Világunkban, a legtöbb ember nem a mellkasában hordja a „szívét”. Energetikailag az a minta, geometriai minta, amelynek a mellkasban kellene működnie, az a fej körül működik, vagy más testrészeinkben. Akik olvassák ezt a honlapot, leginkább a fej körül működtetik. Ezzel azt is mondom, hogy jó emberek, törekednek jó gondolatokra, cselekedetekre, de az érzéseik blokkoltak.

Vizsgáljuk meg önmagunkon, hogy  amikor éber állapotban vagyunk, vagyis reagálunk a külvilágra, a tudatunk, az energiánk a fej körül van-e.

Nem mindig. Amikor eszünk, akkor a hasunkra koncentrálódik. Futás közben a lábainkban. Alkotó munka, főzés közben a kezünkre és lehetne sorolni még.

Vannak olyan emberek, akik, ha sokat fordulnak különböző kábító szerekhez, kényszerességekhez, amelyek szintén eltérítik a fej energiaterét a test más területeire, az érzés mintákat más csakrákba helyezik át. Menekülnek saját gondolataik elöl és átengedik magukat egy más csakraközpont irányításának.

Minden csakrához világok tartoznak, dimenziók. Nagyon mások, más és más tapasztalattal, törekvéssel. Mintha Afrika lakossága tartozna a gyökércsakrához, Ázsia a napfonatcsakrához, É-Amerika a fejhez, stb… Mindegyik földrész más és más törekvés, gondolatvilág, hódítási szándék stb.. Békétlenség vagy megvilágosodásra törekvés, hatalmaskodás, anyagi jólét vagy éhezés és szegénység. Az önzőségnek is megvan a maga helye.

Fekete vagy fehér vagy éppen sárga vagy rézbőrű faji különbözőségek hitvilágait is köthetjük csakrákhoz. És mindez egy testben. De ki a dominás? Ki határozza meg a gondolatainkat? Érzéseinket? Hová tolódnak el az energiák? És jó ez a sorsunk felvállalásához? Mert igazából nem azzal van a gond, ha valamelyik csakra domináns és az nem a fej vagy a mellkas. A gond akkor van, ha az ott lévő tisztítatlan, gubancos minták uralják a test jelenlétét a világban. Egy tiszta gyökércsakra irányítás nagyon szépen megélt szülői mintát adhat, Föld vagy éppen állatgondozói mintákat hordozhat. Egy szépen gondozott teremtői csakra az anyagi világban megalkotott cégeket, intézményeket  hozhat létre, ahol mindenki jól keres, jó környezetben, tisztelet övezve dolgozik, teszi többé és értékesebbé a világát. És lehetne erről beszélni még, de szerintem értitek a lényeget.

Ami fontos mg, hogy beszéljünk róla, az a manipulálhatóság.

A külvilág számára értelmezhető vagy éppen manipulálható jeleket az agy energia tere adja. A test többi része is manipulálható a külvilág számára, kivéve a mellkast. Gondoljunk csak a reklámokra, a félelem csontok bedobálására, a karácsonyi vásárlási őrület gerjesztésére, az evési vagy szexuális manipulációkra a lustaságra, a láb és a kéz nem használását elősegítő kényelmi funkciók bevezetésére. Minden energiaterünk manipulálható, kivéve egyet. A szívteret. És ha most az jut eszetekbe, hogy valaki összetörte a szíveteket, vagy néha érzitek boldogság rózsaszín pillangóit repkedni a mellkasotokban, ami számotokra azt jelenti, hogy valaki hat rátok, akkor ezt gondoljátok át még egyszer. A gondolatotokra hatnak és az érzékeitekre.

Az összetört szív az elvárások csapdájába való beleereszkedés, és csalódás. Aki használja a szív terét, ő eleve nem vár el semmit és bármi történik, érti a helyzetet. ÉRTI. Ha érti, akkor előre tudja mikor mi fog történni és miért. Mert a szívtér mellkasban való jelenléte ezt hozza magával.

Ha más csakra a domináns és magéhoz köti a szívteret, akkor van a fájdalom, mert hiányzik az értése az egésznek. Emiatt nincs elfogadás.

Az emberiség egyik evolúciós lépéseként a szívtér átkerült a fejbe. A mellkas köré pedig páncél került. A páncél elszakította egymástól a természetesen összekapcsolódó lelkeket, az öröm lángja egy sötét barlang mélyére került elzárva. Másfajta örömlángot vették át a helyét a test más csakráiban. Aztán később már felelősen gondolkodni sem akartak az emberek, és a szívtér mintái átkerültek a mellkasból más helyekre.

