Tűz energia a mai nap energiája. Ez a tűz most nem rombol. Finoman kivonja a még fennmaradt feszültségeket, erőviszonyaink túltengéséből. Ez a hónap kihozta belőlünk mindazt, ahol túl vagy alul működtettünk energiákat. Mindenkinek van egy sajátos területe, ahol az életfeladata lakozik. Ha valakinek több van, mert a sorsa vérvonali összegző sors, akkor több életterületen is villogott a vészlámpa, vagy megjelentek a hiányból fakadó nehéz érzések, élethelyzetek.

A vérvonali összegző sors azt jelenti a jelen olvasatban, hogy apai és anyai ágon megállítja a saját sorsában a régóta halmozódó megoldatlan érzelmi blokkokat, téveszmén alapuló gondolati mintákat.

Az ilyen ember hordozza a téveszméket és a helyes gondolatmeneteket, a félelem forrású érzelmi mintákat és a kioldó, megoldó mintákat is. Kettős személyiség. Vagy többes. Attól függően mennyit vállalt. Vagy esetleg útközben mennyit tettek még a nyakára. Az ilyen emberek Szolgálatra születtek, így képesek felvenni útközben mások megoldatlan feladatait is. Miközben nincs hozzá igazán jó megoldóképletük. De ez egy másik, nagyon mély témakör, ebbe most nem mennék bele. Csak annyit talán, hogy az ilyen ember tanulási folyamatában a határok és mértékek érzékelése a nagyon fontos.

Ma forduljunk befelé. Tegyünk ott belül rendet magunkban. Gondoljuk át mit hagyhatunk a hátunk mögött. Mit tanultunk meg másként gondolni és főleg érezni. Mi az, amire valóban vágynánk. A külvilág minden hatása nélkül. És főleg merünk e olyanok lenni, amilyenek szeretnénk lenni. A finom égés energiái okozhatnak belső remegést, némi bizonytalanságot, idegrendszeri zavarokat.

Az ilyen napokon csak szeretni érdemes. (bár nehéz, a megjelenő villongások, energia kisülések miatt) Máskor is nehéz jól szeretni, de más napokon más feladat, önkifejezés is társulhat hozzá, ami a szeretet energiák mellé másfajta önkifejezési módot is igényel az oldások miatt. Ma csak a szép gondolatnak, önmagunk kitárulkozásának adjunk energiát.

Az elmúlt napokban sok energia összesűrűsödhetett bennünk, amivel még nem tudtunk mit kezdeni. Feljött a tudatalattinkból, megoldást kívánt, de mivel még nem tudtunk elengedni, vagy mert nem volt időnk vagy energiánk feldolgozni, helyére tenni, rendezni, ezért összesűrűsödött. Mondhatni dugulást okozott a rendszerben. Égessünk mécsest, hordjunk piros ruhát, megkönnyíti az átalakulás folyamatát. Május már a harmonizálás ideje lesz. Éppen ezért pár szót engedjetek meg erről is.

Az energiáinkban lévő  disszonancia, a másságunk megélése tisztult le eddig. Májustól pedig ennek harmonizálása kezdődik.

Ez a világ szép a maga tökéletlenségében. Ami tökéletes, és aszerint létezik, nem tud változni, tanulni. Csak önmagában forog. Itt a tökéletes szó a harmóniát is takarja, nem pedig azt, hogy valaki azt hiszi magáról, hogy tökéletes, mert valami, valaki ezt láttatja vele.

HArmóniában minden mindennel illeszkedik, semmi formabontó nem jelenik meg, azonosságok vannak jelen, stb…

Aztán érkezik valami, ami nem is hasonlít az addigi rendszerhez. Valamiért MÁS. A maga erejével becsapódik és megtöri az addigi harmóniát.

Ezek a mondatok sorsunkra, testünk működésére, auránkra, kapcsolatainkra is igazak. A családba megszülető, szülőktől eltérő  formavilágú kisemberre, aki MÁS, mint a szülők. Munkahelyi vagy iskolai  csoport, ahová fura idegen érkezik. A társunk olyan része, amelyről nincs tapasztalatunk.

A testünk, amelybe idegen energia csapódik, jöjjön bárhonnan is. Stb..

Embertől idegen génállományok kivetülése az ősidőkből, amely az átlagostól eltérővé teszi az emberi viselkedést, gondolkodást, létezési módot, látásmódot.

A MÁS, amit nem ismerünk. Amit szüleink nem tudnak megtanítani, mert nekik is idegen. Amit önmagunknak kell felfedezni, megérteni és harmóniába helyezni.

A MÁS, amely megbont egy megszokott rendszert, és változást okoz. A külvilágnak van egy elfogadott paraméterezése. Bár ez az utolsó évszázadban sokat módosult és változott, még mindig sok az elfojtás, megtagadás, az ismeretlentől való félelem.

Mindehhez hozzájárul az a látásmód, hogy az erőszak érhet el bármit is. Erőszak azokon, akik MÁSOK. Ugyanakkor a MÁS-ságukat megélni óhajtók a ló másik oldalára estek, elriasztva még jobban azokat, akik szeretnének arany középúton maradni.

Ál Mások, akik pszihés zavaraik miatt felvettek álcákat. Alakváltók, akik a sok üldöztetés miatt durván villogtatják önmagukat, erőszakosan megélve önmaguk.

Sokat lehetne erről is beszélni. Egyet érdemes elfogadnunk. Soha ne akarjunk olyanok lenni, mint az éppen divatos emberek. Ne akarjunk követni trendeket, valakik által kikiáltott követendő mintákat.

