A következő mondatok elött szeretném elmondani, hogy nem vagyok templomba járó ember, a hitem ereje olyan forrásból fakad, amely jóval megelőzi az első templom felépítésének idejét.
Ezt azért mondom, hogy amit a HIT – ről mondok, az ne a mostani hithez kapcsolódó gondolatokhoz fűződjék.
Ebben az évben nagyon fontossá válik a hit ereje. A luciferi minta, világunk egyik alapköve, amely hat ránk ezernyi módon. A csalódás megélése, Isten megtagadása, saját erőből való építkezés, teremtés, saját értékrendek kialakítása megtapasztalások által, keresések, majd visszatérés az Isteni forráshoz. Már máshogy. Sokkal bölcsebben, megbékélten.
HA nyitott szemmel járunk a világban, látjuk és érezzük a saját bőrünkön, hogy minden olyan minta, ami az ember hitnélküliségéből, vagyis fájdalmaiból, bizalmatlanságából fakad, kint van a felszínen. Már nincsenek titkok, minden lelepleződik azonnal. A hatalom titkai éppen úgy, mint az egyszerű embereké. A különbség még abból fakad, hogy az erőszak eszközei működnek. Amit valaki megtehet, azt a másik nem. Hosszú távon nézve az jár jobban, aki most leadózik, és megtisztítja lelkét.
Aki még bármire képes a hatalom érzéséért, legyen az politikai, munkahelyi, szellemi, családon belüli, spirituális, ő az elkövetkezendő időszakban „lélektelenné” válik, újrakezdi a lélekfejlődés szintjeit. Tudata az eladott lélekrészhez fog kapcsolódni és annak fejlődési körét követi, hogy új felismerésekre tegyen szert. Ez is egy döntés valójában. Mára az emberek egy része tisztán látja az „ördögi” felét és tisztán látja a letisztult felét. Nem mindegy, hogy a tudat melyik részt fogja követni. Melyik utat választja.
Olyan ez az időszak, mintha elértünk volna egy határra, ahol mérlegelésre kerül, hogy ki hol tart és visszatérhet-e egy bukás előtti pozícióra, vagy osztályt kell, hogy ismételjen. Kiléphetünk-e a sárból, ami eddig visszahúzott mindenkit egy szárazabb útra, vagy még mélyebbre süllyedünk.
Akinél sok esély látszódik, hogy átléphet a száraz útra, ő most adózik még egy utolsó körben. Ez fájdalmas, nehéz. Elengedni, lemondani, újra élni elfojtott fájdalmakat, szembenézni lelkiismereti dolgokkal, olyan döntéseket hozni, ami nehéz. Törik, szakad, megbetegszik, fáj csontig hatolóan. Vagy a fizikai test, vagy az az energiatest, amelyik nem tud bármiért a fizikai testtel összesimulni. Bár ezt már elég nehéz elkülöníteni. Nagyon régi érzelmi lenyomatok bukkantak fel, amelyek még rendezést kérnek.
Ami ebben az időszakban legjobb gyógyulást hoz, és a megoldáshoz vezet, az a hitünkre épül.
Ráébredni arra, hogy sok problémánkat nem tudjuk megoldani és nem is nekünk kell. Nincs hozzá erőnk és tudásunk. El kell engedni és magasabb szintre tenni.
Kérni, imádkozni, hogy a JóIsten segítsen megoldani, mert túl nő rajtunk a feladat. A kérés hatására megjön a gondolat, a válasz. És aszerint kell lépésenként haladnunk.
Minden sorsban ott van a törésvonal. Elveszik a hit. Akár azért, mert a gyermek csalódik a szülőben, akár azért, mert olyan tragédia történik, amiért Istent okoljuk. Ez után az ember tudattalanul is úgy dönt, hogy „minden nekem kell megoldanom”. Saját életenergiáját használja, abból teremt, gyógyít, akaratból, agyból feszíti meg a teret maga körül. Leválik az áramlásról, családról, forrásokról, segítőkről. Életenergiája elfogy, teste kimerül.
