan választotta párt nem a sorsukhoz, hanem a nagy egészből. Úgy, hogy emberként nem voltak azonos hullámhosszon. De a közös lélek és tudat emlékezett őket régmúlt életekre, és összekeverték a régmúltat és a mostot. Ez sok életes karmák mozgatója is. A karmának mára már azonnali visszacsatolásnak kellene lennie, ami az emberi tudat és a saját lélek dolga.
A fiatalabb nemzedék más megfelezi az idejét. Egy rész a közös hálón, egy rész a saját sorsában.
Mivel ebben az időszakban megváltozik a kapcsolódásunk, megváltoznak az energia forrásaink, éppen ezért fontossá vált, hogy miképpen kezeljük a helyzetünket a Mostban.
A Mostban az emberi tudat tud létezni és szinkronban lenni a többi emberi sorssal és az élőtérrel.
A Most állapotában tudja a testet rendbe tenni, igazítani a napi történésekhez, megélésekhez.
A saját lelkünk olyankor, amikor nem élünk a Mostban, hanem a közös tudatban, amely időtlen és jelenleg káoszos, úgy érzi magát mint egy magányos, árva valaki. Nem törődnek vele. Mint egy gyermek, akit a szülei magára hagytak. Egy idő után nem tudja a testet rendezni, kihúzódik. Elveszíti önmagát.
Ha sokat gondolkodó emberről van szó, akkor az agyi idegpályákat lakja be. De a test magára marad. Lassul a keringési rendszer, vérnyomás problémák lesznek, mások költöznek bele a testbe, stb…
ÉS nem fér hozzá a saját sorsához, energiáihoz.
Éppen ezért fontos a saját lelkünkkel és emberi tudatunkkal rendezni a helyzetünk. Minden embernek tudnia kell, hogy milyen ügyekben csatlakozik a közös tudathoz és lélekmintákhoz. És tudnia kell, hogy mikor a saját emberi tudatához él lelkéhez.
HOgy hogyan?
Írtam régebben gyakorlatokat, mert régóta készülünk már erre az időszakra. Ezeknek a lényege az, hogy a gondolatainkat, emberi tudatunkat irányítsuk testrészeinkre. Kössük össze a testünk pontjait, vagyis rendezzük az energia testünket.
Én álltalában a mellkasomra fókuszálom az energiát, mert ez már rendezni tudja a többi testrészt és a hozzájuk tartozó energiatesteket.
Nagyon hatásos, ha ilyen állapotban kimondjuk, hogy “visszaadom minden terhemet azoknak, akik rám tették bármi okból kifolyólag.”
“térjen vissza minden ősöm a saját téridejébe, és vigye magával azokat az információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy rendezzék önmaguk”.
Sok olyan emberi tudat él velünk, akik már meghaltak. Nem tudják, mert fenntartja őket a félelem az elmúlástól, és a megoldatlan feladat. Ők helyet találnak élők energiatestében a Most idejében. Pedig ez már nem az ő idejük.
Ez is rendeződik, ha mi magunk rendezzük magunkat a saját tudatunkkal, saját lelkünkkel. Vagyis azzal a sorssal, amelyre megszülettünk ebben a világban.
Kérlek gondoljátok végig a helyzetetek önmagatok lelkével.
Szóljatok hozzá. Kérjétek, hogy térjen vissza a testetekbe, segítsen rendbe tenni.
Tegyétek fel a kérdést, hogy vajon látjátok önmagatok? Vagy csak mások szemén keresztül építetettek fel egy képet önmagatokról?
Milyen lehet vajon a lelketek? Mit is szeretett volna? Hol térült el bármilyen irányba is a vele való kapcsolat? Hol tagadtuk meg? Mert talán nem segített, ahogy mi szerettük volna? Mások ránk aggatott kabátja miatt térülünk el tőle.
Ezek a változások történnek. Lehet, hogy nehezen tudunk koncentrálni. Lehet, hogy nehezen tudunk másokra figyelni. Lehet, hogy az ego félelmei és a közös emberi tudat lehetőségei vibrálnak bennünk váltakozva. Egy a fontos. Üljünk le végre önmagunkkal. És keressük meg. Állítsuk be saját energia terünket. Ez most a legfontosabb.