Törekedjünk megtalálni önmagunk jóérzését. Önmagunk divatját. Önmagunk békés kifejezési módját.

Levetni mindent, ami nem ÉN vagyok. Merni megmutatni a különbözőségem. Még ha nem is fér bele az elvárásokba. Egyszerűen, nem maga mutogatva. Mert az már hamis álca.

Halljuk saját hangunk őszinteségét, tisztaságát ott belül, önmagunkban. Merjünk megállni egy mondat közepén, ha hamis, játszmás a mondanivalónk.

Merjük kimondani, “ez nem én vagyok”. És keressük tovább önmagunk a káoszban.

És ne feledjük soha. Nem az a szép, akin nincsen semmi rendbontó.

Ez vonatkozik testre és lélekre is.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy miképpen állunk az élethez. Az élet ebben a szövegkörnyezetben a növények, állatok életéhez való viszonyunk. A nekik okozott kár. Tudatosan vagy tudattalanul.

Ez a tanulási folyamat veszi nemsokára kezdetét.

Ez egy összegző hét volt. Rólunk és a helyzetünkről.

Mennyire látjuk mások igazságát és helyzetét. Mennyire csak önmagunkat látjuk . Ennek mértéke mindenkinél más kell hogy legyen. Valakinél teljesen rendben van, hogy csak önmagát látja és ezzel értékeli a külvilágot.

A gond ott van, ha valakinek felelőssége van mások felé. Akár a családban, mert a helyzete olyan, hogy függenek tőle mások. Tehát egy szülő, gyerek kapcsolat esetén.

Akár egy munkahelyi vezető esetén.

Akár egy mester és tanítvány esetén.

Nemcsak a hatalmi pozíció és az abban való félelem kompenzálás a fontos, hanem a felelősség a reánk bízott sorsokért.

Az egyedi villongások most nem vezetnek sehová. A csoport, a közösség, a család védelme nagyon fontossá vált. Más esetekben Isten jelenléte, vagy mindenkinek hite szerinti felsőbb szellemi kapcsolat, amely megvédi a reá bízott lelket.

Egy mondatot adok át Nektek, amely most megnyithatja a csoporthoz való kapcsolódásunk helyes mértékét.

“Kérek segítséget, mert én egyedül ezt nem tudom megoldani”

Ez csak a lényeg, mindenki úgy fogalmazza meg, ahogy számára jó. Aminek benne kell lenni mindenképpen, “egyedül nem tudom megoldani”. Ez nem gyengeség.

Vannak olyan emberek akik egész életünk segítséget kértek minden döntésükhöz. Égtől és embertől. Nos őnáluk ez fordítva működik jelenleg.

Úgy érezhetik, hogy magukra vannak hagyva. Pedig nem. Csupán meg kell bízni saját döntéseikben, tudásukban, ki kell a szárnyaikat próbálniuk. Mint a kis galamboknak, akiknek maguktól kell a fészektől elrugaszkodniuk, mert anya és apa már nem visz számukra ennivalót. A segítség ott van, hiszen figyelik minden lépésüket, ha baj van, akkor a mentőháló kifeszül.

A segítséget egy belső óhajtásból, őszinte felismerésből kérjük. Ha így teszünk, akkor csatlakozni tudunk a csoportlélekhez, vagy a felsőbb szintű segítőhöz, aki végül is szintén a lélekcsoportunkhoz kapcsol hozzá. Itt beindul már az Áramlás, és megjön az érzés, gondolat, információ ezernyi formában. Minden egy JEL lesz onnantól.

Az egyedi embernek rá kell érezni arra, hogy meddig terjed a saját ÉN. Meddig terjed el a szabad hatásköre, másokra való hatása. És mi az a szint, amikor csak csoportban tud dolgozni, létezni.

Sok a csoporttudatról levált ember, aki csak saját magában és saját tetteiben hisz. Bár őt is erősen meghatározza sok tényező, de ő beleakaratoskodik, mert “jobban tudja” a sors áramlásába.

A közös emberi tudat a helyes áramlási irányba tereli a sorsokat,  mindig minden kiigazítására, rendezésére törekszik. Mint ahogy az agy is ellenőrzi és gyógyítja a test áramlását, működését. Egészen addig a pontig, amíg elér mindent, ami a testben él.

Ha valamelyik szervben lévő információ, program nem képes a többi szervvel együtt működni, alakulni hozzá, öntörvényű lesz, akkor egy idő után az agy sem tudja már gyógyítani, mert nem tudja átírni a szerv programját úgy, hogy harmonizáljon a többi szervvel, és a saját sorsával.

Ezért vizsgáljuk az indulatainkat, érzelmi blokkjainkat, a hozott, örökölt programokat és próbáljuk érteni, átalakítani, hogy a testünkben a harmónia uralkodjon, ne a sejtprogramok háborúja tegye a sorsunkat magányossá, üressé stb…

Ha a testünkben harmónia van, nincsenek belső feszültségek, akkor vagyunk a sorsunkkal harmóniában. Ha ez megvan, akkor tudunk a sorsunkkal illeszkedni a csoporttudatokhoz, amelyeknek részei vagyunk.

És így belépünk az Áramlásba, amely mindig kiigazítja a sorsunkat.

A testünkben az energia kiegyenlítődésekre érdemes figyelni.

Hol van sok és hol van kevés. És hová nem jut el egyáltalán. Ha átnézzük a saját testünk, akkor érzékelni fogjuk.

