Az elmúlt hetek viharai mindenkinél felkavarták a port. Ez  jelen esetben az eddig cipelt, meg nem oldott érzelmi blokkok megkövülései, az ősök árnyaitól reánk ragadt megoldatlan feladatok, amelyek a jelen sorsunkban is szerepet játszanak,  és a vállalt feladatunk,  hogy miért is vagyunk jelen ebben a világban.

Mindegyik önmagában is nehéz kérdéskör és elég összetett. Sok szál, kötés gomolyog nem megfelelő irányba, össze van bogozódva, vagy éppen nem oda kötődik, ahová kellene. Itt most a fizikai test mellett lévő energetikai testről beszélek. Úgy néz ki, mintha sok-sok színű hímző fonalat  csak beledobáltak volna egy dobozba és ott az idők folyamán összegubancolódtak, mivel a dobozt nem nyitották ki és nem tettek rendet a gombolyagok között.

Ugyanakkor mindez nagyon egyszerű és átlátható, ha szép rend van a dobozban, mert minden egy pontra mutat. EGY a megoldandó feladat. Minden más csak az ehhez vezető út. A doboz alján a gombolyag csomó alatt ott van egy kihímezendő kép. EGY. A feladat, amihez a sorsunkba való belépésünkkor megkaptunk eszközöket. Valahogy úgy gondoljuk el, mintha egy zsákban sok lezárt boríték lenne. Ezeket fel kell nyitnunk egy adott időpontban, és kibukkan belőle egy szó, amely onnantól elindít egy programot az életünkben. Hogy a zsákot elhagyjuk-e útközben, mert úgy gondoljuk vigye más, vagy éppen ellopták tőlünk, mert úgy vélték kincset hordozunk,  vagy úgy elfáradunk, hogy eszünk ágában sincs már kinyitni egy újabb borítékot és szembenézni a benne lévő szóval?

Van, amelyik boríték nagyon szép szót hordoz.

Van, amelyik boríték nehézséget.

A borítékok egy része generációról generációra öröklődik.

Van, olyan ember aki úgy dönt, hogy az élete elején kibont minden nehéz borítékot.

Vannak a szerencsejátékosok, akik kinyitják a borítékot, és eldobják. Csak a nyerő borítékot akarják. A kíváncsiak felveszik mások eldobott borítékját is.

Sok a variáció.

Ebben az évben a sorsokban nagytakarítás van.

Ha akarjuk, ha nem, előbukkannak a ki nem nyitott borítékok, előjönnek azok,  amiket félretettünk.

Az ősi lélek, amely elindította a sorsok szövődését, szeretne visszakapcsolódni a JelenPontba.

Ahogy áramlik az tér-idő csatornákon a JelenPont irányába úgy tolja maga előtt a szennyet, amit senki nem oldott meg. Mintha a vulkán felébredne és kitörne. Kidob mindent a felszínre.

A JelenPontban a felszínen, rengeteg szellem létezik úgy, hogy fogalma sincs, hogy meghalt. Nincsenek már jó ideje meg az ősi szertartások, hogy szétbontsák a halál pillanatában a testet és a lelket.

Beégett pillanatok tartanak fent, sorsukat elméletben befejezett lelkeket. Ők igazából befejezetlen ügyeket hagytak hátra.

A nyitott borítékjaikat szeretnék megoldani.

A takarítás része, hogy akik ebben a sorsunkban „halottlátónak” születtek, ők kénytelenek ezt, ha félnek, ha nem, most bevállalni, ha eddig nem tették.

Az ő sorsukban ott van az a lélekminta, amely Hídként szolgál. Tudattalan, vagy tudatos szolgálat lesz-e belőle, ez már az egyeden múlik. Az ő kiképzésük zajlik jelenleg.

A másik folyamat, hogy a múlt árnyai a helyükre kerüljenek. Erre kiépült egy rendszer, egy program, hogy a megoldatlan feladataik ne pusztítsák el a JelenPontban élőket.

Ezzel tulajdonképpen a gombolyagos dobozban elkezdődött a rendrakás.

Egy nagy ősi kérdéskör is felbukkant a sötétségből.

A nő és férfi viszonyának megváltoztatása. Háborúk helyett létrejöjjön az egyensúly. Egykoron a női és a férfitestben élő egyformán elérte a lélek mélységeit és magasságait. Nem kellett a férfitestben élőnek eltúlzott női mintákat hordoznia, hogy a teremtés szellemi szintjeit is meg tudja mozdítani, a lélek mélységeit tudja vizsgálni.

Itt most csak gondoljunk arra, hogy akire az mondjuk, hogy „pasi” és olyan szuggesztív ereje van, hogy a nők vakon követik, nos ő fizikai szinten valószínűleg erős, határozott, meghatározó, birtokló, de nem ér el olyan lélek szinteket, hogy végtelen bölcsességgel tudja irányítani a reá bízott területeket. Egy lélekben erős nővel az oldalán, viszont igen.

Azok a férfiak, ( és ez nem függ össze a szexualitással) akik a lélekkel foglalkoznak, vagy művészetek útján érintik meg a lelki szinteket, női mintákat hordoznak többségben. Nem lesznek homoszexuálisok, ha nem választják ezt útnak, de vannak nőies vonásaik.

Vagy egyszerre több nővel tartanak fent kapcsolatot, mert rajtuk keresztül válik elérhetővé számukra az a szint, ahonnan Életet lehet teremteni. Vagy sikerül megtalálniuk az a nőt, aki megosztja vele a Teremtő Mintát. Hogy ennek melyik szintjét, az már a nőn múlik, és az ő általa elérhető lélekszinteken.

Ez így most le van sarkítva erősen, de a lényeg benne van.

