A Fény születése a szívünkben zajlik. Egy apró láng megmelengeti mellkasunk, elfeledteti csalódásainkat, félelmeinket, fájdalmainkat, és megjelenik szemünkben a fény. Ránézünk szeretteinkre, látjuk bennük az elesettséget, a küzdést, látjuk álmaikat, vágyaikat. Szemünk fénye megmelengeti az ő szívüket is.

Nem kell szólni, nem kell bizonygatni semmit, csak a szemünk fényével látni őket.

Ránézünk az idegenekre, akikkel találkozunk. Meglátjuk bennük az embert, az értéket. Átlátunk falaikon, hosszú éveken keresztül felvett pózolásaikon, csak a belső értéket látjuk. Csak ez számít. Minden más leolvad.

Meglátjuk az életterünkben élő állatokat, vadakat és szelídeket. Megértjük, hogy ők is érző lények. Nélkülük mi sem vagyunk.

Meglátjuk a növényeket, a fákat, a természet ezernyi színét és csodáját. Érezzük, amit ők is éreznek. Nélkülük mi sem vagyunk.

Meglátjuk, hogy testüket levetett társaink ott élnek velünk, csak más formában. Látjuk és értjük. Nélkülük mi sem vagyunk.

A Fény a szemünkben elér mindenkihez és mindenhová. Átlátunk mindenen és meglátjuk az Egyetlen Igazságot. Mindent és mindenkit ugyanaz a Fény éltet.

Az érzés először fájdalmat ad. Sok a fájdalom világunkban és bennünk. Fényünkkel gyógyítjuk, nem engedjük, hogy a Fény kihunyjon a szemünkben, a Láng elaludjon a szívünkben.

Őrizzük a Fényt. Járja át gondolataink, érzéseink, tetteink.

Áldott, Békés ünnepeket kívánok!