Kezdjük a lábujjainknál, és koncentráljunk minden szervünkre egyenként. Az agy ilyenkor kapcsolatba lép a testrésszel, szervvel. Ha nem tudunk oda koncentrálni, mert elterelődik a gondolat, akkor haladjunk tovább, de jegyezzük meg. Ott az energia elutasít. Feszültség van.

Ha valahol sokáig elidőzünk, ott viszont hiány van.

Minden nap érdemes végignézni önmagunk.

Én elindulok az egyik oldalamon felfelé, agyban áttolom az energiát, és haladok a másik oldalon lefelé. A középen lévő szerveket mindkét oldalról nézve átvizsgálom. a csípőhöz érve a gerincoszlopon megyek felfelé, majd lefelé. Az agyban ilyenkor is rendezem az energiákat. A végén pedig egyben végigmegyek a testen, de itt már csak „szkennelve”.

Nekem a legnehezebb az agyban kiegyensúlyozni a két részt, és a másik oldalra lépni.

Amikor az apai vagy az anyai oldalunkkal, hozott örökségeinkkel, saját tapasztalatainkkal végzünk egy belső munkát, akkor az energia általában ott több, amivel éppen dolgozunk. Tudatosan vagy tudattalanul.

Ha szétosztjuk az energiát a mozgatással, a belső figyelemmel, akkor sokkal jobb megoldásokhoz jutunk a történéseinkben. Figyeljünk befelé az összegzéshez.

A Húsvét szellemi és lelki szinten egy folyamat végét jelzi, melynek eredményeképpen megújul egy életterületünk.

Ebben az évben mindez nagyon erős. A megelőző érzelmi érés is erős volt. Lelkünk mély kútját fordította ki félelmeinkkel együtt.

Hívhatjuk Avatásnak, Beavatásnak is. Összegzés.

Az avatás egy gyermeki énünk érését mutatja. Mint az óvodai, általános, közép iskolai ballagások, a vizsgák, diploma. Azok  is avatások az életre a fizikai világban.

És vannak a szellemi avatások. Felismerjük önmagunk részeit, amelyek gátolnak minket, és változtatunk . Megtanuljuk Önmagunk egy részét. Okforrásokkal, tapasztalatokkal, következményekkel.

Az összegzés a lélek számára azt jelenti, hogy a lélekminták új formát öltenek. A lélek mintákból áll össze, a mintáknak van  jellemző kisugárzása. Amikor megtanulunk életünkben kezelni egy érzelmi mintát, vagy megoldunk a sorsunkban valamit, vagy egy blokkot felfejtünk, akkor ezek a minták rendeződnek. Ilyenkor változik az öltözködésünk is. Frizuránk. Kapcsolati viszonyaink.

Mindig azt vesszük fel színben, formában, amilyen a lelkünk szín és formavilága.

Sokszor véljük úgy, hogy valami újat kell létrehoznunk. Pedig nem.

Vélhetően már sokszor megoldottuk azokat a feladatokat, amiket ebben az évben újra vettünk.

Ezzel csupán azt szeretném mondani, hogy az avatás utáni „új ruhánk” vélhetően már rég a szekrényünkben lóg. Bár még soha nem vettük fel. Vagyis van olyan megoldás életeink között, és ebben az életünkben is, amely már a jó felismerés alatt született. Mi a jó felismerés?

Amely mögött nincs elvárás, akaratoskodás, rosszindulat, hiány állapot.

Csak úgy elmúlik belőlünk egy rossz érzés. A félelem helyére bátor cselekvés lép.

Érdemes összefoglalni az egész életünk. Rosszat és jót. Kapcsolataink. Tévedéseink. Örömeink.

Összegzés után lehet megújulni. Az Avatást fogadni egy más minőségű létezéshez.

Voltak magányos időszakaink?

Befejezni a családi karma részeket, amellyel dolgunk van jelen életünkben,  önmagunkká válni és folytatni egy más szinten a létezést, leggyorsabban úgy megy, ha önmagunkért vagyunk felelősek. Ha a döntéseinket egyedül hozzuk meg. Legtöbb szellemi szintet váltó ember élete második felében találja meg azokat a társakat, akikkel kiteljesedik.

Hátunkon hordjuk az őseinket. Ott vannak még a fájó pontok.  A töviskorona több helyen is nyomja még a fejünket. Lélekruháinkban gombostűk is vannak, amelyek még szúrnak, de már összetartanak részeket. Még vannak oldatlan bűnforrások, amik az ősöktől jönnek.

De most nem kell törekedni arra, hogy  még valamit megtaláljunk, keressünk, oldjunk. Minden megvan.

Csak fel kell venned az összeállított lélekruhád, és önmagad lehetsz az Avatáson.

Mindenféle elvárásnak való megfelelés nélkül legyünk csak. Amit elénk tesz a sors, azt szépen, elegánsan és főleg bölcsen oldjuk meg.

A lélek nemesedése zajlik. Ne álljunk ellen. Csak magunknak tennénk keresztbe.

Mai nap engedjünk el minden olyan területet, ahol a tökéletességre vágytunk.

Tökéletes párkapcsolat. Hogyan lehetne, amikor még szüleink tévedéseinek következményei is bennünk élnek lenyomatként?

