Mérlegelés, karmikus lenyomatok általi vélt vagy valós adósság rendezés felszínen való megjelenése jellemzi ezt az időszakot.
Egyik nagy feszengések, nehéz impulzusok, másik nap elengedések, összegzések.
A megoldások nem jönnek könnyen, általában nehéz döntések, komoly mérlegelések állnak a döntések mögött.
A hátszél megjött, de hogy miképpen haladunk vele vagy ellene, ez már a mi döntésünk. Ki is lehet állni a hátszélből, de a várakozás most nem gyümölcsöző.
Az Áramlás felveszi azokat a sorsokat, akik mernek változtatni, néha a szívük sugallata ellenére.
Az energiák tiszták, de hideg és sűrű. Erőteljes hatást gyakorol az aurákra. Belül ott vannak a kétségek és a félelmek, de az energia nem engedi, hogy ismét kibújjunk, elegánsan megmagyarázva menekülési útvonalunkat. Mert önigazolásunk, hogy mit miért nem teszünk meg, minden félelem pontunkon erős. Betonfalakon kell áttörni, amelyet generációk építettek fel. És itt emlékezhetünk Déva várának legendájára. Az emberi közös tudat betonfalai is most repedeznek meg.
Ne feledjük az érzéseink sokszor őseink érzelmi lenyomataiból származnak, vagy a félelemeinkből, rossz tapasztalatainkból.
Érdemes hinni abban, hogy a mostani lépéseink támogatásban részesülnek.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy ezek az energiák nem könnyűek. Saját magunkat kell legyőznünk jó megoldásokért. A testünk is sérülhet, ahol a hibás lenyomatokat tároljuk. Vagy esetleg ki kell vágni a testből egy részt, hogy megszűnjön a program hatása, mert nem tudtuk eddig megoldani.
A karmikus adósságok leginkább a vérvonalunk szellemi rendjére vonatkoznak.
Óvatlanul okoztunk-e kárt másoknak?
Belenyúltunk-e jogtalanul mások sorsába?
Elhagytuk-e felelősségeinket?
Megoldottuk-e a ránk bízott feladatokat, vagy kikerültük? Esetleg más nyakába varrtuk?
Minden itt van a felszínen. A bőrünkön is tisztán látszódik. Bár ez inkább a nőkre jellemző. A férfi test változásaira a női társ hat.
Ez nem feltétlen úgy igaz, ahogy párkapcsolatban élünk a világ szerint. A kérdés az, hogy kinek a lenyomata van párként az auránkban.
Száz szónak is egy a vége. Tegyük amit elénk hoz a sors. Az erős gondolatokat ne engedjük elillanni, járjunk utána miképpen lehet gyakorlatban megoldani. Ugyanakkor soha ne erőszakoskodjunk senkivel.
Minden történetben van olyan megoldás, a megfelelő időben, ami mindenkinek jó megoldást hoz a saját sorsfeladataiban.
Azt se feledjük, hogy a mostani nehézségeinket az elmaradt dolgaink okozzák. Tisztázzuk le önmagunkkal. És lépjünk, amerre mutatja a sorsunk.
Az energiák visznek. Ha ellenállunk, törünk.
Ha nem lépünk, elsorvadunk.
Vagy a gyermekeink.
Nagy a felelősség azokon, akik már valamennyire tudatosak. A Szolgálat most nem kér az egóból.
Sem a fizikai, sem a mentális szolgálat szintjeink.
Ugyanakkor, most az alázatból sem kér. Mondjuk ki igazságainkat, ha ott belül érezzük, hogy ez az igazság mindenkinek jó megoldás.
Erő és határozottság, elszántság vezérelje a napokat. És főleg kitartás.
Mivel a nagyvilágban fizikai szinten mindig az történik, ami a szellemi, mentális térben, ezért tudhatjuk, hogy közelgünk választások felé. Az élőhelyünk kér megfelelő képviselet és helyes döntést tőlünk. Ugyanakkor önmagunkban is választunk.
Tudatos létezést?
Vagy oktalan sodródást aszerint, hogy honnan fúj a szél?
Az a jó, hogy hamarosan olyan testben él majd mindenki, amely útját állja a keveredéseknek és kísérletezgetéseknek. Az alakváltás teljesen megszűnik (valójában az ilyen teremtőben megtörés van, ami valamilyen tér-vesztésből ered, és nem képes a biztos ön-megtartásra). Az alakváltás a Létezés egyetlen közösségében sem illeszthető be a harmonikus megnyilvánulások közé. Jogosulatlan megnyilvánulás.
