Nézzük meg a vírus történetet kicsit más szemmel.

A vírus, mint minden más is, információkat hordoz. Ezek az információk más információkkal találkozva kiváltanak reakciókat. Mi pedig lejátsszuk a játszmákat, hogy megértsük az üzenetét. Ezeket eddig is tudtuk.

Mik lehetnek információk, amikre reagál?

Bármi, ami bennünk bizonytalansági tényező. Ez a vírus egy összetett programcsomag, több szintű játéktérbe visz be minket. Ha az egyik szintről ki is jövünk jól, mert már dolgoztunk sokat magunkon, a játék a következő szintre lép. Megkeresi azt a kockát bennünk, amely instabil, és azt benyomja.

Ahol az egyed bizonytalannak érzi a létezését, ott a program képes elindítani a maga filmjét. Beviszi az információt, hogy feltárja azt a mélységet, amelynek létezését eddig sikerült eltakarni, elhazudni, rózsaszín ködbe burkolni, vagy éppen elkerülni a fájdalom zónát.

Apa mondjuk félti a családja létbiztonságát, nem bízik abban, hogy képes a családjának letenni az asztalra, amit elvárnak tőle. Apa önértékelése sérült bármiért is, nem hisz önmagában, és nem hisz egy magasabb szintű segítségben.  Apa elkezdi mondogatni, amit a saját félelméből kiindulva észlel. Kombinál, előre látja a rossz jövőt, reménytelenség lesz rajta úrrá, hiszen bizonytalan lesz minden, ami eddig kiszámítható volt viszonylag.

A család hallgatja, és mivel az ő programjukban is ott van az értékzavar, ezért ők is elbizonytalanodnak. Apa nem tud venni ételt, ruhát, bármit, amit fontosnak érez a családtag. Bizonytalannak érzi a helyzetét, és ő is megijed.

Ugyanez fokozottan jelentkezik a családját egyedül fenntartó nőnél.

A családfő félelme kihat a családra. A program információja szétterül, megteszi a hatását, az egész család annyira lesz beteg, amennyire erős benne a magára utaltság, a kiszolgáltatottság érzés, a reménytelenség.

Vagy féltjük a szülőket, gyerekeket, mert gyengének hisszük őket. Vagy nem elég bölcsnek.

De ugyanez történik egy olyan esetben is, amikor egy térben megjelenik valaki, aki nem tartja be a kiszabott rendet, és az, aki viszont biztonságot lát a szabályok megtartásában. Találkozik a kesztyűt és szájmaszkot hordó és az, aki nem él vele. Az, aki meglátja a rendbontót, ő megijed, hiszen úgy érzi megfertőzik, nem vigyáznak rá. Ő máris elgyengül, a program megteszi a maga hatását. Kintről látja a veszély forrását, nem önmagában.

Teljesen mindegy, hogy a rendbontó képes-e fertőzni, más nyakába akasztani a problémáját, vagy tudja mi a gond és megoldja. A rendbontó hibája és  felelőssége, hogy mások félelmeit beindítva gyengíti-e másikat, vagy tekintettel van a környezetére, bármit hisz.

A rendbontó viszont úgy érezheti, „én jobban tudom”, és ezzel viszont ő lesz kiszolgáltatott. Hiszen ami most zajlik, az bővel felettünk ható mechanizmus, nem láthatjuk át. Csak elméleteket gyárhatunk saját magunk erősítésére. Ami szintén hiba lehetőség, hisz ámítjuk magunkat bármivel is, és az igazán fontos dolgokra nem jut kellő energia.

A vírus információ megnyomja bennünk azt a gombot, ahol problémánk van. A kiindító szituáció is nagyon jellemzően mutatja a bennünk lévő probléma forrását.

Szívem szerint azt mondanám, hogy az maradjon otthon, aki tudja magáról, hogy elég majrés, a megfelelési kényszere erős, a felelősségérzete mások felé könnyen megbillenthető. A hősködők és áldozatok jobb, ha visszahúzódnak. Mert ők a fertőzők és a fertőzöttek. És most lehet nem kap olyan támogatást, mint amilyenre vágyna a gyógyulásához.

