Az idő mit is jelent számunkra? Múlt, jelen és jövő? Egymást követő dátumok?

Vagy inkább szüleinket, nagyszüleinket, régi barátokat, tanárokat, emlékeket?

Gyerekeink jövőjét? Álmainkat? Céljainkat?

Jelen valóságát, ami éppen történik?

Az idő körkörösen mozog. Mint ahogy a bolygók keringenek valamihez viszonyítva meghatározott úton. Valami körül mozogva. Vagy ahogy az energiatér körkörösen mozgatja az energiáinkat.

Dolgaink ismétlődnek. Vagy inkább vérvonalak történetei ismétlődnek, mindig más köntösbe bújtatva.

Ami változik, az az elfoglalt helyünk a történetekben és a hozzá állásunk érzelmi töltéseinkkel . De a történet ugyanaz mint 100 éve , 1000 éve 2000 éve stb…

Hogy ennek mi köze van a mához?

Jelen pillanatban visszafelé haladunk az idősíkon, mintegy összefoglalva mindaz, amely jelen sorsunk felvállalt feladatához tartozik. A puzzle darabokat a helyükre illesztjük, mert sok kocka felszínre bukkant már és megtaláltuk a helyét.

Emlékek…

Megértések, felismerések…

A nehéz hét után némi békesség…

Ami most segíthet, az az emlékek. Jó és elfogadó szívvel nézni az emlékeinket. Egytől egyig a fejlődésünk szolgálták, még ha akkor mást is gondoltunk. Egész életünk rólunk szól. ÉS igazából nem is ismerjük önmagunk. Nem látjuk tisztán önmagunk, hol a józan ész, hol az érzelmeink vezérelnek minket elfojtott, vagy félremagyarázott emlékeink tengerében.

Az utóbbi időben kiemelkedett egy érzés, egy gondolat. Még nem tisztult le, csak érezzük, hogy valami igazságféle formálódik bennünk. Önmagunkról.

De még nincs itt az ideje, hogy megfogalmazzuk helyesen. Úgy, hogy a sorsunk kerekét tovább lendítse egy magasabb ívű körpályára.

Most még szedegetjük önmagunk részeit össze. Mindent a maga helyére és idejére.

Emlékek és békesség.