“Színház az egész világ.”
“Boldogok a lelki szegények.”
Térdig járunk a mocsárban. De legalább már nem nyakig.
Miképpen függ össze ez a két mondat? És a harmadik megállapítás? Miképpen kapcsolódik a mostani energiákhoz? A 3 mondat energiái forgatják az embereket önmagukban. És világukban.
Beszéltünk már a lélek ruhákról. Az évszázadok építészeti, művészeti és ruha divatja pontosan tükrözi a lélek bonyolultságát, túldíszítettségét, háborgását, szennyezettségét, fájdalmát vagy éppen egyszerűségét.
A lélek sok rétegű, sok forma köti össze a szinteket, rétegeket, különböző formákat. A sorsfeladatokat az éppen felül lévő réteg formavilága adja össze. A test is eszerint alakul ki. Illetve testek, mert fizikai világ frekvencia szakaszán kívül más frekvenciákon is vannak testek. Ezt hívjuk általában aurának, energia testnek.
A megélt helyzetek a léleknek visszaküldik az információkat, és a formavilága változik. Jó esetben a rétegek ritkulnak, a minták egyszerűsödnek.
Amikor bonyolult a lélek, nehéz átlátni, értelmezni a jelzéseit.Amikor bonyolult a lélek, akkor túlvariál, túlgondolkodik a hozzá tartozó tudat. Nem látja a felszíntől a mélységeket. Sűrű a lélek mintázata. Ilyenkor sok generáció megoldatlan helyzete bonyolítja a lélekmintákat.
Hasonlít ahhoz, mint amikor régi házat, sok kacatot öröklik a generációk, hozzá teszik a sajátjukat. Azt hiszik gazdagok, de a házzal, a kacatokkal, a vagyonnal, sok a veszteség miatti félelem, csalódás kapcsolatokban, ellustulás, a lélek minták pedig sűrűsödnek, bonyolódnak.
Időszakonként a nagy egész rendje tesz róla, hogy a gazdagok veszítsenek. A vérvonal leváljon a gyökerekről és újra kezdje a semmi szélén.
Ezt tovább gondolva a lélek egyszerűsödését, ezáltal érthetőségét, átláthatóságát is érteni fogjuk. Ez a folyamat erősen zajlik. A ruha sem szép, ha túldíszített, össze-vissza mintákkal telített, vagy túl színes. A lelkünk is akkor szép, ha letisztult a mintázata.
Színház az egész világ. De az egész mégsem az. Most már.
Az ismert emberek játszanak a színpadon. A többiek pedig figyelik őket, értékelik magukban a látottakat.
Aki a színpadon áll, ő csak szerepet játszik, mutatja az energiák mozgását. A karakterek kiélezik a bennünk lévő problémákat.
Szeretjük vagy utáljuk, példakép lesz vagy megvetendő? Az az ideális, ha egyik sem. Nem fontos kategóriába kerül a színpad.
Ha nincs közönség, nincs színdarab sem. Ha nincs kötelezően nézendő színdarab, írhatjuk a saját sorsunkat.
Manapság bárki lehet híres, aki eltúloz egy szerepet. Durván, bármit eladva önmagából. Ez már rémisztő tud lenni. Éppen ezért egyre többen kimennek a nézőtérről és a saját valóságukon gondolkodnak el. Minden eltúlzott, és főleg az embertelen dolgok. Ennek eredményeképpen, az emberek elkezdtek vágyni a jó érzésből fakadó élményekre. Valami csoda követni a beteg gyerekekért összefogó embereket, akik olyan összeget adnak össze, amely kimondva is igen nagy. De beszélhetnénk kiszolgáltatott idősekről, utcán élőkről is, akik egyszerű és névtelen emberek jóságából élik túl a mindennapokat.
Egyrészt szörnyű, hogy nem jár meg a beteg gyermek kezelése alanyi jogon, miközben folyik a pénz zsebből zsebbe érdekből és hatalomból. Szörnyű, hogy élnek emberek az utcán. Megbocsájthatatlan, hogy idősek nyomorognak.
Minderről nem Isten, vagy az angyalok tehetnek, hanem az ember.
Helyrehozni is az ember tudja.
Másrészt csodás, hogy az emberek keresik a nemes eszméket, vágyják megélni az adakozás szépségét, látni az értelmét a jóságuknak.
Az egyik rész, a hatalom összefogása, legyen spirituális, vagy társadalmi, politikai, csupán egy színház. Lebutítása az embernek, hogy felejtsen el jóra vágyni, gondolkodni.
Az emberi összefogás az Érték teremtésre, pedig az Alkotás, a hosszú élet kulcsa.
Ezek az energiák tisztulnak le bennünk. A választásaink által.
Az egyik nap még reménytelen. A másik nap már reménnyel teli. Egyik nap már nem akarunk semmit sem, csak nyugalmat. A másik nap már tele vagyunk ötletekkel.