Nem feltétlen mindegyik családtagról válik le, attól függően hol van még feladata, ahol felismerésekre kell, hogy szert tegyen. A leválás időszaka sok mindenre megtanítja az embert. Küzdésre, keresésre, saját erejének mivoltára.
És mindig van egy határ minden sorsban, ahol vissza kell térni. A családhoz, szülőkhöz, ősökhöz, a népéhez, a földjéhez, Istenéhez, Szolgálatához. Kinek-kinek sorsa szerint.
A mai nap elég koncentrál energiákkal rendelkezik. Döntéseket érdemes meghozni. Az elmúlt időszak felkavaró érzelmei és történései segítettek letisztítani a tudatalattinkból feltörő hologramokat, érzelmi mintákat.
Szellemi segítőink visszatértek, egyesültek, ők is változtak. Vagyis egyesültek eddig megosztott erők bennünk. Mindez visszanyúlik ősi történetekből elindult karma szálakhoz. Ahol megtörtek kapcsolatok, hitrendszerek.
Ma pedig rögzülnek szálak, amelyek a jövő irányába vezetnek. Máshogy mint eddig. Legyünk bátrak, határozottak, hitünk legyen erős.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy az ördög soha nem alszik. Megpróbál síkra szállni és megingatni azt a részünk, amely bármiért is sérült még. Az ördög fejben támad, erősen mutatja az anyagban lévő káoszt és annak félelmeit.
Nem szabad elrugaszkodni ennek valóságától sem, hiszen meghatároz igen erősen sok mindent.
Ugyanakkor a HIT ereje egyre nő, egyre inkább megváltó erejű, ahogy a Segítőink is egyre inkább képesek felismerni, hogy anyagban létező rendszereket jobban kell tisztelni, segíteni, és figyelembe venni. Például a fizikai test meglétét. A tér-idő rendszereket, amelyekben a fizikai anyag létezik, hat egymásra. Vagyis törődjünk a testünk valós igényeivel többet. Ne a divat, mások gondolati szerint, hanem a valóság szerint. Mindenki teste mást igényel, más gondoskodást szeretne. Egy biztos, ne a túlzott kényelmet válasszuk.
Tehát legyünk ma optimisták. Nézzünk előre, tisztázzuk le mit is szeretnénk továbbiakban önmagunkkal és a hozzánk kapcsolódó rendszerekkel. Ne legyünk áldozatok sem, de önző gondolkodásúak sem.
Ami feladat túl nő rajtunk, sok ember függvénye, vagy éppen karma függő, azt adjuk át magasabb szintű rendezésre.
És keressük önmagunk igaz hitét a hitrendszerek káoszában. Azt, ahol megbékél a lelkünk.
Ez egy Forrás szintű nap, ahol a polaritásból összesodorhatunk egy szálat, amely előre vezet. Ariadne fonalát.
Kedves Évi!
Jöttem volna elmesélni a tegnapelőtti álmomat, mert egy napig nem voltam neten és azt hittem leesek a székről mikor elolvastam ezt az irást 😀 Vannak benne kulcsszavak.
Iskolába mentem, ballagásra vagy szalagavara (valami ünnepség) Nem a régi iskolám volt, egy uj, gyönyörü parkkal. Mocskos, takaritós munkásruhában mentem, és mondtam a páromnak hogy otthonhagytam az ünneplőmet, kértem menjünk el érte.
