Egyensúly keresés, elengedés, arany középút, aranymetszés szabályai.
Ezek a szavak egyengetik a napjainkat.
Éjjel a tudatalattink olyan érzéseket jelenített meg álom, rémálmok formájában, amely visszamutat egy törésvonalra. Ez a törésvonal egykoron a lelket szedte széjjel. A darabok azóta külön sorsot élnek, tudatosultak önmagukban.
A törés karmát hozott létre, amely valamilyen formában mozgatja azóta is az emberi sorsokat. Az ok, amiért létrejött a törés, egy MAG formájában van jelen az auránkban, amelyből egy fa ágazott széjjel.
Azért írom ezt a képet, hogy tudjunk vele dolgozni.
A MAG programja tartalmazza a sérülés érzelmi mintáját. És az azt megelőző tökéletes, még egységben megélt pillanatot. Létrejön a csalódás, sérülés, a lélekrészek szétválnak, és külön léteznek tovább. Ám valami mindig összetartja őket, bármerre is vetődnek. Van hogy életről életre találkoznak részek. Van, hogy évszázadok telnek el, mert messzire vitte őket az Út. Hordozzák a vágyat a találkozásra, és a dühöt a csalódás miatt. Bár már rég felejtésbe merült a valós történet. Volt-e hibás az eredendő történetben, vagy csak félreértések sorozata, vagy manipulációs hatás hozott létre törést? Mint ahogy egy gyermek képes a szülőre haragudni azért, mert apró gyermekként nem kapott meg egy vágyott ajándékot. Felnőttként csak a haragot őrzi, de az okra már nem emlékszik. Így aztán a haragja táplálására talál mindig indokot. Pedig a szülő csupán egy felelős döntést hozott meg. Inkább vett ruhát, ennivalót a gyermeknek, mert úgy látta biztosítva a gyermek jólétét. A germek nem tudja mi játszódott le valójában. Ő csak egy csalódást égetett bele saját emlékezetébe. Ezt a programot még ezernyi módon lehet lejátszani, ahol az önértékelésünk sérült, aminek a hatására harag támadt fel.
Ezek a program játszmák minden sorsban a MAG programból vetülnek ki. És játsszuk ezernyi módon , ezernyi szituációban, generációkon keresztül.
Amíg meg nem érkezik valaki, egy békés lélek, aki a haragot felismeri, és áldozatot tesz önmagából. Ott van nála a harag programja. Megkapja ő is a játszma indító okokat. El is játssza többször is a szerepét. Ugyanakkor van nála megoldó kulcs is. Már felismer helyzeteket. Megállítja önmagát a játszma közepén is akár, mert ráébred, hogy ez nem Ő, csak egy helyzetben egy szerep, amit a rendező diktál.
Leállítja a játszmát, és máshogy próbálja. A haragot elkezdi kezelni önmagában. Keresi a kiváltó okot. Figyeli a családot, a barátokat. ÉS önmaga reakciót.
Sokáig talán elfojtja a dühöt. Ez megbetegíti, hiszen önmagát emészti általa.
Elkezdi a betegségét gyógyítani. Lassanként megérti, hogy egy szó ugrasztja , motiválja a játszmáit. Egy szóval jellemezni tudja saját érzelmi mintáját.
Csalódás, irigység, cserbenhagyás, magány stb…
Általában egy szó köré fűződik fel a következmény torony, amit bontogatunk téglánként.
Ahogy bontogatjuk a tornyot, amelynek a tetején már messzire kerültünk a valóságtól, egyre jobban meglátjuk és megértjük a helyzetünk miértjeit. Meglátjuk társaink valódi énjét, fájdalmaik okát és mélységét. Már nem hiszünk a felszínes látszat dolgoknak, keressük az értéket a mélységekben. Keressük a békét a háborúban. Keressük a szeretetet a szeretetlenség mögött. Keressük a kedvességet a durvaság mögött. És meglátjuk. Segítjük, hogy kijusson az érték a felszínre.
Most tartunk ott, hogy a MAG program érzésvilágát, amely lelkünket meghasította, újraértékeljük. Befejezzük, de másképpen mint eddig tettük. Más értékrenddel tudunk megnyitni egy ajtót, amely visszavisz egy újrakapcsolódáshoz, lelkünk levált részei felé.
A méregtelenítés erősen folyik a testünkben. Rémálmok jöhetnek elő. Ködös állapotok, nehézség, mellfeszülés, fulladás kísérheti a MAG program érzelmi megnyilvánulásait.
