A mai nap érdemes a Karma Urait megkérni, hogy “nézzék át” a bennünk lévő sorshelyzetek mozgató rugóit ismét. Ha úgy ítélik, hogy a benne rejlő felismerések elérték már azt a fokozatot, amelyre lehet tovább építkezni, akkor oldják fel a működtető energiát.

A Karma Urai ebben az esetben ugyanazok, akik Thot elbeszélésében, Amenti termeiben ülnek. Amenti termei bennünk rejlenek.

Hogy melyik szerv, melyik sejt alkotórészecskéi rejtik ezeket a programokat?

Jogos a kérdés, de jelen tudásunkban nincsenek szavaink ennek pontos megfogalmazására. És az elménk sem tudná felfogni úgy, hogy az pontosan az legyen Ami és Aki.

HOgy több téves hit rendszert ne kreáljunk már magunknak, ezért ezt a kérdést hagyjuk megválaszolatlanul, mert igazából nem is fontos. Az ember bármit képes megmagyarázni, anélkül, hogy tapasztalata lenne róla valóban. Ezzel létrehoz téves tanokat, amelyek csupán újabb rétegeket képeznek közte és a Valóság között.

Ha a kérő ember eléri a Karma Urakat, akkor ők ma kifelé figyelnek, és meghallják a kérést.

Aki nem éri el, mert elakadt valamelyik felső rétegben, Ő megtalálhatja azt a kérőt, aki viszont eléri. Lélekcsoportokként látnak minket, összefüggő sorsokként, a nagy minták rabszolgájaként.

Azok akik viszont elérik őket, nagyobb egységnyi lélektörténetek újbóli átvizsgálást kérhetik, amiben nagyon nagyon sok sors vergődik. De csakis olyasmit kérhetnek, amely az ő sorsukban is jelenlévő minta, és ő már felismerte és megoldásokat eszközölt. Tehát pontosan tudja mit is kér.

Én a magam részéről három kérést tudtam elindítani. Érdemes olyasmit kérni, ami mostanában foglalkoztat bennünket, hiszen azok a minták vannak felszínen.

Anya – fiú kapcsolat.

A gyermeki félelem árnyai.

Szerelmi kötések következményei.

A mai nap a gondolatainkban előjöhetnek fájdalom emlékek, szeretet hiányból fakadó érzések. Engedjük őket, hogy a mélyükre tudjunk látni.

A gyermeki én képes arra, hogy csak vergődik egy negatív érzésben, és nem képes megoldást találni. Kevergeti és erősíti a negatív érzést. A felnőtt ÉN viszont érzi a fájdalmat. Megéli, és azt mondja “értem, hogy ez nem volt jó számomra. Viszont nem akarom már mindezt tovább cipelni és ebből töltekezve élni. Mit is tanultam mindebből? Jó az nekem, ha tovább cipelem? Vagy megoldom felnőttként, helyre téve a gondolataimat és az érzéseimet.”

Ez a világ sok szempontból a felelőtlen gyermeki mintáké. A felnőtt, erős lélek nem okoz másoknak fájdalmat, nem használ ki senkit, hanem olyan megoldásokat keres, amely mindenkit tovább segít, és Életet ad, nem pedig pusztulást.

A gyermeki lelkületet ha rossz éri, akkor vagy dacossá válik, vagy hisztissé, vagy gonoszkodóvá, önzővé, semmi esetre sem gondolkodik el azon, hogy vajon mi miért történt, és hogyan lehetne megoldani.

Ha körülnézünk a világunkban, akkor bizony azt látjuk, hogy a gyermeki lélekminták vezetik a világunkat. Akik tesznek az elesettekért, akik cselekszenek szótlanul, akik mentik a menthetőt, ők, akik az idősebb, sokat megért lélekcsoportokhoz tartoznak.

Az emberek egy részében gyermeki és felnőtt minták is vannak. Pontosan azért, hogy egy testben, egy sorsban fel lehessen nevelni gyermeki mintákat. Pontosan ezért van, hogy 4 éves kor körül kemény törés érkezik, hogy a gyermeki minta leváljon, megmaradjon a saját fájdalmában. A felnőtt minta pedig adja mellé a megoldásokat. Hogy az ember melyiket követi a sorsában, ez már az ő döntése.

Mára ennyi gondolat szövődött.