2019.07.12.

Amit ma és a napokban érdemes tudni a tovább lépéshez. Mintha leállt volna az idő egyetlen ponton, és addig nem indul tovább, amíg meg nem oldódott a mostani éles helyzet. Legyen az bármilyen életterületen. Csak egy kulcsa van, ami a Forrásban található, ahol létrejött a körkörös mozgása az energiának és az abból fakadó életfeladatnak.

Abban az energiakörben akadhattunk el, ami ebben az életünkben 3-4-5 éves korunk értékrendi töréséhez vezet. Ez a szál pedig lefut egészen addig, ahol a jelen sorsunk feladatának értékrendi törésvonala húzódik. Tehát a mit hiszünk magunkról, hol fordul meg az energia és tér vissza a töréspont forrásához, és hozza magával a mély fájdalom energiáit sok sok életen keresztül. A mostani viselkedésünk ennek az eredménye.

A mértéke pedig azon múlik, hogy őseink mennyire tettek hozzá megoldásokat ehhez a feladathoz.

Ha ebben az életünkben 3 éves korunkban volt a törés, akkor ez jelzi az Istenben való csalódást, és a családban nem talált helyünket. Az emberiség történetében az Isten –  Lucifer program a legdominánsabb. Apa és fiú.

Itt érdemes követni a Lucifer sorozatot. Minden olyan szimbólum és felismerés benne van, amire szükség lehet ennek feldolgozásában. Aki megírta a történeteket, igazán mélyről merítkezett. Az angyalok háborújának az okforrásai is megjelennek, a női törésvonal is megmutatja magát, de a történet inkább az Atya – Fiú mintákra van kiélezve. A mi világegyetemünk a Fiú világegyetem, ahol az ő érzelmi drámáit és annak következményeit játsszuk.

A Luciferi minta kb. 7-8 éve visszatalált az Atyához. Az emberiség ennek végjátszmáit játssza, a sok-sok élet beragadt érzelmi blokkjait oldogatja még.

A 4 éves kora az erőben való megtörést. Történt valami, ahol a saját erejét elfojtotta, mondhatni önmagát megtagadva mássá kezdett válni.

5 éves kor, amikor az egyensúlyából, biztonságából kiesett és onnantól csak kergeti a családi otthon vágyát.

Az a legrosszabb, aki mind három törésvonallal bír. Mert van ilyen.

A sorsokat érdemes úgy szemlélni mint egy színdarabot. Főszereplők, akiknek a sorsa megoldandó, mert ezzel az egész történet megoldódik. Mellékszereplők, akik mutatják a történetek fordulását. Statiszták, akik hoznak, visznek, megtartanak egy pillanatra. Kórusok, akik adják a háttérerőt.

Sok sorsban játszák ugyanazt a színművet.

De most nem is ez a lényeg.

Veszélyes energiák vannak. Ahol ott vannak az érzelmi megoldatlan gócok, ott nagyon nem mindegy, hogy miképpen döntünk, viselkedünk.

Akinél az erőviszonyoknál van törés, ott a kard és a pajzs nagyon nem mindegy, hogy mire van használna.

A kard védje meg mindig az ártatlanokat.

A pajzs óvja az ártatlanokat.

A kard nem ölésre való, a pajzs pedig nem arra, hogy a pajzs mögül másokat öljünk.

Lelkileg. És ezzel fizikálisan.

Aki másokat gyilkol, ő gyenge. Nem tudja önmaga érzelmi töréseit megoldani.

A csípős nyelv is kard. És lehet pajzs is. Ha önmagunk félelmeit védjük őszinte szembenézés  helyett.

Mások ellehetetlenítése is lehet kard és pajzs is. Hogy önmagunkat védjük őszinte szembenézés  helyett..

Másokra vetített rossz gondola, ha nem tudjuk, hogy miből is fakadhat bennünk a rossz gondola.

Akaratoskodás, ha önmagunkat akarjuk helyzetbe hozni, őszinte szembenézés  helyett.

Ezeknek mind mind értékrendi törés van a hátterében.

Az értékrendi törések hoznak létre félelmet. Ami aztán működteti a sorsunkat.

Aki rendben van valamennyire önmagával, és értékén van, őbenne nincs rossz gondolat mások felé.

Tudja, hogy önmagában még mi nincs rendben, hiszen igazából senki nem látja önmagáról a valóságot, aki jelenleg emberi testben létezik, de nem másokon éli ki a félelmeiből fakadó érzelmeit.

Ha minden igaz, akkor hétvégén megírok egy olyan meditációt, amely ennek oldásához vezethet.

Már látom a vonulatot, tehát a megoldások dobódnak a felszínre. Ha elkészült, közzé teszem.

Addig is járjunk biztonságos talajon, ne érzelmekből döntsünk vagy szóljunk. A statiszta szereplők behelyeznek sok kellemetlen megélést vagy éppen olyant, ami kihúzhatná a talajt a lábunk alól.

Legyünk türelmesek és foglaljuk össze eddigi élettapasztalatainkat.

Mindezt azért, hogy lássuk, hányszor döntöttünk ugyanúgy, ugyanabból az értékrendi zavarból kiindulva.

Most, ha kitartóak vagyunk, végigjárhatjuk az Út befejező szakaszát. Tegyünk másképpen, mint eddig szoktuk. De főleg más érzelmi forrásból kiindulva.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenkilenc − kettő =