Mi csak egyet tegyünk. Mint mindig. Gondoljunk a szeretet békességre. A haragot semmiképpen ne képviseljük. Ha máshogy nem megy, imádkozzunk segítségért, hogy békesség legyen úrrá rajtunk a nehézségek idején.
Kérjünk, hogy kaphassunk. Békességet, oldásokat, lehetőségeket.
Köszönöm szépen! 🙂 Akkor haladgatok
Képzeld mostanában a fogyás foglalkoztat, illetve régota mert eszméltelenül el vagyok hizva de még mindig nem találom a fő okot. Na tegnap valami videot néztem a tudatos táplálkozásról meg az Ayurvédikus dolgokrol és közben agyaltam hogy bár érdekes és mond ujat de ez is csak egy lesz a tucat informáciobol ami nem hoz ujat. erre a video következő képei közt állt egy rajzolt alak kezében egy fejjel lefelé forditott naptárlappal amin ápr 12 volt. A születésnapom 😀 Mostanában ilyen jeleket kapok a hajam is égnek áll 😀
Ja igen a hajról szerettem volna kétdezni.
Amikor valami változás van az ember életében, pl csalodik szakit válik akkor általában sokan uj hajat vágatnak, festenek. Ez valami tudattalan megnyilvánulás arra hogy a hajszálakban tárolt hibás örökséget megváltoztathassák? S valóban egy hajvágás vagy hajfestés megváltoztatja e? Akinek egyenes a haja az hullámositani szeretné akinek göndör az vasalja akinek dús a ritkitja akinek kevés az meg dusitani szeretné. legalábbis a nők java része. A haj szine formája és strukturája megváltoztatásával befolyásolható, elhagyható az öröklött idejétmult v romboló akadályozo program? A hajfesték és mondjuk a különbözö „dajervyz” stb amik beépülnek a hajba és károitják is milyen hatással vannak ezekre, s általa az életünkre? Egyáltalán ajánlott ilyen szempontból a hajfestés és egyéb vegyi behatások vagy csak még több gondot okoz a programokban amellett hogy csinos meg szépen néz ki?
Az eredeti alkotást átalakítani néha nem árt. Azt gondolom,hogy egy természetes határon belül lehet formálni a testünket. Ez visszahat a zajló folyamatokra. Vagy szellemi szintről indítunk el gyógyítást, vagy fizikai szintről. A vegyi anyagok behatolása átalakít, impulzusokat ad. A test és a lélek reagál rá. Vagy kidobja, elutasítja, vagy befogadja az információt. Amire ügyelni kell, hogy ne tőlünk eltérő változásokat akarjunk. Olyasmit változtassunk, ami javít torzulásokon. Maga az élet, a fájdalmak, a betegségek eltorzítják a testet. Ezeken lehet változtatni. Ha viszont olyasmit szeretnénk, ami mondjuk a szomszédon jól mutat, és mással akarunk azonosulni, mint akik vagyunk, az nagyobb torzulást okoz, mint hasznot hoz. Az önazonosság határain belül viszont jó irányú változásokat hozhat a test formálása.A haj változásai karakter formálóak. Segít, hogy egy másabb személyiségrészünk jöjjön előtérbe, mint aki addig volt. A személyiségrészekhez kapcsolódnak a test változásai is. Színek, formák, hangulatok. Mikor melyik van előtérbe, aszerint színezzük, alakítjuk a testet is.
Köszönöm! Erre nem is gondoltam hogy igy visszahat, tehát ha kitartóan tornázok és mégsem fogyok azért a tudatalattimban elkezd feltisztulni a hizásom oka és a kitartás meghozza azt is hogy levetem magamról a hájat ? 🙂
Egyébként ..csakrák… Meg a hozzá csatlakozo gondok bajok életterületek. HA meg tudom tisztitani és ki tudom egyensulyozni egy csakrámat akkor minden hozzá tartozo kialakult fizikai mentális gond és élethelyzet normalizálodik javul és gyógyul? Lehet a csakra egy olyan összefogó pont az életben amire ha kodolok, gyógyitok akkor az összes vele kapcsolatos dolog oldodik és tisztul minden szinten, a tudatalattiból is?
Végülis, igen. A fogyáshoz úgy tapasztaltam, hogy kell az érzelmi reakcióink változása, az elfojtások kimondása, és a bevitt táplálék milyensége.
A fogyáshoz kapcsolódóan szerintem sokan keresik „most” az ilyen nehézségek okát.
