Többször írtam már Férfi és a Nő örök háborújáról. A háborúk eredetében a férfi a racionalitás, a nő pedig a varázslat. Az idők folyamán ezeknek túlerősödése, vagy hiánya okozott olyan zavarokat, amelyek

kis léptékben párkapcsolati problémákat, abból leszármazottaknak érzelmi blokkokat, pszihés problémákat okoztak,  nagy léptékben háborúkat.

Mára már a két világ külön szakadt. Amit dominánsan látunk, érzékelünk, ez a racionalitás világa. A férfiak világa.

A racionális szó alap jelentése: ésszerű, célszerű.

A kérdés mindig az, hogy meddig terjed el egy ember látásmódja, hitrendszere? Vagyis  meddig lát el az ok-okozati következmények láncolatában. A tág látókörű férfi Királyi lélekminőséggé válik. A szűk látókörű pedig saját magáig.

A racionalitás nagyon jó, ha valaki a döntéseit ésszerűen határozza meg, átlátja a következményeit. Hosszú távon képes felfűzni a történések vázlatát.

„most számomra ez a jó, ezért  ezt cselekszem” Itt megáll önmagánál a történet.

” mindenki számára ez a jó, ezért ezt cselekszem” Itt pedig gondoskodóvá válik és mindenki érdekét szemléli.

Varázslat  szó jelentése : bármely oly hatalom vagy erő, amely megmagyarázhatatlannak tűnik.

Áthatolni a racionalitás szövetén, megbolygatni a benne lévő törvényszerűségeket.

Varázslat nélkül az ember boldogtalanná válik, elveszíti gyermeki naivitását. Elveszíti a hitet, hogy nehézségek idején is történhetnek csodák.

Ha így nézzük, akkor ott van a jó párkapcsolat képlete.

A férfi az ésszerűség, tervszerűség, a nő pedig a hit, hogy minden megváltoztatható.

Az igazán jó LÁTÓ meglátja a tervszerűséget a sorsban, és a benne rejlő csoda lehetőségét. Észeveszi a változtatás mérföldköveit, és felerősíti azokat a képeket, amelyek megfordítják az energia pólusait pozitív irányba.

Azért,  mert hordozza a csodát a vérében. Ez egy olyan HIT, amely Jézusban is ott volt. Bármi történt, bármit élt meg, bármit tettek vele az emberek, nem tudták kiölni.

Hogy mindezt egy férfi hordozta? Miközben azt mondtam, hogy a nők hordozták alapjáraton a varázslatot?

A misztérium nagyon érdekesen határozta meg. Szűz testben, Istentől fogan fiú tudja a varázslatot életben tartani. Ez számomra azt üzeni, hogy emlékezetünk kezdőpontján az Emberé volt a varázslat lehetősége. Mindegy, hogy férfi e, avagy nő. Amikor a férfi átitatódik a varázslattal, akkor zárul a korszak eredményesen.

Sokszor írtam arról, hogy a lélekminták a férfi testnél szögletesek. A nőknél pedig hajlított formák. Illetve a nagyobb rész ilyen. A férfias nőnél és a nőies férfinál ezek kevertek. Aki kétneműnek vallja magát, ott általában fele-fele arányban vannak jelen ezek a minták.

Az evolúció, a fejlődés iránya valószínűleg azért lett ilyen, hogy ismét összekeveredjen  és újrafromálódjon a varázslat és a racionalitás mértéke és értéke.

Hogy honnan jön a racionalitás és a varázslat? Mondhatjuk, hogy a csillagok világából.

De ez most még nem fontos kutatási terület számunkra. Még nem tartunk ott.

Nekünk először a törés időszakát kell megnéznünk. Amikor a racionalitás világa úgy döntött, hogy megszünteti a varázslatot, mert túl sok kárt okoz.

A legnagyobb szakadás Róma létrejöttével történt.

Akkor és ott végleg megtört a varázslat, szétváltak a világok. Róma máig megtartja a szakadás állapotát, kezében tartja a racionalitás és a varázslat szövevényeit.

A varázslatot a nőkben irtották minden erővel. Talán a cél az lehetett, hogy a férfi vegye magához a varázslat ellenőrzését is.  Ezen belül is a férfiak egy kasztja.

Egészen addig a pontig történt a nép irtás, amíg a női lélek egy része már elvesztette hitét és erejét, más része pedig a racionalitás hitrendszerét képviselte. Végleg megtört a varázslat. Ha maradt is, leginkább a férfiak vetette ki hálóját. Tudattalan bosszúból.

A teremtés rendje, mely a racionalitás és a varázslat összefonódásából származott, már egy szűk réteg kezében volt csak megtalálható.

Amivel nem számolt ez a szűk réteg, hogy a varázslat, amely a nemes lélek sajátossága, ott rejtőzött és öröklődött a rejtett zónákban évszázadokon keresztül. Láthatatlanul erősödött.