Már nem fojtogat a mocsár, lelátunk és rálátunk helyzetekre. A lábaink még nehezen emelkednek ki, de már lehet indulni a száraz, tiszta rét felé.
A lélek egyszerűsége képes megadni a vágyott életet és boldogságot.
Az évnek ezen szakaszán megnyílnak a túl oldal felé a kapuk. Velünk élő őseink, melyről tudatosan nem is tudunk, leválhatnak. Ha elérkezett az idő.
Imádkozzunk a Fénybe távozásukért. Lelkünk sokat egyszerűsödne és előbukkanhatna végre saját sorsunk is.
Sziasztok, jöttem kicsit mesélni 🙂
Az elmult egy hét nem tudom mi volt de maradhatna…
Végig olyan békés nyugodt szinte megingathatatlan szeretetteljes lelkiállapotban voltam. Mintha nem lett volna bennem semmi ellenállás, még azokban a dolgokban sem amihez nem sok kedvem volt, pl munka, meg kell csinálni? oké, és nem az órát néztem és jokedvüen megcsináltam. De nem csak ez a furcsaság.
-Irta nekem valaki itt az Árnikát amikor a fogászatról volt szó… Gondoltam majd veszek.
-Ugy eszembejutott és vágytam rá hogy bárcsak észrevenné a fönököm valami uton modon hogy nem csak a takaritos munkára lennék jó
-A madaraim nem biznak bennem annyira hogy engedjék magukat megfogni, és azt kivántam bárcsak lenne kismadár akit felnevelhetek és ő szelid lenne.
Nos a mai napon: kitöltöttem egy IQ tesztet a cégnél (takaritóként nem szükséges csak kértem kiváncsiságból). De mivel jól sikerült tudatták a fönökkel az eredményt, (ez még jól is elsülhet a későbbiekben abban bizom hátha egyszer kapok esélyt hogy bizonyitsak ha a szükség ugy hozná nekik)
Aztán a párom jött értem munkába és a kocsiba ülve a szemem sarkából a hátsó ülésen megláttam egy kalitkát benne egy pici madárral akit nekem hozott, mert betévedt az ő munkahelyére és megsajnálták. Most nálunk van és kézbe is vehetem, engedi. meg rááll az ujjamra. Hát a kismadár duplán sikerült (Van odafent humorérzék :)Európa legkisebb madara egy Sárgafejü királyka mint utóbb beazonositottuk.A repülési próbálkozásaiból és a tollából itélve még mostanában hagyhatta el a fészkét.
És este kaptam a párom apukájától egy homeopátiás csomagot, mert ő nem meri szedni, van benne Árnika is.
De teljesült egy negativ dolog is, féltem nehogy kiessen a tömés, amit kedden tettek be, nos a vacsora vitte magával 🙁 Pedig semmi keményet nem ettem, ugyhogy mehetek vissza kedden.
Mi lehet az oka annak hogy egy hét leforgása alatt ennyi gondolat megvalósult? Vagy ha az ember egyensulyba kerül a lelkével akkor ez természetes?
Igazán öröm olvasni a beszámolóidat 🙂 Másoktól is szívesen venném. A történet azt sugallja, hogy ahogy átlépsz a félelmeiden, ahogy jobban megmutatod magad, úgy közelebb kerülsz valódi önmagadhoz. A madarak szimbolikája az a lélekrészünk, amely leginkább angyali, ugyanakkor ha a durva részünk erős még, messzire száll tőlünk. A kismadárral fel is nevelheted, szelidítheted önmagad egy érzékeny részét. Ezen kívül az is megmutatódik, hogy a férfiak megvalósítják álmaidat. Az energiák nagyon erősek. Húz, nyom, tól, feszít, ugyanakkor lendületet is ad.
Köszönöm Évi 🙂
Sajnos a kismadár már nem lehetett túl jól mert gombócként összegömbölyödve aludt sokat se enni se inni nem akart, pedig még csipesszel is próbáltam neki tartani. Még tegnap este meghalt 🙁 De ugy fogom fel legalább a végét nyugalomban, és melegben töltötte nem kellett félnie. Legalább is remélem hogy volt valami értelme számára is hogy nálam fejezte be, pedig elterveztük mivel rovart eszik hogy ma szedünk neki hangyát, tegnap pedig kukacot kapott volna ha eszik.
Sajnálom.
Ha van rá lehetőséged, csináltasd maszekkal, manapság egy tömés akár húsz évet is kitart, olyan eljárások, anyagok vannak, semmiképpen nem esik ki. Az sztk ellátás meg ugyanolyan szintű, mint évtizedekkel ezelőtt.
Már a múltkor akartam írni, ha neked a fog kiszedése fájt, akkor az nem volt rendesen érzéstelenítve.