(ikerláng gondolatok, amelynek a lényege valószínűleg más, mint amit mi hiszünk róla)

Tökéletes család. Hogyan lehetne, hiszen a család az ok-okozat körforgások tükre, és leginkább nekünk mutatja a hozott, örökölt, hitrendszeri gondolat mintáink. Fájdalmaink, örömeink forrása.

Tökéletes barátság. Hogyan lehetne, mikor világunk még a bizalmatlanság és a tévhitek forrása.

Tökéletes viselkedés, megoldások. HOgyan lehetne, amikor nincs ember, aki tisztába lenne önmagával. Valóban. Nem felépítve egy illúziót, hanem pucéran, ahogy megszületett. Ahogy távozott előző életében.

Tökéletes szellemi törvények. Hogyan lehetne, amikor minden szinten nagyobb a káosz, mint a békés rend.

Engedjük meg a hibáinkat. Testi és lelki hibáinkat. Csak úgy tudjuk gyógyítani, ha bevalljuk őket önmagunknak.

Fogadjuk el, hogy bármi ami történik, rólunk szól. Nem másokról, hanem rólunk. Szellemi, lelki életünkről, láthatatlan világunkról és megélt fizikai világunkról.

Most cselekedni érdemes. A várakozás nem kifizetődő a sorsunk további alakulásához. A fura dolgok, lehetőségek érkezését is fontoljuk meg. Nem az az út fog megnyílni vélhetően, amelyről azt hisszük, hogy arra lenne jó menni. Egy régi út nyílik vissza, jobb megoldást kérve, és adva. Ha jól játsszuk el a ránk rótt szerepet.

Soha ne feledjük egy percre sem, hogy minden ok-okozat összefüggésben működik. Ez az emberiség egyik alaptörvénye, amely még mindig mozgatja a sorsunk.

A régen elhanyagolt életterületek most megmutatják a hiányt amit okoztunk. De a lehetőséget is, hogy javítsunk. Nehezen fog menni? Nem baj. A lényeg az, hogy menni fog, a hiányt be lehet tölteni.

Hibás, indulati döntéseink következményei szintén megmutatják magukat. Soha nem késő békés lelkületből dönteni. Rendezni. Elengedni. Újra kapcsolódni.

Ne gondolkodjunk túl sokat. Mert hátha eszünkbe jutnak régi sérelmek. Ezek most senkit nem segítenek jó döntésekhez.

Mára már érettek lettünk jó döntésekhez. Nemesedett a lelkünk, hogy felismerjük valódi helyünk, érzéseink, vágyunk.

Bízzunk benne, hogy a szemünk rányílt arra, hogy lássuk mások ellenünk elkövetett hibáinak valódi okát. Félreértés, tévhit? Erre ráépült hibás magatartás? És annak következményei.

Van bőven. Sok fájdalom született mindebből.

De valahol meg lehet mindig állítani a generációról generációra növekvő energia görgeteget, amely tévedésen alapult.

Túl sok pusztulás van már mögöttünk, értelmetlen halál.

Ha nehéz is, de meg lehet állítani a görgeteget, és visszabontani a hagymahéjakat.

Engedjünk kihajtani friss hajtásokat a sorsunkból. Mindezt úgy, hogy a fa törzse, (lábaink, szüleink) a fa gyökerei, (lábfejünk, őseink és Földünkhöz való viszonyunk) rendben legyen.

Felelőtlen viselkedésünk lenyomatai kelnek életre. Sok száz évről beszélünk. Őseink meggondolatlanságai, amelyek máig rajt ülnek a sorsunkon. Saját meggondolatlanságaink és következményei most mind itt mozognak a felszínen. Egy részük felismertük, mert kerestük a gátjaink okát, kijavítottuk. Más részüket észre sem vettük, hogy mit is okoztunk. És még egy rész van, amit örököltünk, így sok kutatás útján tudjuk rendezni. Ok és okozat. Következmény.

Hogy mikor is jött emberi törvényként a hetedíziglen? ÉS hányszor lesz hetedíziglen, ha ismételten megtörténik az ok?

Hogy melyik korszak közös emberi tudatának volt a rendelkezése? És mi volt az első ok?

Érdekes kérdések, de jelen pillanatban csak az oldások fontosak.

Ahol nem halad az energia a sorsunkban, ott valami elnyeli. ÉS egy ponton visszaveri.

 Visszaütő energia gátolja a sorsunk tovább bontakozását.

A Notre Dame égésének szimbolikáját érdemes világunk jelenlegi állapota miatt átgondolni. Ha jól tudom, utoljára a francia forradalom idején pusztult  nagyot az épület.

Az épületbe beépítettek minden olyan szimbolikát, amely a hatalmat szimbolizálja és védi. Rápült egy olyan helyre, amely már hordozta magában a koncentrált erőt.

Amikor elkezdődik valami, akkor az eszme még lehet nemes.

Azt szokták mondani, hogy a cél szentesíti az eszközt. A véres forradalmak, sok ember pusztulása volt mindig az eszköz, hogy tovább lehessen lépni, megbontani egy régi mintahalmazt, és újat formálni.

A régit elpusztítani, hogy írmagja se maradjon, nehogy később veszélyeztesse a “hatalom átvételt”.

Írmag mindig maradt, láthatatlan szálakon szövődött tovább a sorsuk.

Az emberiség fejlődési korszakaiból maradtak fent gének. Vagyis lélekminták.

Mint ahogy a francia forradalom idején nem tudták kiirtani az uralkodó osztályt sem, a királyi családot sem, maradtak leszármazottak.

Az egyházi hatalom jelképét, a Notre Dame templomát lerombolták. De újra építették.