Hát elindultunk…kocsival, Sütött a nap amikor kiléptünk a kapun, közben meg egy hatalmas tornádót is láttunk fekete felhöböl, a szél üvöltött (olyan hangja is volt) és az előttünk lévő kocsit elfujta. Az uton sárral keveredett viz hömpölygött, nagy nehezen elértük a kocsit és beszálltunk. Láttuk egy kollégámat messziről aki intett nekünk (közben elállt a szél) párom kiszállt és odament hozzá. Én pedig felnéztem az égre és láttam hogy a vihar szemében vagyunk és mindjárt folytatódik, dudáltam üvöltöttem mutagattam a páromnak hogy szálljon vissza de nem látott meg, felkapta a forgoszél és felszivta az égbe majd eltünt az egész vele együtt. Valahogy hazakerültem. Emberhez hasonlo de nem evilági lények voltak itt. És nem voltak tul gonoszak de jonak semmiképp nem mondanám őket. Lazacos-lilás szinü börük és koboldhoz hasonlo fejük volt. Mondták hogy a páromnak nincs baja, ők visszaadják nekem ha segitek. A feladatom az volt hogy a szomszéd ablakának rácsáról le kellett vernem egy lakatot ők ott egy slagot akartak átvezetni mondván tüzet kell oltani (tüzet nem láttam) A lakatot levertem és ki akartam menni nekik szólni, de a lények valami flexhez hasonlatos nagy gépet zugattak amiből vörös (nem megszokott szinü és mennyiségü ) szikra ömlött megállás nélkül. Éreztem a forroságát a hátamon (mintha ezer tüvel szurkálnának) ahogy rohantam be a másik szomszédhoz ők pedig üldöztek a lépcsőházban.
Aztán felébredtem. Ébredéskor ez a mondat volt a fejemben még sokáig „négy elem-szél, viz, föld tüz” Mit jelenthez ez?
Hát elég mozgalmas álom 🙂 Az iskolai ünnepség mutat egy megmérettetési pontot. A takarítós munkaruha viszont mutatja, hogy nem voltál felkészülve. HAza kell még menni érte. Mostanában mindenki az eredeti otthont keresi, idézi. Lelkének eredendő otthonát. A szél elem akkor jelenik meg, amikor szétszedődnek sorsok, történetek. Szétfújja a szél. Átteszi más feladatra. Az út, a sárral keveredett víz is mutatja, hogy nem tiszta még a érzelmi világ, a hazatérésnek még akadálya van. A nagy hazatéréseknél együtt megy haza egy lélekcsoport, amelyben a párunk is ott van. A nem evilági lények is jelzik, hogy ez már dimenzionális emlékezet, újra megélés. A háton megélt forróság, a tűz a múlt átégetése, a keresztünk elporlasztása. Mint ahogy a holt lelkek hamvait is elfújja a szél. A szomszédon át vezető út olyan, mintha még lenne akadály, (a rács) amit meg kell szüntetned. A szomszédok általában képviselik számunkra az „össze nem férésünket” a hellyel, ahol élünk. Ez az álom eléggé beleillik a mostani mentális történeteinkbe.
Talán a tavaly november 16-i írás ezen mondata is kapcsolódhat ide:
„…az embert az útjáról az ÍGÉRGETŐK, CSODÁT EMLEGETŐK, FÉLELEMBEN TARTÓK térítik le. A valóság meghamisítása messzire űzi a Paradicsomi állapotot. De vajon miért is térülünk le?…”
A „KINT” vagy „AZ AMIT A MÁSIK CSINÁL” sokszor elvonhatja a figyelmét annak, akinek még „bezáródva van” (vagy éppen még épül) a belső összekapcsolódása (1) a saját Lényegével (szellemi és lelki ön-részével) és (2) az élete MEGTARTÓIVAL.
Nincs még meg benne az a biztos gyökér, ami a ’saját irányban’ tarthatna, így „(EL)TERELHETŐ a figyelem és a teremtő-erő”.
Sokakban van olyan (ok-forrási / legelső nagyobb) sérülés, ami a MEGKÜLÖNBÖZTETÉS megformálásának megkezdését követően formálódott meg. Elkezdett felépülni (a lélekben / anyagi-testben) a Megkülönböztetés, de még nem formálódott meg az a része, ami pontosan eligazíthatott volna abban, hogy
– mi tartozik a saját hatalmunkba
– mi tartozik más teremtő hatalmába (azt mi nem vagyunk jogosultak semmilyen módon sem megérinteni!)(az már a szomszéd hatalma, a szomszéd vagy kolléga / társ élete)
– és mely élet-helyzetekről rendelkezhetünk csak együttesen (és egyetértésben) a társainkkal (azért, mert egymással megnyitottunk valamilyen Szorosabb Összekapcsolódást).
A saját Szándékunkat egyoldalúan nem vagyunk jogosultak kiterjeszteni másokra (nem tarthatjuk vissza, ha mennie kell, nem törhetünk be az otthonába / életébe).
