Ma csak egy rövid üzenet.

Segítőink hátrahúzódtak, némileg magára maradt az ember. A szellemi Segítők más dimenziók felé fordították a figyelmüket, hogy ott is kiigazítsanak összekuszált szálakat.

Vigyázzunk nagyon az érzelmeink kifejezésével. Mondatainkat, cselekedeteinket fontoljuk meg. A negatív érzelem kifejezése olyan hullámokat indíthat el, ami ismét leállít vagy összekuszál folyamatokat.

Ugyanakkor az elfojtás sem vezet eredményre.

Kontrolláljuk, tartsuk féken negatív töltéseinket. Ha beszélünk, akkor dicsérjünk, fejezzük ki hálánkat, legyünk figyelemmel mások felé, tegyük a dolgunk, amit a sors elénk tesz. Becsülettel, őszinteséggel, figyelemmel.

Ne akarjunk ön igazolni magunkat, ne akarjunk alaposan megmondani vélt igazságokat, ne dühöngjünk, ne ítélkezzünk stb..

Mindez most már komoly veszélyeket idéz elő.  Segítőink pedig nem lesznek ott, hogy finomítsanak.

Hogy ez a világ ide jutott, a féktelen vágyaknak és indulatoknak köszönhető, amelyek félelemből fakadnak. Az erő kivezetése önmagunkból nagyon nem mindegy, hogy szeretet vagy gyűlölet hajtó erejű. Világok pusztultak már el emiatt.

Sérült gyermekek játszadozásának színtere lett mások élete és világunk megléte.

Kisfiúk háborúznak a valóság asztalainál a hatalom erejével. Kislányok manipulálnak a nőiség erejével. Ezernyi módon és tudattalanul.

Az Forrás erejének használata ezért is veszett el világunkban. Újratanuljuk ezernyi módon jól használni az Erőt és az Áramlásokat.

Most ismét egy vizsgaponthoz érkeztünk. Segítők nélkül megláthatjuk miféle érzelmek vezérelnek minket és milyen irányba.