Csak nagy mintákról tudok most írni, olyan szimbólumokat teszek hozzá, amivel az elménk fogadni tudja a lélekmozgásokat.

Atlantisz elmerült, elbukott világa kiemelkedett a felszínre.

Atlantisz lelke napvilágra került ismét, megtisztulva. Az ott szétvált lelkek képesek lesznek ismét egyesülni egy közös óhajtásban.

Mars, aki elmerült Atlatisszal együtt, “mert jobban tudta és kierőszakolta” saját akaratát, ezért a közös lélek széttört és a mi világunkba már csak az akarat és a háború energiáját vetítette át, és a túlélését, ismét a  felszínre hozta az alkotás erőit önmagában.

Mars leányai és fiai a háború helyett az életadó alkotást kell, hogy válasszák, mert egészen addig ostorozza őket saját sorsuk, amíg a magány, a leválasztódottság sűrű energiáiból kilépve nem válasszák a közös alkotás, a figyelem, a tisztelet energiáit.

Az önző akarat megtörik ezernyi módon a Jóságból származó közös szándék, világ megtartó alap pillérein.

A saját sorsot már nem az “emberi szűk látókörüség” fogja irányítani, hanem az alkotó közös lélek.

Most éppen ezért nem érdemes egyéni villongásokat, akaratoskodásokat működtetni. Haladni kell egy magasabb, tisztító, felemelő, elengedő energiával.

A kapcsolatok nagy része hazugságokra épült rá. Évezredek hazugságaira, amire minden generáció rátett pár lapáttal. Mindez vakká és süketté tette az emberiséget és leválasztotta a közös lélek tiszta energiájáról, amely képes úgy vezetni, hogy minden és mindenki, minden pillanatban a helyén legyen. Az elmúlt időszak segített Atlantisz szétrobbantott és mélységekbe süllyesztett lelkét tisztán látóvá tenni. Az általa tett felismerések lezárhatják Atlantisz nyitott járatait, amelyeken keresztül még mindig visszhangzik a pusztulás pillanata, fenntartva olyan félelem forrásokat, amelyek miatt a hazugság világaiba menekülnek emberek.

A kapcsolatokról leválnak a hazugság mázak, rájöhetünk tévedéseinkre.

Ez segíteni fog abban, hogy más alapokra helyezkedjünk önmagunkkal és a környezetünkkel kapcsolatban.

Engedjük összedőlni mindazt, amit eddig igaznak hittünk. Így letisztulva lehet csak tovább lépni.

Ha letisztul a kép bennünk önmagunkról és a környezetünkről, akkor tudjuk megérteni az életfeladatainkat és a hozzá kötődő változásainkat.

Nagy minták mozdultak meg, hogy a hazug világ fátylait végre le lehessen szedni. Ne a haragot tápláljuk, ha ráébredünk, hogy hol van a hazugság körülöttünk.

Fogadjuk örömmel a felismerést, mert felszabadítja a lelkünket.

Amin érdemes elgondolkodni.

Eddig mi és ki irányította a sorsunk?

Amikor a sors irányít, az egyfajta közös akarat eredménye, amely reagál a saját viselkedésünkre. Ez a közös akarat hová kapcsolódik?

Van, hogy mi saját magunk irányítjuk az eseményeket attól függetlenül, hogy figyelnénk a közös akaratra. Erőszakosan.

De ez csak a magányhoz visz?