Mai nap engedjünk el minden olyan területet, ahol a tökéletességre vágytunk.

Tökéletes párkapcsolat. Hogyan lehetne, amikor még szüleink tévedéseinek következményei is bennünk élnek lenyomatként?

(ikerláng gondolatok, amelynek a lényege valószínűleg más, mint amit mi hiszünk róla)

Tökéletes család. Hogyan lehetne, hiszen a család az ok-okozat körforgások tükre, és leginkább nekünk mutatja a hozott, örökölt, hitrendszeri gondolat mintáink. Fájdalmaink, örömeink forrása.

Tökéletes barátság. Hogyan lehetne, mikor világunk még a bizalmatlanság és a tévhitek forrása.

Tökéletes viselkedés, megoldások. HOgyan lehetne, amikor nincs ember, aki tisztába lenne önmagával. Valóban. Nem felépítve egy illúziót, hanem pucéran, ahogy megszületett. Ahogy távozott előző életében.

Tökéletes szellemi törvények. Hogyan lehetne, amikor minden szinten nagyobb a káosz, mint a békés rend.

Engedjük meg a hibáinkat. Testi és lelki hibáinkat. Csak úgy tudjuk gyógyítani, ha bevalljuk őket önmagunknak.

Fogadjuk el, hogy bármi ami történik, rólunk szól. Nem másokról, hanem rólunk. Szellemi, lelki életünkről, láthatatlan világunkról és megélt fizikai világunkról.

Most cselekedni érdemes. A várakozás nem kifizetődő a sorsunk további alakulásához. A fura dolgok, lehetőségek érkezését is fontoljuk meg. Nem az az út fog megnyílni vélhetően, amelyről azt hisszük, hogy arra lenne jó menni. Egy régi út nyílik vissza, jobb megoldást kérve, és adva. Ha jól játsszuk el a ránk rótt szerepet.

Soha ne feledjük egy percre sem, hogy minden ok-okozat összefüggésben működik. Ez az emberiség egyik alaptörvénye, amely még mindig mozgatja a sorsunk.

A régen elhanyagolt életterületek most megmutatják a hiányt amit okoztunk. De a lehetőséget is, hogy javítsunk. Nehezen fog menni? Nem baj. A lényeg az, hogy menni fog, a hiányt be lehet tölteni.

Hibás, indulati döntéseink következményei szintén megmutatják magukat. Soha nem késő békés lelkületből dönteni. Rendezni. Elengedni. Újra kapcsolódni.

Ne gondolkodjunk túl sokat. Mert hátha eszünkbe jutnak régi sérelmek. Ezek most senkit nem segítenek jó döntésekhez.

Mára már érettek lettünk jó döntésekhez. Nemesedett a lelkünk, hogy felismerjük valódi helyünk, érzéseink, vágyunk.

Bízzunk benne, hogy a szemünk rányílt arra, hogy lássuk mások ellenünk elkövetett hibáinak valódi okát. Félreértés, tévhit? Erre ráépült hibás magatartás? És annak következményei.

Van bőven. Sok fájdalom született mindebből.

De valahol meg lehet mindig állítani a generációról generációra növekvő energia görgeteget, amely tévedésen alapult.

Túl sok pusztulás van már mögöttünk, értelmetlen halál.

Ha nehéz is, de meg lehet állítani a görgeteget, és visszabontani a hagymahéjakat.

Engedjünk kihajtani friss hajtásokat a sorsunkból. Mindezt úgy, hogy a fa törzse, (lábaink, szüleink) a fa gyökerei, (lábfejünk, őseink és Földünkhöz való viszonyunk) rendben legyen.