Mivel már a külvilág is befelé húzódik, ezért továbbra is próbáljunk meg a belső terünkre figyelni, rendezkedni. Meditálni, vizsgálni önmagunk megkövesedett részeit, dogmáit, hitvilágát. És főleg a veszteség tudat ránk való hatását.
Vegyük komolyan a helyzetet, amely már teljesen nyilvánvalóvá tette, ha tetszik, ha nem, ki kell zökkennünk a komfortzónánkból. Mindenkinél más a komfortzóna. A komfortzóna jelen esetben az, ameddig felépítettük a védő mechanizmusainkat. És ahol túlzásba estünk.
Van, akinél a munkamánia.
Van, akinél a betegségtudat, még ha furán is hangzik.
Van, akinél az állandó kihívások üldözése.
Van , akinél a divatőrület, a vásárlás.
Van akinél a harácsolás bármilyen formában is.
Van, akinél az állandó párkapcsolatváltás hozta meg a kikerülő utat eddig. Mindenkinek más a komfortzónája, ami biztonságban tartotta, bár elzárta önmagától.
Van, akinél a bizalmatlanság, elzárkózás.
Itt most már komolyak a tétek.
Mindig minden helyzetből ki lehet venni a jó és ki lehet venni a rossz dolgokat.
Egy a fontos. Tartsunk be szabályokat, mert nem véletlen kerülnek fizikai szintre. Mindig minden okkal történik, még ha nem is értjük igazán.
Ugyanakkor a koncentrálódó félelmek alapjait vizsgáljuk meg alaposan magunkban.
Az biztos, hogy lehetőségünk van most változtatni világunk folyásán. Kicsiben és nagyban. Ebből a történetből mindenki máshogy fog kijönni, mint ahogy a kezdéskor belépett.