Amit akkor építettek, azt most megint megújítják.

Mi Asszonyunk. A nő, az alap női minták.

A férfiak is ezt formálják, tükrözik. A nők pedig önmagukon belül alakítják.

Letördelnek a vadhajtások. Kiégnek régi programok.

Nyitott korszakok régi programjai futnak egymás mellett. Nem egymást támogatva, hanem egymásnak feszülve. Bennünk. És általunk.

A most zajló lélek forradalom mondhatni azt, hogy elég véres.  Ősi és fiatal minták csapnak össze. Harag, düh formájában ölik egymást az emberek. És önmaguk.

Holott, ha mindez szépen egybefonódna, akkor nem kellene vérnek hullania.

Jézus hozta el az utolsó törvény csomagot az emberiség számára, elmondta miképpen lehet békés társadalmat építve, fejlődni úgy, hogy nincs véráldozat. Ő a vérét adta ennek beiktatására. Ez már önmagában mutatta, hogy hol tart az emberiség.

Ismét létrejött egy Út, amelyet rengeteg vérrel öntözve ástak meg.

Mindezt lehetett volna békésen, egységben, összefogásban. De az érdek az emberi társadalmakban nagy úr. A hatalom mellé állnak a gyengék, hogy védje őket.

Természetesen vannak hittel teli emberek is, akik a hitük miatt választanak csoportokat. Ha beleférnek az egyediségükkel a csoportba, akkor a része lehetnek, ha nem, akkor megölik őket. Vagy a lelküket, vagy a testüket.

De a tömeg a félelem miatt áll valahová. Belőlük lesznek az árulók, hiszen nincs hitük, csak félelmük.

Ezek a játszmák zajlanak lélek szinten. A forradalom most ott zajlik.

A cél ismét a Békés összefogás a Földön élt élet jobbá tételéhez.

Ez a cél, amely nemes. Ennek megoldásait ezernyi szemüvegen át nézi az ember.

Ha egyáltalán néz és meglátja a valóságot maga körül.

Emlékezetemben aktív képként él, hogy egy békés törzset hogyan írtottak ki egykoron. Ez örökké emlékeztet arra,  hogy ma még nem a béke földjén élünk. Meg kell védeni önmagunk és szeretteink.

De célként kitűzhetjük, hogy békére tanítjuk a környezetünk. Hálára.

A mai nap szava a HÁLA. Hálát adok mindazért, ami nekem ma megadatott. És gondoljuk át, hogy mink is van. Mivé is lettünk.

Az akadály, amely a sorsunkban jelen van, mibennünk lakozik. Egy olyan örökbe kapott minta, amely szigorúan felügyel minket. Mint a szigorú szülő a gyermekét. Sokszor túlzásba víve a nevelést. Tökéletes akar faragni a gyermekéből, miközben önmaga is tökéletlen.

Vizsgáljuk meg, hogy a viselkedésünk mások felé őszintén olyan, mint ami az életküldetésünkben megfogalmazódott?

Ha nem őszinte, csak felvett magatartás, akkor hogyan tudnánk őszintén viselkedni? Mi akadályoz benne?

Megszokás ural, mint a templombajárók nagy többségét? Vagy a félelem, hogy hátha pokolra kerül, ha nem viselkedik így és így?

Nem véletlen keverem ma az egyházi példákat és a viselkedésünket. New York-i Világkereskedelmi Központ leomlása, az épület maga, is szimbolikus jelentőségű volt. Akkor ott más zajlott a világban, a rombolás mást jelölt. Ledőlt a torony, amely képviselt valamit az emberiség közös tudatában. Most pedig az egyházi hatalom jelképe égett meg. Mint ahogy egykoron sok sok nő égett meg. De nézzük más oldalról.

Akit megkereszteltek, vagy a család egyházi gyökerekkel bír, az az ember a tagja az egyház csoporttudatának. Akkor is, ha megtagadja.

A csoporttudat amelynek része vagyunk, ha tudjuk, ha nem, meghatároz. Ha megtagadjuk, forradalmárok, kívül állók, magányosak  leszünk. És önmagunkkal harcolunk. Be kell lépni a rendszerbe ahhoz, el kell fogadni a rendjét, hogy tudjunk változtatni rajta. Még akkor is, ha nem értünk vele egyet. Ugyanez a tézis igaz a sorsunkra.

A család rendjét el kell fogadni, részévé kell válni, hogy javítani tudjunk rajt. Békével, példával, szeretettel. Tudni kell csendben lenni, figyelni, ügyelni, és hagyni hogy a dolgok maguktól formálódjanak, mutassák meg valódi tartalmukat. És tudni hangot adni a szónak, amikor ott van az ideje.

A család az elsődleges csoport tudat. Ez most csak egy információ, tovább gondolásra.

A hit, a hitetlenség, az ellenállás, és az elfogadás az alapja ezeknek a napoknak.

De a mai nap legyen a HÁLA napja, ez hasson át minket.

Történeteink kissé letisztultak. Megláthatjuk, ha van rá szemünk, hogy mi is az a valóság, amit eddig másnak akartunk hinni, mint ami.

Fájdalmas. Az önértékelésünkben zavart kelthet erősen, de jobb ha engedjük, hogy összedőljön egy torony, ami az ingoványra épült.