Amiért minderről írok?

Az elmúlt napokban megláthattam a varázslat világát a két szememmel. Hallhattam a hangját. A valóságban.

Megtudtam egy mindegyikünk számára fontos dolgot.

Mindezt most gondoljátok úgy, mintha két nagyon különböző ország lenne egymás mellett.

De jelen esetben ezek az országot lent és fent helyezkednek el.

Az egyik az, amit ismerünk. Zajos, meggondolatlan, csapongó, felelőtlen, varázslatos lények számára nem életképes. „akarom, elveszem, csináld meg, add oda, siess már, stb…” Bulik, alkohol, kábszer, öngyilkosság, megrontása másoknak,  boldogtalanság, és főleg pénzhegyek…  hitelek, energiavámpírok…

A másik világ tele van ligetekkel, hegyekkel, érintetlen természettel. Az ott élők megtanulják, miképpen kell a részének lenni a világunknak. Tisztelettel vannak önmaguk és egymás iránt. Béke, figyelem, bölcsesség. Tudják mi a valódi érték és őrzik.

Megtudtam, hogy Róma megjelenésével, amikor világ szövevénye szétvált, és a fenti világba léptek a csodák őrzői, eldöntötték, hogy időszakonként a lenti világban élők lélekrészeit magukhoz veszik. Itt azért azt is el kell mondani, hogy a törés idejére már sokan elvesztették a hitüket a varázslattal élők irányába, sőt közülük is sokan megtagadták önmagukban a varázslatot. A varázslat megtartása akkoriban már kemény, aszkétikus életmódot kívánt,  a sors pedig  teljesen alárendelődött a közösség érdekének. Ritkán bukkantak fel annyira hithű lelkek az anyagi világban, akik teljesen alávetették magukat a Szolgálat ilyen szintjeinek. Szűkült a látótér, és egyre szűkebb lett. Ennek eredményeképpen már csak a racionális, csodát tagadó, démonokat megjelenítő világ maradt.

A varázslatos világ bár összeszűkült, és kikerült az emberi látótérből, nem távolodott el annyira, hogy a Semmi elnyelje.

Mint megtudtam, ők számon tartják azokat a sorsokat, amelyek varázslatot hordoznak. Gyermekkorban magukhoz hívják, megtörik az emberi lelket. Vagyis történik a gyermekkel egy kis halál, amelyből élve kerül ki, de egy része átkerül a varázs világba. Ott visszakapja saját értékrendjét, megtanul élni saját erejével. Amikor eljön az ideje, és a sors még vissza tudja fogadni, akkor visszalép a racionalitás világába. Ez csak adott időszakban lehetséges, és az itt maradónak is el kell érnie egy adott fejlettségi szintet, hogy össze tudjanak fűződni ismét.

Vagyis gyógyítják, visszaadják azt a tudást, hogy ismerjék önmaguk lényegiségét, ne feledjék az eredetet, és amikor eljön az idő, visszaküldik az alsó világba.

A felső világ célja, hogy ismét egyesülhessen az alsó világgal. Az eltelt évszázadok tapasztalata talán elég lesz arra, hogy a két világ békében tudjon egymással élni, egymást segítve.

A varázs vérrel bíró gyermekek elvileg látják mindegyik világot, amíg 6 éves kor körül a szem fókusza rá nem áll a racionális világra.

Figyeltem  a gyermekeket. A felnőttek olyan elterelést és csatazajt használtak, hogy a gyerekeknek lehetőségük sem volt észlelni. Csak ott lehetett látni a kapcsolatot, ahol a gyermek szülői parancs nélkül vagy homokozott, vagy játszott elmélyülten.

A felnőttek kitépik a gyermekeiket a varázsvilágból. Nem adnak nekik időt, csendet, lehetőséget, hogy elérhessék, és megtarthassák. Betörnek hozzájuk. Rossz volt látni.

Hogy mindezt hol tapasztaltam meg így?

A fonyódi hegyen. Hajnalban a legerősebben és legtisztábban.  A felső világ a Balaton felett tette magát láthatóvá. Megmutatta, hogy hol érintkeznek a világok, hány „kipányvázott „ részt tudtak megtartani, hogy miért kell ekkora víztömeg, és pont ott.

A „ Tó Asszonya”  elhív mindenkit a kipányvázott helyekre, az érintkezési pontokra, akihez visszatérhet a varázslatos lelke.

A Balaton alatt is húzódik egy Világ, amely más vizekkel van kapcsolatban. Nem láthatom át ezeket az összefüggéseket, és azt sem, hogy mindez hogyan kapcsolódik a csillagok világához, és az emberi testben hogyan valósul meg mindez, csak érinthetem mindennek a felszínét. Már ez egy csoda, ami jóval meghaladja az emberi értelem határait. A Tó Asszonya minden vizek Asszonya.

Ebből fog megszületni a következő meditáció, „Tó Asszonya” kérésére.