A bennünk felszabaduló, és külvilágból érkező energiák ismét ütöttek egyet a páncélzatunkon. A külvilágból érkező energiák a 12.8.-i napkitörésből származnak, amelyek geomágneses vihart okoztak, melynek a szele tegnap ért el hozzánk. Idegrendszeri zavarokat, érzelmi tolulásokat, felfokozott hangulatot válthatott ki.
Ezzel együtt feljöhetett bennünk mindaz a düh, kétségbeesés, harag, amely még ott rejtőzött elfojtva, és sorsunkat rángatta, korlátozta. És ami az energiánkat elviszi, amellyel életünket jobbá tehetnénk.
Külcsín és belbecs. Kint és bent.
Bent harag, bosszúvágy kint csilivili karácsony?
Elvárjuk magunktól, hogy úgy tegyünk, mintha boldogkodni kellene karácsonykor?
Családi összejövetelekre rángatunk haza mindenkit nem törődve azzal, hogy vajon másoknak mi a jó?
Érzelmi zsarolások karácsony nevében?
Szidunk, hordunk valakit, valakiket, megbántunk másokat önmagunkat érvényesítve és közben karácsonyi díszeket aggatunk mindenhová?
Mi a színmű és mi a valóság bennünk?
Ez év karácsonya és a készülődés ideje megmutatja hol van a saját csapdánk.
Miféle megfeleléseink vannak még önértékelési zavaraink miatt?
Hol toljuk túl az anyagi világ elvárásait bármiféle hangzatos frázis kíséretében?
A feltörő gondolatok mit mondanak?
Hogyan tudjuk mindezt megbocsájtássá, elengedéssé varázsolni?
Ez az elkövetkező hetek kérdése.
Egy dolog biztos. Ne a pénz határozza meg és az elvárások.
Mit hogyan látunk?
Ha tegnap rossz volt a látásunk, akkor még mindig ott az agyunkban egy olyan gondolatsor, amely leginkább nekünk okoz kárt. Másoknak pedig bosszúságot.
A látásmódunkon kell változtatni. A fókuszálást kell megváltoztatni. Számunkra a lényeg máshol van, mint amit eddig hittünk, vagy bármiért is működtettünk. Nehéz mindezt behatárolni, hiszen önmagunkkal együtt élve nem láthatjuk jól önmagunkat.
Minden és mindenki közrejátszott abban az elmúlt napokban, hogy a megfelelő gondolat bukkanjon a felszínre, amit fel kell még oldanunk. Amit még át kell alakítanunk megértéssé, felismeréssé, ezzel együtt elengedéssé. Éppen ezért bocsássuk meg a színmű többi szereplőjének, ha megadták a végszavakat a saját drámánkhoz.
A gondolatok, amely még ide tartoznak.
Felelősség. Nem a nap felelős azért, mert nyáron leégünk, ez később egészségügyi problémát okoz, hanem az ember maga, aki hiúságból úgy dönt, hogy barnulni szeretne.
Nem mások felelősek azért, hogy valamikor döntöttünk valamit, aminek később rossz lett a következménye.
Ez a karma. Minden döntésünkből születik valami, ami görög tovább. Lehet, hogy 10 év múlva tér vissza a kibocsájtott energia, lehet, hogy az unokánk életében, de mindig visszatér, mint a bumeráng. Vagy elkapjuk, mert tudatosan élünk és tudjuk a tetteink következményét, vagy éppen rossz irányba nézünk és nekünk csapódik leütve minket a lábunkról. Ilyenkor lehet másokat okolni, gyűlölködni, saját magunkat szentnek beállítva mártírkodni, vagy éppen Istent szidni, de nem érdemes, mert sokat ront a helyzetünkön.
Az elmúlt 10 év gyorsan rendezte a karmákat, hogy mindezt felismerjük. Egybe lássuk az okot és a következményt.
Ebben az évben ez már szinte azonnal fordult. Ebből rá is jöhetünk, ha tudatosan gondolkodunk, hogy mi az a sorsfeladat, ami negatív töltéssel bír.
Érdemes átnézni a bűn forrásokat.