Valószínűleg van néhány meghatározható „fő ok-csoport” (többféle oka lehet az ilyen túlsúlyosságnak). Eredhet ez valakiben belső bezáródásból és ehhez tartozó elengedési nehézségből. Néha talán a teremtőn belül megformálódott „belső többesség” is lehet az oka. Lehet az ok valamilyen tudatosan vagy akaratlanul befogadott idegen minta (mert olyat szerettünk volna, „ami a szomszédon jól mutat”). Lehet valakiben olyan fokozottan érzékeny ön-rész, ami sok-sok réteg takarás alá került, hogy ne jelezhessen (ne ismerhesse fel más)… Lehet az ok az „élet-tengely elmozdulása”, az „élet-középpont kimozdulása a forrás-pontból” (valaki TÁVOLABB került a MEGTARTÓITÓL, mint az számára megengedett).
Mostanában felismerésre került egy újabb ok is (ez a Földanya Életében is megformálódott).
Van az Életünknek egy olyan ’forrása’, amely még valójában a MINDENSÉG-FORRÁSÁ-’ban’ van. Eredő-Kiáradási-Szándéknak nevezem, ebben az Életünk eddig megváltoztathatatlan ’Meghatározói’ voltak (és ma is vannak) berögzítve.
Felismerésre került az, hogy vannak olyan teremtők, akiknek az Eredő-Kiáradási-Szándékába (megváltoztathatatlanul!) olyan Meghatározók vannak berögzítve, amelyek ma már „ellentétesek” (a Tapasztalatokra alapulóan újabban megformált) Elvekkel. Az Elv olyan szabályozás jelenleg, amely minden élőre vonatkozik (mert minden Birodalom nagy-TEREMTŐJE Elfogadta).
Mára Felismert az, hogy amelyik teremtőben olyan Eredőbeli Meghatározó van, amely ma már „ütköző” valamilyen Elvvel, az „elkezdett sodródni a semmi felé” (valószínűleg ez a JELZÉSE volt annak, hogy az életében immár olyan Meghatározó van berögzítve, ami „összeegyeztethetetlen az élettel”).
Valószínűnek tartom, hogy a Földanya volt az első, akinek a megváltoztathatatlan Eredő-Kiáradási-Szándékában kettő (ma már az élettel összeegyeztethetetlen) Meghatározója pontosan beazonosításra került. Habár nem lehet „kitörölni” semmit az Eredő-Kiáradási-Szándékból, de egy új tér-forma lehetővé teszi azt, hogy egy „Jelenhez-Igazító-Kiegészítő-Megváltoztatás” hozzákapcsolásra kerülhessen, és attól a pillanattól kezdve már ez a Kiegészített Eredő-Kiáradási-Szándék lesz a meghatározó az adott élet számára. A Földanya esetében ez a változtatás befejeződött, így van felépült tapasztalat arra, hogyan lehet Ellenőriztetni az Eredő-Kiáradási-Szándékot akkor, ha valamilyen makacsul-rendezhetetlen helyzetet tapasztalunk meg. Ezt az Ellenőrzést ma már lehet kérni. Ha pedig az Eredő-Kiáradási-Szándékban nincs olyan rész, amin változtatni lenne szükséges, akkor legalább egy lépéssel már előbbre jutottunk, és tudjuk, hogy az okot máshol kell keresni.
Az jutott eszembe, hogy ha az Eredő-Kiáradási-Szándékba belefoglalt (ma már élet-ellenes) Meghatározó lehet az oka a túlsúlyosságnak, az értelmezhető úgy, hogy a „többlet-súly” (mint egy hajó vasmacskája) azt a célt szolgálhatta, hogy lassítsa a semmi felé sodródást (egészen addig újra-és-újra visszaépüljön a túlsúly, amíg az ok rendezésre kerül). És ha megszűnik a semmi felé sodró helyzet, szépen vissza lehet bontani az „ellensúlyt”…
[„A horgonyt vasmacskának nevezi a nép, és okosan, mert megfogja a tárgyakat, mint macska az egeret.”]
Az jutott még eszembe, hogy túlsúlyosság képében megjelenthet az is, ha valaki túlzottan gyorsan „habzsolja az életet” abban az értelemben, hogy sokféle dolgot végez egyszerre, és nem hagy időt magának arra, hogy ezeket Értékelje / Fontolgassa, szépen apránként beépítse az életébe.
