Egy önfeltárási folyamat következő állomásaként, így éltem meg a mai reggelt. Gondolom hozzásegítenek a légköri viszonyok, és remélhetően nem maradok így. Erős fejfájás és hányinger kíséri.
Az úttesten haladó autók energiatestként jelennek meg. Nagyon hasonlóan működik, mint a trolibuszok. De itt az úttest mellett lévő fák táplálják az úton haladó rendszert felülről.
Az autók olyanok mint egy fényszálakból szőtt áttetsző rendszer. Nem akkora, mint az autó valódi mérete, hanem a benne ülők energiatestéhez, ködszerű állapotához igazodik. A benne ülő emberek ködszerűek, alig lehet látni anyagiságukat. Az energiatestek néhol szakadozottak, lyukasak. A benne ülők mintha huzatban ülnének, a ködszerű anyag állandóan változik ott, ahol lyukak szakadások vannak. Ettől látszódnak vörös ködrobbanások, amelyek valószínűleg belső dühöt jelölnek.
Amin nagyon megdöbbentem, hogy a fák töltik a rendszert. A fák az úttest mellett nem kapcsolódnak fényszálakkal felfelé, csak az úttesten haladókhoz. Ezek a fák szenvednek. Elveszik az energiájukat és nem tudnak saját maguk lenni. Vadul kapaszkodnak a gyökereikkel, és a talajból elszívnak szinte mindent, hogy élni tudjanak. Fájdalmas látvány. Egy autó volt, akinek a vezetője visszaadta a fák felé a kapott energiát. A fák mintha levegőhöz jutottak volna egy pillanatra. Mint a fuldokló ember, aki hirtelen levegőhöz jut. Ennek az autónak az energiateste légiesebb volt, pontos körvonalai voltak, finomabban haladó, figyelmes. A többié merev, fémes jellegű, csak ment előre szinte vakon.
Lehet nem tudok még jó szavakat használni minderre, de nagyon szeretném tovább adni, hogy mi is látható.
Ezután az embereket kezdtem nézni. Egy fiatal lány, aki derékban el van vágva. Felfelé lágy, kedves, ködből néha felbukkanó fényszálak, amelyek tiszták és határozottak. Deréktől lefelé pedig mintha ezernyi éhes manó lógna rajta, akik vihogva marcangolják. Egy másik nő, akinek a hátán egy fura lény ül, mintha egy lovat hajtana. Itt ezen a ponton dühösen förmedtem rá “látlak és takarodj”.
A lény azonal leugrott, de nem tudom hová lett.
Itt már tudtam, hogy elő kellene vennem az eddigi tapasztalataimat. Nem lehet dühből megoldani ezeket a helyzeteket. De eddig ez a történet irányított volt valamennyire nálam és egyszerre láttam az anyagi és energia testet, ha kellett. Az anyagi világ volt az erősebb, ami biztos talajt adott számomra. De most a másikat látom erősen, az anyagi világ szinte elveszik. Minden sokkal intenzívebb. Hiába akarom visszaállítani a szem fókuszomat, nem tudom. Némi rángatózás után így marad.
Egy idős hölgynél láttam, hogy teljesen rendben van. Csupán egynél. Test formáját követő aura, köd nélkül, látszik a fizikai test egészében. A jelenben van.
A többi ember mintha egy alagutat húzna maga után, vagy éppen kősziklát tol maga előtt.
Az energiatest ezerfelé eltolódva, mint egy Picasso festmény. Rengeteg fura lény nyüzsög mindenhol, mint egy rossz horror filmben. Legtöbbje nem foglalkozik az emberekkel, bár az emberi aura melege vonzza őket. Negatív energia koncentrátumok. Az alakjukat a jellegzetességük adja. Irigység? Élősködés? Bosszú? Valahonnan tudom, hogy nem tudhatják, hogy látom őket. Áldom az égieket, hogy ilyesmit csak akkor láttam eddig, amikor nagyon szükséges volt.