1 kevélység-alázat,
2 irigység-jóakarat,
3 harag-szelídség,
4 restség, lustaság-jóra való buzgóság,
5 fösvénység-adakozás,
6 torkosság-mértékletesség,
7 bujaság-(erkölcsi) tisztaság.
Sok elágazása van, de ezek az alapkövek, amelyen alakítva sokat lehet lélekben fejlődni. Nem kell áldozatként magasra emelve megélni, mert az éppen olyan rossz, mintha a negatív pólust működtettnénk.
Rá kell érezni a szépségére, békéjére, erejére a pozitív aspektusoknak. Teljes természetességében megélni, csak akkor válik erénnyé. Minden más esetben csak egy színjáték, amely ellenünk fordul.
A jóság, alázat, szelídség,mértékletesség, tisztaság csak akkor erény, ha azzá válunk. Mindez igen nagy energiát szabadít fel, amely gyógyít mindenkit, aki a közelébe ér.
Mindennek az eredménye a Szabadság. A belső szabadság érzése, amikor már nem vagyunk érzelmileg zsarolhatóak, nem érint meg a külvilág elvárása.
Ez lenne ez év karácsonyának ajándéka az emberek felé.
Csak figyeljünk és értékeljük a feltolult gondolatokat és érzelmeket. Minden rásegít ennek oldására és átalakítására. De a döntés a miénk.
Szia! Egy álom miatt szeretném kérni a segítséged amit a 14 éves kisfiam álmodott. Sötét helyen egy vonatàllomàson volt ahol egy idős férfi állt előtte egy idős őszhaju nő akinek nagyon rossz kisugárzása volt körülötte füst volt nagyon félt tőle. Azt mondta a nő neki hogy én viszem el a nagyapad csaladjàbol az embereket nagyapad is korábban vittem el és közben nevetett és mondta hogy 2 éven belül ismét elvisz valakit.ezutan a gyerek atszaladt a másik oldalra és felszállt a másik oldalon lévő kettes számú vonatra. Nem tudom hogy van e valami jelentősége de légyszives ha időd engedi írj majd. Köszönjük a segítséget előre is.
Ez egy erős figyelmeztető álom. Ez az év decembere megmutatja, hogy milyen negatív töltések irányítják a sorsunkat. A vasútállomás szimbolizálja az csoportkarmák utazását. Vagyis generációs problémáról van szó, karmáról, ami a férfi ágat érinti. A sötét hely, a füst a rejtőzést mutatja. Ezért jó, hogy megmutatódott a történet, mivel utal rá, hogy 2 éven belül még egy férfira hatni fog az idős nő bosszúja. Egyfelől érdemes lenne átgondolni, hogy a nagypapa életében volt-e olyan nő, aki haragudott rá és rosszakarattal volt felé. Biztosan volt. Bár előtte már sok férfi életében megjelent a nők általi rosszindulat, amely beteggé tette a férfit. Mivel a történet a felszínen van, hiszen lehet látni, ezért megoldható. MEnnyire tudnád ezt az egészet segítség nélkül felszámolni?
Most (is, mint mindig) a már TUDATOSABBAKNAK fontos feladata (felvállalása) a KÖZELI ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSBAN lévő társak (családtagok, barátok) felé irányuló GONDOSKODÁS (segítség-adás).
Akikkel KÖZELI ÖSSZEKAPCSOLÓDÁST formáltunk meg, azokkal mindig van valamilyen (1) ’közvetlen’ belső kapcsolódásunk is, (2) és mivel gyakran ’kar-távolságon belül vagyunk’, TÉNYLEGESEN TÁMASZT / SEGÍTŐ-KEZET IS TUDUNK NYÚJTANI EGYMÁSNAK.
