Hét generáció fonódik össze bennünk, hogy felszínre tudja emelni a megoldás kulcsainkat.

KULCS. Ez egy kulcsszó ezekben a napokban.

Zárak pattannak fel, és új zárak, kulcsok készülnek. Olyan terekhez, ahová eddig nem volt elérésünk.

Jogosítványok olyan erőkhöz, amelyeket eddig tördelt bennünk a sorsunk, hogy leváljanak rólunk a dacból készült pajzsok. Azért, hogy a makacs fafejű akarat ellenkező irányú megvalósulása az anyagban, végre a helyes irányt kapjon.

Pár gondolat, hogy tudjunk a most zajló energiákkal dolgozni:

A lélek, amelyet most hívjunk a sorsunkhoz szükséges sejtinformációk összességének, több rétegben kötődik a testhez, a sejtjeinkhez. Minél jobban közelít a külvilág felszíne felé a réteg, annál sűrűbb az információ. Ott ahol az energia még tág térben képes mozogni, tisztábban látható és hallható. Ahogy átlép a sűrűbb rétegekbe, ott torzul. A torzulást, törést olyan érzelmi blokkok okozzák, mint a harag, szeretetlenség érzés, “majd én megmondom mi jó neked” törések, veszteség érzések, cserbenhagyottság és magány érzések stb.. Ezek generációról generációra öröklődnek, bár mindig mások a törött rétegek és ebből adódóan a sorsfeladatok is.

A lélek ízekkel, hangokkal, színekkel, formákkal kommunikál, adja ki az információkat a rétegekből.
A lélek mintáikat ezekkel lehet a legjobban gyógyítani. Ezek jelennek meg szimbólumok formájában az agyunkban.

A törött rétegek eltorzítják ezeket a lélek információkat, jeleket. Az információnak hullámtérben kell mozognia ahhoz, hogy tiszta maradjon. A tört részek úgy működnek, mint ahogy az emberek között tovább adódik az információ. Valaki mond valamit egy eseményről. Akinek mondja, már úgy fogja értelmezni, ahogy ő gondolkodik. Aszerint is adja tovább adja. Mire elér az 5. emberhez, már teljesen már az információ tartalma, a lényeg elveszett.

A fals és a tiszta hangok tudatják, hogy kivel, hogyan viselkedjünk. Az ízek és az illatok szintén.

De ezek mutatnak önmagunkról képet, az agy számára is.

A hét generáció sok sok ismeretlen tényezőt tartalmaz. Általában 3 generációt látunk át az életünkben, ha figyelünk a család működési rendjére.

Ezekből kiindulva végig lehet követni a már “életben nem tapasztalt” generációk sorsát is.

Most mondhatnám azt, hogy általában 7 generáció. De van, ahol 3. Van, ahol 72. És van, ahol végtelen számú generáció sorakozik fel az egyed sorsában. Ezek is törvényszerűségek alapján működő rendszerek.

De most elég mindenki számára a 7 generáció megtisztulása, rendezése. Ez már változást fog hozni, kibontódik egy tiszta minta, erőforrás, amelyre lehet tovább építkezni.

A mai nap a gyökereinké. Az Otthoné, ahonnan jöttünk. Kipótolni ezek megtört részeit, odvas részeit kitakarítani. A 7 réteg mutatja, hogy mit kér még tőlünk a rendezésért.

Azért, hogy tiszta hangok segítsék tovább a sorsunkat. Ezek a hangok készítenek fel minket egy olyan “munkára”,  amely a tiszta erőből fakadóan tartozik hozzánk, a sorsunkhoz , a lelkünkhöz, a szellemiségünkhöz.

Szellemi családok rendezési folyamata fog ezen a héten dominánssá válni.

Ez azt jelenti, hogy nagy minták kérnek felismeréseket, rendezéseket.

Vagyis az ok, amiért létezik ez a világ, és benne mi, újrafogalmazódna. A szellemi családok szeretnék újraértékelni világunk működésének tapasztalati információit, és ez alapján változtatni a saját gyermekeik sorsán.

