Ismét a belső démonokról kell beszélnem. Bár ez egy “nemszeretem” téma, de a jelenlétük hatása, és megszüntetése benne van a napi energiák megnyilvánulásaiban igen csak erősen.

Az erőltető köhögés jelzi, hogy nagyon is felszínen vannak.

HAngunk elrekedése, fals hangzása szintén jelzi. Ilyenkor jobb a CSEND. Kint és bent.

A kényszeresség megjelenése szintén.

Mindez inkább arra utal, hogy felszínre jön, de el szeretnénk fojtani. Márpedig most nem lehet.

Amit lehet tenni, hogy másfajta megoldást keresünk arra, hogy ne fojtsuk el, de ne is engedjük mások nyakára.

A mód és az eszköz nem mindegy.

A húsvét előtti hét napjain az Ember bejárja azokat a köröket, amelyek feltárják belső lényének tragédiáit. És megoldásait.

Tisztán megláthatjuk a gyenge pontokat önmagunkban és környezetünkben, észlelhetjük félelmeinket, amibe a démonjaink kapaszkodnak, megláthatjuk saját sorsunk misztériumát. Megélhetjük fájdalmainkat, majd felülemelkedve elkezdhetünk egy másabb minőségű sorsot.

Mint ahogy a JÉzusi élet pontról pontra bemutatta.

Tél és tavasz, halál és élet.

Mindezt a tegnapi napon írtam le. Úgy éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok már, nem tudok sem tovább szolgálni, sem tovább lenni.

Látom a további utat, de nincs már erőm ahhoz, hogy éjszakánként megjárom tudatosan a dimenziókat, ahonnan tudom, hogy mi zajlik és merre van előre, másnap pedig a fizikai valóságban teszem ugyanazt élesben. Ahogy írtam, hogy ismét démonokra kell ügyelni, valahogy megtört bennem valami.

De talán ez az én keresztem. Látni a démonokat, és állandóan keresni ellenük a megoldásokat.

Megérteni és eloldani a jelenlétüket.

A mai nap is elég nyomasztó lehet. Megélhetjük a magányt. Saját keresztünk súlyát. Mindaz, ami nyomja a vállunk, most sokkal nagyobb súllyal bír. Ahol fáj a testünk, tudhatjuk, hogy ott van a keresztünk lenyomata. Ha

Ennek ellenére lássuk meg a bimbózó rügyeket, érezzük meg a melengető nap erejét, amely energiát szabadít el bennünk. És sorsunkban. Amíg ebbe belefeledkezünk, gyógyul a lelkünk keresztet viselő súlya.

Ne feledjük, hogy a Jézusi sors azért fogalmazódott meg anyagban, hogy állandóan a szemünk elött legyen az út, amit bejárunk. A döntéseink, nehézségink, felvállalásaink, megfeszülésünk és az elengedés, megújjulás. A megfoganás pillanatától kezdve mutat minden olyan programot, és megoldását, amely világunkban jelen van.

A jelenlegi helyzet felfokozott mindent bennünk és körülöttünk.

Mondhatom, hogy Jézus Mester eredendő lénye közöttünk jár. Az Angyalok, akik a keresztig elkísérték, szintén jelen vannak. Róluk érdemes tudni, hogy vannak közöttük olyanok, akiknek Szolgálatukban való hite ott és akkor megtört.

De most valamiért a misztérium akkori “szereplői” közöttünk vagy éppen körülöttünk járnak.

Csak remélni tudom, hogy minden a helyére kezd kerülni, és a “halál” töréspillanatai kioldónak. Hogy ez pontosan mit is jelent, remélem a hétvégén át tudom nektek adni. Lesz hozzá erőm.

Mindenesetre a lelki erőnk megtörésének állapotait élhetjük meg ezeknek a napokban. Nem érdemes nagyon belemerülni, mert ez csak egy összkép a saját démonjainkról. Inkább tervezzünk tovább.

Mert mindig van tovább és minden rosszból van kiút.

Ma még a Remete a barlangjában ül némileg kővé válva.