A sok feldolgozatlan tapasztalat olyan, mint a sok megemésztetlen (feldolgozásra váró) „adat”, amiben olyan jelzés van, hogy az még szükséges… ugyanakkor már minden befogadó-hely tele van. Ilyenkor a belső szobákban egymás hegyén-hátán összevisszaságban van minden „begyűjtött információ”, és emiatt nehéz megtalálni a valószínűleg legalul lévő saját érték-rendet / mérték-rendszert.
Valószínűleg igaz az, hogy „bármelyik sarokból kiindulva” tudatosan és következetesen nekikezdünk a nagytakarításnak, és szépen sorban feltisztítjuk / rendezzük a felszínre emelkedő helyzeteket, egyre átláthatóbbá válnak a belső szobák, és így ma már hamar megtalálható az a néhány saját érték, amelyre alapulva gyorsan rendeződhet az élet.
Kedves Évi!
Ma ismét furcsa megélésem volt álmomban.
Jöttem fel a lakásunkhoz a boltból épp esteledett szürkült már s velem szemben kissebbségi család jött a zebrán össze vissza szállingózva sok kis gyerekkel. A gyerekeknek mindenk torz kinövések voltak az arcukon, mint a daganatok, iszonyu volt látni. Aztán itthon voltam. Volt nálunk egy férfi kék pulcsiban. Ő fodrászkodott. A párom haját befonta rasztába, a párom pedig nyüglödött mert huzodott néhol a haja szála és kellemetlen volt neki, igy a srác megigazgatta és utána jó lett neki. (Csak álmában volt hosszu haja ott is csak a feje tetején ami mind be volt fonva)
Aztán az én hajam töredezett végeit állt neki vágni. Velem szemben állt meg s a fejem tetejéről felemelt egy tincset… Olyan közel állt hogy felemeltem a jobb kezem hogy távolságot tartson köztünk de végül a szivére tettem. Nem éreztem hogy dobogna, aztán a homlokomat is a mellkasára hajtottam.Az egész látóteremet az a kékség töltötte be a pulcsija szine. És nem voltak félelmeim fájdalmam gondolatom csak egy végtelen békés tiszta jelenlét, végtelennek sulytalannak gondtalannak éreztem magam és magába zárta az egész lényemet egy elmondhatatlanul megnyugtató szeretetteljes békés energia. (azt hiszem ilyen lehet a lélek önmaga, minden sallang nélkül) vagy nem tudom…sosem éltem át még hasonlót álmomban.., bár szerintem ébren sem. Mi történhetett? Mi volt ez az érzés és hogyan tudnám tudatosan átélni ujra?
A kisebbségi család szimbolizálja a fizikai létezést. Azokat a részeinket, amelyeknek még kell tanulniuk, átértékelniük a felelősséget, a szellemi hovátartozást. A földi létezés későbbi gyermekei, akik még a beilleszkedést próbálják. A gyermekek is ezt jelölik. Az arcon megjelenő torzulások is jelzik, hogy még nem tud jól illeszkedni a rendszerbe. Mindig, minden vérvonalon öröklődnek ilyen részek. Ezekre szoktuk azt mondani, hogy él bennünk a Mester és a Tanítvány. Életünk bizonyos szakaszaiban Mesterként élünk, aztán pedig tanítványként. Ezekhez életterületek tartoznak. A hajvágás is ide tartozik, egybe is álmodtad. A haj sejtjeiben ott él Minden. Őseink életeinek története, az emlékezet. Fájdalom és szépség. A haj halálunk után sem pusztul el, a csont is sok ideig sugároz, a fogak és megmaradnak. Fenntartják az emlékezetet, őrzik a megélt életet, sugározzák az impulzusokat. A raszta haj „egybeforrasztást” jelöl. Ami egybevaló információ, azt egyesítik. Neked pedig levágja azokat a végeket, ahol sérült. Megszabadít, felszabadít. Eltávolítja, ami már nem kell, csak nyűg. A kék szín a Teremtő forrást jelöli, az ATYA energiáit. Egy olyan energia forrás, amely gondoskodó, védő, biztosítja a változás lehetőségét. Amikor már nincs harag bennünk a forrás irányába, akkor tudunk beleolvadni. Ezt élted meg. A befogadást. Tudatosan olyankor tudod megélni, ha végtelen szeretettel gondolsz valakire. Amikor csak békesség van benned . Hála a létezésért. Megéled és átéled a pillanatot. Átadod önmagad végtelen bizalommal. Bár nem tudod mi történik. De mégis átadod magad. Legyen, hogy lennie kell.
