Lehet fura szavakat fogok használni ismét, de fura időket élünk.

Ezekben a napokban  a “törvényt ülni”, a “valóságot kiolvasni az eredetből” , a sorsunk küldetésének megnyilvánulásai, és az ehhez rosszul összefogott erőknek a megnyilvánulásai törnek előre. Megmutatja magát, hogy melyik eredetmondát játsszuk újra saját sorsunkban. Hol kapcsolódhatunk a nagy egészhez, vagy hol válunk le róla.

Hogy ez mit is jelent valójában, én sem tudom igazán jól megfogalmazni.

Kiderül ez az.

Eldől valami.

Ráeszmélünk valamire, amire eddig nem láttunk rá.

Befejeződik végleg valami olyan, amit leginkább a bennünk élő “pokol” táplált.

Mondhatjuk úgy is, hogy átformálódik valami sötét, titkos, nehéz érzelmi blokkunk a téveszmék nélküli valóság nyelvezetére.

Mindenkinek azon a szinten, ahol a felismerések fontosak ebben a sorsában.

Mindennek az eredménye lehet az, hogy amit eddig fényben láttunk, és követtük ezt a fényt, az most megváltoztatja a fókuszát.

Igazából a hitünkról van szó minden játszmában.

Nem vallásokról beszélek, bár vallást csinált az ember a hittételekről mindig.

Egyik vallás sem szól az EGY-ről. Vannak istenképek és hozzájuk kapcsolódó források, de ISTEN ezekben legfeljebb csak villanásokban jelen. Akkor, amikor az ember a szívéből kiált hozzá fájdalmában, keservében, utolsó pillanatában, amikor megnyitja önmagát.

Nem érdekből, félelemből, hanem egy mély hitből, hogy az EGY-nek része ő is, és ráirányítja a szemét.

Isten nem férfi és nem nő. Nem is ember. Ő a Mindenség, aminek az ember a része. Ugyanúgy, mint sok minden más. Talán az Avatár filmben a bolygó egysége és együtt lélegzése mutatta meg legjobban az Isten létezésének formavilágát, bár még így is csak a töredéke.

A Hit szükséges az embernek, mert kell egy kapaszkodó.  Aki csak a józan észben hisz, ő is hisz valamiben, amire ráépíti a létezését.

Én például a békében, az összefogás erejében és a jóságban hiszek. Még akkor is, ha körülöttem mindenki az ellenkezőjét akarja bizonyítani. Ezzel együtt születtem, hoztam magammal a Forrásból, senki nem tudja elvenni tőlem akkor sem, ha elárulnak, háborúba lépnek velem, ha érdekből használnak.

Tudom, hogy ezt teszik, nem vagyok naiv, de továbbra is mutatom a más megoldásokat. És hiszek benne, hogy megfogan egyszer majd.

Mindezzel azt mondom, hogy ezekben a napokban közelebb kell lépnünk az ISTEN valódi lényegiségéhez, letördelve magunkról tévhiteket, dogmákat.

ISTENNEK több küldöttje is volt ebben a világban. Az ember csak annyit tudott tenni velük, hogy megölte és bemocskolta. Helyébe pedig álprófétákat ültetett, akik az érdek és hatalom útján biztosított számukra kényelmesebb életet.

Mostanra már egyszerre több küldött van jelen, megosztva a terheket, elrejtve, hogy ne tudják őket levadászni. Ez az emberiség fennmaradásának egyik kulcsa.

Éppen ezért érdemes magunkban megnézni, hogy amit ránk bíztak nehéz feladatot, azzal hol tartunk.

Menekülünk előle?

Másokkal végeztetjük a nehezét, beáldozva őket?

Vagy már a másik oldalon állunk, megtörve, beállva a külvilág elvárta sodródásba?

Van még bennünk világmegváltó terv, ami nem a hatalomról szól?

Legyen békességünk és türelmünk. Ugyanakkor szelíd erőnk a Képviselethez.