Félelem és a félelem ködén való átlátás, áthatolás energiái vesznek körül minket.

Félelemben, fájdalomban születünk és élünk. Nem volt még anya, (aki valójában anya és felelősnek érzi magát a születendő életért), akiben ne jelent volna meg a félelem a várandóság ideje alatt, hogy mi lesz ha…

Még ha nem is tudjuk, nem valljuk be, nem akarunk rá gondolni sem, mert merésznek, határozottnak látjuk, akarjuk látni önmagunk.

HA csak arra gondolunk, hogy a hatalom a félelem gerjesztésére épül és azzal veszi el a szabadságot valamilyen formában, akkor már tudhatjuk, hogy világunk forrásában, vagyis az emberi gén állományban ott van a félelem bekódolva. Márpedig nap mint nap látjuk a stratégiákat a félelem fenntartására. Elég csak egy híradót megnézni. Hogy kik szeretnék mindezt fenntartani, hogy az emberi test ne tudjon tudatossági szintet váltani? Ez a kérdés most nem kérdés.

A kérdés az, hogy mi a gátja mindennek bennünk?

Van egy határ a fejlődési láncolatban, ahol megemelkedik a tudatosságszint, és képes az ember kitörölni a félelemkódot önmagából. Már nem menekül, nem rejtőzik, nem áldozat, hanem megoldó ember.

Elviszi a békét a háborúba, átfordítja erővé a gyengeséget. Szemben áll a békétlenséggel. Figyel és megold. Nem mindenáron, de átadja a lehetőséget.

Még akkor is, ha keresztre feszítik, megkövezik, lelövik. Még akkor is, ha nem értik egy szavát sem.

Létezési formát vált. Egyesül olyan létformákkal, amelyek az univerzális hálózat információit szétárasztják testében, lelkében.

Időszakonként egy egy embernek sikerül, vagy egy csoportnak. Ők azok, akik elősegítik a lehetőségét annak, hogy az emberiség együtt mozduljon el.

Egy adott időpontban.

Innentől elindulhat a fejlődés, amelynek a során az ember végre Emberré válik, vagy emberibbé válik, önmaga lesz. Vagy jobban meglátja önmagát. Mindenkinek aszerint, hol is tart a fejlődési láncolatban.

Ezen a határon járunk. Mindenki más szinten éli meg a tudat tágulást, aszerint, hogy mennyire ismerte fel eddig önmagát és világát. A változás érint mindenkit.

A félelem sűrű ködként veszi körbe az embereket. Ezen a sűrű ködön most nem tud áthatolni a józan logika. Nem tud áthatolni a környezetünkre vetített dac, düh, agresszivitás. Visszacsapódik az energia, és akadályt képez a mindennapi haladásunkban.

A párkapcsolatban élőkre, vagy egyéb családi kapcsolatokra is igaz. A közös aurában élők körül is ott van a sötét ködszerű sáv.

Egymás okolják, mert saját félelmeik a másikról verődnek vissza. Ebben a tükörben pontosan láthatjuk saját félelem forrásunkat, amely a szabadságunkat veszi el.

A vírus program jól megtámogatta ennek a felszínre jövetelét.

A megérzés, ha nem félelemből fakad, az az energia, amely az elkövetkezendőben igen nagy segítségére lesz mindenkinek. A helyes megérzés félelem nélküli. Nincs mögötte semmi, ami elferdítené a jövőbe látást.

A jövőbe látást, amivel mindenki rendelkezik, akinek emberi teste van. A test felépítése pontosan olyan, mint az univerzum. Az univerzum törvényszerűségei éppen úgy működnek a testben, mint ahogy működtetik az egész rendjét.

Így aztán a dimenziók, galaxisok,  más időegységek és az időtlenség is jelen van bennünk.

Az időtlenség, amikor minden egyszerre történik.

Amelyben ott van a következő pillanatunk, gyermekeink következő pillanata és őseink következő pillanata. És ezeknek minden következménye.

Ebből ágazik ki az időláncolat, különböző verziókban, variációkban.

Mi pedig az időhullám valamelyik szintjén létezünk.

A testünk pedig kapcsolódik a hálózathoz, leképezi valamelyik részét. Azt a részét, amelyet újra kell értelmezni, felfedezni ebben a sorsunkban. Csakrákon keresztül kapcsolódik. És itt érdemes befelé gondolkodni és nem kifelé. Sejtjeink kvantumterén keresztül kapcsolódunk. Hozzuk létre a testünket.

HA valaki jól tudja átadni a sejteken keresztül érkező impulzusokat, és azokat átalakítani érthető jelekké az agy számára, akkor a megérzései pontosak és jók. Hiszen az információ elért hozzá az időtlenségből. Vagy valamelyik jövőnek mondható univerzumból. Tehát tudja mi fog történni és mi a jó döntés. Benne van az Áramlásban.

Viszont ott vannak a felszínhez közel a félelem források és a megtapasztalások, titkok és hazugságok, amelyek eltorzítják az impulzust. No és a mindennapi külvilági ingerek, megfelelések.

Ebben az időszakban minden azt segíti, hogy áttörjük még ezeket a rétegeket és hozzá jussunk azokhoz az impulzusokhoz, amelyek kiélesítik érzékeléseinket.

HA valahol fennakadunk, akadályozva vagyunk, nem aszerint történnek a dolgok ahogy szeretnénk, akkor engedjük el, és vegyük észre, hogy a kezünkbe kerül valami információ, amivel más megoldások útján haladva célba érhetünk.

Sokat segít a helyzeteink megfigyelése, értelmezése. Ki hogyan reagál és miért. Ez bennünk hogyan is van. Semmiféle ítélkezés ne legyen a megfigyelésben.

A játszmák mozgatórugóit kell kiiktatni. Ez már tudatos jelenlétre utal a sorsunkban.