Ezek egy részét meg lehet beszélni. Egy része pedig olyan mélységekből fakad, hogy érdemes az okát felkutatni, és ott oldani, átalakítani a kezdő szituáció érzelmi világát. Hogy mi hová tartozik, azt pedig a saját bölcsességünkből, tapasztalatainkból kell megítélni. A felesleges beszéd sokszor több kárt okoz, mint önmagunkban a mások felé viszonyulás megváltoztatása. Csendben, megértésben.

Ez a hét az elmúlt hetek érzelmi kavargása, vagy dacos ellenállása után megoldásokat, oldásokat hoz.Felkorbácsolódhatott bennünk akár az eredetig, a hová tartozásunk kérdéséből fakadóan sok érzelmi dráma. De természetesen addig a pontig nyúlt le a mélységekig mindenkinél, ami ebben a sorsában a dolga, hogy megértse, átértékelje.

NÉzhettük külső szemlélőként, ami megengedte, hogy rálássunk jobban a helyzetekre.

Élhettük megélőként, amely viszont felhozta az elfojtásokat, amelyek belül pusztítottak eddig.

A kettő együtt volt igaz, és gyógyító hatású. De ne feledjük el, hogy a gyógyulás első lépései mindig nagyon fájnak.

Ma legyünk magunkhoz őszinték. Legyünk vizsgálódok és segítő szándékúak, hátha valaki megoldása, felismerése tőlünk függ.

A Húsvét előszele nagyon takarított minden családban. Lelki és fizikai családban egyaránt.

Engedjük a szennyest kitisztulni.

Ha fáj, ha nehéz akkor is. Nézzünk szembe téveszméinkkel. És engedjük el.

Egész héten a nagy minták egymás közötti rendezései zajlanak. Elég nagy zajjal, indulattal jár.Feszül minden húr, amit eddig próbáltunk szépen zengően megtartani.

Bár eddig is volt, aki erősen zengette saját vélt igazának húrjait, de most azok is megszólaltak, akik eddig bölcsebbnek látták, ha visszahúzódnak. Bármely okból is.

Ez nagyon lesarkítva azt jelenti, hogy az “Istenek” próbálnak egyezségre jutni, hogy senkinél ne legyen hatalmi, diktatórikus okforrás. Eddig minden korszaknak megvolt a sajátossága, amelyet a vezető forrás határozott meg. Az elkövetkezendő korszakban a tapasztalatokat átnézve próbálnak közös akaratból létrehozni rendeket. Ez így jól hangzik, de nagy zajjal jár, hisz sokszor nem értik egymást.

Ez ránk nézve nagyobb, mélyebb belső döntéseket kíván.

Saját nemiségünk, hová tartozásunk fogalmazza újra önmagát.Mit is szeretnék képviselni valójában.

A nemiség kérdése elégzavaros lett már. Énkép zavarokat takar.

A legláthatatlanabb zavaró tényező, amikor egy kislány az apai megfelelés miatt fiúsodik el, vagy egy kisfiú ellányosodik, mert anyának a lány megfelelőbb lenne. Véli ezt a gyermek a maga érzelmi világából. Ettől ő még születési  nemi jellegéhez választ párt, nőként gyermeket hív életre önmagából, (ha akar), de nőként férfias tulajdonságokkal bír, és ezért is írtam le a “ha akar” döntést. A férfi dönthet szabadon, hogy szeretne e gyermeket. A nőknél a testük jelzései ezt a döntést erősen befolyásolják.

Mint minden, ez is fejben dől el. Tévhiteken alapul. Az, hogy mennyire fog énképet cserélni a gyermek, az a megfelelési kényszerén múlik, amit örökségbe kapott. Nehéz ezeket oldani, mert ha valakinél már nemiségében van a zavar, ott már generációkon keresztül zajlik a férfias nő és a nőies férfi formálódása.

Most ebben az esetben annyira kell ezt átvizsgálni magunkban, hogy nőként mennyi a férfias tulajdonságunk és reakciónk a kapcsolatokban.  Férfiként ugyanígy.

Ha túl keményen és nagy tűzzel reagálunk helyzetekre, az férfias tulajdonság. Érdemes magunkban a gazdáját megkeresni, és leválni arról a sorsról. Én az apai nagyszüleim játszmáit játszom ezen a héten. Mivel apán keresztül jön, ezért férfi mintaként. Ez egy felismerés.

Mivel a bátyámat elfogadták első szülött fiúként, a leány gyermek pedig csak egy felesleges történet lett, így feléjük az elfogadási kényszerem erős. Ez köt hozzájuk, és a jelenlegi élethelyzeteimhez.

Ezeket azért írtam le, hogy eszerint tudjatok magatokban is körülnézni.

Tehát egy erős férfimintát le kell választanom, mert nem szolgálja a sorsomat, csak nehezíti. Nincs dolgom vele, csak beleragadtam.

Ez az egyik vonulat.

A másik a belsőtűz, amely kitör belőlünk. Hogy mi is táplálja? Önmagunk sérült részei. Ez a tűz pusztít.

A sérült amazon, a sérültszibilla, az anyja által szeretetlen férfi. Az anya által szeretetlen férfi itt egy olyan nőt takar, aki domináns férfi mintát őriz önmagában, ezért a szeretete nem lágyan ölelő anyai, hanem anyagi paramétereket tesz a gyermek köré és eszerint vár el tőle.

És ebben a fiú nem érzi a női lágyságot, így szeretetlen marad.

Szeretetlen részeink most tűzként égetnek minket. Mások pontosan betalálnak ütéseikkel. Mi pedig rájöhetünk, hogy énkép zavarainkat rendeztük e, és mi maradt még meg.