A családi házak energiateste fa szerű, fa struktúrájú.
Az üzemek, boltok geometriai formákból állnak össze. Ezeknek nem igen van felfelé kapcsolata.
Igazán élő kapcsolatot csak azon a részen láttam, ahol a telek nincs lekaszálva. A gyomnövények, a füvek minden irányba élő kapcsolattal vannak, és örömmel láttam, hogy nem is reagálnak az emberekre.
Vajon más városokban ez hogyan nézhet ki?
A fürdőszoba csempéből torz vagy éppen túl szép arcok néznek vissza és tűnnek el. Minden mozog. A parkettából kiemelkednek apró örvénylések és vissza süllyednek. Némelyik szinte sűrűsödni kezd, hogy aztán egy pillanatban szétrobbanjon. Egyedül az üveg ablak mutat sűrűséget, biztos pontot. És élettelenséget.
A kávé az üvegpohárban olyan, mintha sok apró háromszöget innék. Ahogy iszom, érzem, ahogy bököd. Egy új ízvilág.
Durván megváltozott a világ ma reggelre számomra.
És most mi is van velem?
A kérdésemre gyors válasz jött. Macska látásom van. Így látnak a macskák.
Mondhatom azt, hogy értem ennek okát. Nem vagyok egy macskás típusú ember, de sok dolgom volt és van macskákkal. Félnek tőlem, de azonnal reagálnak rám, ha a lelküket érintem. És látok éjszaka is. Sőt éjszaka azt is látom, amit nappal nem láttam eddig.
Vannak emlékeim az ősi Basztet templomokban zajló rituálékról. Hogy mit adott az emberiségnek ez a fajta jelleg. Emlékszem mindennek a megcsúfolására, eltorzítására, és egy ehhez kötődő durva halálra, amely valószínűleg az emlékezet megkövülését okozza. Tudom, hogy ebből a Templomból származnak a Tanácsadók és a Tudósok.
És arra, hogy ebből hajtott ki a fekete bőrű ANYA tisztelete.
A lábamba van belecsontosodva ez az emlékezet, amely egyre inkább kiszabadul.
Ahogy írok, a betűk folynak egymás után és lüktetnek, mint egy élő mintafolyam. Kanyarognak ezer felé az energiatérbe kilépve. Bele tudnék felejtkezni ennek csodálatába. Vajon milyen messzire folyik el a betű folyó?
Valamennyire megerősítettem magamban az anyagi lét látását. Itt kell élnem és dolgoznom továbbra is, nem maradhatok így.
Viszont ha én így jártam, akkor veletek is előfordulhat, hogy sajátos erő jellegetek felerősödik durván.
A lélek sajátossága feltölti a testet. Mindezt elfojtottuk, elutasítottuk, vagy pont az ellenkezőjét akartuk megvalósítani, mint ami lelkünk szerint való. Ennek oka, az emlékezetben rejlő sok fájdalom.
Még egy látásomat megosztanám veletek, bár ez sem szép dolgokról szól. De a valóságot jobb, ha tudjuk.
Az állat tartásnak az a része, ahol összezsúfolják őket azért, hogy húsosabbak, tejelőbbek és főleg kényelmesen kezelhetőek legyenek levágásig, kb. így tartják az embereket is. A valóságot elfedik olyan frekvenciák bevetítésével, amitől nem tudják, hogy mire is vágyhatnának, mit is élhetnének meg, és főleg hogyan lehetne valódi örömökben részük.
Hogy kik teszik? Sok elmélet született erre már, de ez majdnem mindegy. Az a fontos, hogy az egyed megtalálja saját lelkét, saját sorsát és önmagát. Ne másoktól várja szabadulását. Akkor tud kilépni minden korlátozó hatás alól, amikor meglátja önmaga valóságát.. És vissza adni a fáknak az elvett energiát. Vagy rendezett energiatesttel a jelenpontban élni. És megélni.
Türelmet és kitartást mindannyiunknak!