Ez valahogy úgy működik, mintha a királyi család rájönne, hogy eddig nem látták a problémák egy részét, ezért meg sem tudták oldani. Kiküldik a helyszínre a megfigyelőket, hogy gyűjtsék össze, hogy mi történik és miért. Az információk alapján megoldás csomagokat állítanak össze.

De nemcsak királyi család formában vannak jelen a szellemi családok, hanem katonai bázisként, kutató egységekként, számítógépes központként mérnökökként, stb… Valójában világunk munka egységeinek forrása a szellemi család.

Minden családnak más a jellegzetessége, a munkássága. A gyermekeik, a világokba kiküldött követeik pedig eszerint dolgoznak.

Ez így most nagyon le van egyszerűsítve, de talán így lehet legjobban megfogni a mostani helyzetet.

A szellemi család eddig gyüjtötte az információkat, kereste a káoszban a sajátjait.

A begyűjtött információk alapján összeállították a segély csomagokat, amelyben olyan információk vannak, amelyek szükségesek az egyed tovább lépéséhez, lelki fejlődéséhez. Ezeket a csomagokat eljuttatják a sajátjaikhoz.

Innentől csak reménykedni lehet, hogy mi képesek vagyunk befogadni és helyesen értékelni. Mert itt már nincs befolyása a szellemi családnak.

Ma és holnap még a befogadáshoz zajlanak előkészületek. Utána pedig a csomagok érkeznek.

Amire érdemes figyelni.

A védelmi rendszerünkön lazítsunk. Legyünk mások felé empatikusak. Mások tudják behozni hozzánk a nekünk szükséges csomagokat.

Halljuk meg mások szavát, és gondolkodjunk el rajta.

Tartsuk be az arany középutat mindig és mindenben.

Ne csináljunk bolhából elefántot.

Ami eszünkbe jut vizsgáljuk meg, hogy nem félelemből fakad e, és átment már egy torzító rendszeren mire az agyunkhoz ér, vagy pedig indulat nélkül, jó érzésből fakad. Értjük, éljük, amit üzennek számunkra. Vagy dacosan átalakítjuk.

Ami mellbeüt, az félelem alapú, ellenállást hoz létre és torzítja az információt. Az agyunkhoz már csak a fals, a valóságtól távol álló info jut el, és erre alapozzuk a döntésünket.

A csomag, ami a szellemi családunktól fog érkezni, ilyesmibe bukhat el.

Keressük a békességet és legyünk türelmesek, bármilyen helyzetbe is kerülünk.

Tegyünk rendet önmagunkban.

Test , lélek , szellem.

A testtel nincsen semmi gond, hiszen Ő a  kézzelfogható. Egy életre építjük fel aszerint, hogy mit szeretnénk kivetíteni a külvilágba, megélni, tanulni, rendezni. Varázslatosan szép rendszerben képes dolgozni, ha a lélek és a szellem is áthatja, és közös utat járnak be.

A test leképzése a világunk kapcsolati rendszerét mutatja.

A lélek, mivel fizikai síkon nem feltétlen látható mindenki számára, ezért már megfoghatatlanabb, és ezzel el is kezdődik a zavar.

A lélek, minták összessége. A tulajdonságainkat, hitrendszerünket, jellemünket határozza meg. Mondhatni, hogy őseink azon megtapasztalásainak formavilága, amelyre szükségünk van az életünkben. Minél nagyobb lélekminták vannak jelen a testünkhöz kötődve, annál közelebb vagyunk a nagyobb embercsoportok közös karmájának megéléhez, rendezéséhez. Nagyobb lélekmintákra csak úgy lehetett eddig szert tenni, ha valaki áldozatot tett közösségek felé.

No és erőszakkal, mert ez a világ ezt is megengedi. Megengedte eddig.