Hogy miképpen került a női testhez, vagyis női lélekmintákhoz  a teremtő energia Élet teremtő része?

Hogy miért lett felosztva így ebben a világban, hogy a férfi megműveli a földet a nő pedig beveti élettel? Talán azért, hogy megtanulják egymást valóban megbecsülni, valós értéken kezelni?

A sötétségből több eredet kép is felbukkant, de a teljes kép még nem látható. Ami látható, hogy a férfi önként adta át a nőnek. A nő nem értett egyet a férfi döntésével, más Tervet látott hosszú távon eredményesebbnek, és elindult. Itt szétvált az addig jól működő rendszer.

Ez talán az a pillanat, amikor Ádám oldalbordájából kiemelkedik Éva. Természetesen szimbolikusan. Elhagyják a Paradicsomot, az Áldott állapotot.

A férfi azóta keresi a nőt, akinél a teremtő ereje van. A nő nem adja vissza addig a pillanatig, amíg meg nem látja a férfiban a hűséget, kitartást, a gyermekek védelmét.

Itt most viszont kérlek benneteket, olvassátok el a következő írást. Mert a férfi csak akkor tudja megadni a nőnek amire az vágyna, ha….

Az írás Molnár Csanád tollából származik.

Mert mindig kettőn áll a vásár.

„A férfi, aki vár egy nőre…

Gyere velem oda, ahol még nem voltál! Ahova mindig is vágytál, ahol a legjobb helyen leszel. Oda, ahova csak egy ajtón át juthatsz.

Annak az ajtónak a kulcsát adom most neked, ha akarsz, beléphetsz rajta, ha akarsz, maradhatsz. Ne félj használni, nyisd ki az ajtót, ne állj meg a küszöbön, rá ne taposs, a sarat se azzal szedd le a cipőd talpáról, csak lépd át bátran! Gyere be hozzám! Nálam otthonra lelsz, biztonságban leszel. Nem csak egy éjszakás vendég lehetsz, annál többet adok, csak ne félj, gyere velem, gyere bátran!

Házamba ne hozz sok csomagot, ne hozz bőröndöket, ne cipelj felesleges terheket! Azokat tedd le, mielőtt megérkezel, ne akard, hogy egyből megtudjam, mennyi mindent hordozol! Nem kórházba teszed a lábad, így ne sebesült, űzött vadként gyere! Előbb gyógyulj meg, ragaszd össze azt, ami eltörött. Ne gyógyír legyek, de bosszú sem – azért, ha valaki, valamikor meggyötört!

Nem lehetek számodra vigasz, zsebkendőm nincs, amit telesírhatnál, ha bánatos vagy. Nem lehetek pótszer azért, ha még mindig valaki után bánkódsz! Ne legyek játék a kezeid között, és én sem foglak álarcokban fogadni, ha te is őszintén köszönsz.

Nem játékot akarok, így kérlek, én se az legyek. Nem teszlek rabommá, ha te is engeded, hogy a szárnyaim szabadon maradjanak, és akár az égig repüljek veled. Ne add oda mindened, maradjon neked is valami! Legalább az, ami neked ahhoz kell, hogy erős maradhass, hogy ne érezd tehernek, rabságnak azt, hogy velem vagy. Ne kéresd magad túl sokáig, ne játszd el egy apáca szerepét, aki a kolostorban szentként éli életét! De ne is ugorj első szóra az ágyamba – ne legyél se túl könnyű, se túl nehéz!

Nem várnak égig érő várfalak, a vizes árkot is betemettem régen. Rács sincs már az ablakon, de még a redőnyt is felhúzva tartom, hogy otthonom a béke szigete legyen, amikor belépsz és körülnézel.Nincsenek penészes falak, friss, tiszta a levegő.

Gyere velem, és megtudod! Nem ontom rád azt, amit átéltem, nem árasztalak el egyből egy érzelmi hullámveréssel. Nem terhellek azzal a sok mindennel, amiket a gardróbom legfelső polcain őrzök. Nem bontatom ki veled a pókhálós, „emlékeim” feliratú dobozokat, amikben minden korábbi fájdalmam megtalálható ugyan, de azok mind méltó helyükön nyugszanak.

Nem leszek terhedre, pihenhetsz, ha akarsz. Nem leszek sok, hagyom, hogy otthonosan mozogj, hogy biztonságban érezd magad. Ne menj tovább, ha megtaláltad nálam azt a helyet, ahol nemcsak kikötni, de lehorgonyozni is érdemes! Viharok jöhetnek, de ha erős a szál, ami összeköt, akkor nincs mitől félned, megóvlak még a tornádótól is.

Esőben esernyőd, metsző hideg, téli szélben kabátod, sálad és sapkád leszek. Sárban taposva én leszek a csizmád, hogy ne kelljen tartanod semmi olyantól, ami neked nem jó. Védelek a támadásoktól, megóvlak, őrizlek a viszontagságoktól, de csak akkor, ha szívedből jövő szándékkal akarod. Nem kötelező semmi, de ha jössz, akkor ne úgy tedd, hogy közben folyamatosan hátra tekintesz – vagy már túlnézel rajtam és mindazon, amit nálam találsz!

Jöhetsz is, maradhatsz is, mehetsz is. Csak egy érzés és egy választás kérdése, hogy melyik úton indulsz el. Az indexet ne felejtsd el kitenni, mielőtt lefordulsz, hogy ne derült égből villámcsapás legyen az, amikor elfordulsz tőlem!

Gyere velem, hogy megismerhess, hogy megtudd, mi az, amit adhatok!

Gyere velem, hogy lásd, amit mutatok!

Gyere velem, hogy érezd, amit számodra nyújthatok!

Ha nem lépsz, akkor ott maradsz, ahol én nem vagyok, ahol én sosem lehetek.

Molnár Csanád”