A mai nap jó nap a rendezésekre.
Választásokra.
Döntésekre.
Feladni önmagunkból valamit, amit fontosnak hittünk. Amihez ragaszkodtunk. Ami ugyanakkor vakká tett.
A tudat tágító meditáció ezt segíti meg.
Fényt deríteni a bennünk lévő korlátokra.
A meditációt elvégzőket kértem, hogy mondják el a látottakat. Megjelent a tudat bevetítés sokaknál.
Valamit el akar velünk hitetni a tudatunk azért, hogy ne lépjünk abba az irányba, ami az emberi tudat számára félelmetes. Az emberi tudat legnagyobb félelme a halál félelem. A megszűnés.
Az emberi genetikában sok az emlék a test haláláról. Vannak beragadt emlékképek a halálról, amelyek élő impulzusként vetítenek a tudat számára. Mint egy filmkocka, amelyet örökké látunk.
Az emberi tudat vetíthet képeket, mintha a saját vágyunk lenne. Vagy a helyzetünk, állapotunk. Nehéz ezeket megfogni, de le lehet fülelni.
A mai nap érdemes átlépni legalább egy korlátunkon.
Érezhetünk szomorúságot, mert valamitől, valakitől búcsúzni kell.
Lehet, hogy egy bennünk élő ős, én rész.
Vagy egy valóságos kapcsolat.
Vagy egy megtört hitrendszer.
Egy álom, amit ideje végleg elengedni.
Akkor valós, ha fáj az elengedés és megkönnyebbülést hoz.
Ugyanakkor a visszatérés valahová, lelkünk otthonának keresése is megjelenik. Ez lehet magányérzést hoz magával. De most ez jó nekünk a tovább lépéshez.
Szomorúság és magányérzés.
Ne keseredjünk el ezektől, a folyamat része.
El kell indulnunk egy úton, amelyen rég nem jártunk. Lehet egyedül, de a társak már várnak ránk.
Möszönöm szépen a válaszokat 🙂
Az álom a látásomon való kódolásra érkezett. Régóta dolgozok rajta, és kicsit el elhagytam olykor mert nem jött eredmény. Aztán változtattam rajta hogy a jövötöl való félelem,bizonytalanság kilátástalanság érzését oldom (mert azt olvastam valahol ez a rövidlátás lelki oka) Onnantól kezdődtek ezek a dolgok. Mult hét végefelé hirtelen jött egy felismerés, ami eddig nem. Nem akarom meglátni a világot a maga teljességében olyannak amilyen, mert jobbnak probálom látni. És még az is hogy anyámtól örökölhettem mert kicsi korom ota van szemüvegem, anyámnak pedig a lehető legerősebb kellett, azzal látott. Tegnap egész nap féltem és sirni tudtam volna ok nélkül és veszteség érzésem volt. Éjjel pedig ez az álom. De akkor jo uton haladok 🙂 Kiváncsi leszek a látásom mikor fog javulni. Igen azt én is észrevettem hogy a párom sokat változott gondolkodásában mióta együtt vagyunk 🙂
Kedves Évi!
Köszönöm szépen az elözö választ Neked is meg Omahnak is.
Most ismét kalitkás álmom volt…
Párommal feküdtünk egymás mellett és lázzunk villogást kintről a konyha felől meg nagy zugáást az éjszaka. Kicsit ijesztő volt és találgattuk mi lehet. Fát vágtak kocsikkal gépekkel. A madarak az előszobában felriadtak rá.
Kinyitották a röpde ajtaját és bejöttek, szép sorban elrepültek felettünk, kinyujtottam a kezem és meg tudtam őket simogatni.. Le nem szálltak meg nem álltak de ezt engedték. Után mondom biztos összecsináltak mindent. De megnéztük az ágyat szönyeget és semmi. Mondom a páromnak akkor nem kell őket becsukni hadd repüljenek ha szobatiszták, ők eközben visszatértek a röpdébe maguktól. Igy maradt a nyitott ajtó nekik. Aztán mentem etetni és sok madár volt aki igazából nincs. Néhány varjuszerü madár, de aranyosak voltak. Meg egy egész fészekalj nagysanyi (párom ilyet szeretne,ez a vágya) papagáj az anyjukkal. Emlékeztem rá hogy őket mentettem valahonnan és csupaszok kicsik és betegek voltak és mot csodálkozva láttam hogy szép tollas madarakká fejlödtek, bár még kicsik voltak.