Vannak (nem feltétlenül jó-szándékú) teremtők, akik megtanulták felismerni másokban az éppen-megnyíló-érzékenységeket [vagy akár egyes SZOMORÚSÁG- és FÁJDALOM-jellegeket]. Talán egyes emlék-részletek felszínre kerülnek mostanában azért, hogy rámutassanak a korábbi eltávolodás ok-forrására (például mi volt az oka egy alkuba beleegyezésnek).
Lehetnek, akik számára HITként értelmezhető az élet-gyökerük egy nagyon fontos része. Mások számára a Hit értelmezhetetlen, ők BIZALOMKÉNT ismernek rá erre a fontos ön-részükre.
A Rendezések során a tölcséres forgó szél-örvény néha a közvetlen-és-gyors-hazavezetést nyilvánítja meg (közvetlenül visszavezet az eredendő otthonba, vagy egy olyan másik térbe, ahonnan már közvetlen lehet a hazatérés).
Sokszor felismerhető az az „ELTERELÉSI” módszer, amit „szövevénynek” neveznek. Ennek az a lényege, hogy egy (elterelő / meggyengítésre irányuló szándékkal kibocsátott) „impulzus” (ez sokféle lehet) megrezget bennünk egy (például éppen érzékeny) ön-részt. Ez lesz a „kiindulási pont”, és ebből mi saját magunk (a gondolatainkkal, emlékeinkkel, érzéseinkkel – tehát a saját erőnkkel!) elkezdünk megformálni egy egyre nyomasztóbbá váló utat / utazást. Néha felvillan egy-egy „remény / halvány fény” (de csak azért, hogy tovább-tereljen), majd ismét egyre fénytelenebbé válik az utazás. A beleszőtt SAJÁT ERŐNK miatt eleinte NEHÉZ felismerni, hogy kívülről irányítják ezt a „szövést” (aminek a célja a lehetőség szerinti GYORS erővesztés: erős fájdalmak és félelmek, akár bűntudat is megformálódhat benne). Ha felismerjük ezt a szövevényt, viszonylag egyszerűen le lehet zárni, és ha nem folytatjuk tovább (tudatosan!) a szövését, gyorsan lebomlik.
Mostanában vált megismerhetővé az, hogy vannak teremtők, akik „megtanulták” mások [sőt, akár Megtartói-teremtők] Alap-Áramlását (Élet-áramlását) is „megfúrni” és annak egyes elterelt részeit pusztításra vagy épp megerősítésre felhasználni. Az ő felelősségre-vonásuk is elkezdődik, de ennél sokkal fontosabb az, hogy az Alap-Áramlásunk most már egyedi garanciákkal védett, és így senki nem közelítheti meg ezt az élet-gyökerünket. A Megtartói-teremtők Alap-Áramlása is újra-formálódott, így a régi megsértett részekben visszabontásra kerül(t).
„mutogattam a páromnak hogy szálljon vissza de nem látott meg, felkapta a forgószél és felszívta az égbe majd eltűnt az egész vele együtt. Valahogy hazakerültem.”
Azt ajánlom, hogy amikor a párodat érzékeled az álomban, „őt” ne csupán a párkapcsolat értelmében nézd, hanem (belül-magadban) nézz rá arra is, hogy a „párod” esetleg jelenti-e egy korábban Bezáródott [vagy akár idegenséggel vegyült, és e vegyülés miatt eddig tőled elkülönülve élt] ön-részedet.
Amikor én kb 15 éve elkezdtem visszaépíteni az (Ön)Lényegemhez / Eredőmhöz a közvetlen belső összekapcsolódást, az addig Bezáródott élet-részem egy rövidebb (akkor néhány hónapnyi) tartamra „kiemelésre került belőlem egy védett térbe”, és ott élte meg a feltisztulását és kiegyensúlyozódását. [Érdekes volt, hogy az akkor még kicsi gyermekeim e pár hónap alatt „mami”-nak hívtak, előtte és utána pedig „anyá”-nak.]
