A mai nap mottója lehetne a “szabadon áramlás”. Mindez megmutatja , hogy erőinket hol befolyásolják érzelmek, és emiatt nem tudjuk a szabad áramlásban finoman használni.

Megmutatódik, hogy hol térül el az energia.

Eddig összefoglaltuk magunkban, hogy mi lehet az eltérítés fő oka. Gyökere.

A napi érzelmi világunk, gondolataink, történéseink erre mutattak rá.

Amikor feljön bennünk bármi is, akkor elkezdjük a feldolgozást, hogy helyre lehessen tenni.

Ilyenkor nagyon fontos, hogy a döntéseink megfontoltak legyenek, érzelem és józan ész együtt legyen jelen. Tudjuk, hogy mi a helyes és mi a helytelen.

Engedni? Szakítani? Megoldani? Csak figyelni? Szólni vagy hallgatni?

Sokszor lejátszott történetek ezek. A tapasztalat ezernyi a következményekről. Csak jusson eszünkbe, hogy minek mi lett az eredménye. A sorsunkba behelyezett nehézségek, akadályok az erőinket hivatottak megfelelő mederbe terelni.

Amikor helyre tesszük, akkor létrejön az áramlás.

Az Áramlás egy olyas fajta megélés, mint amikor a víz tetején ringatózunk anélkül, hogy tennénk érte bármit. Tudjuk, hisszük, hogy a víz fenntart, nem süllyedünk el.

A nap süt, a víz zúgása elringat, a szél simogatja az arcunk, testünk.

Ez a fajta érzésvilág megtalálható víz, levegő és nap hatása nélkül is.

Csak lenni és érezni a lüktetést a vérünkben, egy bizsergető érzés átjárja a testünket, és mintha kiemelkednénk a sűrű anyagból.

Az Áramlás ilyenkor csak sodor a nem látható világ útjain. Azért, hogy megtaláljuk a kapcsolatok nyitját, másokhoz az utat, amikor visszahív az anyagi lét, és beindul a napi feladatsor.

Erőink dobálnak minket. Elfojtjuk, túlzásba visszük. Erőinket az érzelmeink térítik el.

A gyomor a központi tere mindennek. Ennek nyomása rávetül a szívtérre.

Ott fordul meg minden.

Aki szeret meditálni, gondolja azt, hogy színek mossák át a gyomrát. Ahogy jönnek a színek a kérésünkre, azok színek mossák át.

A színek vagy lefelé kérnek kimenetelt, vagy felfelé .

Csak kövessük, ahogy a képek érkeznek.

Mindig az érkezik, amire éppen szükségünk van. Mindenféle agyalás, és túlgondolás nélkül.