Mondtad hogy a kalitkát magamnak kelll majd kinyitni. Hát nyitva hagytam most.
Aztán kinéztem a konyhaablakon, a hajnal derengett, hogy mi volt ez az zugás, a fák vastag ágai le voltak vágva ugy h a lomb a földön volt de az ág még nem teljesen vált el a fatörzstől, és nem értettem miért nem vitték el, arra gondoltam ez igy balesetveszélyes és szomorú látvány. És sirtam a pusztitáson de valahol értettem hogy a ház falának védelmében történt.
Mit jelent ez az álom? Történt valami nagy rendezödés bennem?
A fák levágott ágairól:
1.
Vannak olyan teremtéseink, amelyeket csupán KIPRÓBÁLÁS jellegben nyithattunk / nyitottunk meg.
Amikor letelik a Kipróbálás tartama, először a MEGTARTÓ [a Földön a Földanya] döntést hoz, hogy tartósabban is megnyithatóvá teszi-e a Kipróbált utat / ön-építést (esetleg milyen változtatásokkal teszi folytathatóvá – hogy ne sérüljön meg tőle a „ház fala”).
Az éjszakai villogás és zaj talán annak az ELLENŐRZÉSE lehetett, hogy mennyiben lehet megmaradó ez a kipróbált teremtés. A „fa” képe jelentheti azt, hogy képes úttá kiteljesedni az, ami Kipróbálásra került. Egyes ágak félig lelógása jelezheti, hogy azon a részen vagy tovább szükséges még dolgozni / erősíteni („metszeni”?), vagy akár abban a részében visszabontásra is kerülhet ami addig felépült.
2.
A „fa” képe lehet akár a saját eddig felépült utad is [vagy jelezheti számodra ‘A-Teljeset’ – ez utóbbit Ellenőrizd magadban!]. Az „éjjel” Ellenőrzésre került, hogy mely részeiben folytatható az eddigi ön-épülés, a lehajló ágak pedig jelezhettek olyan ön-részt, amelynek a sorsáról most dönteni kell:
– megtartod-e / folytatod-e (ekkor azon még dolgozni kell, ki kell javítani a benne lévő sérülést / gyengeséget),
– vagy pedig Elengeded, és akkor „végleg leválasztásra kerül” (ekkor Értékelni kell ezt a Lezárásra kerülő részt, erről egy „Feljegyzés” készül, és csak ez a Feljegyzés marad megtartott).
Tehát választani kell, hogy a lehajló ágat megtartod-e [(1) szépnek találod-e, van-e benne számodra harmonia, fájna-e a hiánya, hiszen sok munkád van benne], vagy inkább Elengeded, és valami mást nyitsz meg, ami most „kedvesebb” a számodra.
3.
Az ág megtörése utalhat arra is, hogy egy eddig Bezáródott (valószínűleg MEGTÖRT) ön-részedet ALAPJAIBAN (!!) KIIGAZÍTOTTA a MINDENSÉG-FORRÁSA [MEGTÖRÉST és Nagy-Bezáródást csak Ő Igazíthat ki a FORRÁS-TÉRBE Beemelés során. Pár napja sokan megélték egy ilyen Nagy-Kiigazítást (ők ezt KÉRTÉK, és előkészültek rá)].
Mivel ez az eddig „megtört” [talán Lényegi / Szellemi, vagy akár Lélek] rész „újra visszacsatlakoztatásra került az élet áramlásába”, most elkezdődik ennek az eddig elérhetetlen ön-résznek a gyógyítása és élővé válása [„felemelése”, visszaemelése a helyére].
Az, hogy LÁTTAD a fát és visszacsatlakozott ágat, valószínűleg „Visszajelzés” (!!) lehetett. Aki megél egy ilyen Élet-Alap-Kiigazítást, az vagy a Belső Látásával, vagy valamilyen kézzel fogható módon megtapasztal „tört” jelleget felmutató helyzetet (összetörik egy kedves de nem pótolhatatlan tárgy, összerázás érzékelése, ruha beszennyeződése stb).
Ez azt is jelenti, hogy amikor arra szükséged lesz, KÖZEL KERÜLNEK HOZZÁD olyan segítők, akik átsegítenek egy-egy nehezebb szakaszon / segítenek a Megértésben. Lehet, hogy csupán néhány pillanatig tart egy ilyen segítség, és lehet az is, hogy hosszabban „kísér” valaki távolabbról vagy akár egészen közel.
