A mai nap ismét fordít a dolgainkon egyet. Aztán még egyet és még egyet.
Eddig elvileg megtettünk mindent megértésben, szándékban azért, hogy változtatni tudjunk félelem alapú gondolatainkon, és azok fizikai kivetülésein, dacos ellenállásainkon és azok következményein. Felismerhettük, hogy szüleink, őseink örökségeiből származó érzelmi lenyomatok közül mi hogyan hat ránk, nekünk mivel van dolgunk és mi az, ami nem a mi feladatunk, hogy megéljük. Hiszen megoldó kulcsunk sincs hozzá, vagy más ember felé kell nagy szolgálatot végezni, hogy átadja az oldás lehetőségét.
Vagyis felesleges köröket futunk, mert nem ehhez a sorsunkhoz tartozik a feladat megoldása.
Mindez természetesen nem felesleges, mert valamelyik utódunk már nem fog küzdeni, amikor ő kapná meg a feladatot a sorsában. Ugyanakkor sok energiát felemészt belőlünk és a saját feladatunk nem tud kellő információhoz jutni.
De igazából nincsenek véletlenek. Döntéseink akárhogy is vannak, mindig abból fakadnak, amivel akkor és ott gazdálkodni tudunk. Ezzel csupán azt mondom, hogy nem érdemes rágódni a múlton.
A Jelen mindennél fontosabb. Ami már megvolt, azt a helyére tehettük eddig, hogy ne motiváljon negatív körökbe minket.
Energiák szabadulnak fel, hogy tisztán láthassunk. Ez vonatkozik egyedi emberre, csoporttudatra, néplélekre, Földnyi közös tudatra. Látni fogjuk, hogy eddig mit sikerült összerendezni, változtatni.
És azt is, hogy mi maradt el és az elmaradás hol hiányzik.
Mivel a csoporttudatok közös munkafolyamataira is igaz mindez, ezért fontos egymás támogatása, egymásra figyelés, hogy minden energiacsere megtörténjen, ami előre visz történeteket, segít letisztázni félreértett, rosszul gondolt helyzeteket.
Ugyanakkor be lehet nyújtani a számlákat olyan régebbi tetteinkért, amelyek önzetlen szolgálatoknak minősülnek. Nem mi szerintünk, hanem a nagy lélek mérlegelése szerint. Az önzetlen szó itt a döntő. Amiben érdek lakozott vagy bármi magamutogatás, ott nem hoztunk létre maradandót, amely most vissza adhatná nekünk a befektetett energiát.
Nekünk annyi a dolgunk, hogy kérjünk, tudassuk a lélekközösség felé, hogy mi lenne az, amely boldogságot, békességet adna szívünknek, lelkünknek. Ha a nagy gépezet beindul, akkor időben megjön minden információ, hogy merre kell haladnunk, mit kell tennünk, hogy változzon a sorsunk.
A belső félelem vibrálásokon nekünk kell uralkodnunk.
Legyünk előrelátók, józanul gondolkodók, a hitünk és türelmünk legyen erős.
Sajnos nagyon elmaradt az emberiség a természetes környezetével való kapcsolat rendezésében.
Nem rögzült még, hogy a Föld létezhet emberiség nélkül, de ember nem létezhet Földje nélkül.
Kárpát-medence védett hely sok szempontból. Ugyanakkor egyre sürgetőbbé válik, hogy legyünk környezet tudatosak, mert nincs több idő halogatásra, hatalmi harcokra.
Sürgetővé válik, hogy az ember felismerje valódi hatását a környezetére és ezért felelősséget vállaljon. Többször szóltam róla, hogy az emberi tudat erősen befolyásolja az időjárást, a körülötte zajló eseményeket. Ez egy láthatatlan folyamat, amit felismerni és tudatosítani egyre sürgetőbb.
És itt nem a hatalomban élő emberekről beszélek, akik már gépeket is készítettek, hogy a légköri és a tudati befolyásoltság útján is hatalomhoz jussanak.
Itt rólunk beszélek, akik egy egyszerű meditációval is tudnak hatni a békére, az alkotó szépségre.
Akik ki tudják iktatni a veszélyes, háborús zónákat. Láthatatlanul.
Tapasztalatból beszélek és nem csak vélt ideák alapján.
Ehhez kell a helyes önértékelés, és az az érzés, hogy “minden rendben van”.
A szem számára láthatatlan világban elég nagy a csatazaj. A mentális világ hatalmi zónái és azok fizikai kivetülései erősek.
Mindez erősen tudja befolyásolni azokat, akik bármiért vágyják azt az érzést, hogy ők “megmentők”, “különlegesek”, spirituális fenoménok vagy éppen diktátorok bármilyen szinten is.
A manipuláció nagymesterei, akik eddig is uralták a szellemi és fizikai szinteket, legfeljebb az eszközökön változtatnak, a céljaikon nem.
Minden eladható megfelelő köntösben. Az ember pedig mindenre vevő, amiről úgy véli, hogy könnyít rajta. Pedig csak ideig-óráig könnyít.
Maradandót csak úgy lehet alkotni, ha beletesszük a megfelelő minőségű és mennyiségű energiát.
A nagy világot működtető tudatok is nehezen viseli azokat a változásokat, ahol alapjaiban kellene változni. A felszínen változik, mutogat ígéretes, lépesméz szerű történeteket, de igazából az alapokon nem változtat.
Először “beetet” majd a kellő időben befog és felfal. Mint a horgász, a halat. Utánna már sorsokon keresztül nyúz, betör, dobál.
Mivel közeledünk egy világ korszak váltáshoz, az alapokon is kell változtatni ahhoz, hogy az ember ebben a létezési formában fennmaradhasson. Sok áldozat, nehézség, tanulás, szépség, öröm kapcsolódik ehhez a létformához. Érdemes lenne tovább fejleszteni.
Ezért beszélek önmagunk gyökeres kiforgatásáról, újrarendezéséről olyan sokszor.
Bárhogy is lesz, most még sokat tehetünk azért, hogy a sorsunk és a világunk sorsa jó irányt vegyen. Én ebben hiszek, ennek képeit, az oda vezető utat és annak tüskéit hordozom.
Bátorság, letisztult hit, szeretet és ezekből fakadó erő legyen velünk.