A különbség annyi, hogy az ádozatot őszintén tevő ember jellemben erős, tudja, hogy az áldozata mi célt szolgál.

Az erőszakos pedig el akar érni önmagának valami kegyelmet, égi jutalmat, ezért összezavarja a maga tudatlanságával a rendet.

A lélek, ha az egyedi sors nem teljesíti be a célját, meghal a testtel együtt. Ez a mi világunkban időbe kerül. A minták csatlakoznak élőkhöz, vagy a test mellett maradnak, amíg szét nem esnek darabokra. A Föld visszafogadja és megőrzi.

Hívhatjuk sejtemlékezetnek is.

Színek, formák, illatok, ízek adják össze.

Ha beteljesíti a sorsát és képes átalakítani hibás rendszereket jól működökké, kijavítani a kapott formákat és a nagyobb rendszerkhez igazítani, akkor viszont élő marad a test leválásakor is.

És ott a szellem, amely talán a legmegfoghatatlanabb. Tőle való az élet a test és a lélek számára.

HOgy melyik szellem uralja a testet és lelket?

És itt megjelennek a HÁzak, a KLánok, a Családok, a Nemzetségek. Hívhatja mindenki úgy, ahogy az ő fajtája szerint való. Ez a szint már a normál emberi agy határain kívül létezik.

13 Házról beszélhetünk jelen esetben, ha kibontjuk a Szellem működési rendjét. A 13. Családdal nyílt meg ez a világ, amelyben jelenleg vagyunk. Ezt kell kirendezni ahhoz, hogy változzon alapjaiban.

A Házak egyesítésével lehetne a Békét megvalósítani a világban.

A 13.Család a Fekete Özvegyé, őbelőle hajtott ki a jelenleg aktív, lélek formavilág. Ez csak egy információ volt az agy számára a tovább gondoláshoz önmagunkban.

Igazából csak kettő forrás az, amely a felszínen hat ránk.

A Lázadó és a Szelíd.

Ebben a világban mind a kettő életképes, és jó, ha jelen van, amíg működik az agresszív akarat energiája. Az nem mindegy, hogy mikor és mennyire működtetjük és milyen rendekben.

Még egy kérdés mára. Mi az életünk célja?

A tudás megszerzése, hogy a sorsunk működési rendjét megértsük, és a lelkünket úgy formáljuk, hogy Élet maradjon a test levetése után.

Mint amikor sok ember épít egy házat. Mindenki tesz hozzá. Követ farag, díszítő elemet tervez, téglát formáz, ablakot készít, tervez, stb… Mindenki mást tesz hozzá a készülő házhoz.

Van, akinek a munkája illik a többiekéhez, a Rendet kiegészíti, szebbé teszi. Az Ő munkáját elfogadják, beillesztik a készülő házba.

Van, aki csak önkényesen csinál valamit. Nem figyeli a többiek munkáját, kritizálja, máshogy akarja stb…

Az Ő munkája valószínüleg nem fog illeszkedni a többiekéhez és nem fogadják be a ház építésébe.

Ott kallódik valahol félredobva, és az idő enyészetévé válik.

Több Ház is épült az idők folyamán. Most sem Egy épül.

A kérdés az, hogy a mindenek felett lévő Szent Szellemhez melyik Ház tud elérni.

A kőművesek vajon jól ismerik és felismerik, hogy mikor hogyan kell változtatni?

Hogy melyik HÁzat kell ahhoz építeni, hogy az Ember valójában meglelje élete értelmét?

Boldog csak akkor lesz az ember lelke, ha végre beépülhet abba a HÁzba, amely Őt hazaemeli , amely a Szent Szellemhez vezeti. Addig csak keres és keres és keres. Önmagát, kapcsolatokat, felismeréseket. Hosszú hossző generációkon keresztül.

Ha végre választott az Ember és a hazavezető házat építi döntéseivel, vállalásaival, viselkedésével, jellemével, akkor szintről szintre kell haladnia a házban felfelé, hogy megismerje minden szinten önmaga egy részét. Felismerje és rendezze.

