Akadályok megjelenése és a békés, áttekintő megoldásuk idejéhez érkeztünk el. Erre a békére erősen kell törekednünk.

Az akadály akkor van előttünk, amikor nem látjuk jól a helyzetünk. Azért nem látjuk jól a helyzetünk valószínűleg, mert nincs megtapasztalásunk arról, hogy hogyan lehetne másképpen. Helyesnek vélt ítélőképességünk, és a mögöttes érzelmek vezérelnek minket.

Ezt gondoljátok úgy, mintha kisgyerekek lennétek, aki még nem tud járni. Nem tudja miképpen juthatna el egyik helyről a másikra. Látja, hogy az emberek egymás után teszik a két lábukat és jönnek mennek, de nem tudja hogyan kell ezt neki is elérnie. Nincs róla megtapasztalása. Próbálja csúszva, mászva, kapaszkodva, mire ráérez a helyes tartásra.

Az akadály is eléggé észrevehetetlen pontosan ezért. Nem tudjuk, hogy lehetne másképpen. Nem is érezzük, hogy másképpen kellene. Csak azt tudjuk, hogy a dolgok nem változnak. Ha változnának, akkor pedig valami megakadályozza, hogy végre megtörténjenek várva várt események. Csak megy minden körbe-körbe, ahogy eddig. És egyre nagyobb a vihar, amelybe belekerülünk.

Az akadály nem ebből a sorsunkból származik. Generációk növelték nagyra. Nem akartak másképpen gondolkodni bizonyos dolgok felől. Hajtották őket érzelmek, félelmek, megszokások, hitrendszerek, elvek. Megítélték, aki eltérően csinálta.

És haladtak körbe és körbe. A megszokott úton.

Önmaguk elött görgetve egyre nagyobb megkövült, megkockásodott energia mintákat.

Most valahogy úgy néz ki az energiatér, mintha ott állnánk egy kilépő helyzetnél, amely kivezet a körkörös mozgásból. Egy út, amely kivezet. A megkövült minták viszont ott vannak a kivezető út bejáratánál. Ezek a megkövült minták olyan gondolati sémák, amelyek önvédelemre szolgáltak. Bizonyos helyzetekben kétségtelenül megoldóak voltak, ezért is lett belőlük megszokás.

„Ha így és így viselkedünk, vagy cselekszünk, akkor megelőzhetjük a bajt”

„Én ezt így látom helyesnek, nem lehet másképp”

Ez a megkövült minták egyik része.

Ha egy helyzetben mindenki így viselkedik, akkor bizony kitör a háború.

És természetesen van az ellenkezője, amikor valaki beáll mások szolgálatába, csak hogy békéje legyen. Ő előtte is ott van az akadály, de ő meg sem kísérli elhordani.

Az arany középút vezet ki. Mérlegelni, átlátni a felszín mögött zajló folyamatokat, megérteni, és aszerint viselkedni. És ez nem feltétlen az egyed saját igazsága.

A másik pedig a generációs düh, amely mindig ugyanolyan élethelyzetben tör fel. Apáról fiúra száll. És a fiúsított leányokra, aki élethelyzete miatt felvesz egy fiú szerepet a családi aurában. A 3. generáció már nem is tudja megfogalmazni, hogy az, amit érez bizonyos helyzetekben, az egy belső feszítő düh. Amely természetesen helyzeteket generál számára. Vagy elfojtja, és fuldoklik tőle sok év után, a végén pedig szívinfarktust, vagy tüdő problémát hoz össze magának. Vagy megéli, és a környezete károsodik miatta. És örök boldogtalanságot és elégedetlenséget szül.

Belső tudattalan kényszerek mozgatják életünk fejezeteit. És tesznek minket vakká.

„megment egy férfi és boldog leszek”     És a nő várja a férfit egy életen keresztül, és magányos marad.

„elvarázsol egy angyali nő, és a szerelem szikrája a teremtés tüzét fellobantja”   A férfi mindig csak keresi azt a nőt, aki miatt bármire képessé válik.

„gondoskodom mindenkiről”     Áldozata lesz az embereknek, annyira érezni akarja, hogy fontos valakinek.

„nem akarok felnőni”   És betegségből betegségbe hajszolja magát, csak hogy érezze a gondoskodást.

„nekem kell mindent megtennem”. És munkakényszeressé válik, ahol állandóan csak bizonyítani akar. Pedig senki nem kíváncsi rá.

És lehetne még sorolni a „szeretet hiány” következményeit.

Nehezen értjük meg, hogy minden, amit a külvilágból várunk csak úgy élhetjük meg, ha feltárjuk önmagunk mélységeit, rendezzük a helyünket a családunkban, megértjük, hogy mi és ki  mozgat minket valójában.

Beszélünk a közös tudatról. Az élők együttes gondolati mintáinak mezejéről. Beszélünk a tudatalatti mélységeiről, a múlt lenyomatairól. A családi közös mezőről. Népek közös tudatáról. És ez mind egy hatalmas könyvtár. Első körben a családunk könyveit érdemes elolvasni, a titkokat megérteni. Ezt a könyvet fél mindenki elolvasni. Jobbnak tartja az ehhez a sorshoz kapcsolt tudat, hogy láttat valamit. Inkább valami galaktikus történetben keressük önmagunkat jó messze. De természetesen annak a szimbolikája egyezni fog a bennünk futó pár generációs játszmákkal. Nincs új a nap alatt, mindig minden ugyanarra mutat rá.  Arra az okforrásra, amely a jelen helyzetünk kulcsát tartalmazza.

A ma élőknek sokkal könnyebb dolga lenne, ha minden generáció vezetne naplót, és továbbadnák az utódoknak. Érzelmekről, gondolatokról, félelmekről, történésekről.

Ezek a könyvek valójában elkészülnek, a sejtjeinkbe vannak írva, de nem olvashatóak azok számára, akik a külvilágnak élnek.

Az a hatalmas egybefüggő rendszer, amelynek részei vagyunk, most valami okból feldobálja a felszínre az ősök titkait, bedobozolt, lelakatolt történéseit. Ezek itt mozognak, arra várnak, hogy a folyamat kiderüljön, amely mozgatja a láthatatlan szálakat.

Vagyis ami most történik, az egy okforrásból elindult, láthatatlan történet, amely generációkon keresztül fut, és senki nem állítja le. Mert nem is tud róla, hogy a tetteit nem saját maga mozgatja.

Amit tehetünk, az a mérlegelés, megérteni mások tetteit, meglátni önmagunk másokban. Főleg a vélt ellenségeinkben. Legnagyobb tanítóink mostanság ők.

Szemlélődjünk, és próbáljuk minden nap megoldani azt, amit a sors elénk tesz. Ha nem tudjuk, akkor hagyatkozzunk hitünk szerinti Segítőinkre. Ők jobban látják a helyzetünk a nagy egészben.

A bennünk lévő férfi/női energiák egyensúlytalansága okozza problémáink nagyrészét.

A szellem és a lélek, a férfi és a női minták, kapcsolódások torzulása, hiánya a belső terünkben okozza a külvilági akadályok nagy részét.

Csak próbaképpen képzeljetek magatok elé egy mérleget. Ennek a szimbólumnak ma sok energiája van.

Egyik serpenyőbe helyezzétek el a férfi energiát, a másikba a nőit. Nézzétek meg, melyik billen el. Próbáljátok kiegyenlíteni. Ezt a képet igazgassátok.

Megpróbálhatjátok a szellem és a lélek mérlegelését is.

Mindez a két agyfélteke harmonizálására is jó.