Mindemellett ott van, hogy leégethetjük magunkról az őseink azon örökségeit, amely szeretetlen részekből fakad, és nem kellene már tovább vinnünk. De végül is ezekről beszéltem eddig is, más és más megközelítésből.

Még egy mintát leválaszthatunk. Azt, aki csak a tökéletes megoldásokat fogadja el az embertől. Az örök elégedetlen.

Addig nem enged ki ördögi körökből, amíg a legmagasabb szintű megoldást nem képes átérezni az ember. Ígérget számára, megtéveszti, hogy legyen reménye tovább szolgálni, de igazából nem engedi ki a fogságból, és állandóan talál számára bűnt, amellyel visszaküldi szolgálni. És bűn mindig akad, akárcsak annyi, hogy képtelen volt valaki a káosz örvényében boldogkodni, vagy az elfogadást nem tudta gyakorolni akkor, amikor valaki fontosat elveszített.

Ebben a világban ez nagyon nehéz. Ha percekig sikerül is megoldani olyan helyeken, ahol békés emberek és tiszta helyek vannak, mindez a mindennapi kapcsolataink és körülményeink között igen nehéz.

Ennek felülbírálása egy ideje zajlik már, az “istenek harcában” ez is változtatásra kerül. Ha az emberi tudatosság a közös célért eléggé erősnek bizonyul.

Én a magam részéről nem nagyon tudtam mást tenni, mint hogy bocsánatot kérek mindenkitől, őseim és magam nevében, akinek bármiben, bárhol is ártottam. Mindezt mély alázattal, tiszta szívből. Minden szinten.Megbocsájtok mindenkinek, aki ártott nekem tudatosan vagy tudattalanul. Bármely szinten is.

Ezzel lezárom a terhek cipelését, amelyet átfűztek hozzám láthatatlan szálakon tudathálók.

Nehéz a belső feszültségeinkkel bánni. Ezer oka van. De az alapok ott keresendők, amikor nem védett meg minket az, akinek a dolga lett volna. A sérült rész védi önmagát túlzottan, vagy áldozatként létezik.

Beemeltünk a sérült részre olyan mintákat, amelyekhez ebben a sorsunkban semmi közünknek nem kellene lennie. Ezt kell most rendeznünk.

Ez a nap az erő sötét oldaláról szól és azok oldási lehetőségeiről.

Gyors tempóban járunk be egy belső utat. Az út átvezet a mostani sorsunkon. Megérinti azokat az Eseményeket, ahol mérföldkövek voltak.

A mai nap az erő harmonizációjának a napja a poláris világban.

Az utolsó pár üzenet mind ehhez a naphoz kapcsolódott. MA megnézhetjük, hogy hol is tartunk.

Mire vagyunk vakok és süketek.

Ellenségesnek vélt helyzetekben hogyan tudunk szeretetet érezni.

Az elfojtás nélküli békés belső energiák miképpen tudnak megnyilvánulni a külvilág felé.

Ezzel azt is megmutatjuk, mennyire értünk meg másokat. Mennyire látunk bele mások helyzetébe.

Vagy csak vélünk önmagunkból fakadóan valamit és rávetítjük másokra?

Tegyünk a mai napunkba kicsit több intuíciót, mint szoktunk. Legyen mellette tudatosság.

A tudatosság szó ebben az esetben azt jelenti, hogy átlátom a játékban szereplők igazságát és ahhoz képest helyezkedek bele a játszmába. Vagyis képes vagyok csoportban működni és az erőimet eszerint határozni meg.

Kiderül, hogy milyen “régi új” lélekmintákat sikerült alkotnunk.

Vagyis hogyan sikerült egy ősmintát rendbe tenni úgy magunkban, hogy lelkünk magja már nem félelemből fakadó érzésmintákat tükröz és vetít, hanem az eredendő tiszta valóságot.

Ez lenne a cél. “eredendő tiszta valóság”

Hogy mi takarja még el a szemünk elől?

Az érzelmi reakcióinkban ott lesz az összes válasz. Vagy a hiány, vagy a túltöltés megmutatja.

Egy nagyon erős minta kér szabadulást. Én csak Jégkirálynőnek hívom.

Ez a minta a Demóna című filmben nagyon szépen ki van dolgozva. Bukásával, tornádó erejével és megoldásával együtt.

Azok a nők akik ezt hordozzák, sok elfojtott haraggal rendelkeznek, befagyott érzelmekkel és ebből eredően rideg, “embertelen” megoldásokkal.

Mert hát mitől ember az ember?

Nem a szellemi magaslatok rideg rendjének betartásától.

Attól ember, hogy érez. Félelmet, boldogságot. Hogy elbukik, de utána elrendezi.  Megmutatja milyen érzelmek motiválják, és keresi rájuk a megoldásokat.

Bevallja ha elkövet valamit, mert tudja, hogy nincs ember bűntelenül. Szereti azokat, és nem ostorozza,  akik tévelyegnek. Mint a túl élénk, meggondolatlan gyermeket az anyja.

Az ember mer szeretni. Tudja, hogy fáj, hogy veszíthet, de SZERET.

Nem agyban, nem kimondva percenként, hanem megéli. Érzi a lüktetését, az erejét, a tisztaságát.

Engedjük meg ma mindezt magunknak. Érezzünk rá az önzetlen szeretet csodájára.

Ez az időszak a belső harag feldolgozásának az ideje egészen húsvétig.

Első körben gondoljuk át. Elfojtjuk, vagy megéljük, vagy kimondjuk?