A Ház választás idejét éljük, megjönnek a lehetőségek, hogy értelmet adjunk életünknek.

Mára ennyi gondolat jutott.

Minden információ, megélés, amit tudnunk kell a sorsunk átalakulásához, megjött a mindennapi élethelyzetekben.

Most ki kell magunkban alakítani, hogy mit tegyünk, merre induljunk el. Szigorúan abból elindulva, amit megmutattak az elmúlt hónapok.

Hibákat  a gondolkodás módunkban, hitrendszerünkben. Értékeket az erőnkben, a körülményeinkben.

Nézzünk körül alaposan. Ami megfogalmazódott bennünk, hogy mivel szeretnénk az időnket tölteni, és kikkel szeretnénk minezt megvalósítani, lássuk tiszta szemmel.

Több fátyol is lehullott a szemünkről. 

Az önmagunkból elindított jóság vagy rosszindulat megmutatta, hogy mit érhetünk el vele. Mikor miből van sok vagy kevés.

A külvilág és a belső világ elég tele van szeméttel. Lélekmintákban is és fizikálisan is.

Ezek erős torzítók, de pontos képet kaphattunk arról, hogy ezek hol akadályoznak minket.

Gondoljuk át mindazt, ami történt, ami megfogalmazódott bennünk.

Egy tiszta kép alapján kezdjük önmagunk sorsát újra gondolni. Bátran és nagyon reálisan.

Mondhatnám, hogy most lehet nagyot álmodni, de csak ott, azon a területen, ahol megtanultuk saját helyzetünket tisztán látni, önmagunk valódi lelkét meghallani.

A nagy lépéseket nekünk kell megtenni, mert erő csak így tud kiáramlani.

Éppen ezért láb és csípő problémák lehetnek azoknál, akik bizonytalanok önmagukban, hogy merre lépjenek.

Akik nem bizonytalankodnak, de rossz irányba akarnak menni, ott inkább a szellemi tér, a fejrész lesz zavaros.

A mellkas pedig azoknál, akik túl sok érzelmi töltést visznek a változásokba. Összegezzünk. Van mit bőven. Törekedjünk átlátni saját ködünkön. Saját világunknak mi vagyunk a meghatározója. Csak nem mindegy milyen szemüvegen keresztül nézünk másokra, és mit látunk meg bennük. És önmagunkban.

Csak nagy mintákról tudok most írni, olyan szimbólumokat teszek hozzá, amivel az elménk fogadni tudja a lélekmozgásokat.

Atlantisz elmerült, elbukott világa kiemelkedett a felszínre.

Atlantisz lelke napvilágra került ismét, megtisztulva. Az ott szétvált lelkek képesek lesznek ismét egyesülni egy közös óhajtásban.

Mars, aki elmerült Atlatisszal együtt, “mert jobban tudta és kierőszakolta” saját akaratát, ezért a közös lélek széttört és a mi világunkba már csak az akarat és a háború energiáját vetítette át, és a túlélését, ismét a  felszínre hozta az alkotás erőit önmagában.

Mars leányai és fiai a háború helyett az életadó alkotást kell, hogy válasszák, mert egészen addig ostorozza őket saját sorsuk, amíg a magány, a leválasztódottság sűrű energiáiból kilépve nem válasszák a közös alkotás, a figyelem, a tisztelet energiáit.

Az önző akarat megtörik ezernyi módon a Jóságból származó közös szándék, világ megtartó alap pillérein.

A saját sorsot már nem az “emberi szűk látókörüség” fogja irányítani, hanem az alkotó közös lélek.

Most éppen ezért nem érdemes egyéni villongásokat, akaratoskodásokat működtetni. Haladni kell egy magasabb, tisztító, felemelő, elengedő energiával.

