Végére jutottunk a belső “víz” rendeződésnek. Az éjszaka felkeverte mindazt, mi még ott belül , rendezetlenül rejlik bennünk.

Tegyük a helyére érzelmi válságaink maradványait. Az eredet forrása a felszínre küldött minden olyan információt, amire szükségünk volt, hogy megértsük helyzetünk okát, eredetét.

A legjobb az, ha beszélünk valakivel a most felszínen lévő érzéseinkről, gondolatainkról, felismeréseinkről.

Vissza kell hallanunk önmagunk ahhoz, hogy az agyunk is felfogja. A magunkban forgatott szavak nem hoznak jó eredményt.

Kimondani őszintén magunkról a felismerést.

Ez az alapja ennek a hónapnak. Ezzel tudunk rendezni, hogy megnyíljanak eddig zárt kapuk bennünk és körülöttünk.

De nézhetjük úgy is, hogy a születésünkkor kapott, borítékba zárt kártya lapok kikerülnek a borítékból és megmutatják a képes felüket.

Az a boríték jön elő a csomagunkból, amelyiket megérdemeljük. Mindazzal, ami a hátunk mögött van.

A kikerülő kártyalap pedig vagy figyelmeztetés, vagy szerencse jelző.

Értékünket sok olyan életkép zavarta össze, amelyre már nem is emlékszünk tudatosan. Viselkedési mintáink alapkövei lettek az idők folyamán ezek az életképek. Pulzálnak láthatatlanul.

Emlékként is előbukkanhatnak, és kérik a kioldást. Álomban szimbolikusan is jelezhetnek, így kérve oldást. Attól függően, hogy mennyire igyekeztünk elásni.

Tehát ne rágódjunk, vagy menjünk bele érzelmi drámába, önsajnálatba.  Vonjuk le a következtetés és tegyük a helyére.

Csak erre a megoldásra tudunk jó lapot húzni.

A forrás mintája:

A férfi mit nem tud a nőben elfogadni és hogyan reagál a nőre.

A nő miképpen éli meg. Dacol, támad, bealázkodik?

Ősi minták ezek, örök játszmák alapjai. Háború vagy béke lesz a végeredménye, nagyon nem mindegy.  Mindez erősen kihat már az emberiség jövőjére, háborús viszonyaira. Nincs új a nap alatt, csak mindig más köntösben zajlanak az események. Kicsiben ugyanúgy, mint nagyban. Szellemi szinten ugyanúgy, mint fizikai szinten.

Mindennek alapját lejátszottuk gyermekként ebben a sorsunkban. Ezt hívtam töréspontnak.

Anya és apa hozzánk állására miféle reakciót szoktunk meg? Az ellenkező nemű szülő mit tett vagy mondott, ami miatt állást foglaltunk bárhogy is? És nem kellett volna.

Mit hallottunk, láttunk, éltünk át, ami miatt megváltozott bennünk a férfi és női minták rendje.

Július hónap ezt nyitogatta. A meditációk is ehhez adtak segítséget.

Mára már tudjuk, amit tudnunk kell önmagunk eltorzult rendszeréről. Ha belenéztünk a valóság tükrébe. Kivétel nélkül mindenkinek ott volt a tükör. Az már a saját döntésünk volt, hogy mit láttunk benne és hogyan értelmeztük. Megjöttek a békülési, felismerési lehetőségek. De ezer szónak is egy a vége.

Ne rágódjunk, vagy menjünk bele érzelmi drámába, önsajnálatba.  Vonjuk le a következtetés és tegyük a helyére.