A mai napon is ott van még a nyomás. Ami a nyomás érzéséhez  kapcsolódik, az a veszteség érzése.

Ismét nagyban kell átgondolnunk, hogy vajon mi is veszhetett el a lelkünk számára, amelynek állandóan érezzük a hiányát?

Emiatt a hiányérzet miatt nem is tudunk boldogok lenni, csupán pillanatokra. Nem tudjuk megőrizni a belső békét állandóan, mert a hiány megjelenik ismét.

Ebben a sorsunkban megjelenhet érzésként, amit állandóan keresünk a külvilágban.

Megjelenhet emberhez kapcsolva, akiben ott volt a belőlünk hiányzó rész, és vele együtt meg tudtuk élni a teljességet.

Megjelenhet munkához kapcsolódva, ahol a hiányérzés enyhül.

Megjelenhet egy gyermek által.

Kompenzáljuk a hiányt ezernyi módon, amely a végén általában nehézségként és problémaként jelenik meg. Munkakényszer, összetartozás érzés nélküli szexualitás, harácsolás, divatmánia, álcák készítése, kábítószerek, betegség tudatok, rózsaszín vágyálmok ködök, alkohol stb…

És még ezernyi módon jelenhet meg a hiánymutató és a hiánypótló energia.

Bármi is mutatja számunkra, egy a biztos. Önmagunkban kell mindezt rendezni, a külvilág csupán mutatja a hiány helyét.

Hogyan tudjuk?

Egész életünkben ezt próbáljuk. Tudatosan, vagy tudattalanul, de a feladat, amivel születtünk, erről szól. Teljessé tenni önmagunk.

Sokan hívják szeretet hiánynak.

Én inkább a Forrásról való leválás állapotához kötném. A forrásban, a közös tudat egységében minden ott volt. Az Egység érzése megadta a lélek számára a saját értékének tökéletes felismerését, a rendszerben való helyét.

A HIT megtörése, a bizalmatlanság, a csalódás a júdási minták pokla. Ezek felfedése önmagunkban azért nehéz, mert sok ezer évről beszélünk, és végtelen hosszú sorsszövődésekről.

Ha az elmúlt időszakban belenéztünk saját varázstükrünkbe és megláttuk önmagunk Igazságát, akkor most elkezdődhet a helyreigazítás.

Elengedni valamit, ami eddig erőt és biztonságot adott?

Igen.

Bízni az Egység erejében, még ha eddig ezerszer elmondtuk, hogy „Isten nem segít a bajban”?

Igen.

Észre kell venni, hogy más időket élünk megváltozott energiaformákkal, mint eddig.

Tisztelni azokat a lelkeket, akiknek munkája a világunkat megtartotta a sötétség idején.

Ráérezni az Alázat valóságos érzésére, amely visszaemel az egységbe, a lélek saját helyére.

Az Alázat csak tisztelet alapon működik. Oda és vissza. Nincs benne semmiféle kikényszerítő vagy érdek energia.

Érdemes azt is átgondolni, hogy a vírus és a démon programok egy és ugyanaz. A beépült, generációkon keresztül átívelő vírus programokkal régebben foglalkoztunk. A betegségek, amelyet okoznak akkor, amikor egy sorsba aktívvá válnak, mikor alszanak el, és hol bukkanhatnak fel legközelebb.

Talán így jobban átlátjuk a mostani helyzetet. ÉS azt is, hogy itt kevés a „démonűzés” vagy egyéb más. A vírus minden hitgyengeség esetén bele tud kapaszkodni a sorsba. Ahol lélekben seb van, és jelen esetben jó példa a levágott angyalszárny sebe, akkor ott gyógyítani kell, de olyan szinten, hogy a seb el tűnjön örökre.

Át kell alakítani a negatív töltéseket önmagunkban. És ahhoz előbb meg kell találnunk nagyítóval, és el kell hinni, hogy ott valami nem stimmel. A külvilág nem kímél minket, ezerrel mutatja.

Legyünk ma őszinték magunkhoz. Mi hiányzik valójában? Mi az, amire valójában vágyunk, nemcsak a külvilágban látottak hatására?

Próbáljunk hinni abban, ha eddig nem is sikerült elérni, mert valami összefüggésrendszer még nem engedte meg a sorsunkban, de most eljön az ideje.

Minden megtapaszt nehéz érzésünk fájdalom maradványt hagy maga után.  Elfojthatjuk vagy megélhetjük. Elengedni csak úgy tudjuk, ha belemerülünk, megértjük és átformáljuk. A fájdalom maradványai időnként felbukkannak. Ezzel is kell törődnünk, mégha nem is tudjuk, hogy miért jön fel éppen most. Mindennek oka van. Engedjük át a fájdalom üzeneteit, és a hitünk erejével formáljuk felismeréssé. A felismerésből pedig megszületik az új lehetőség gondolata. Ami tudatosan felismert bennünk, az a fájdalom már nem tud irányítani.

Áldás van mindannyiunk sorsán.

A mai nap számai a 4 és a 9.  A fizikai világhoz köthető erő és a teljesség, amit elérhetünk a fizikai világban.