Ha „tervezed” azt, hogy esetleg majd később te magad is segítője legyél az ilyen gyógyulást elkezdő teremtőknek, akkor érdemes „nagyon figyelni” a belső változásokat, hogy azok OLYAN TAPASZTALATTÁ FORMÁLÓDJANAK BENNED, AMIVEL MAJD SEGÍTENI TUDSZ MÁSOKAT IS.
Az álomban látott több KÜLÖNBÖZŐ, azonban LÉNYEGÉBEN mégis AZONOS kép talán arra is utal, hogy ugyanazt a folyamatot / megtapasztalást mindenki egy kicsit másként látja / érzékeli, és meg kell tanulni felismerni a különböző képekben / meglátásokban a lényegi azonosságot.
Ugyanakkor ugyanaz a kép különböző teremtőkben [vagy akár ugyanazon teremtő más-más helyzeteiben] teljesen más lényegi tartalmat is jelölhet.
A Belső Érzékelés finomítása elengedhetetlen alapja annak, hogy mások segítőjévé válhasson valaki [nem szabad a már meglévő tapasztalatok alapján Értékelni egy helyzetet, mert minden helyzet és minden teremtő más].
A madarak nyitott kalitka-ajtaja is utalhat a félig már az életbe való visszatérésre is (mint a félig levágott, vagy más nézőpontból félig visszanőtt ág). Ahogyan a madarak szabadon kijárhatnak a röpdéből (és már nem szennyezik be az otthonukat, mert megéltek egy alaposabb feltisztítást), a fa lehajló ága is még / már „rajta van a fő áramláson”. Még lehajló (és szomorú, fájdalmas látvány), de a helyére is igazodhat, ha dolgozol rajta tudatosan.
Ugyanez a kezdő képben is: „Párommal feküdtünk egymás mellett”.
A „párod” is lehet a Bezáródásából már kioldásra került és a „Teljességébe” [„egymás mellé”] visszaigazodását megkezdett ön-részed.
Természetesen lehet ennek jelentése a pár-kapcsolati értelemben is.
Az, hogy a sok hirtelen ott termett madár között olyan is volt, amilyet a párod szeretne nagyon, akár arra is utalhat, hogy benne is elkezdődött valamely eddig távol-lévő (és vágyott, hazavárt) ön-része visszaigazodása az életbe.
Vagy az eddig Bezárt ön-rész elkezdett emlékezni arra, mi a fontos a számára, mit szeretne igazán (csak még nem tudja egészen pontosan megfogalmazni önmaga számára)(mit jelent maga a név, a „nagysanyi”, vagy melyik jelleg kedves magában a madárban? Talán a névben a „nagy” utalhat a Teljességre, vagy a kimentett madár-családban a „család teljessége” lehet a fontos?).
Mivel „együtt” figyeltetek mindent ebben az álomban, ez talán arra is utalhat, hogy egymást is segítitek és kíséritek egy egyes részeiben nagyban hasonló ön-rendezésben [talán ugyanabból a helyzetből ered bennetek a sérülés]. Talán erre is utalhat az, hogy „elkezdtél emlékezni arra”, hogy „valahonnan mentetted” nagyon sérült állapotukban a párod által szeretett madarakat [és a mentés ezek szerint sikeres volt, mert életben tudott maradni az anyamadár és a kicsinyei (valamilyen Új-Kezdet nem pusztult el)].
Én a Bezáródásból / Megtörésből felszabadult ön-részeket az esküvőjére készülődő menyasszony képében érzékeltem inkább. Én két napja azt álmodtam, hogy egy helyen több menyasszonyi-ruha-szalon is volt, és azokban nagyon sok (!) menyasszony kereste a ruhát [készültek az „esküvőre”, és ez az én képeim / érzékelésem szerint valószínűleg ugyanaz lehet, mint a kalitkában (etetéskor) hirtelen megjelent sok (különböző, aranyos)(és ezek szerint „éhes”?) madár]. Sokan (!) megéltek az én érzékelésem szerint is néhány napon belül egy ilyen ÉLET-ALAP-KIIGAZÍTÁST [„nagy munka folyt”, nagy zajjal és villogással járt, gépekkel (gyorsan) folyt a munka].
