Ez az egész nyár a szolgálatot vállaló én részünk kálváriájáról szólt.

Mondhatjuk úgy is, hogy a bennünk lévő Angyal szeretné megtapasztalni önmagát. Van akiben bármiért is ez domináns rész, van akinél csak érintőleges. Mint ahogy rengeteg féle fajta ember létezik, sokféle angyali erő is létezik. És itt erősen vonatkoztassunk el az idealizált angyal képektől.

Tudatalattiban való keresésemkor mindig belebotlottam az angyali energia és az emberi test egyesülésébe, amelyet a biblia nefilimként említ. Ennek eredményeként létrejött az ember test körül az energiatér, az aura azon szakasza, amelyen keresztül tudattalan kapcsolatot képes fenntartani nemcsak saját élőterével, hanem galaktikus lényekkel is. Ez itt most eléggé lebutított megfogalmazása a valóságnak, de a lényeg  benne van, és nekünk most nem a múltat kell kutatnunk, hanem megértenünk önmagunk a Most idejében.

Az angyali részünk galaktikus szolgálatot végez. Összeköt mindent mindennel, kijavít, rendez, hoz-visz üzeneteket, véd, végrehajt, tanít, megértéseket ad stb…

Mindegyiknek a magja az, hogy önmaga határait túllépve másokért, a Földünkért cselekszünk. Soha nem öncélúan, mindig a világ megjavítása a motivációs erő.

Ennek gátja az emberi tudatunk.

Az ő meglátása szerint önmagunk „feláldozása” másokért, nem helyes. Mivel az emberi test sejtprogramjaiban benne van a múlt szenvedése, fájdalma, a hozzá tartozó tudat ezt ismeri, ezért gátolja a szolgálatot. Mindenáron azt akarja érvényre juttatni, „ne tégy semmit”, „menekülj”,”légy közönyös mások felé”, „nem a te dolgod” stb…

Van aki jó szolgálat végző, de abban az esetben, ahol saját maga félelemköre igazodna, megtagadja a szolgálatot.

Természetesen túlzásba is lehet vinni mindezt. Pontosan kell tudni, hogy a saját sorsunkba vállalt szolgálatnak hol a határa, és mihez nem kaptunk jogosultságot, erőt.

Természetesen vannak itt még kérdések, téveszmék, hitbéli problémák.

Az biztos, hogy ez a nyár az angyali részünket tette próba alá. Megmutatta azt is, hogy az egó hol tartja fogságban, hol adja el stb…

Megmérettetett a bennük lévő szolgálati erő mértéke, a kitartásunk. Az erő megjelenésének mikéntje.

Együttérzés nélkül nincs szolgálat. Beleérzés nélkül soha nem tudjuk meg mások igazságát.   Ehhez megvan mindenki számára a pontosan kidolgozott módszer, hogy nem sérüljön a test a szolgálat közben. Ezért fontos az önismeret, az öntudatra ébredés, az önmagunkba vetett hit, az őseinkre való támaszkodás, a belső harag okának letisztázása. És mindezt a jelenpontban egy tiszta, áradó energiává varázsolni.

A nyári energiák csúcspontjaként egy napkitörés felerősítette a tegnapi napon ennek gátjait, túlhajtásait, bevállalásainkat stb…

A szolgálati erő kapott meghajtást.

Valamilyen szintű szolgálata minden embernek van.

Érdemes megnézni a szűz és a halak jegyében lévő bolygóink és az azokra való hatásokat.

Mondhatjuk, ha a bennünk élő Angyal szabadon áll, nem vonszolja meg senki és semmi, nem kötik le a szárnyait, akkor az elvégzett belső munkánk eredményes volt.

Valaki „meghal” bennünk. Vagyis átalakul. Az a részünk, aki eddig kényszeresen ellenkező irányba akart hajszolni minket saját szolgálatunk elől. Ő csak akkor tud megbékélni bennünk, ha a szolgálat önmagunkra igaz részét jót értelmezzük. Szolgálatot mindenki aszerint végez, hogy hol tart a lélekerő befogadásában, a kivetített energiáiért ki hogyan vállal felelősséget, vagyis mennyire tudatos önmagában.

Ebben az évben tudtam legjobban kifigyelni, hogy az allergiám, amely a bennem élő, sorsomat szabotáló énrész eszköze, aznap indult mindig támadásba, amikor a Szolgálati erők igazodtak, az angyali rész került gondozás alá. A belső szabotőröm mindent megtett, hogy kifejezze nem tetszését, és elvonja az energiáikat. És ő elég erős énbennem. Nehéz vele bánni.

Amit augusztus 31. –ig összerendeztünk önmagunkban, ahhoz fog megérkezni a „csomag” szeptember hónapban. A napkitörés bejuttatja a csomagokat az emberi energia térbe, ott elkezdődik az átalakulás, felkészülés egy következő sorsfeladatra. Napkitörés akkor jön létre, amikor egy csoport tudat felkészült, letisztult és képes együtt alkotva behívni a segítő energiát.

Valahogy úgy próbáljuk mindezt érteni, mintha a NAP lenne a „mindenek tárolója, amely az élethez kell”. Ahogy változik az energia terünk, a Naphoz való viszonyunk is úgy változik.

A csoport tudathoz tartozó egyedi sorsok legtöbb esetben nem is ismerik egymást. Ennek ellenére a sorsukban sok a közös pont. Egyszerre váltanak munkahelyet, találnak társat, felismernek számukra fontos lehetőségeket, meghalnak szeretteik, stb…   Együtt mozdulnak tudattalanul is. Egymást erősítik vagy gyengítik. Amikor egymást támogatják, akkor összeáll a közös haladási irányuk. Mivel nem tudhatjuk tudatosan, hogy ki van benne a csoporttudatban, és leginkább az ellenségeket rendszerezi egybe a sorsfűző mechanizmus, ezért gyakoroljuk olyan sokat a békés szemlélődést, az elfogadást. Ahogy kint, úgy bent.

Amikor összeáll egy nagyobb rendszer, a Nap reagál, és kiküldi az energiacsomagot. Hogy ki hogyan él vele, az már egyedi. Elutasítja, a félelmet erősíti, befogadja és él vele, félreérti ….

Ha lehet, MOST ne magyarázzátok meg, hogy mit miért nem akartok.

Lehet, hogy kellemetlen, nehéz, át kell lépni félelem korlátokon, de ne vessétek el az érkező lehetőségeket, kapcsolatokat. A harag, ha még feljön bennetek bárki irányába is, további feladatot ad ennek felszámolása.

Csupán át kell lépni a másik ember rendszerébe, és megnézni az ő valóságát. Soha nem saját magunkból kiindulva látni másokat. Ha ez sikerül, akkor a harag megértésre kerül.

Tehát az Angyalok és a Szolgálat van még mindig fény alá helyezve.

Mindezt áldozat nélkül. Ha ezt megérti az emberi tudat is, akkor ő is már segítőül tud oda állni. Mai nap elég erős elfogadásban. Elfogadni azt a részünk, aki pontosan tudja miért vagyunk itt, ebben a világban, a most állapotában.