Elérkeztünk a 2020.-as év utolsó napjához. Nem lesz többet ez a kombináció, ebben a formában jelen a világunkban. A mai nap alkalmas arra, hogy némileg rendet tegyünk önmagunkban.

Ez az év felforgatott a belső világunkban nagyon-nagyon sok mindent, főleg olyasmiket fordított ki gyökerestül, amely gátolta sorsunk olyan alakulását, amely egyezik az univerzum fejlődésének irányával. A sok ütés, amely energetikai testeinket érte az év folyamán, elérte azt, hogy megtört, megrepedt a páncél, mely elfedte varázslatos lényünket.

Ebben az évben rájöhettünk, hol gyenge a védelmünk, vagy éppen hol védekezünk eltúlzottan.

Hozott az év változásokat a vágyaink megvalósulásának irányába és megláthattuk miért is nem merjük valójában elfogadni a sorsunk ajándékait.

Rájöhettünk, ha belenéztünk a görbe tükörbe, hogy hol torzítjuk el saját lényünk és hol nem tudjuk jól használni erőinket.

Megláthattuk, hogy a világunk manipulációs hatásai hogyan hatnak ránk és ha jól kutattunk önmagunkban, azt is megláttuk miért tud tudattalanul irányítani mindez. Még akkor is, ha éppen vadul lázadunk vagy dacolunk.

Ennek az évnek a célja a tudatos gondolkodáshoz való közelebb kerülés volt. Meglátni a felszín mögött olyan valóságokat, amelyeket az univerzum hangjai szőttek össze.

Az univerzum mozgása mindig arra irányul, hogy az össze illeszkedő rendszerek találkozzanak és egymást erősítsék.

Az emberi mágia pedig arra irányul, hogy mindezt megakadályozza és átláthatatlan káoszt tartson fent.

A mai nap alkalmas arra, hogy rendet tegyünk önmagunkban. Ezáltal pedig hozzájáruljunk az Univerzális Rendhez. Mindazt, amit ez az év feldobált és összerázott bennünk, azt tegyük a helyére.

Az összekevert puzzle darabok kiadjanak egy képet, melyre a jövő évben igen nagy szükségünk lesz.

Egy meditációs kép, amely segíthet az összerendeződésben:

Kérjétek, hogy az a belső kép jelenjen meg, ahol az ősök találkozó helye van.

Nekem egy sziklás terep jelenik meg.  Ott ég az örök tűz, amely átalakít bármit, ami belekerül.

Ez a tűz az elmúlt évek folyamán került bennünk megtalálásra, felélesztésre, azóta tápláljuk, hívjuk köré az őseinket, akik felismerik önmagukat a tűz által, hogy az élőknek letisztult segítséget tudjanak nyújtani. A Vesta szüzek voltak az utolsó őrzői, kik még a külvilágban tudták tartani. Amikor elhamvadt, a Szüzek fájdalma eloltotta, a külvilág sötétségbe borult, az ősök pedig az árnyak birodalmába záródtak.

Pár éve egyes emberekben felébredt ez a láng. Indigó aurájú emberek rejtették el önmagukban, ők is hozták ismét a felszín közelébe.

Ez a láng ég ebben a térben, amely mellé leülünk most ez év utolsó napján. Amely többé nem ismétlődik meg ebben a térben.

Ez egy Forrás év volt. Ez a láng pedig a Forrás lángja. Az erő, amely kovácsolódott ebben a lángban, fájdalomból született.

Mindezt azért írtam le, hogy a tudatunk ráhangolódjon.

Ott ülünk a tűz mellett. Sokan jönnek, mennek körülöttünk. Ők még keresik a helyüket. Vannak, akik nyugodtan ülnek, békében a tűz mellett. Nekünk most az a dolgunk, hogy gondoljuk át mindazt, ami velünk történt. Jónak láttuk, vagy rossznak teljesen mindegy. Olyasmit is idézzünk fel önmagunkban, amelytől tudjuk, hogy a következményeit éltük meg ebben az évben.

Írjuk fel egy papírra, vagy akár több kis cetlire, ahogyan jónak érezzük. És vessük bele a tűzbe. Nézzük, ahogy elhamvad. Ahogy átalakul. Vegyük észre, hogy van a hátunkon egy hátizsák. Nyúljunk bele és vegyünk elő fényképeket. Ami a kezünkbe akad. Vessük bele a tűzbe. Ha nem akarjuk, ne nézzük meg.

A táskából elővehetünk tárgyakat. Emlékeket. Ruhadarabokat. Mindez szimbolikus, ezért ne gondolkodjunk a miérteken. Csak dobjuk a tűzbe.

Vegyük észre, hogy a tűz körül járkálók megállnak és ők is leveszik a hátizsákjukat, és a tűzbe dobálják a zsák tartalmát.

A tűz összeilleszt darabokat. Új formákat bont ki. Néha olyanná válik, mint egy tűzijáték. Ne csak fájdalmas, hanem boldog emlékeket is bedobhatunk a tűzbe, hogy illeszkedjen az átalakulásban minden, mindenhez. Tűzmadarak szárnyalnak magasra, szarvas ugrik ki tűzből, ezernyi formát öltenek a fények, amelyek a tüzet éltetik.

Békesség tölt el minket, hogy mindent megtettünk, amit megtehettünk ebben az évben. Önmagunkért, szeretteinkért, világunk összes lényéért, Földünkért.

A tűzből megformálódik egy lény. Lehet állat, növény, általunk még nem látott alakzat. Mellénk jön, mert egy letisztult erőt képvisel számunkra.

Itt már rajtatok múlik, hogy az Erő, amely a tűzben formálta meg önmagát milyen formában egyesül veletek. Miképpen járja át, a tűz mellett ülő Ősöket.

Mindez az erő járjon át benneteket, bennünket és aranyozza meg következő évünk.

2021.

Egy Kezdet, mely egy letisztult erőből fakad, melyért sok áldozatot hoztatok, mely a fájdalomból született. Hozzon mindez Reményt, Örömöt, Életet, Egészséget, Szerelmet, mely Földünk minden lényének tiszta fényt, letisztult gondolatokat és érzéseket hoz.