Tovább zajlik a mérlegelés.

Ezt a belső képünkön úgy vizsgáljuk ma, hogy a mérleg két serpenyőjében legyenek értékek. Ugyanannyi.

Ezt a valóságban úgy éljük meg, ha kapunk valamit, adjuk meg azonnal a pontos árát. Ha kérünk a Segítőinktől, akkor azonnal tegyük hozzá, “mit adhatunk érte?”. És megjön a válasz a maga módján.

Ha valaki kedves hozzánk, azt fizessük meg mi is szívből jövő jó szóval.

Ha valaki durva hozzánk, legyen a válasz “nem hinném, hogy ezt érdemlem”. És nem több.

Aki a legtöbb problémát okozza manapság, ott mindenképpen adjunk és kérjünk. Akár a valóságban, akár mentálisan. Természetesen sok problémánk rendezésére már nincs lehetőség a fizikai szinten.

Ne feledjük el, hogy a belső terünkben éppen annyi férfi ősünk van,mint amennyi női ősünk. Amit mutatunk a külső világ felé nemet, az csupán arra szolgál, hogy megéljük az egyik nem problémáját, amit a másik nem tükröz. És megoldjuk. Hogy ők ott belül rendezni tudjanak egymással. Természetesen ez most le van sarkítva, de a most fontos lényeg, ez lenne.

Nap közben párszor csukjuk le a szemünket pár pillanatra és kérjük a mérleget. Nézzük meg milyen a két serpenyő egymáshoz való viszonya és igazítsuk. Nézzük meg mi van benne, és mindig ugyanannyi legyen.

Mindez oda fog vezetni, hogy a valóságot jobban meglátjuk. Nem hozunk létre több karmát, csak rendezünk.