A “macskalátás” következő állomása, hogy a macska törzs csillageredetének, gyökereinek háborús emlékezete kiemelődjön. A NapFiú oroszláneredete, az őt befogadó Plejád nővérek közötti viszály, amely miatta alakult ki, mind mind a felszínre jött és az emberek ezernyi módon játszották ki részleteit. Birtoklás és féltékenység a női mágiában?

Oroszlán akarat és hatalmi vágy a férfiak között?

És ez már keverve van, hiszen a női – férfi minták összekeveredtek már az ellenkező nemben is. Atlantisz bezáratlan kapuinak eredményeként. Szellemi családok, klánok háborúi átnyúltak ide, ebbe a korszakba, megalapozva a sötétség korszakainak eljövetelét.

Hogy hány háború volt itt a Földön ezekből a viszályokból? Hogy a macskafajokon belüli háborúk is még tartanak? És akkor még a többi szellemi (Csillag) családról nem is beszéltünk.

Ennek eredményeképpen az ember és állat között is létrejött a “háború”.

A nagymacskák nem éppen emberbarátok. Gondolom sokan olvasták a Beavatás című könyvet. Gondolok itt a fáraó leányának oroszlán által okozott halálára és annak következményeire. Ez egy emlékezet, amely sokak életére kihat. És egy ősi félelem a macskafajták felé. Amit próbálunk a házi macskákon keresztül oldani.

Az arénákban is sok ember halálát okozták nagymacskák, és mindez azért megidézve, nehogy az emberi lélek ki tudjon békülni a nagymacskák szellemi családjával.

Itt azt kell átgondolni, hogy a nagymacskák is egy formavilágot képviselnek, egy lelkületet, amely a galaxisból érkezett. Mint ahogy az emberi test is kialakult egy energiaforma sűrűsödése által, az állati testek is ugyanígy alakultak ki. Mindegyik jogosan tartózkodik ebben a világban, Földanya befogadta és felnevelte őket. Ugyanakkor megtört a két faj között a lélek összhang, és az ősi ellenség kép felszínre jött. A “szerelem” érzésforma, vagy inkább a nemi vágy törte meg az összhangot. Mint minden faj között.

“A szerelem a gyermekek játszószere”

Itt a szerelem szó a testi vágyhoz kapcsolódó kényszeres összekötődést, a kémia pulzáló erejét jelenti. Ezen átkelve, megértve lehet szellemi szintet váltani, és emberiségnyi, vagy galaktikus gondolkodásmódra, érzésvilágra szert tenni. És hát ez az ember buktatója. Itt veszíti el a Föld közös tudatához való kötődését.

Megtörtént szombat hajnalban egy kiegyezés a macskafajokon belül. Ennek következményeként az emberi és macska csillagcsalád lelkületének egy része egyesült a BÉKE energiáiban. Az ősi harag enyhülni kezdett, melynek eredményeképpen emberek békülnek össze. Népek lelkében kezd oldódni az ősi gyűlölet a másik nép ellen. Ez még idő, de a béke paktum megköttetett.

Érdemes elgondolkodni, hogy nácik vajon hová tartoztak? A 19. Századi háború már csak ismétlődése volt ezen fajon közötti háborúnak. És lehet nem a legdurvább. Mégis azon a ponton már elkezdődött a megállapodások előkészítése, és ezen karmák megértő fázisának előkészítése. Az 1991-es Boszniai háború is ennek egy fejezete volt. Érdemes átgondolni a mi népünk elhelyezkedését is ezekben a háborúkban.

A macskák mellett a madarak lélekminőségeinek megbékélése zajlik.

Tegnapi napon a látásom ehhez kezdett igazodni. Ezért el tudom mondani, hogy a madarak az elemeket látják és a létezésüket ezekhez kötik.