Mára Értékelések rögzítették, hogy a Keveredés minden érintett számára csak pusztulást eredményez, nem nyílhat belőle megtartható teremtés.
Minden teremtői forma természetes módon jár jogosultságokkal és kötelezettségekkel is.
Habár ugyanannak a Létezésnek vagyunk mindannyian a(z egyedi) Kiáradásai, mégis mindannyian úgy válunk Életté, hogy a „gyökerünk” egy meghatározott Közösségben berögzül. Ez az otthonunk [az életünkhöz rendelt Tér > és ez részben maga a test). Van törvényes útja annak, hogy másik Közösségbe is beléphessen valaki: ehhez mindig le kell zárni az addigi teremtést, és megfelelően elő kell készülni a másik formába való átigazodáshoz.
A forma amit magunkra öltünk, valóban értelmezhető ruhaként is, de a hozzá tartozó kiáradásaiért minden teremtő felelősséggel tartozik.
A Közösségekben a MEGTARTÓK engedélyezhetnek olyan életet, hogy valaki csak néhány kiválasztott alap-jellegben tapasztalhasson (viszonylag rövid élet-utat nyisson). De ehhez is a MEGTARTÓ törvényes Befogadása szükséges, és a megtapasztalást LEZÁRÁS útján kell lezárni. Nincs arra lehetőség, hogy csak úgy ide-oda ugráljon valaki, és aztán Lezárás nélkül „elengánsan távozzon” maga után otthagyva a szemetet, hogy azt az ott élők takarítsák el.
A tapasztalat az, hogy a kísérletező beavatkozások minden esetben rontották a közösségben élők sorsát, sokszor annyira megtörték, hogy az egész közösség belepusztult. Elég csak megnézni bármely kis-közösség életét a Földön. Mindannyian eltávolíttattak mára a természetes élet-megnyilvánulásoktól, és olyan környezetben élnek, amely testet-és-lelket, szellemet is „nyom” és megtörni igyekszik. Valóban csoda-számba megy, hogy ennek ellenére még sokan dolgoznak azon, hogy mind a saját életüket, mind a Közösségük életét (és az otthonukat, a Földet) rendbe tegyék.
Tiszteletlenség, a Megbecsülés teljes hiánya jellemzi azokat, akik felelőtlenül (akár tudatosan) beleavatkoznak mások életébe, majd úgy tesznek, mintha őket ezért semmi felelősség nem terhelné.
Vannak teremtők, akiknek a korábbi otthona elpusztult, és ezért nincs hova hazatérniük. Ők sokféle túlélési módszert építettek fel magukban (hogyan tudnak másokból közvetlenül erőt meríteni). „Jó hír” a számukra, hogy újra elkezdődött az otthonaik megformálása, és kérhetik ma már a Hazavezetést.
A régi Gondoskodási Terek visszabontása megkezdődött, a korábbi átjárók és gyülekező helyek / rejtekhelyek megszűntek.
Írni én is csak arról tudok, amit megtapasztaltam.
Alakváltókkal nincsenek tapasztalataim, vagy legalábbis nem tudok róla. A magam nagyon szubjektív szemszögéből a valódi alakváltást a teremtés egy vadhajtásának tekintem.
Olyan lényekkel találkoztam többször is, akikről biztosan tudom, hogy csak látszat szerint emberek, a lelkiségüknek ehhez köze nincs. Ők általában nem ‘jó’ szándékkal, a saját elképzeléseik erőszakos érvényesítése miatt vannak itt.
A hibridizációs program szintén személyes tapasztalat, ha csak érintőlegesen is.
Egyszer bejelentkezett nálunk egy nem emberi Létező, akivel aztán kb. egy héten át állandó kapcsolatban voltunk.
Elmondta, hogy egy ilyen programban vesz részt, ő már részben keveredettnek tekinthető, a cél pedig fajuk további pozitív irányú fejlesztése.
Annyi kérése volt, hogy megfigyelhessen minket.
A kezdeti (részben kölcsönös) bizalmatlanság után úgy érzem, hogy ez nem csak bennünk maradt meg abszolút pozitív tapasztalatként.
Nagyon érdekes volt érzékelni egy másfajta létező látás- és gondolkodásmódját, aki ehhez segítséget is nyújtott.
