Az elmúlt hét hozott magával egy erősen zavaró energiát. A megszokott sémáktól való eltérülés lenne a következménye.

Ez a frekvencia áttör, kilendít. Megtalálja azt az egy pillanatot, ahol megengedőek vagyunk, az agy nem zizegi túl önmagát, az önkontroll bármiért is csökken. stb…

Abban a töredék másodpercben betör, és létrehoz egy hasadást a „szöveten”. A szöveten, amelyre ráíródott ennek a világnak a rendje, a törvényszerűségei, a múltja a jövője, a karmák, sorszövődések rendje stb…

Vagyis az életünk meghatározó pontjai, tanulnivalói.

A szövet, amely összetartja ezt a sorsunkat. Amely letakar, eltakar, összetart, amelynek minden szála, mintája egy információ rólunk.

Ahogy az újszülöttet és a távozót is lepelbe bugyolálják, és ez a lepel őrzi a kezdő és végpontokat, ugyanúgy az auránkban is ott egy lepel. Véd, óv, benne tart a mátrixban. Színe, mintái és szövése bizonyos sémákat tartalmaz, de a maga módján egyedi is tud lenni, ha egy sorsnak valamiben kiemelkedőnek kell lennie. A szövet szálai az ősök lepléből fonódnak. Ez biztosítja a folytonosságot.

Vannak olyan testek, amelyen születési jelek vannak. Ezek a jelek a test adott pontján meghatároznak eltérési lehetőségeket a sémától. A testen belül is vannak ilyen pontok. Ezeken a helyeken a szövet sérült. A sérülés nem feltétlen rossz. Sőt….

Lehetőség a kitörésre a családi karmából. Nem könnyű, nem fájdalom mentes, de lehetőség, hogy kilépjünk a mátrixból. A családi mátrixból, amely szorosan szövődik világunk múltjához.

Világunk szövetének mintázata elég kusza. Cirádás, egymásra szőtt minták. Sok letisztázatlan forma, a valódi szépség elfedésével.  Akashának is hívják ez a szövetet.

Ez egy élő szövet, amelynek anyagát a hozzá kötődő sorsok szövetei alkotják. Csak információként mondom, hogy a szövethez tartozó írás a rúna, és mára már némely írásjelek is rúna energiatérrel rendelkeznek.

A szövet meghasadt. A rés átengedi más dimenziók valóságát.

Ez sem jó, sem rossz. Változást hoz, amely a gyökerekig hatol. Világunk szövetén a kuszaságot szétsimogatja, hogy a valóság láthatóvá váljon.

Ha megnézzük saját auránkat, akkor olyasmiket láthatunk, mintha egy tornádószerű tölcsér kivonna belőlünk ezt azt. Kinek mit.

Nem mindenhol, csak a gyenge pontjainkon.

mindez okoz kábaságot, gondolattalanságot, szédülést. Változik az energiaterünk.

Ahol túl sokat agyaltunk, ezzel védve önmagunk, ott most üres rés tátong. A védtelen részünk tényleg védtelenné vált más dimenziók behatolására. Amiben bízhatunk, hogy jól döntöttünk.

Nem adtuk el a lelkünket sehol, tiszta forrásokat kerestünk és találtunk. Hitünk az együttérzésre alapul. Gyökereinkben jelen van egy ősi vallás, mely szerint minden EGY és megbonthatatlan. Az univerzum, a valaxisunk, a naprendszer, a Földünk és benne MI. Melynek része az ÉN. A maga helyén és formájában. Nincsenek kasztok, okosak, szépek, csúnyák és buták, lilák, zöldek és feketét, felsőbbrendűek és alsóbbrendűek, csak fejlődni vágyó lelkek, ezernyi formában. Minden tiszteletreméltó a maga egyszerűségében és minden törekszik az EGY irányába.

Mindezt nehéz betartani ebben a világban, ahol túl sok a negatív töltésű érzés. De be lehet, ha megértük az EGY igazságát.

Bármi is történik velünk, egyedül a mi döntésünk, hogy milyen pólusu érzést adunk mellé. Mit szeretnénk kihozni belőle, mit táplálunk vele. Mindenből lehet minden. Angyalból démon, és démonból angyal.

A kérdés mindig az, hogy mit táplálunk magunkban.

ÉS másokban.

Ne játsszuk túl önmagunk. Ne akarjunk más lenni, mint aki vagyunk.

De persze az örök kérdés ott van.

Ki vagyok ÉN?

A legegyszerűbb válasz:

„Apám és anyám gyermeke, kiktől az életet és a testemet kaptam. Elfogadom őket úgy, ahogy vannak. Megköszönöm, amit kaptam jót vagy rosszat. Minden csak épülésemre szolgált. Testemet Földünk és az ősök energiái, információi szőtték meg, hogy tudjam képviselni, amit rám bíztak. Nehézségeimet azért kaptam, hogy hitelessé váljak mindabban, amit tennem vagy szólnom kell.

Mert vagyok, AKI vagyok. Az élet örök. Lelkem az Egy része, mely mindig más ruhát öltve járja a világokat. A döntés az enyém, mit képviselek saját sorsomban. Azzá válhatok, akivé szeretnék, hisz az Egységben minden benn van. Szüleimtől, kapcsolataimtól, örökségeimtől függetlenül.