Talán az, hogy a „párodat” a forgószél felszívta „az égbe”, jelentheti azt, hogy az eddig eltávolodva-bezáródva volt én-részed Kiigazítása (róla az idegenségek leválasztása) ténylegesen megkezdődött, és hamarosan közvetlenné nyílhat benned is a belső út az „égi eredőhöz” és az eddig sérült ön-rész is visszailleszkedik hamarosan az Élethez. E Rendezés részeként „most” valószínűleg szükséges néhány új belső tér és belső áramlás megformálása [ezt a Megtartóink formálják meg a kérésünk nélkül is, ha megnyílik a Rendezés ezen szakasza. Ugyanakkor Kéréssel és a Megtartók felé való tudatos megnyílással és befogadással jelentősen lerövidíthető ez a belső igazodás is.]
Ilyenkor érzékenyebbek (akár fáradékonyabbak) is lehetünk. Jobban kell figyelni arra mit mondunk és teszünk (erről írt Évi a mai, 24-i írásban – az előbb láttam a naptárban, hogy ma „szökőnap” van). Ilyenkor jobban kell figyelni arra, hogy a figyelmünket és erőinket tudatosan összpontosítsuk arra, ami a SAJÁT (!) sorsunk, és ne engedjük, hogy ígérgetők vagy fenyegetők elvonják és tereljék a figyelmünket… Ha lehet, ilyenkor minél több időt érdemes olyan tevékenységgel eltölteni, amiben örömünket leljük, és csak azon egyéb tevékenységeket elvégezni, amit feltétlenül szükséges… Hasznos ilyenkor tudatosan befelé (a szívre) figyelni, a belülről (az Eredőből) érkező Gondoskodást Kérni és Befogadni, tudatosan megélni az Elengedéseket… tudatosan ÉPÍTENI a belső összekapcsolódást az Eredővel… a felmerülő gondolatokat és helyzeteket ÉRTÉKELNI abból a szempontból, hogy azokat szeretnénk-e folytatni, vagy inkább változtatnánk rajtuk vagy lezárnánk… figyelni a helyzeteket, hogy melyikben jelenik meg a VALÓDI öröm / „megkönnyebbülés” (ez fontos út-mutató lehet).
Valószínűleg az „elvesztés” / „elszakadás” egy „Fokozottan” Érzékeny ön-résszé válhatott benned mára. Az ilyen ön-részei Kiigazításába egyedül senki sem kezdhet bele. Aki belekezd egy ilyen ön-része Rendezésébe, azon teremtő mellett mindig TÖBB segítő is van, akik átsegítik (kísérik) az Igazodása legnehezebb szakaszain. Vannak mellette szellemi formában is segítők, és anyagi testben élő segítők is. Ha néha az érzékelhető, hogy a segítők egy kissé hátrébb húzódnak, akkor gyakran megnyílik valamilyen VÁLASZTÁSI helyzet (azért húzódnak ilyenkor távolabb a segítők, hogy a közelségük ne hathasson befolyásolóan). A választható lehetőséget magunknak kell Értékelni. Hogy mit vagyunk képesek MEGÉRTENI a felnyitható Lehetőségről, az megmutatja, hogy akkor-és-ott merre tudjuk harmonikusan továbbvezetni az életünket.
A négy elem talán arra utalhatott, hogy fordulj feléjük tudatosan, kérd a segítségüket az Igazodásaidban és belső épüléseidben (újjá-épülésedben)(elengedésekben)… fond szorosabbra velük most a BELSŐ (!) összekapcsolódást (is), talán tudnak neked „jelezni” (például egy veszély esetén).
Hálás szívvel köszönöm soraidat. Még sokszor elolvasom, átgondolom, átszűröm magamon.
Nem szoktam hozzá szólni, de mindig olvaslak. Bizony, néha vissza kellene jeleznem, milyen jó, hogy vagy nekünk, milyen sokat segítesz.
Áldás életedre, közvetítéseidre! <3
Köszönöm, hogy együtt járhatjuk be az Utat. Áldás kísérje mindannyiunkat ebben a nehéz időszakban.
Köszönöm a tanítást, erőt adott.