A kapcsolatok nagy része hazugságokra épült rá. Évezredek hazugságaira, amire minden generáció rátett pár lapáttal. Mindez vakká és süketté tette az emberiséget és leválasztotta a közös lélek tiszta energiájáról, amely képes úgy vezetni, hogy minden és mindenki, minden pillanatban a helyén legyen. Az elmúlt időszak segített Atlantisz szétrobbantott és mélységekbe süllyesztett lelkét tisztán látóvá tenni. Az általa tett felismerések lezárhatják Atlantisz nyitott járatait, amelyeken keresztül még mindig visszhangzik a pusztulás pillanata, fenntartva olyan félelem forrásokat, amelyek miatt a hazugság világaiba menekülnek emberek.

A kapcsolatokról leválnak a hazugság mázak, rájöhetünk tévedéseinkre.

Ez segíteni fog abban, hogy más alapokra helyezkedjünk önmagunkkal és a környezetünkkel kapcsolatban.

Engedjük összedőlni mindazt, amit eddig igaznak hittünk. Így letisztulva lehet csak tovább lépni.

Ha letisztul a kép bennünk önmagunkról és a környezetünkről, akkor tudjuk megérteni az életfeladatainkat és a hozzá kötődő változásainkat.

Nagy minták mozdultak meg, hogy a hazug világ fátylait végre le lehessen szedni. Ne a haragot tápláljuk, ha ráébredünk, hogy hol van a hazugság körülöttünk.

Fogadjuk örömmel a felismerést, mert felszabadítja a lelkünket.

Amin érdemes elgondolkodni.

Eddig mi és ki irányította a sorsunk?

Amikor a sors irányít, az egyfajta közös akarat eredménye, amely reagál a saját viselkedésünkre. Ez a közös akarat hová kapcsolódik?

Van, hogy mi saját magunk irányítjuk az eseményeket attól függetlenül, hogy figyelnénk a közös akaratra. Erőszakosan.

De ez csak a magányhoz visz?

A mai nap a választás napja.

Hol tesszük le a voksot? Önpusztítás? Élet igenlés? Düh? Megbocsájtás? Mérgelődés? Elengedés? Irigykedés? Öröm mások jó dolgai miatt? Alkotás? Rombolás? Mindez 3 szinten, mert már nagyban „játszunk”. Mit teszünk a fizikai sorsunkkal, a testünkkel? Mit teszünk a lelkünkkel? Milyen a hitvilágunk? Mindenki sorsa másban erős, más szinten tud jobban dolgozni. Neki elsősorban ott kell letenni a voksát, és hozzá rendezni a másik két szemlélődést is.

Ügyeljünk rá, hogy az erőnk és a döntéseink az arany középúton maradjanak. Ebben a világban csak az a jól járható út. Ne legyünk sem áldozatok, sem hatalmaskodók. Az erő alkotásra adatott, nem mások tudattalan elpusztítására. Már nem működik a „nem tudja mit cselekszik” tézis. Sok forrás és tanítás áll annak szolgálatában, hogy átrendezzük az örökségeinket, megtapasztalásainkat olyan formába, hogy ne legyünk ártására se önmagunknak, se másoknak. Egészen biztosan megkapjuk a kihívásainkat, a rendezetlen belső viszonyainkról, hitrendszerünkről. Mérlegeljünk, mielőtt szólunk vagy cselekszünk. Megbonthatjuk a sors örvénylés eddigi rendjét.

Lássuk magunk előtt a mérleget. Az értékeink serpenyőibe helyezünk ma valamit? Mert ha igen, akkor elbillen a mérleg nyelve.

Tegnap a sötét árnyak erősen próbálkoztak, hogy energiához jussanak. Hogy kit merre zökkentettek ki, az egyedi, de mutatta a gyenge pontunkat.

Hogyan oldjuk meg békességgel? Szépen és elegánsan? Úgy, hogy senki ne sérüljön?

Ez Erő erre is való. A múlt árnyai között rendet vágni csak a tiszta, egyszerű, józan és figyelmes gondolatokkal lehet.