Az ELŐSZOBÁBAN (!) lévő madarak az álom elején a pontosan nem látott és nem értett zúgás és villogás után „ébredtek fel” és jöttek ki maguktól a kalitkából, majd repültek be a SZOBÁBA (!). Ez utalhat arra, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSA / IRGALOM / ÉLŐTÉR általi „élet-alap-Kiigazítás” után „kiszabadultak” az addigi Bezáródásokból, és már szabadabban mozognak, habár egy rövid repülés után (amely során már megengedik a simogatást is!) még visszatértek a biztonságosabb „kisebb belső térbe”.
Ez az álom a rendezésre utal. A fák erős törzsei mutatják a nehéz változást. Az ősök hitrendszere, dogmái erősen hatnak. Le kell vágni és újra alkotni. A romeltakarítás még vissza van. A madarak a lélekrészek utalnak. Ez egy jó álom, mutatja a táguló teredet.
Ki jogosult kinyitni a „kalitka ajtaját” (feloldani a Bezárást / Bezáródást)?
Alapjaiban ez attól függ, hogy milyen „helyzet”, és „ki” formálta meg a Bezárást.
1.
Ha a teremtő önmaga formálta meg a Bezárást
… akkor a ’kulcs’ is nála van a Bezártság megszüntetéséhez. Ilyenkor TUDATOS (!) belső munkával (a saját Lényegünk / Lelkünk útmutatása szerint) felkészülünk a Bezáródás megszüntetésére, majd a MEGTARTÓINK segítségével megkezdjük az ÖN-Igazodást.
Lehetséges, hogy valamilyen sajátos ok miatt NEM TUDJUK ELÉRNI MAGUNKBAN AZT A TUDÁST, amely elvezethetne a magunk által Bezárt ön-részünk életbe-visszavezetéséhez (mert például később valaki más is „rátett egy újabb lakatot” a Bezárt részre, és ezáltal „KEVERT mintájúvá” vált > azt pedig már „egyedül” nem tudjuk megszüntetni, mert nem csak a saját Szándékunk van benne.)
Érdemes ezért a MEGTARTÓI-Teremtőinket MEGKÉRNI időnként arra, hogy Ellenőrizzék a Belső Tereinket, hogy van-e azokban már feloldható Bezártság vagy bármilyen más Rendezhető ön-rész > és ha igen, akkor VEZESSENEK a Rendezésben / Igazodásban.
Fontos: ha a SAJÁT SZÁNDÉKUNK formálta meg a Bezárást, akkor annak a feloldásához a SAJÁT SZÁNDÉKUNK szükséges akkor is, ha a MEGTARTÓ segítségével bontjuk le. [A magunk Szándékával TUDATOSAN (!!!) ki kell nyitni a kalitka ajtaját!]
Érdemes időnként tehát ilyen irányú ELLENŐRZÉST is KÉRNI a MEGTARTÓINKTÓL [Ellenőrizzék, hogy elkezdődhet-e bennünk egy Ön-Igazodás vagy Rendezés].
2.
Ha más teremtő Szándéka (például rontása) vagy a MEGTARTÓ formálta meg a Bezárást.
A ’jó hír’ az, hogy ma már „nem kell megvárni” azt, hogy más teremtő „levegye rólunk a rontását”. Ma már a MEGTARTÓI-Teremtők (a Földön a Földanya) folyamatosan Ellenőrzik, hogy van-e a teremtőkben Lényegileg nem hozzájuk tartozó rész, és ha találnak ilyet, azt ma már azonnal IRGALMI (és ÉLŐTÉR jellegű) Megerősítésbe helyezik, és azonnal elkezdődik a teremtőről való leválasztása.
Ha korábban a MEGTARTÓ zárt be egy ön-részt (mert veszélyt jelenthetett például másokra, vagy épp azért, hogy ne pusztuljon el), azt a Bezárást a MEGTARTÓ oldhatja fel. Ma már rendszeresen Ellenőrzik, hogy az ilyen Bezárások mikor oldhatók fel.
„…egy egész fészekalj nagysanyi papagáj volt az anyjukkal. Emlékeztem rá, hogy őket mentettem valahonnan és csupaszok kicsik és betegek voltak, és most csodálkozva láttam, hogy szép tollas madarakká fejlődtek, bár még kicsik voltak.”