Nincs szükségem negatív érzésekre. Az erőm az Egy örök létezéséből fakad, melyet be nem szennyezek egy pillanatomban sem. Sem tettben, sem gondolatban.

A változások megváltoztatnak bennem minden negatív töltést.

Amit eddig megtanultam, megtapasztaltam segíteni fog abban, hogy jó döntéseket hozzak és az EGY követeként, erőben és tiszta fényben váljék a testem az Egység követévé ebben a világban.”

Ez a válasz egy döntés, amely felismerésre alapul. Ezért a felismerésért nagyon sok emberi sorsot éltünk meg. A mostani időkre nagyon sok életen keresztül készültünk.

Hát koronázzuk meg. A korona csakránkra fordítsuk a figyelmünket és arra, hogy energiáink szabadon áramoljanak a központi tengelyen keresztül.

Két tenyerünket tegyük össze a fejünk felett, és érezzük, ahogy az energia koncentrálódik.

Ezzel együtt a figyelmünk.

Ne akarjunk megváltó gondolatokat. A változást hozó energia tör és zúz, ha ellenállást talál.

Azt se feledjük el, hogy olyan karmatörténetek részesei, következményei vagyunk, amelyek nem egyértelműek már ebben a sorusnkban. Mégis lenyomatai vannak.

Csak egy példa saját magam sorsából. Nem vagyok szép nő, igazából hiú sem. Felismerem és szeretem a szépet. A valódi szépséget. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a nő a szépséget mennyi manipulációra fel tudja használni, és azoknak mi a következménye.  Felismerem a rejtőző szépséget és értéket. ÉS képes vagyok felszínre hozni. Néha az is sikerül, hogy a testet áthatva átalakítja, gyógyítja azt. De ez csak felsőbb utasításra sikerül.

Ezeknek a képességeknek a kifejlődése fontos volt számomra. Rengeteg leckét kaptam. Ez az egyik karmaköröm. A női test és lélek különbsége. Szépsége és rútsága. Mágiája. Évszázadok alatt a különböző hitrendszerek ezekre való ráalapulása. Nem is gondolnánk miféle hitrendszerek alapja volt a nő mágiájának kiirtása. Teljesen más köntöst kaptak.

Gyerekkoromban kaptam egy mesét, amelyben a kislány piros cipőben ment templomba. Hiúságot jelölt. A büntetése az volt, hogy táncolnia kellett, amíg a piros cipő a lábán volt. A hóhér levágta a lábait, akkor lelt csak békességet. Ezt a mesekönyvet egy keresztény paptól kaptam. Az egész mesekönyv egy horror. Bár az egész gyerekkorom egy horror volt a látomásaim miatt, úgyhogy ez is belefért bőven. A pap számára is riasztó voltam a kérdéseim és gondolataim miatt. Ezért is adta a könyvet. Hálás vagyok érte.

A másik mese egy anyáról szólt, akinek a gyermekét elvitte a Halál,  és odaadta a látását, hallását, járását, mire megtalálta ismét a Halált, aki elmondta számára mindazt,amit tudnia kellett, hogy a lelke megbéküljön. Ezt is megéltem.

Ezek a mesék előre figyelmeztettek. A szimbolikájuk tökéletesen elmondja, miből mi lehet ebben a világban azzal az örökséggel, amit hordozok.

Máig őrzöm a mesekönyvet, jól elzárt helyen. Még egy mesém volt, ami követi a sorsomat. A 12 hattyú meséje.

A némaság betartása a testvéreknek szőtt csalláning alatt. És itt meg is jelenik a szövet szövése. A némaság, a belsőre való figyelés, bámi is történik a külvilágban. Megjelenik a boszorkány, aki elveszi a gyermekeit. A megítélés, a hazugságba keveredés és nem szólhat önmagáért. Csak a hit és a belőle fakadó erő, hogy kiváltsa testvéreit a boszorkány átka alól.

Ez a másik karma köröm. Bármi is történik, az erő és a hit töretlen, mert hiszem, hogy mindaz ami bennem él, megvalósul.

A mesék szimbolikáját megértettem gyermekként, nem felejtettem felnőttként. Időben megkaptam minden információt mindarról, amit tudnom kellett. Mégha mindez a külvilág számára, vagy egy átlag sémában átgondolva riasztó, gyereknek nem való, megítélendő.

Ugyanakkor megmentett tévutaktól.

Nos próbáljatok így gondolkodni nehéz helyzetekben. Ez nem jelenti azt, hogy mindent fel kell vállani, vagy birkaként kell jelen lenni egy helyzetben. Ez csupán azt jelenti, hogy nézzünk szembe mindazzal, amit a sorsunk elénk tesz, és lássuk meg benne a lehetőségeket. Értsük az információkat és értelmezzük a jelentésüket. Lássunk a falak mögé, ne csak a felszínt kevergessük megszokott sémák szerint.

És itt visszatértünk a szövet meghasadásához, az átáramló információkhoz, amelyek megváltoztatják az eddigi gondolati sémákat.