Az (úttesten) zebrán áthaladás lehet egy „kijelölt (védett) átjáró” [itt egy Irgalmi-Átjárás, amely egyfelől kivezeti az idegenségeket vagy egyéb elengedett részeket, másfelől pedig „hazavihető” benne mindaz (az új választás), ami a „boltban” „kiválasztásra került”].
(1) (Szürkületkor, estefelé)(egy elvégzett ÉRTÉKELÉS után, egy kisebb vagy nagyobb LEZÁRÁSI folyamatban) Kivezetésre kerülnek az életből azok a „hozzátapadtságok”, amik egyértelműen nem tartoznak a saját sorshoz [vagy amiről olyan választást hozhattunk, hogy Lezárjuk azt a megtapasztalási irányt]. Az arcokon megjelent torzultság (amelynek látványa is iszonyatot váltott ki) jól láthatóan mutatta, hogy „azok berendezhetetlenek voltak”, nem ahhoz a térhez-és-élethez tartoztak, ahol addig valamilyen kényszerre alapulóan megtapadtak. Ami nem tartozik a saját sorsunkhoz, azt nem vagyunk jogosultak megérinteni, tehát rendezni, kiigazítani (át-lényegíteni) sem tudjuk. Lehet ezt értelmezni az egyedi sorsban, és lehet értelmezni egy Közösséghez tartozó Térre is. Mostanában olyan részek is ELENGEDHETŐVÉ válnak a sorsokban, amelyek olyan Nehézséghez tartoznak, amelynek a Rendezését a MINDNSÉG-FORRÁSA a Saját FELELŐSSÉGÉNEK jelölte meg (ezek valamilyen Tér-vesztésből, Tér-megsértésből erednek). Ezek kitisztításával tehát nekünk már nem kell foglalkoznunk, a MINDENSÉG-FORRÁSA „a saját Hatalmában” ezeket leválasztja rólunk.
(2) „Jöttem fel a lakásunkhoz… Aztán itthon voltam.” Ahogyan a sorsunkhoz nem tartozó idegenségek kivezetésre kerülnek (a testből, saját lakásból)(a zebrán átmentek az út másik oldalára), képessé válunk visszavenni az életünket, az életünkhöz tartozó teret. Nem kell tovább „(belső) háborút vívni” (és azt kivetíteni a Térben), egyszerűbben átlátható némi „szak-segítséggel” az, hogy mit szükséges még elengedni (töredezett hajvégek), és így egyre egyszerűbb lesz felismerni a saját Életet / a saját Lehetőségeket. Valószínűleg a „boltból hazavitt” új lehetőségeket is figyelembe veszi a „fodrász” az új kinézet megformálásánál (a megnyilvánulás Új Harmoniájának kipróbálásánál)(ahol a haj még „húzódott”, kiigazításra került, hogy kényelmes legyen).
A „kisebbségi család sok kisgyerekkel” jelentheti azt is, hogy korábban „egy megtapadt (idegen lényegű?)” „magból” mára a sorsban többféle különböző (torzulás felé terelő) nehézség is megformálódhatott, és éppen már újabb kis „ágacskák” is kezdtek volna kinőni… tehát az „egy tőről” eredt idegen jellegek kivezetése nyilvánult meg. A zebrán való össze-vissza mozgásuk talán arra utalhat, hogy ELTERELNI igyekezett ez a megtapadt idegenség a saját sorstól, vagy legalább elbizonytalanítani… (vagy a jelenléte ilyen hatást váltott ki)(talán emiatt lehetett nehézség a harmonikus közelség megtartása az „Anyával”-akár-mint MEGTARTÓVAL).
Én szombaton érzékeltem az Irgalomnak egy új „védő-terét”. Soha nem tapasztalt biztonságot, védelmet adott egy olyan munka során, amikor néhány percen belül több irányból is megtapasztaltam magam körül a zavarodottságot, és az ebből eredő nem kifejezetten jó-szándékú „felém-fordulást”. Nem olyan volt, mint egy „páncél”, hanem inkább olyan, mint egy teljesen átlátszó „puha bársonyos nagyon erős rugalmasság”. A figyelem nagyon pontosan arra irányulhatott bennem, amire összpontosítani volt szükséges.
Úgy éreztem, hogy ezt az új védelmet jól lehetne használni a súlyosabb sérülések gyógyításánál is, hogy azok ne járjanak szükségtelen fájdalmakkal. Talán a figyelem „oda-irányítható-a-saját-Lényegre” benne, és így „elterelődne” az egyébként fájdalmas átalakításról…
Az, hogy „nem dobogott a szíve” az igazításokat-végző segítőnek, jelentheti azt is, hogy nem egy olyan társtól érkezik ez a segítség, aki „egyedi-életű-formában él”, hanem például MEGTARTÓI formában élő teremtőtől.