Néhány hónapja pedig egy különleges állatka lett a mindennapjaink része, a mesék jó sárkánya 🙂
Egy kicsike kutya, akiről első ránézésre mindenkinek a Végtelen történet segítő sárkánya jut eszébe, és akinek a tudatossága időnként átvált a kutya tudatból a sárkány tudatosságba. Jól láthatóan és érezhetően ilyenkor ‘közvetít’.
És aki már most pozitív változásokat hozott, és úgy érzem sokat még elő is fog mozdítani az életünkben 🙂
Sziasztok 🙂 Irtam egy hosszadalmas kommentet amit nem sikerült elküldeni.
Szóval megprobálom röviden.
Fog ujranövesztésre gyogyitásra kodolásom eddig nem járt sikerrel.
Egy ismerőssel való beszélgetés rámutatott hogy a kollektiv tudatban olyan mélyen és erősen gyökerezik az a hiedelem hogy a fogak gyogyitása és növesztése lehetetlen hogy ő maga sem hisz ebben. (pedig sokmindenben hisz)
De én mégis hiszem….
Tudnék e kodolással valahogy a kollektiv tudatból oldani egy ilyen hiedelmet? Ha tudnék van e hozzá „jogom”? Hiszen ez mindenkié, bár csak jót tennék vele….
Vagy önmagamból oldjam ami a kollektiv tudat által akadályoz?
Ti hogy látjátok? Lehetséges az ilyesmi?
Annyit tennék még a témához hozzá, hogy akár egyetlen ember is hathat jelentősen a kollektívre, de ennyire azért nem, hogy egyes egyedül ilyen alapvető programot megváltoztasson.
(elvileg sokminden lehetséges, én is láttam már kutyát, akinek egy kétcentis bőrdarabon lógott könyéktől a lába minden egyéb csatlakozás nélkül, aztán visszanőtt)
Sziasztok 🙂
Nos jo idővel ezelőtt irtam itt is hogy meg próbálom a fogaimat rendbehozni a hiányzókat meg visszanöveszteni kódolással. Na szóval nem sikerült eddig semmi pedig dolgoztam rajta. És ma pont ezen agyaltam és megkérdeztem róla egy ismerősömet.
És azt mondta a kollektiv tudatban már olyan mélyen és olyan régóta be van ágyazódva ez a hiedelem hogy a fogak nem gyógyitják magukat és nem nőnek vissza…. És ebben még ő sem hisz.
De látott egy dokumentum filmet amiben egy doktornő utazott egy ismeretlen elszigetelt kis törzshöz, s az egyikük lezuhant valami szikláról a nyilt törés lett a lábán, s a többiek helyretették és körbeállták a csont a seb ugy forrt össze hogy fél ora mulva a férfi is ugyanolyan egészséges volt mint a többiek. Mesélte ezt biztatásul, meg hogy elszigetelt törzs. De a kollektiv tudat mindenkire hat nem? Attól függetlenül hol él.
Nekem meg az jutott eszembe, szerintetek lehetséges leválasztanom magam a kollektiv tudatról? Vagy inkább abban probáljam meg oldani ezt a hidelmet? Sikerülhet ha a kollektiv tudatot mint személyt kezelem? (Hiszen gondolom felfoghatatlanul sok, szinte végtelen információ és energia.)
Az Alázat megnyilvánítása nagyon fontos. A SZOLGÁLAT Birodalmából eredő teremtőkben az Életük és minden megnyilvánulásuk meghatározó / elhagyhatatlan alapja. A tapasztalatok alapján minden más Különleges [Megerősítésre irányuló] teremtés elhagyhatatlan alapja is.
Az Alázat nem megalázkodás, nem behódolás.
Az Alázat egy olyan ön-erő, amelyben felépül egy nagyon pontos ön-ismeret, tudatosság és ön-tudatosság. Élő és erős benne a Bizalom a saját teremtő-lényben és a MEGTARTÓK felé. Tudatosan irányul a Harmonia megtartására minden olyan kiterjedésben, amelyre képes a teremtő tudata már kiterjedni. Ha az szükséges, gyengéd és óvó, ha az szükséges, határozottan ráirányítja a figyelmet arra, ami már sértő vagy veszélyeztető.
Az Alázat sok teremtőben most tisztul fel, most kerül a helyére.