Régebben lehettek olyan helyzetek, amikor KÜLSŐ BEHATÁSRA vagy valamilyen más VÁRATLAN esemény hatására ELTERVEZETT Összekapcsolódások megszakadhattak [lezáratlanok maradtak / akár máig nem sikerült teljesen Lezárni-és-Rendezni valami-akkor-régen-elindított közös teremtést]. Például egy háború miatt is elszakadhattak egymástól a pár tagjai vagy a gyermek a szüleitől… sok filmben van olyan jelenet, amelyben „vonat mellett” búcsúzkodnak egymástól friss-házasok vagy a jegyesek…
A ’vasútállomás’ jelezheti a LEZÁRÁS (élet-)szakaszát, amelyet követően valamilyen ÚJ nyílhat(na) meg az Életben. A „sötét” és „félelmet keltő” jellege JELEZHETI, hogy az érzékelőben a VÁLTOZÁS és MEGÚJULÁS élet-szakaszában van valamilyen Rendezést igénylő helyzet. [A 14 éves kor egy olyan élet-szakasz, amikor már azt kezdjük el fontolgatni magunkban, hogy majd milyen irányokat választunk megélni akkor, amikor ’önállóvá’ válunk.]
Az egyik „vonat mellett” a Rendezendő élet-helyzet legfontosabb jellegei mutathatták meg magukat, és az is, hogy az elődök / felmenők (az egyik férfi ág) „adott tovább” valamilyen Lezáratlanságot / rendezetlenséget…
Ha nem maga az érzékelő (a fiú) a FELELŐS az egyik családi ág felől „rá is vetülő” rendezetlen helyzet megformálásáért, akkor a helyzet Rendezése nem is tartozik a Felelősségébe [NEM TUDJA Rendezni azt, aminek a megformálásában közvetlenül nem vett részt].
Véleményem szerint annak az Ellenőrzése történhetett az első vonatnál, hogy a fiúnak van-e közvetlen Felelőssége a családi ágban a VÁLTOZÁS szakaszához kapcsolódott nehézség megformálásában. Mivel az Ellenőrzés szerint (?) nincsen a nehéz helyzet megformálásában Felelőssége, Könnyítéssel (?) ez a nehézség ’leválasztásra’ kerülhetett az Életéről [valószínűleg ezt jelezheti, hogy az ’ifjú’ felszállt egy másik vonatra].
Talán egy be-nem-teljesített ígéret lehetett az, ami-aki bizonyos tartamonként ’erőt’ vont el valamilyen formában a család egyik ágában. Talán azok a családtagok válhattak „áldozattá” (?), akiket nem védett eléggé a család, vagy akikben egy érzékenyebb ön-részükre „rátelepedhetett” valamilyen félelem [akár a szülő túlzott aggodalma].
Valószínűnek tartom, hogy a család érintett ágáról Könnyítéssel Leválasztásra kerültek „EL-TERELŐ” (belső?) minták vagy áramlások. A férfiakban (és emiatt természetesen a nőkben is)(gyermekben és szülőben is) azonban lehetnek félelmek / érzékenyebb ön-részek (élet-részek), amelyek A VÁLTOZÁSOK „KÖZELÉBEN” JELEZHETNEK (RENDEZÉST KÉRNEK). Lehetnek nehézségek az „elengedéshez” kapcsolódóan.
Nagyon fontos, hogy azok, akik CSALÁDTAGJAI (akár barátai) egymásnak, TUDATOSAN ÓVJÁK egymást is, amikor egyikük Rendezni kezdi a Fokozottan-Érzékeny ön-részeit.
Az, hogy ott vagyunk egymás mellett, számíthatunk egymásra > nagyon-nagy-erő.
Talán a régi sérülés abból eredhetett, hogy óvatlanságból a társak nem fogták elég erősen egymás kezét, és ezért valakiben (aki kiszakadt?) megtört valami / megsérült a bizalma.
Nem úgy kell kijavítani a „régi hibát”, hogy „valaki más helyett Rendezünk valamit”.
Úgy tudjuk kijavítani a családban meglévő „meggyengülést”, ha itt-és-most tudatosan odafigyelünk egymásra, tiszteljük és szeretjük egymást… ha nem avatkozunk kéretlenül a másik sorsába… ha megtanulunk újra kérni és befogadni, felajánlani és adni azokban a helyzetekben, amik megformálódnak (hogy tanítsanak) a mindennapi életben…
Fontos felismerni, hogy ’meddig terjedhet’ a Gondoskodás, és hol van az a pont, ahol a másik sorsába már beavatkozás lenne, ha továbbra is gyermeknek tekintenénk az ifjúvá váló családtagot…