Amikor egy Közösségben különleges képességekkel rendelkező gyermek születik, az azért van, mert a gyermek a Közösség számára nyit meg egy előkészített Új Utat / Megújulást. Ha egy ilyen gyermeket kiemeltek a Közösségéből, nem csupán a gyermek SORSÁT TÖRTÉK MEG, hanem a Közösségtől is elvették a Megújulás Lehetőségét, és ez súlyos esetben akár a Közösség [„egy egész fészekalj”] PUSZTULÁSához is vezethetett.
Voltak régen olyan „tanító utak”, amikor egészen kicsi korukban elszakítottak gyermekeket a családjuktól, és egy „zárt iskolában tanították” őket (például próbálták előhozni vagy irányítás alá vonni a különleges képességekeit). Az ilyen családtól elszakítás sajnos Megtöréseket okozott az érintettekben [és a Megtörések eddig sajnos gyógyíthatatlan sérüléseink voltak].
Talán az anya-madár és fiókái [egy fészekalj] együtt érzékelése utalhat valamilyen korábbi SZOROSABB (valószínűleg családi) összekapcsolódás régi szétszakítására, majd valamilyen olyan tudatos tettre, amely mégis akkor-és-ott megpróbálta menteni a menthetőt. Talán külső behatás okozta a családtagok egymástól eltávolodását, és az akkor megélt fájdalom okozhatja máig az anyával való „bonyolultabb” kapcsolatot, illetve azt, hogy nehezen ismerik fel egymást azon régi család tagjai.
Aki régebben megélt olyat, hogy a családtagjait megkínozták / megölték, gyakran önmagát okolja a történtekért. Később (tudatosan) ezért nem akart közel kerülni a családtagjaihoz [vagy azért, nehogy bajt hozzon rájuk, vagy azért, hogy az elvesztésük ne okozzon túlzottan nagy fájdalmat a számára]. Az óvatos közeledés a madarak felé, az, hogy már megengedték megsimogatni magukat, talán elkezdte feloldani az elveszítés régi fájdalmait, és elkezdte visszaépíteni a bizalmat… például az anya [MEGTARTÓ?] felé, aki akkor régen nem tudta megvédeni a gyermekeit. Ha fájdalom van a sérülés mélyén, arra rá kell nézni akkor, amikor felkészültünk rá. Talán a fájdalom abból ered, hogy akaratlanul vagy tudatosan okozói lehettünk egy család széthullásának.
Sokan vannak, akik valamilyen fájdalmas megtapasztalás miatt korábban bezárták valamelyik különleges jellegű képességüket (vagy szándékosan, vagy akaratlanul).
Egy régebbi életemben én is bezártam a belső látásomat (tudatosan), mert a halálát okozta másnak. [A látás ilyen beszűkülése a szemem általi látásban is érzékelhető egy részleges látás-hiányként.] Természetesen nem maga a látásom okozta egy szeretett társ halálát, hanem az, hogy egy bennem lévő változás miatt befolyásolhatóvá vált a látásom, és… a bevetítéseket (honnan, kitől erednek) nem ismertem fel. Akkor beleőrültem a fájdalmába, és a halált választottam.
Amikor elkezdődött az akkori bezáródásom feloldása, a Lényegem és Lelkem vezetésével apránként „meg kellett látnom” és meg kellett értenem, hogy pontosan mi és miért történt akkor. Nálam egy súlyos átok is nehezítette a rálátást a régi helyzetre, és az, hogy nagyon sok egyéb szándékos elferdítés is rárakódott az idők folyamán.
Nehéz volt újra ránézni arra a régi helyzetre, nehéz volt újra átélni az akkori fájdalmakat, még ha csak részleteiben is tárult fel. Ahogyan a megtisztított részletek a helyükre kerültek már könnyebb volt.
Nincs nagyon idő szomorkodni. Akit a munkája hív, annak menni kell, mert nagyon sok ma még a tennivaló, tanulnivaló. És egyre több lesz, ahogyan egyre többen újra elkezdenek emlékezni az életükre.
Aki mások segítőjévé szeretne válni, annak kihagyhatatlan megtapasztalás valamilyen mélység megélése, és az abból kivezető saját út megformálása.
Csak így lehet megérteni (a saját tapasztalatból) mikor és milyen fájdalmak és félelmek kezdenek el fejönni a felszínre, és hogy ezeket hogyan lehet megszüntetni / feloldani / elengedni… és megtapasztalni, hogy milyen öröm az, amikor újra saját magunkká válhatunk, és ez milyen sok erőt ad, és milyen sok új lehetőséget nyit meg.