Teljesen igazad van. De a valódi alázat nagyon kevés emberben tud megnyilvánulni. A félreértett alázat pedig most veszélyes. Akiben eredendően ott van a letisztult alázat, ő most ennek nagy hasznát veszi. De aki még belekeveredik a mártírság, önfeláldozás, divatból álcázott alázat körökbe, ő ettől most veszélyes területre kerülhet. Most nem lehet hátrahúzódni olyanoknak, akik ezer körben törtek össze eddig az Alázat mélységeinek és mibenlétének ráérzésére. A valódi Alázat Csendben fog erőt és bátorságot kifejteni. De nem rejtőzhet tovább.
„a valódi alázat nagyon kevés emberben tud megnyilvánulni”
Azért furcsa ez a helyzet, mert az emberi teremtő-forma eredendően a SZOLGÁLAT Birodalmához tartozik, elsődlegesen a Gondoskodás jellegű megnyilvánulásokhoz. Ezért aztán mindenki, aki (igazi) emberi formában élő [nem csak „utánzat” vagy megtévesztő álarc], ALAPJAIBAN elszakíthatatlan az Alázattól is.
A ma megélt emberi forma nagyon távoli a valódi, tiszta emberi formától. Sok ma még a sérülés benne > mégis elszakíthatatlan (!) a Meghatározó-Alapjától, ez pedig [az eredője okán] nem más, mint maga az Alázat. Ha az Alázat tiszta, valódi lényege felé irányul az ember, (talán most ezzel a „hátszéllel”) az élete egy olyan fontos alapját sikerül visszaillesztenie a helyére, amely azután már biztos megtartó-alap tud lenni a további Igazodásaiban / ön-építésében.
Az alázat az eredeti, tiszta formájában kevesekben tud már megnyilvánulni. Ugyanúgy eltorzult, mint minden más.
Vannak az „igazi” emberek”, az „utánzatok” meg „álarcok”… nem! nem! nem!
Ez a földi helyszín tényleg (!) egy olvasztótégely, ahol vannak mindenféle más testekhez szokott lelkek/tudatosságok, és ezek lehetnek itt a legjobb szándékkal. Nem úgy néz ki, hogy vannak az emberek, meg mindenféle egyéb gonosz megszállók! Olyanok is vannak, persze, de ez így egy nagyon leegyszerűsített és megtévesztő elgondolás.
Aki segítő szándékkal van itt, annak – bárhonnan jött is – kell legyen affinitása az alázat felé, de azon sem csodálkozhatunk, ha az itt fellelhető sok torzító körülmény elviszi másfelé, őt magát is eltorzítja.
Én sem mindig ember formában létezem, de ez semmit nem von le az ‘értékemből,’ sőt nyugodtan állíthatom, hogy hozzátesz.
Egyik teremtői forma sem „több” vagy „jobb” / „rosszabb” mint a többi, csupán az élet más-más kiterjedései tapasztalhatóak meg bennük.
Az emberi forma egy viszonylag fiatal tapasztaló-út. Az emberként élők számára (1) a tudatosodás / MEGISMERÉS-MEGÉRTÉS és (2) a KAPCSOLÓDÁSOK terén ma még sokkal több LEHETŐSÉG van, mint a más formában élők számára. Ehhez tartozóan természetesen más jellegű FELELŐSSÉG is kapcsolódik ehhez a formához. És pontosan e két lehetőség miatt vannak olyanok, akik valójában nem emberek, csak a formát (annak látszatát) „tapasztják” magukhoz. Így bújnak ki a tapasztaló-formához tartozó felelősség alól (csak az előnyeit akarják használni, de szabadulni akarnak a felelőssége alól).
Ezért vannak a különböző hibridizációs programok is, más testekben élők is szeretnék átélni, megtapasztalni legalább részben azt, amit a humanoid forma kínál. Egyfajta feljavítás ez ugyanúgy, mint ahogy a növénytermesztésben pl. az Alakor búzát használják.
‘Felelőtlen’ élőlények is használhatják az emberi testet, mint formát, de sok Tanító is van (hogy az általam ismertről beszéljek), aki szintén nem ‘válogatós’ a testekben, bármilyen formát képes magára ölteni ha úgy érzi, hogy ezzel használ. Banális hasonlat, de ezek csupán ruhák, mint színésznek a szerepei, az Univerzum nem átjárhatatlan, minden lénynek helye van benne.
A keveredés sem tiltott, bár ezen a bolygón tényleg zavarosak egy kicsit a viszonylatok.
Ugyanannak a Teremtésnek a részei vagyunk mindannyian.