Ezáltal tudtak csak megmaradni a  jó lelkek ebben a világban. Az agyukban, szép gondolatokkal őrizték meg a világ lehetőségét a fennmaradásra. Magányosan, harcos túlélőként, remeteként stb…

De őrizték.

A szívtér, amely lezáródott, már nem kötötte össze őket.

Ez már olyan rég történt, hogy a test-lélek-szellem szövetsége már alig emlékszik arra, hogy a mellkasban működő szívtér geometriai formái miképpen is kapcsolódtak helyesen a többi csakrához.

Ezeket a gondolatokat most azért írtam le, hogy kezdjük figyelni önmagunk. Mikor melegszik a mellkasunk? Mikor tűnnek el a gondolatok és jelenik meg helyett jó érzés a mellkasban? Meddig tudjuk mindezt őrizni? Mikor nincsenek szavaink, csak a mellkasban a melengető jó érzés?

Mi billent ki és viszi más csakránkba a tudatosságot?

A meditáció, amit ma felteszek, közelebb visz minket a mellkasunkban rejlő energiatér központi magjához. A jövő évben érkező meditációk ezt a teret fogják alakítani, formálni. Pontosan úgy és akkor, hogy ne lehessen illetéktelen kezeknek hozzáférni. Ha ez rendben van, a többi csakrát sem lehet manipulálni.

Mindig és mindenki a szívteret és az ezen keresztül az Egységbe vezető utat akarta uralni, birtokolni. Vagy megfertőzni. Ezért is került biztonsági zónába, és több világban zárolásra. Más módszerek is kialakultak az Út megtartására, a Maghoz való visszakerülésre, az agy átvett sok szerepet. Ha önmagunkban a saját szívterünk rendben van, nem vágyunk mások birtoklására, és a bennük lévő emlékezetre.

Még mindig a mellkasban van az időtlen mindentudás tárháza, a tökéletes rend alkotó ereje, az emlékezet, amely ÉLETET hordoz minden lélek számára, amely a világot alkotja bármilyen formában is. Megkülönböztetés nélkül. A Teremtés végtelen szeretetből fakadó pillanata.

Zárolva.

A szellemi világ emlékezetének nagy része elérhető a torokcsakrában és a koronacsakrában. Az anyagi világoké pedig a láb, és az alsó csakrákban. Amíg ezek nincsenek egymással harmóniában az egyedi emberben, addig a népcsoport sem tudja önmagában rendezni. Földrészek sem és a Föld EGY Embere sem. Klikkesedés, háborúság és egymásra mutogatás van.

Világunkban feloldják a zárolt részeket. Ez az év már ennek előjele volt. Mintegy összefoglalta az emberiség ezen világának bukás és fájdalomköreit, hogy ez a tapasztalat intő példalegyen. Sokan meglelhették saját útjukat, amely kivezet a sötétség korszakából.

Azt érdemes azért tudni, hogy a szívtér megnyitása és rendezése emberiségnyi tudattal, nem könnyű feladat. Nem rózsaszín köd vagy éppen a boldogkodás karácsonyi köntösbe bújtatva. Önmagunk feltárása és felszabadítása, és közben mások segítése, akik keményen ellenállnak, (a szív védelme és takarása miatt) nem éppen egyszerű kihívás.

Pont akkor és pont azt, amire szükség van. Ennek a tudása csak a mellkasban van. Egy darabig más tisztult csakrákkal is lehet Segítőnek lenni, de valahol, valami nem fog jól működni.

Olyan példát kell mutatni, amiért régen korbács, megfeszítés, megalázás, megbélyegzés járt. Ugyanakkor a rengeteg önmagunkon végzett munka meghozza az eredményét.

A 2020 –as évvel kezdődő évtized a polaritás szélsőségeit fogja lecsupaszítani, közelíti egymáshoz a háborús feleket. Az egyedi emberben, a családban, a népek között. Ember és az élőtere között. Sokat kell változnunk, és főleg ÖnMagunkhoz kell egyre közelebb és  közelebb kerülnünk.

Most kap értelmet:

„ahol gyűlölet tombol, oda én a szeretetem vigyem;

ahol a bűn uralkodik, oda a megbocsájtást vigyem;

ahol a viszály szertehúz, oda az egységet vigyem;

ahol a kételkedés tétovázik, oda én a hitet vigyem;

ahol a hamisság kígyózik, oda az igazságot vigyem;

ahol a reménytelenség csüggeszt, oda a bizalmat vigyem;

ahol a szomorúság fojtogat, oda az örömet vigyem,

ahol a sötétség rémít, oda a világosságot vigyem”

De most még egy a dolgunk. Érezzük a mellkasunkban a melengető érzést. Akkor is, amikor a külvilág megérint.