Tegyél az álmaidért. Egy határozott  lépést.

Higgy abban, hogy minden rossznak jó a vége. Mind a tündérmesékben.

Hogy nehéz lépni?

Hogy ezernyi indok van, ami visszatart?

Hogy jelenleg semmi nem jó? Pontosan tudom én is.

Térdig járok a múlt árnyainak meg nem oldott helyzeteiben.

Ha letakarítjuk a felszín sarát, mégis ott rejlenek mögötte aranyrögök. Sok a munka a sár letisztításával, de most megéri. Végleg le lehet takarítani. Ha nem dobálunk sarat a saját becsületünkre, nemes és főleg természet tisztelő lelkünkre támaszkodva hozzuk meg a döntéseinket, nem véthetjük el a lépést.

Időszakonként az energia források megnyitják önmagukat. A Fény eredendő állapota elérheti már  a mi

Univerzumunkat is, és a benne élők ezáltal szintén megtisztíthatják saját belső eredetüket. Ezáltal a jövőt is.

Mindenkinek van egy nagy álma.

Van, akinek a Szolgálat.

Van, akinek az Otthon.

Van, akinek a Társ.

Van, akinek a Gyermek.

Van, akinek a Szülő.

Az örök fájdalom, és az ebből fakadó vágy. Sok generáció kevergette és főzte a levest, amelyet most megeszünk. Ha tetszik, ha nem. Eljött az idő új leves készítésére, mert  a tányér alját kapargatjuk.

Világunk minden mocska a felszínen van. Nagyon átlátszó és tisztán látható minden, ha el merjük hinni, és átlátunk a rózsaszín ködön, amelyet hazugságokból szőttünk, vagy szőttek meg mások.

Nem véletlenül lett divat a fáradt rózsaszín és a szürke. De ezeknek az energiáknak az átgondolását rátok bízom, ha érdekel benneteket. Mivel minden mindennel összefüggésben van, ezért a divatból is le lehet szűrni lélek állapotokat. Ha eddig nem tudtuk elfogadni, hogy a sorsunk az egész része, akkor igyekezzünk ráérezni. Ha nem sikerül sehogy se, különállónak érezzük magunkat, akkor nem a saját sorsunk éljük.

Mivé, kivé váltunk? Mi vagy ki irányít minket és minek, kinek a nevében?

Két fényforrás van az eredendő lényünkben. A hideg és a meleg fény. Az egyik átvilágít és tisztít, a másik feltölt békével. És a béke érzésének minden velejárójával. Valahol mondhatnánk férfi és női lélekformáknak is a két fényforrást, az ősszülő pár forrásának is.

A fényforrások régóta takarva vannak már. Huszonéves korunkban esélyünk van rá, hogy a forrásokat takaró kősziklák megnyissák önmaguk,  és a belső templom védelme alatt működjenek.

Ha túl sokat gondolkozunk, a hitünk labilis, dacos ellenállásba vagyunk a kapcsolatainkban, akkor a kőszikla bezáródik és 20 évet kell várnunk. Mindez az emberiségre is igaz, csak sokkal több a nulla a 20 mögött.

Most viszont az emberiségnek  nyílik meg a szikla barlang bejárata, hogy a fényforrások elérhetőek legyenek. Rávilágít mindarra, ami buktató lehet, vagy éppen megoldást hozhat.

Nagyon érdemes a Segítőinkre támaszkodni. Az univerzumunkhoz tartozó minden fizikai vagy szellemi szinten élőnek egyformán érdeke a FényForrásokhoz vezető út megtisztítása és a fizikai testben élőknek a hozzá igazítása.

Minden ezt segíti, így elvileg ha nem agyaljuk túl magunkat, vagy nem vagyunk kényszerkörben, akkor a gondolataink, felismeréseink is a saját sorunk rendezéséhez vezetnek minket.

A józan ész és a vágyaink arany középútja a legeredményesebb.

Lemondások azokról a dolgokról, amelyek eddig a vigasz körből kerültek elő.

Túlruházkodás, divatőrület, túlmutogatás, túl extrém dolgok, gyűjtögetések, túlevések,vagyon harácsolás…

Ezek mind kompenzációk saját drámáinkra.

Ideje elengedni, és visszatérni egy egyszerűbb létezéshez, amely természet közelibb.

A Szolgálat tévő részünk kiemelkedése nagyon fontos.

Támogatni  a rászorulókat. Időseket, elesetteket, betegeket, vétlen áldozatait a hatalmi rendszernek. Akiknek dolguk lenne, ők nem érnek rá ezzel foglalkozni, saját nagyságukat szeretnék tápláltatni.

Ez a fajta összefogás hoz létre egy erőkoncentrátumot, amelynek az ereje áttöri a korlátokat.  Ezek a korlátok úgy néznek ki, mintha egy tündért skatulyába zártak volna és le is pecsételték. Csak annyi helye van, amennyit megenged a felsőbb rendelkező. Pecsét már lekerült, a doboz tetejét nekünk kell ledobnunk.

Vannak csodák ebben a világban is. Muszáj hinni benne, mert ez tud csak előre vinni minket. Az emberi összefogás, egymás segítése tudja a legnagyobb csodákat megadni.

Még akkor is, ha már feladtuk a reményt, hogy bármi változna.

Minden változik. Bár még a felszín alatt mozog, de néha már kilobban némi fény.

Ne cipeljük tovább a múltat. A jövőnk a tét.