Ez a vírus program eléggé letisztázó, ha hajlandóak vagyunk tükörbe nézni. Ha nem félünk tőle, hanem észleljük a behatolási területet és helyzetet, a bennünk megjelenő érzéseket, máris kaptunk egy olyan összképet magunkról, amivel ha dolgozunk, akkor igencsak közel kerülhetünk valós lényegiségünkhöz.

Azt is jobb, ha tudjuk, hogy a vírus programok eddig is bennünk voltak. Csak részletekben, kisebb adalékban. Amikor feljött, akkor jobban lehetett kezelni, mert nem mindenkinek egyszerre jelent meg, és lehetett egymást jobban támogatni. Hol ennél, hol annál jött fel, közben elteltek idők, volt segítség, esetleg generációk teltek el. Aztán elfelejtődött, vagy egy rész rendeződött, vagy nem értettük meg a lényegét, nem vettük komolyan, nem gondolkodtunk az üzenetén, stb…

Ez most egy komplett csomag, ami az összefűződő sorsokra hat, hogy mindenhol lehessen oldani, rendezni. Kapcsolati rendszerünk kerül fény alá. Kiszolgáltatottsági viszonyaink. Aggodalmaink, hit gyengeségünk pontjai.

Azt se feledjük, hogy a vírus programja, vagyis a vírus maga, bennünk van. Hogy mennyire aktív, mennyire erős, mennyire okoz zavart, az a mi lelki állapotunkon múlik.

Mindezt nézzük úgy, hogy 5 ember hall egy információt. Mindegyik másképpen reagál rá. Az egyik azonnal azt hiszi, hogy róla szól, őt bántják vele. A másik azonnal ítélkezni kezd, természetesen saját magát beállítva tökéletesként. A harmadik hallgat és szenved. A negyedik meg sem hallja. Az ötödik emberben pedig meg sem rezdül egyetlen húr sem. Ő az, akin úgy megy át az információ, hogy sehol nem okoz sem kárt, sem javítást. Áthalad.

Az sem mindegy, hogy amit beviszünk információt étel, vitamin, innivaló vagy más egyéb formájában, az erősít, vagy gyengít minket. Ráteszünk egy lapát sarat még vagy könnyítünk a terheinken.

Ez eddig sem volt mindegy. Mindaz, ami most zajlik eddig is így történt, csak most egy felgyorsult, felfokozott áramlásban vagyunk.

Mindezzel most azt szerettem volna elmondani, hogy rajtunk múlik, mennyi ideig tart mindez, és milyen mélységeket érint. Támogassuk a környezetünk és önmagunk azzal, hogy nem keltünk pánikot és a megoldásokat keressük.

A hírek eddig is tele voltak „lélekszennyező „ hírekkel, amik elbizonytalanították az embereket. Sokszor eszembe jutott, hogy mindez bűncselekmény az emberi lélek ellen. „megölte, kifosztotta, elcsalta, karambolozott, meghalt stb…” Igen. Van ilyen történet. És van sok másmilyen is, aminek nincs hír értéke, mert nem elég drámai.

Az emberek pedig azzal vígasztalhatták magukat, hogy „nem velem történt”.

Most pedig a hírek arról szólnak, hogy kivétel nélkül mindenkivel megtörténik.

Végig gondoltam az életem, és ismét rájöttem, hogy annyi nehéz dolgon átmentem már, és megmaradt az optimizmusom, megmaradt a segítő szándékom, és megmaradtam én is. Kigyógyultam olyasmiből, amiből nem lehet az emberi tudás szerint. Túléltem úgy történéseket, hogy a környezetem észre sem vette.

A SEGÍTŐK ott vannak, mert ezeket egyedül, saját erőmből nem tudtam volna végig vinni ép ésszel. Ott van velünk az ősök ereje, a Segítők, az ŐrAngyalok, és a Jó Isten, lelkem forrása. Van bennem még  félelem, kétség, fájdalom, hazudnék csak önmagamnak, ha mást mondanék. De a Hitem erős, hogy nem vagyunk egyedül. Sok a jó ember, sok a jó szándék, Mesterek segítik létezésünk, Ősi Családok tiszta forrásai támogatják világunkat. Van más is, de ezt most engedjük el.

Tegyük a helyére önmagunkban a vírust és értsük meg az üzenetét. Ott szól bennünk.

Gyógyítsuk meg, hogy erővé válhasson bennünk. Ez a történet is.