Érzés vagy gondolat szinten kezeljük?

Ezek után nézzük végig, hogy milyen helyzetben gerjed bennünk harag.

Utána azt, hogy nem helyzet, hanem ember váltja e ki. Akár élő, akár holt.

A cél az, hogy ráérezzük, hogy az én részek játszmája gerjeszti a haragot. A harag a legnagyobb gátunk, ezért el kell érnünk, hogy gondolat és érzelem szinten nem jelenik meg. A következő lépésben pedig pozitív érzelem jelenik meg a helyzetben, vagy az emberre gondolva.

Ez igen nagy kihívás, nagy munka, de a sors csak így enged tovább.

A harag és az elvárás édes testvérek.

A harag és az énkép zavarok, az önértékelés szorosan kapcsolódnak.

Régebben írtam arról, hogy ha a legnagyobb ellenségeink felé tudunk szeretettel fordulni, érezni, megélni a szeretetet, akkor sikerül kioldani önmagunkban karmikus mintákat.

Ha túl sok a harag, szinte már gyilkos bennünk, az minket pusztít elsősorban. És a környezetünkben azokat is, akik segíteni szeretnének abban, hogy a helyzet oldódjon az ős ellenség minták között.

Mert a haragunk, ami önmagunkból gerjed, két bennünk lévő aktív minta ellentéte. Ehhez jön meg a külvilágban a tükör.

Betegségeink nagyrésze a harag energiából fakad.

Haragszunk apánkra, mert…

Haragszunk anyánkra, mert…

Haragszunk a párunkra, mert…

Haragszunk a gyerekünkre, mert…

Haragszunk a szomszédra, mert…

Haragszunk a kollégára, mert…

Haragszunk népcsoportokra, mert…

Haragszunk a kormányra, mert..

Haragszunk Istenre, mert…

Haragszunk, mert nem segít valaki…

Haragszunk, mert beleszól valaki…

Haragszunk, mer túl sok vagy kevés valami vagy valaki…

És lehetne még sorolni. A családban megjelenő harag felsőbb szinteken is ott van. Kormányra, népre, istenképekre, hitrendszerre stb… Ezek sokat nehezítenek a sorson, és az embert magát nagyobb nehéz mintákhoz köti. A harag és a gyilkos minták nagyon össze vannak kapcsolódva. A gyilkos minták vagy minket vagy másokat ölnek. Vagy testi, vagy lelki szinten.

Ezek nagyrésze elfojtott harag, a tudatunk nem is tud róla. Kaptuk örökségbe.

ŐSi játszmákat játszunk anélkül, hogy tudnánk.

Csak egy nagyon leegyszerűsített minta.

Ha valaki nagyobb mintákat hordoz, akkor a maga sorsában lejátszhatja királyi családok belső visszáját. Valamelyik szereplőként. Anélkül, hogy tudná. Persze mostanság már a “régi életek” , a reinkarnációs utazások ezeket fel tudják térképezni. Vagy egy jó masszőr ki tudja szedni a lenyomatokat.

Ha az agy megérti a rejtett harag forrásokat, akkor elkezd az oldásért dolgozni. Meghozza a helyzeteket, amiben újra és újra értékelhetjük a reakcióinkat.

Elfojtani nem szabad, úgy tenni mintha….  Nem szabad.

Ki kell mondani, és megérteni a választ. Nem önmagunk belső haragját vagy elfojtását kergetni, hanem mások belső indulatát is megérteni.

A belső haragos ÉN így kaphat jó válaszokat. A legtöbb harag alapja félreértés. Félreértékelt viselkedési mód. Más emberek miértjeire való süketség és vakság. Csak a belső kényszer újra és újra megélése.

Szóval ha az agy érti a helyzetünk, és a belső örökségünk okát, akkor lehet rendezni jól a haragvó én részünk.

A legbékésebb emberben is ott rejlik az elfojtott harag. Ami áldozatot csinál belőle.

Az áldozat elöbb utóbb gyilkossá válik.

Még egy téma kapcsolódik ide a nagyobb mintákból. A Szentek példája.

Sok Szent igazából nem volt az. A Szent azt jelenti, hogy IGAZ. A VALÓSÁGOT mutatja. EGY IGAZ érzés és gondolati mintát. AZ IGAZ szó itt nem poláris, csak vegytiszta szeretet. A valóságos, amely mindentől függetlenül nyilvánul meg.

Az EgyHÁz a szentekből példát faragott , hogy létrehozzon egy dogmát. Egy viselkedési formát, amely számára kedvező volt. “áldozzad fel magad” “csak így és így mentheted meg a lelked” “csak én mondhatom meg, hogy  a lelked mitől tisztul meg”

Bűntudat és büntetés. Sok harag okozója.

Torz hittételek miatti sérülések, sok harag okozója. És ide tartoznak a spiritális hitrendszerek is.

Fenntarthatatlan “rendek” miatti sérülések, sok harag okozója.

Gondoljuk mindezt át önmagunkra lebontva.
Nézzük át, hogy hol is tartunk.

Az erő táplálója a béke vagy a harag. A fekete mágia táplálója a harag, amely a halálba vezet. A béke soha ne legyen elfojtás vagy érdek alapú.

A mágia eredendően egy tiszta erő volt, amely életet hordozott. Mágia a magból kihajtó növény is.

Békesség legyen a lelketekben és a testetekben. HOgy mindez a szellemiségben is meg tudjon jelenni.