A mai nap az Isteni részünket helyezzük előtérbe, mert Ő az, aki megvált minket a múltunk árnyaiból és meggyógyítja testünk fájó pontjait.

Előző írásban az éntudat és az öntudat került fókusz alá. Az éntudat az emberi részünk. Ez a sorsunk, a félelmeink, nehézségeink, bizalmatlanságaink, ugyanakkor az életrevalóságunk tárháza. Őseink öröksége. A tagadó, lázadó részünk, amely öntudatra szeretne ébredni az Univerzum világaiban. Ő az, aki megtagadja az isteni részt, mert csalódott benne. Nem látja, nem érti az isteni rész szándékát, ezért haragszik, elutasítja. Úgy érzi , ezért azt éli, hogy elárulta. Cserbenhagyta.

Mindenki a maga módján fordul szembe saját isteni részével, amely globális feladatot hordoz magában. És a hozzá kapcsolódó sajátos erőket. A Jézusi misztérium ránk hagyta az útmutatást a szétválás, megtagadás okairól. Az ember és isten kapcsolatáról. Az ember félelmeiről.

Nehéz harmonikusan kapcsolódni. Az ősbizalom elveszítése erős gátat emelt isten és ember közé.

Isteni részünk az örökké létező, univerzumokat átívelő, átlátó, az EGYhez kapcsolódó részünk. Az Egységben a saját helyét elfoglaló részünk, ahonnan pontosan átlátunk univerzális történéseket.

Nagyon nehéz jól megfogalmazni mindezt, és ez csak a töredék, ami kiemeltem, de ma ennyire van szükségünk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az egység misztériumában elfoglalt helyünkhöz.

A KAPCSOLÓDÁS idejét éljük. Elengedni a bizalmatlanság és félelmek miatt irányítani akaró részünket, és átadni az irányítást az isteni részünknek. Aki ott él belül, bennünk. Lehet, hogy elzárva, vagy éppen megfeszítve. Rögzítve és mozdulatlanságra ítélve. Miközben mi úgy véljük, hogy megéljük Őt. Pillanatokra meg is élhetjük, de az emberi én visszaránt és az anyag beköt. ÉS az isteni részünk máris börtönbe kerül.

Az elkövetkező időszakban nagyobb szükség lesz az isteni részünk jelenlétére, mind eddig bármikor is volt. Mostanra, ha nyitott szemmel figyeltük saját érzés világunkat, reakcióinkat, pontosan tudjuk mire reagálunk rosszul, és mikor akarjuk meghatározni a kapcsolataink milyenségét. És hogyan tesszük. Ez pontos térkép az isteni részünkhöz való kapcsolódás letisztogatásához.

Legtöbbször külön választjuk az emberi és isteni részünket. A legideálisabb, amikor a kettő együtt, megfelelő harmóniában vegyül.

Kapcsolódjunk egymáshoz, őseinkhez, természet feletti részeinkhez, a természethez, és Isteni részünkhöz.

Egy kép, amely segíteni tud:

Kérjünk egy képet az auránkban lévő részek osztottságáról.

Egy ősi vár. Vagy kastély. Vagy templom.

Van föld alatti része, katakombák. Van a lakótér, udvar, torony rész.

Ezeket kell végig néznünk.

Ki lakik a toronyban? El van-e zárva a többi résztől? Magányos-e?

Ő az, aki messzire lát. Ha vannak ablakok a tornyon.

Ezt a rész nézzük át először. Legyenek ablakok, nyitott ajtók, lejárat az alsóbb szintekre. Tisztán és átláthatóan.

A másik rész a katakombák. A járatok legyenek kitisztítva. Ne legyenek lefalazott titkos járatok. Ahol jeleket, pecséteket találunk, azt jegyezzük meg, mert később fontossá válik.

Készítsünk térképet a katakombáról. Legyen lent tiszta élelmiszer raktár.

A köztes rész legyen átjárható. Legyenek várőrzők, figyelők. De a kapu legyen nyitva.

Ha a toronylakó le tud menni az udvarra és ott figyelnek rá, ha a lent lakók küldöttsége bármikor fel tud menni a toronylakóhoz, akkor ez a fajta kapcsolódás rendben van.

Ebben a szimbolikában a közép részen lakók az emberi részeink. Őseink.

A katakombák őrzik a múltat, ahonnan jöttünk. És a felhalmozott gyümölcseit a cselekedeteinknek.

A toronyban az isteni részünk lakik, aki átlát mindent. Aki messzire lát időben és térben. Ő kapcsolódik az EGY-hez.

A mai nap csak mondjuk ki őszintén, szívből:

Drága Jó Istenem! Legyen úgy minden, ahogy mindenki számára a lehető legjobb.

Adjuk át a vezettetést.

Érezzünk rá, érezzük át, hogy minden szerettünk velünk él és létezik. Ezernyi formában.

Ne csak mondjuk, hanem éljük is.

Amikor éljük, akkor átmelegszik a mellkasunk és a fájdalom enyhül.  A fájdalom, amely mindig az isteni rész hiányát jelzi.