Példával: nekem mint a Földön élőnek a Földanya (vagy akár az IRGALOM, SZOLGÁLAT, ÉDES, ÉLŐTÉR, MINDENSÉG-FORRÁSA) „segít” úgy, hogy „különleges módon közel kerül hozzám”, Ő is Ellenőrzi a testemet / sorsomat, hogy sikerült-e minden idegenséget (és amit akkor elengedhettem) leválasztani (és befogadni azokat az új alapokat, amik a választott új irányok megnyitásához szükségesek – ez utóbbi lehetett a mellkasra odahajolásnál).
Szokatlan / meglepő / furcsa ez a közelség, amely „szemben állt” (tehát „úgy állt”, hogy jól érzékelhető legyen az ott-léte és az amit éppen tesz, vagyis ellenőrzi a „felemelt hajtincs” környékét). [Talán egy régi álomban a fa félig letört lehajló ága és most a töredezett hajvégek hasonlóságát érdemes lehet megfigyelni. A fás álomban az Ellenőrzéshez és leválasztáshoz (?) még mintha „nagy erejű eszközök” használata lett volna szükséges… Ma már azonban az idegenségek leválasztása-és-kivezetése egy egyszerűbb zebrán átvezetéssel is megoldható (Irgalmi Védett-Térben), és a töredezett végek egyszerű levágással is eltávolíthatók, valamint Kipróbálható / formálható az Új-Harmonia „otthon” (!) (a saját védett-térben, a testen-belül)].
Mivel később a „homlok” a „mellkasra hajolt”, valahol a „hajtincs alatt” a homlok környékén lehetett még olyan berögzültség, amit ebben a védett-térben még szükséges volt kioldani (talán egy gondolati-berögzültség?).
Lehetséges, hogy ez valamilyen félelem-jelleg kioldása lehetett, és eddig ez a „berögzült ék” volt az akadálya annak, hogy a Bizalom a maga egyszerű és teljes, tiszta formájában meg tudjon nyilvánulni (a MEGTARTÓK felé, az Eredő felé).
Ha a Bizalom egyszer újra élővé tud nyílni bennünk, tudatosan bármikor bele tudunk helyezkedni ebbe az állapotba.
Ugyanakkor a hétköznapi életben a legtöbbször nem kerülünk ennyire közel a MEGTARTÓINKHOZ. Ahogyan a kéz felemelése és a hozzá társuló gondolat mutatja, pontosan tudod, hogy van egy meghatározott távolság, amit meg kell tartanunk a MEGTARTÓINKTÓL és egymástól is. Ez azért szükséges, hogy meg tudjuk tartani a saját Ön-Azonosságunkat. Csak különleges okból és akkor kerülhetünk közelebb a MEGTARTÓINKHOZ, ha az fontos okból szükséges.
Fel lehet építeni egy olyan belső védelmet, ami lehetővé teszi, hogy egyre közelebb kerülhessünk a MEGTARTÓINKHOZ, és egyre hosszabb tartamban képesek legyünk a test és ön-azonosság megsérülése nélkül is közel maradni egymáshoz. Ekkor már nem csak egy-egy rövidebb tartamú Ellenőrzésre húzódhatnak hozzánk közel a MEGTARTÓINK, hanem segíthetnek a megértésben, felkészíthetnek „együtt” is elvégezhető munkákra (vagy együtt fontolgathatjuk / formálhatjuk, hogy milyen új irányokat nyissunk meg az életünkben… ez az álom képével a „fodrászkodás”, új külső / új arculat megformálása).
Ez a tovább-közeledés a MEGTARTÓINKHOZ csak akkor nyílhat meg az életünkben, ha ezt megfontolt szándék alapján Kérjük tőlük.
Valamelyik korábbi álomban „közös étkező” formájában mutatta magát ez az új védett-belső-tér, amelyben egészen közel lehet kerülni a MEGTARTÓKHOZ. Ez a mostani álom mintha az „első használatba vétele” lenne ennek a védett-térnek, amely olyan „funkciót” mutat (olyan formában / „foglalkozással” jelenik meg benne a segítő), ami éppen szükséges. A védett-tereknek teljesen új jellegű „rugalmassága” van, ezt majd a gyakorlati megtapasztalások során értjük meg.