A levegő mutatja magát a legerősebben. Csodálattal figyeltem a madarak reggeli “nagytakarítását”. A levegő tele van beszélő ködszerű arcokkal, negatív energia koncentrátumokkal. Apró buborékformákban hologram szerű történések. Repdeső szürke ködszerűség, amelyből hallani lehet az irigység hangjait. Szálldosnak össze vissza, hirtelen felgyorsul és rátapad valakire. Belenyúltam egybe, azt gondoltam szétpukkad, de nem vonzottam. Régebben ezekkel sokat foglalkoztam, ezért tudom, hogy az ember azért táncol, énekel, végez fura kézmozdulatokat önkéntelenül, hogy ezeket oszlassa szét. A mágusok ezekből gyúrnak formát. Stb…

Ezernyi forma repdes körülöttünk más és más tartalommal. A madarak pedig ezeket szedik össze, törik szét a hangjukkal. Mindegyik madárhang más formát hoz létre. Amit én láttam az egy hurokszalag volt, amely behatolt az energia gömbbe és szétszedte. A benne lévő kép pedig darabokra esett. És értelmetlenné vált darabokban. Néztem a varjakat. Lesben álltak, és nagyvadakra vártak. A nagyvad pedig megjött egy gomolygó szürke ködbe bújva. Olyan hangot lehetett hallani, mint a mesében a boszorkány kárörvendő nevetését. A varjú pár egyszerre lökte be magát és a szárny és a csőr megtette a magáét. Mintha elvágták volna a torkát.

De tudom, hogy mint mindennek, van a madaraknak is sötét oldala. És ezt az ember adta nekik.

Tehát neki is kell visszavennie.

Azt biztosan mondhatom, hogy az ő takarításuknak kimondhatatlanul sokat köszönhetünk. Az az ember, akinek a lelkében ott a Madár, ő szintén sokat tesz az emberiségért. Tisztogat, amerre jár.

Akinek macskaenergia van a lelkében, ő pedig az energia szálakat rendezi, tisztítja.

A másik elem a víz, ami sikerült még kifigyelnem valamennyire. Ezért tanácsolnám azt, hogy ha valaki szeret ülni a kádban, csak tiszta vízben tegye. Amikor mosakszik, akkor zuhanyozzon. A víz energiája mélyen behatol a bőr alá, de csak ott, ahol nincs kővé merevedett izom, szaru szerű bőr, megkérgesedett energiablokk. Ha szennyeződés van a vízben, onnan is merít információt, amelyet bejuttat a testbe, amely aztán küzdeni kezd ellene.

A víznek van egy olyan tulajdonsága, hogy állandóan rendeződni akar a saját tökéletes formavilágára. Ami belekerül, azt is átalakítaná. De a túl sűrűt nem tudja. Ott elakad mint a gátnál, és csak csapdossa, fájdalmat okozva, hisz az ő törekvése, hogy mindent visszarendezzen eredeti állapotára. Egy csodás energia, az öngyógyítás legfontosabb eszköze.  A bennünk lévő víz ugyanígy működik. Minden visszaállítana az eredendő formára. Ugyanakkor nem jut el a test bizonyos pontjaira. Mert gátak vannak.

És itt már közbeszól az érzelmi életünk és félelmeink, amelyek a leginkább képesek kövesíteni, akadályokat építeni.

És itt, ezen a ponton elmondanám azt is, hogy madarak éneke a vizet rendezi bennünk. A hajnali madárének, az éjszakai tudatalatti kiáramlás legjobb tisztogatója. A legjobb nyugtató.

Ahogy elnéztem a galambokat, bizony hálásak lehetünk nekik. Nem egészen értem még, az ő munkásságukat, de a boldogtalanság energiáira vannak rá állva. Mintha ők takarítanák azt az akadályozó energia formát, amely nem engedi az emberi kapcsolatokat békésen érvényesülni.

Összehozni az összetartozó embereket. ÉS már ők is betegek.

Az állataink belehalnak az emberi sötétségbe. Talán ezért is kapnak vissza emberek, állati látásmódokat. Hogy az élettér ismét egy és megbonthatatlan összetartó közösséggé váljék.